AZ ÉN PÉNZEM

A bankok többsége olyan adósra vágyik, akinek magas a jövedelme, jókora megtakarítása van, és még a mostani vérzivataros ingatlanpiacon is kelendő az otthona, illetve ilyent szerez be – derült ki a hitelezési vezetők jegybanki kérdőívre adott válaszaiból. A bankrendszert ugyan már régóta sokan vádolják azzal, hogy így tesz, de eddig maguk ennyire markánsan ezt nem mondták ki. Azt az MNB szakértői is csak találgatják, hogy ez a magatartás a végtörlesztés átmeneti hatása, vagy hosszabb távon is fennmarad.

A bankok jelenleg mindenesetre azzal küszködnek, hogy meglévő hitelállományuk problémáit kezeljék valahogy. Abból pedig akad bőven. Az átlagon nagyot rontott ugyanis, hogy többnyire éppen a jól fizető adósok szabadultak meg devizahitelüktől. A pénzügyi felügyelet adatai szerint a teljes hitelállományon belül a nem problémamentes kölcsönök aránya 2011. október elsejétől az év végére (tehát egyetlen negyedév alatt) a 23 százalék alatti szintről 26,5 százalék fölé nőtt.

Akad, aki azt mondja: örüljön a bank, hiszen visszakapta a pénzét! Hát nem örül. Számára ugyanis az a jó, ha szépen folyamatosan csorognak be a törlesztők, és minél kisebb arányban kell céltartalékot képezni a rosszul fizetők után. Talán a bérbeadással lehetne ezt a legjobban összehasonlítani. Aki bérbe ad valamit (legyen az lakás, autó vagy bármilyen berendezés), nem szorgalmazza, hogy vegyék meg tőle. Annak örül, ha sokan veszik igénybe a szolgáltatást, és jó állapotban adják vissza a cuccot. A bankok a pénzt adják bérbe (felszámítva persze a „bérleti díjat” is).

Most egy csomó „bérpénz” eltűnt a rendszerből, amit nyilván lehetne pótolni, csak hitelezni kellene. A bankok viszont legalább olyan jó adósokra ácsingóznak, mint amilyenek azok voltak, akik kiléptek. Közülük azonban sokan örülnek, hogy szabadultak, így eszük ágában sincs újra eladósodni. Olyan időket élünk, amikor a mezei hitelfelvevők eleve gyanúsak: mire akar ez ilyen nehéz időkben költeni? A bankok tehát – mint az szintén kiderült a jegybanki felmérésből – szigorítanak. A hitelezési vezetők nyilatkozatai szerint az ingatlan értékéhez képest kisebb arányban adnak kölcsönt, alaposabban vizsgálják a jövedelmet, amelyhez képest a korábbinál csekélyebb eladósodást tolerálnak. Emellett a nem annyira jónak talált igénylőknél vastagabban fog a ceruza is (az előbbi hasonlatnál maradva: mintha a trehány vagy megszorultabb bérlő jobban odafigyelne a bérbevett dologra, ha magasabb díjat kérnek).

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a kapacitásokat (amelyeket esetleg kockázatkezelésre is lehetne fordítani) a végtörlesztés után leköti az árfolyamgát. Az MNB úgy véli, hogy majd akkor kerülhet ismét előtérbe a hitelezés, ha lezárult a védernyő alá jelentkezés határideje.

Ezzel pedig szépen el is telik a 2012-es év (az árfolyamgát alá december 31-ig lehet jelentkezni, de áprilistól emellé jön a referenciakamat és a hiteldíj-plafon, ami tömeges szerződésmódosításokat is generálhat).

Az árfolyamgátra váróknak arra kell készülniük, hogy nyár előtt nem csökken a törlesztőrészletük, addig tehát bírni kell. A 90 napon túli tartozást felhalmozóknak pedig év végéig le kell dolgozni a hátralékot, hogy bekerülhessenek a rendszerbe.

Hamarosan finisbe ér az árfolyamgátról szóló törvény. Sokan ugrásra készen várják, hogy bekerülhessenek a rendszerbe, hiszen már eddig is alig tudták fizetni a megugrott törlesztőrészleteket. Persze még alapvető kérdés, hogy hány millió forint is lesz a határ, ami alatt kérhetik a devizaadósok a bekerülést a védernyő alá.

Eddig ugyanis megkapta a bizottsági támogatásokat az a módosító javaslat, amely szerint az kerülhet a rendszerbe, aki legfeljebb 30 millió forintos hitelt vett fel annak idején. Míg az eredeti tervezet az ingatlan értékét maximalizálta 30 millió forintban. A törvény elfogadásáig tehát még nyitott ez a kérdés.

Egyelőre arra lehet számítani, hogy áprilisban megnyílik a lehetőség az árfolyamgátra. (Bár a bankszövetség kitolná a határidőt, mert nem lesz elég idő a felkészülésre.) Az adósoknak úgy kell kalkulálniuk, hogy ha már az első napokban jelentkeznek, a törlesztőrészletük legkorábban június-júliusra csökkenhet.

Csak azok a devizahitelesek jelentkezhetnek az árfolyamgát rendszerében, akik nem csúsztak több mint 90 napot a törlesztőrészletekkel. Éppen ezért a bajba került adósoknak érdemes lehet összeszedni annyi pénzt, hogy a hátralékukat visszafizessék. Egyébként van olyan bank, amely külön felhívja erre a hitelesek figyelmét. Tudjuk, hogy könnyű azt mondani, csökkentse valaki a hátralékát, ha nincs erre pénze. Mégis azt gondoljuk, hogy az árfolyamgát jó megoldás, ezért érdemes átgondolni a lehetőségeket. Év végéig lehet jelentkezni a védernyő alá, addig tehát mindenkinek van ideje a hátralék rendezésére.

Sokkal nagyobb gondot jelenthet, hogy akik banki adósmentő csomagokban vesznek részt, azokat kizárják az árfolyamgátból. Célszerű tehát a bankkal egyezkedni, hogy minél előbb ki tudjon lépni az ügyfél az adósmentő programból. Ugyanis ezután már számára is nyitott ez a lehetőség. Fontos azonban tudni, hogy egyelőre semmi nem kötelezi a bankot arra, hogy ezen a téren együttműködjön az ügyféllel, tehát a jóindulatára vagyunk utalva.

És mi a helyzet azokkal, akik már szeptember végén több mint 90 napos hátralékban voltak? Elvileg az ő hitelüket forintra fogják váltani, és a negyedét elengedik majd. Miért elvileg? Mert jogszabály még nincs. Mint korábban megírtuk, a bankszövetség és a kormány között december született megállapodás szerint az adósnak március 15-ig kellene jeleznie a bankjának, hogy „a késedelembe esésének oka a fizetőképességében beállott jelentős, igazolható romlás volt”. Várhatóan csúszik majd az egész forintra váltási procedúra.

Az árfolyamgát tényleg segít, de csak annak, aki maga is tesz érte. Nyárnál előbb azonban nem számíthatunk a törlesztőrészletek csökkentésére. Aki megcsúszott a fizetéssel, annak érdemes ledolgoznia a hátrányból, hogy jogosult legyen a belépésre.

Benyújtották végre a parlamentnek az árfolyamgátról szóló törvénymódosítást. Ennek köszönhetően tényleges segítséget kaphatnak a devizahitelesek az államtól és a bankjuktól. Ahogy korábban is megírtuk, aki belép a rendszerbe, 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2,50 forintos japán jen árfolyamon törleszthet a legfrissebb módosítás szerint 2017. június végéig. A törlesztőrészlet e feletti része pedig kettéválik egy tőkeszámlára és egy kamatszámlára. A tőkeszámlán gyűlik az ügyfél tartozása (ez az úgynevezett gyűjtőhitel-számla), a kamatszámlát pedig az állam és a bank fizeti.

A törlesztőrészletünk tőketörlesztésből és kamatból áll. A legjellemzőbb hitel, az úgynevezett annuitásos hitel esetében (amikor ugyanannyi a havi részletünk éveken át), az első években a részletek legnagyobb része a kamat és csak igen kis hányada a tőkefizetés. Aztán évek alatt növöget a tőketörlesztés, és egy 20 éves hitel esetében körülbelül 10-15 év után lesz fele-fele a kamatfizetés és a tőketörlesztés.

Most tehát érdemes mindenkinek előkapnia a bankjától kapott legutóbbi értesítőt, és megnézni, mennyi is a kamat- és mennyi a tőkefizetés a havi törlesztőjében.
Korábbi példánk szerint: egy 5 évvel ezelőtt felvett, 5 millió forintos, svájci frank alapú hitel kezdeti törlesztőrészlete 43 ezer forint volt. Mostanra (250 forintos árfolyamon) a kamatemelkedés hatásának is köszönhetően mintegy 80 ezerre nőtt. Ha jön az árfolyamgát, 51 ezer forint körülire csökken a havi részlet. De az árfolyamgát feletti 29 ezer forintból csak a tőkerész fog a gyűjtőszámlára kerülni 2017. június végéig. Tehát esetünkben a teljes törlesztőrészletnek csak 12 százaléka a tőketörlesztés, a többi kamat. Így 29 ezer forintból 25 ezret a bank és az állam fizet. Mindössze 3400 forint gyűlik a gyűjtőszámlán. És kamatozik 3 havi Buborral.

Szerintünk ez tényleg jó megoldás, de résen kell lenniük az adósoknak. Ugyanis saját maguknak kell a bankjuknál bejelentkezniük az árfolyamgát rendszerébe. Ide csak azok kerülhetnek automatikusan, akik még tavaly kérték az év végével megszűnt gyűjtőhitel-rendszert. Figyelni kell tehát, mert a bankok közül várhatóan nem mindegyik fogja reklámozni az új lehetőséget. Egyelőre ugyanis úgy tűnik, hogy ez nem kötelező nekik.

Fontos kitétel, hogy csak az kérheti ezt a megoldást, aki nem csúszott többet 90 napnál a részletekkel. Aki ennél többet késett, annak érdemes ledolgoznia a hátrányból. Ha ugyanis sikerül 90 nap alá szorítania a hátralékát, akkor már jogosult a részvételre. Tehát most kell gyorsan összeszedni a családból a tartalékokat. (Akik szeptember végén már több mint 90 napos csúszásban voltak, azokra más törvény vonatkozik. Ők azok, akiknek majd forintosítják a hitelét és a negyedét elengedhetik.)

Kizáró ok még, ha az eredeti (még tavalyi) gyűjtőhitelhez hasonlóan az ingatlan értéke meghaladta a 30 millió forintot a hitel felvételekor. Akkor sem jogosult az adós a részvételre, ha banki fizetéskönnyítő programban vesz részt. A sima futamidő-hosszabbítás nem számít annak, tehát ha valaki ilyet kért, akkor beléphet az árfolyamgát-rendszerbe. A többieknek pedig célszerű valahogy gyorsan lezárni ezt a fizetéskönnyítő programot. (Persze csak ha mód van rá.)

Érdemes úgy számolni, hogy ha tényleg gyorsan átmegy a törvény az Országgyűlésen, és áprilistól valaki be tud jelentkezni, akkor is legkorábban júliusban csökkenhet a részlete. Addig tehát mindenképp ki kell húzni. Ugyanis 60 nap az ügyintézési idő, és a törvénymódosítás szerint az ügyintézés sorrendjében előnyt élveznek a közszolgák. A többi állampolgár csak utánuk jöhet. Na, ja… Első körben a haverok. Ráadásul le kell dolgozni azt a blamázst is, hogy semmi sem lett a végtörlesztéshez nyújtott támogatott forinthitelből, amit a kormányfő még karácsony előtt levélben ígért meg nekik. Hiszen a közalkalmazottak most ugyanazt kapják, mint a pórnép (ami egyébként nem rossz), csak a gyűjtőhitel-számlán kamatozik kedvezőbben a hiteltartozásuk.

Aki csak forinthitelből tudott végtörleszteni sokkal rosszabbul jár(t), mint aki az árfolyamgát rendszerébe lép majd be. Csakhogy az eredeti határidőre az erre vonatkozó törvényt nem készítették el, az ígéreteknek pedig már senki sem hisz.


Így szívat a magyar kormány. Ez is lehetett volna a poszt címe. Csak erről sok minden másra is lehetne asszociálni. A végtörlesztés azonban igazi kiszúrás azokkal, akik csak forinthitelből tudták megtenni. A havi törlesztőrészletek ugyanis nagyjából azonosak a teljesen elszállt devizahitelek törlesztőrészleteivel.
Ugyanakkor már tavaly december közepén megállapodott a kormány és a Bankszövetség. Ennek a megállapodásnak az egyik pontja az árfolyamvédelmi/árfolyamgát rendszer. Aki ebbe belép, az 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2,50 forintos japán jen árfolyamon törleszthet 2016 végéig. A törlesztőrészlet e feletti része pedig kettéválik egy tőkeszámlára és egy kamatszámlára. A tőkeszámlán gyűlik az ügyfél tartozása a kamatszámlát pedig a kormány és a bank fizeti. Ez pedig bombajó az adósnak! Kiszámoltuk, hogy hogyan gyűlik az árfolyamgát feletti tartozás, és mi magunk is elképedtünk.

Tény, hogy nincs még jogszabály. Tény, hogy a kormány simán a szemünkbe hazudik és már meglévő törvényeket úgy változtatgat, ahogy akar. De ha most véletlenül mégis betartaná a megállapodást, akkor valóban jól járnak a devizaadósok.
Először is tudnunk kell, hogy a törlesztőrészletünk tőketörlesztésből és kamatból áll. Általában – persze vannak eltérő konstrukciók is – egy teljesen megszokott annuitásos hitel esetében, amikor ugyanannyi a havi részletünk éveken át, az első években a havi fizetnivaló legnagyobb része a kamat és csak igen kis hányada a tőkefizetés. Egy 20 éves hitel esetében valahol 10-15 év után (inkább a 15-höz közelebb) lesz fele-fele a kamatfizetés és a tőketörlesztés aránya a havi részletben. (Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy sok, ettől eltérő konstrukció is létezik, de ez a legjellemzőbb.)
Mivel devizahiteleket gyakorlatilag 2003-2004-től kezdtek el tömegesen felvenni az emberek, az annuitásos hiteleknél még mindig jóval nagyobb a havi törlesztőrészletekben a kamat, mint a tőke. Nos, a megállapodás szerint az árfolyamgát feletti törlesztőrészletnek a kamatrészét kifizeti az állam és a bank.

Itt egy példa: egy 5 évvel ezelőtt felvett, 5 millió forintos, svájci frank alapú hitel kezdeti törlesztőrészlete 43 ezer forint volt. Mostanra (250 forintos árfolyamon) a kamatemelkedés hatásának is köszönhetően mintegy 80 ezerre nőtt. Ha jön az árfolyamgát, 51 ezer forint körülire csökken a havi részlet. De az árfolyamgát feletti csaknem 29 ezer forint NEM MIND növeli a tartozásom. Ebből csak a tőkerész fog a tőkeszámlán gyűlni 2016 végéig. Esetükben a teljes törlesztőrészletnek csak 12 százaléka a tőketörlesztés, a többi kamat. Tehát a 29 ezer forintból 25 ezret a bank és az állam fizet. És egyelőre csak 3400 forint gyűlik, mint tartozás a tőkeszámlán. Miközben ha forinthitelt vesz fel valaki, annak 71 ezer forint lenne a törlesztőrészlete.

Ez csak egy példa, minden hitel más és más. De a többségre igaz, hogy az árfolyamgát feletti rész több mint felét a bank és az állam állja. Márpedig ez bombaüzlet! Lenne...
Ha megszületett volna a jogszabály. Mert így csak üres ígéret, amit mindenki máshogy értelmezett az elmúlt másfél hónapban. Pedig a megállapodás arról szól, amit kiszámoltunk. Csakhogy senki nem meri elhinni, hogy ez ennyire jó is lehet. Amikor választani kell(ett) a végtörlesztés és az árfolyamgát között, senki nem dönthet(ett) arról, amiről még nincs törvény. Erre ugyanis a kormánytagok, de még a miniszterelnök szava sem garancia. Hiszen épp karácsony előtt játszotta el azt a mókát a kormányfő, hogy személyesen (na jó, tudom, hogy nem ő írta alá mind a soktízezer vagy sokszázezer levelet) küldött levelet a közszolgáknak, amiben végtörlesztésre buzdította őket. Ebben támogatott hitelt ígért. És semmi nem lett belőle. Ami lett illetve lesz (már ezt is félve írom le, mert nem tudom, hogy tényleg lesz-e) az az árfolyamgát kissé megvariálva úgy, hogy a tőkeszámlán kedvezőbb kamattal gyűlik a tartozás.

A kormány a bankszövetséggel kötött megállapodásában azt vállalta: „A Kormány 2012. január 31-ig törvénymódosítási javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek a
devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről…” Kérdem én, hol van ez a jogszabály.

Miközben baromira fontos volt, hogy december végén erőltetett menetben olyan törvényeket verjenek át a parlamenten, amelyek jelentős részét most nemzetközi nyomásra vissza kell vonni, arra nem volt idő, hogy a többszázezer devizaadós megsegítéséről szóló jogszabályt kidolgozzák és elfogadtassák. Hiszen ha ez a törvény megszületett volna, akkor vissza lehetett volna tartani sokakat attól, hogy januárban iszonyatosan drágán, akár 18 százalék körüli teljes hiteldíj mutatóval (bizony, bizony, ilyen szép magasra sikerült a végtörlesztéssel feltornászni a forint jelzáloghitelek árát) vegyenek fel forinthitelt a végtörlesztéshez. A kiváltás ugyanis csak 9-10 százalék körüli thm esetén érte volna meg. De hogyan döntsön bárki is, ha jogszabály hiányában nem lehet tudni a pontos feltételeket?

Tavaly előrevetítettük, hogy 2012-ben brutál idők jönnek. Ismét beigazolódott számomra, hogy a legmerészebb fantáziát is képes túlszárnyalni (vagy mondjuk inkább úgy: alulmúlni) a valóság. Januárban járt 265-ön a frank és túllépte a 324-et az euró, az üzemanyag ára újabb és újabb csúcsokat döntött, a kamatszintről pedig talán jobb nem is beszélni. Nyilván nem mindegy, ki hová jár vásárolni, de én úgy érzem, a családunk által kedvelt élelmiszerek többsége nem csak az áfahatással (az adó 25-ről 27 százalékra emelkedése miatt) drágult. Ami pedig a fizetéseket illeti, rövidesen jön az igazság pillanata, kiderül: a minimálbér jelentős emelése, az adójóváírás és a szuperbruttó megszűntetése kit, miként érint. Ahogy egy könyvelő ismerősünk mesélte, az alacsony bérűeknél mintegy 20 ezer forintos emelésből nem egészen 200 forint plusz lesz a munkavállalók számláján.

Lehet izgulni, hogy a cégek mennyire tudnak talpon maradni ilyen körülmények között (az állam a saját intézkedései miatti jövedelemcsökkentést részben velük kompenzáltatja). Lesz-e leépítés, bezárás, kivonulás. Reméljük, most már legalább egyre rosszabbá nem válik minden! Az viszont így is biztos, hogy nagyon nehéz lesz az idei év (még államcsőd és alaposan nekilóduló drágulás nélkül is).

Érdemes, sőt muszáj tehát spórolni. Akadhat, aki most a Bahamáknál valamivel olcsóbb helyre utazik, más esetleg a dízelfaló terepjárót cseréli le takarékosabbra. Vagy mégsem? Engem mindenesetre alaposan elgondolkodtatott, hogy az idén – gyenge forint ide, gyenge forint oda – az egyik alkuszcégnél 43 százalékkal ugrott meg a síbiztosítást kötők száma az előző évihez képest. A kiutazók közel fele az osztrák síterepeket keresi fel, de Franciaország, Olaszország és Szlovákia is igen népszerű – tudatta a társaság.

Az persze örvendetes, hogy az utazók jobban odafigyelnek saját védelmükre (a drágább biztosítások voltak kelendőbbek, legtöbben az orvosi költségek és hegyi mentés fedezetet tartották fontosnak). Azt nem egészen értem, hogy az én ismerőseim közül többen miért sóhajtoznak azon, hogy egyszerűen nem tudják most megengedni maguknak az utazást.

Nem a megfelelő körben forgok talán?