Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kiszúrtak a végtörlesztőkkel

Még mindig tömegével érkeznek a panaszok a felügyelethez a végtörlesztéssel kapcsolatban, pedig azt hittük, ez az egész már a múlt ködébe vész. A PSZÁF mellett működő Pénzügyi Békéltető Tanács (PBT) sorra hozza meg ajánlásait arról, hogy a bankoknak hogyan kellene megegyezniük ügyfeleikkel, erre azonban nem mindenki hajlandó.

A tanács most az FHB-t ültette szégyenpadra, mert egész egyszerűen nem hajlandó jóvátenni az ügyfeleinek okozott kárt. Pedig több esetben is kiderült, hogy a végtörlesztés a bank hibája miatt hiúsult meg. Leginkább egyébként a határidőkkel trükközött a bank, ami úgy tűnik, hogy általános jelenség volt. A PBT ugyanis több hasonló esetben is az ügyfélnek adott igazat, ezeknél azonban még nem nevesítette a bankokat. (A PBT csak akkor hozza nyilvánosságra a bank nevét, ha az nem teljesíti a tanács ajánlását.)

Talán a legelképesztőbb az a történet, aminek még nem tartunk a végén: az ügyfél ugyanis hitelből végtörlesztett volna, a pénz meg is érkezett, de egyetlen papír híján meghiúsult az ügylet. Most a panaszos két tartozást is fizethet a K&H Banknak „köszönhetően”.

Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy jelenleg még mindig több panasz érkezik végtörlesztés ügyében, mint az aktuális adósmentő programok ügyében. Így sem a forintosítás, sem az átlátható árazás (ami ugyan nem adósmentés, de ma zárul, és azt sem tudják az emberek, hogy mi fán terem) nem nagyon verik az asztalt a felügyeletnél. Pedig akadnak rémtörténetek. Egy bank ugyanis remekül el tudja szabotálni a végrehajtást, ha akarja. Azonban az ügyfél fel tud lépni ellene, ha akar.

0 Tovább

Biztosítás: ne csalj!

Úgy tűnik, még mindig az össznépi csiki-csuki része a biztosítók átverése. Bár a Pénzügyi Békéltető Testület sokszor ad igazat a károsultaknak a biztosítóval szemben, azért az esetekből időnként kitűnik, valami nem stimmel a károkkal kapcsolatban. Csak bizonyítani nehéz az egészet.

Lehet, hogy a biztosítók sem lennének annyira szigorúak a kárfelmérésnél és kárkifizetésnél, és nem érezné azt az ügyfél, hogy - képletesen - egy kínvallatáson esik át, ha a biztosítóknak nem kellene a csalások leleplezésén munkálkodniuk. Becsületes ügyfélként persze sért a feltételezés, hogy a csalókkal egy kalap alá vesznek, de egy múlt heti eset elgondolkodtatott.

Egyik ismerősöm ugyanis azt mesélte, hogy gondok voltak a lakása riasztóberendezésével. Kijött a cég, amelyikhez be van kötve a riasztás, és mivel a műszaki problémát nem tudták megoldani, a riasztórendszer paneljének cseréjét javasolták. Cirka 30 ezer forint, erre lehet számítani – így hangzott a becslés. Majd a lehető legnagyobb természetességgel azt javasolták, hogy a legközelebbi vihar esetén jelentsék be, hogy villámcsapás érte a házat, tönkrement a panel, ők adnak számlát, IGAZOLJÁK a villámcsapás okozta kárt, és így a biztosító állja a beruházást.

A történet arra ösztönzött, hogy egy kicsit megértőbbé váljak a biztosítókkal szemben. (Persze csak egy kicsit.) Mivel a honlapunkat és a blogunkat is a hétköznapi embereknek, a pénzügyi terméket fogyasztóknak szánjuk, és nem a pénzügyi szolgáltatást nyújtóknak, ezért ennek szellemében írjuk cikkeinket is. Alapvető beállítottságunk is a fogyasztóvédelem. (Egyszer az egyik banki sajtós – akivel egyébként kedveljük egymást – azzal hívott fel egy vitriolos hangú cikkem után, hogy csak ennyit mondott: a májad, a májad! Igaza volt, tényleg jól esett megírnom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elmeszelte a bankot egy olyan ügy miatt, amiről már hónapokkal korábban folyamatosan azt írogattam, hogy versenytörvényt sért, és visszaél az ügyfelek kiszolgáltatottságával)

De vissza a biztosítókhoz. A Pénzügyi Békéltető Testület ismét pellengérre állította a Generalit, és éppen egy viharkáros ügy miatt. Ugyanis egy vihar után a biztosító a kár egy részét kifizette az ügyfélnek, egy másik részénél azonban arra hivatkozva nem akart téríteni, hogy egy évvel korábban ugyanazokra a károkra kért pénzt az ügyfél, és szerinte azokat nem javíttatta meg. Valójában tehát ismét az egy évvel korábbi vihar miatti kárra akart pénzt. A PBT arra jutott, hogy összehasonlítva a két vihar után, a kárfelvétel során készített fényképeket, részben megalapozott az ügyfél panasza. Így ajánlásában azt írta elő, hogy a tetőn elmozdult cserepek miatt az egyik szobában keletkezett kár helyreállításának költségét állapítsa meg a biztosító, és fizesse ki. A többi kárigényt azonban nem tartotta megalapozottnak. 

Az ajánlást olvasgatva erősen az volt az ember érzése, hogy itt a biztosítónak volt igaza. Legalábbis részben. Több olyan, korábbi eset is akadt, ahol az a gyanúm támadt, hogy a biztosító vagy azért nem akar fizetni, mert „büdös” neki az eset, vagy azért, mert az ügyfél már sokadszorra kért kárkifizetést. A Generali nevét egyébként más biztosítókkal ellentétben azért ismerhetjük meg, mert magasról tesz a PBT döntésére, és nem tesz eleget az ajánlásoknak.

Én személy szerint nem egészen értem a Generalit, mert rengeteg káresetet kifizet rendben, mégis az a néhány kap publicitást, amelyik már megjárta a PBT-t, és ahol a testület szerint az ügyfélnek volt igaza, mégsem fizet a biztosító. Kötheti az ebet a karóhoz, érezheti úgy, hogy az ügyfél átveri, de összességében nem hiszem, hogy megéri neki nem kifizetni azt a pár tízezer forintot. (Cserébe romlik az imázs.)

Persze ügyfélként nagyon mérges leszek, ha velem szórakozik a biztosító, mert túl sok a „furcsa” kár. Nem vagyok naiv, csalások, füllentések mindig lesznek. Emlékszem, hogy a kilencvenes években sokan sportot űztek abból, hogy az utasbiztosításukból fedezték a külföldi útjaikat. Csak egy kis macerát kellett kiállni, amikor a helyi rendőrségen bejelentést tettek (akik nyilván nem csináltak semmit), és máris benyújthatták azt a hatalmas kárlistát, amit az autóból loptak el. Ma már egyébként nem fizet a biztosító az autóból kilopott holmik után.

Az is sokáig divat volt (tán még ma is az), hogy ha valaki egy betörés után legalább az értéktárgyainak egy részét pótolni akarta, akkor a valós kár többszörösét kellett bediktálnia, hogy ehhez a pénzt megkapja. (Értem én, hogy egy hatéves tévé után nem jár az újkori ára, de hát hol kapok én hatéves tévét, ami olyan, mint az enyém volt. Mehetek újat venni, és fizethetem a nagy részét a zsebemből.)

Ma tehát folytatódik ez a társasjáték. Az ügyfelek egy része csal, a biztosító nyomoz, és időnként annak sem fizet, akinek kellene. Muszáj ezt tovább játszani? 


Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál. 

9 Tovább

Devizahitelesek: per vagy egyezkedés?

Egyre többen perlik bankjukat a devizahitelük miatt. A bankszövetség hallgat, a sajtó egy része nem vesz tudomást az egészről, azt gondolva, hogy amiről nem szólunk, az nincs. Csakhogy ezrek, tízezrek kapaszkodnának valamilyen segítségbe, hogy túléljenek, és kiutat találjanak abból a reménytelen helyzetből, amibe azért sodródtak, mert devizahitelt vettek fel annak idején. (Korábbi posztunk itt olvasható arról, hogyan adósodott el az ország jelentős része devizában.)

A múlt héten számoltunk be a siófoki jogászról, akit naponta 200-300 elkeseredett banki ügyfél keres fel, és aki perre menne, bár ügyfeleit az egyezkedésre bíztatja. A hozzánk érkezett jelzések szerint több jogász is foglalkozik a devizahitelesek problémáival. Az alábbi írás, amit vitaindítónak szánunk, az egyik ilyen ügyvédtől származik. Szerzőnk korábban hosszú időn keresztül a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél dolgozott.

 

A devizahitelek unortodox joga

A devizaalapú hitelezés jogi kérdései a közbeszéd részévé váltak. Nehéz eligazodnia az ügyfélnek, hiszen a Bankszövetség kommunikációja szerint nem érdemes, sőt egy ügyvéd részéről felelőtlenség pereskedni a hitelezővel. Ezzel szemben számos ügyvéd és véleményformáló szerint érvénytelenek a szerződések.

Aki megoldást akar, az nem kerülheti meg a racionális döntés felelősségét. Azt senki ne gondolja, hogyha néhány éve kritika nélkül elfogadta egy banki alkalmazott vagy közvetítő ajánlatát, akkor a problémára most szintén egy kényelmes, „konyhakész” megoldást fog kapni.

Az állam befejezettnek kommunikálja az adósmentés szabályozását, a bankok pedig védik a saját pozícióikat az állammal és az adósokkal szemben is. Nem meglepő, hogy a tömeges perekkel a probléma teljes társadalmi és gazdasági súlya a bíróságok vállára nehezedett.

A devizahitelekkel kapcsolatos perek jó része társadalmi nyomásgyakorlás az államra. Persze örüljünk, hogy a harc ezúttal a tárgyalótermekben folyik, nem pedig az utcákon. Azt nem lehet tudni, hogy az eddig is váratlan fordulatokkal zajló, moral hazard helyzetet létrehozó adósmentésben mikor lesz a következő kormányzati döntés, azt pedig pláne nem, hogy mi lesz az. Az azonban biztos, hogy a devizahitelek okozta társadalmi és gazdasági krízis kizárólag az igazságszolgáltatás eszközeivel nem lesz megoldható.

A gyorsan felfuttatott, jogi bizonytalanságokkal terhelt konstrukció miatt a per a fizetési nehézséggel küzdő adós kockázatos, de alkalmazható és teljesen jogszerű taktikai eszköze. Ez pedig a bankokra gyakorol nyomást.

A bíróságoknak most azt a jogértelmezést kell végrehajtaniuk, amire a devizahitelezési boom idején nem volt sem idő, sem igény. És nemcsak a fogyasztók, a most oly hangos ügyvédek, politikusok és egyéb véleményvezérek voltak csendben, hanem a közérdekű keresetek benyújtására jogosult szervezetek sem rohantak akkor a bíróságra.

A hitelezők jogászai által egyedileg fabrikált üzletszabályzatokkal és szerződésekkel, valamint a banki gyakorlattal szemben persze számos jogi kifogás vethető fel. Várhatóan lesznek az ügyfelek részére összességében kedvező, kockázataikat és veszteségeiket érzékelhetően mérséklő bírósági döntések az egyoldalú szerződésmódosítások, illetve a devizában elszámolt költségek tekintetében. Nem várható azonban olyan bírói ítélkezési gyakorlat kialakulása, amely megszüntetné az adósokat terhelő teljes árfolyam- és kamatkockázatot. Ennél konkrétabb véleményt jelenleg nem lehet felelősen megfogalmazni.

Létezik olyan struktúra is, amely minőségi alternatívát jelent a bizonytalan perekkel szemben. Ez a pénzügyi fogyasztóvédelem, ennek időnkénti látványos eredményeiről ez a blog rendszeresen beszámol. A hibázó pénzügyi szolgáltatóval szemben sok esetben a közvetlen egyezkedés is működik, de ha mégsem, akkor a fogyasztói panasz és a pénzügyi békéltetés egy jól szabályozott rendszer, ráadásul nem vonja el a bírói út lehetőségét sem. A bankok ezt sem szeretik, mert egyre jelentősebb kapacitást köt le. A társadalmi nyomásgyakorlást preferáló radikálisok sem szeretik, mert az ilyen eljárás alapvető célja az egyezség. Az ügyfélnek viszont jó, mert gyorsan és olcsón juthat döntési helyzetbe: pereljen, vagy pénzügyi és jogi ismeretekkel immár jobban felvértezve elégedjen meg egy alternatív vitarendezésben elért eredménnyel.

Dr. Fortolóczki István

ügyvéd

43 Tovább

Utálnak fizetni a biztosítók!

Mégis ragaszkodnak a biztosítók rossz szokásukhoz: utálnak fizetni az ügyfeleknek. Noha minden nagyobb vihar után kiadják a maguk kis közleményét arról, hogy milyen flottul megy a kárrendezés, az igazság ennél árnyaltabb.

Megkérdeztük a Generalit, hogy mégis mire gondol akkor, amikor köti az ebet a karóhoz, és úgy dönt, hogy megmutatja: ő azért se fizet. A Generalit immár harmadszor pellengérezi ki a PSZÁF mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület, mert nem hajlandó eleget tenni az ajánlásának. (A korábbi történetekről itt írtunk.) A legutóbbi ügyben nem egészen ötvenezer forint miatt „keményítettek be”. Egy viharban ugyanis a ház mellett álló fa ágai betörték az ablakok hővédő üvegét. A kárszakértő – az ügyfél kérése ellenére - nem ment ki a helyszínre, majd amikor a károsult megcsináltatta az ablakot, nem akarták – és azóta sem akarják – kifizetni a hőszigetelt üvegezést, csak a normál üvegezés árát. Szerintük nem életszerű „fakeretes nyílászárók hőszigetelt üvegezése”, és az sem zavarja őket, hogy a ház többi ablakában is thermo üveg van. Kértek viszont 2 hónappal az ablak kitörte után üvegcserepeket bizonyítékként az ügyféltől.

A biztosító ezek után néhány számmal érzékeltette számunkra, hogy igenis szokott fizetni: 2011-ben 191 ezer lakáskár-bejelentés érkezett hozzájuk, és az év folyamán 9,5 milliárd forintot ki is fizetettek ügyfeleiknek. A biztosító tavaly 350 ezer kárügyet rendezett, amelyeknek kevesebb, mint 0,1 százalékában került sor peres eljárásra. A PBT előtt 2011-ben mindössze 57 lezárult ügye volt. Ezek közül 17 esetben egyezség született, 21 eljárást megszüntettek, és csupán 11-szer tett ajánlást a PBT.

Legtöbbször tehát fizetnek, amikor viszont nem, azt nem értjük, miért.

De más biztosítónak is fájdalmas olykor a pénz kifizetése. Az év fogyasztóbarát biztosítója címet elnyert K&H Biztosítót is lakásbiztosítás miatt ülteti szégyenpadra a PBT. A K&H egy betörésnél a rongálási károkat hajlandó volt megtéríteni, az ellopott holmik ellenértékét azonban nem. Pedig a károsult mutatott be garanciajegyet, illetve csatolt tanúvallomásokat is ezekről. A biztosító nemes egyszerűséggel azt vitatta, hogy a betörők bejutottak a lakásba. Ebben nem zavarta az sem, hogy a rendőrségi helyszíni szemléről készült jelentésben – többek között – szerepel, hogy a lakásban „nyitott kartondobozok, táska, kiszórt iratok láthatóak, átforgatott állapotban”. A szajrét pedig úgy vihették el, hogy egy belső létrát az alsó szomszéd erkélyére támasztottak.

A történet egyébként hasonlít az egyik általunk ismert esethez is. Akkor a biztosító azért nem fizetett a betörésre, mert a bejárati ajtó zárja érintetlen volt. No igen, hiszen – mint a rendőrség is megállapította – a betörők az erkélyajtón át törtek be.

Cseppet sem reprezentatív felmérésünk - saját és ismerősi körből származó történetek - alapján  arra a megállapításra jutottunk, hogy a biztosítók még mindig azt gondolják: egy-egy ügyfélnek csak néhány darab kártalanítás jár, és annak is van felső korlátja. Így például a jogászaik feladata, hogy adott összeg felett mindent kövessenek el, hogy ne kelljen fizetni. Míg egy-egy kisebb kárt sokszor tényleg flottul térítenek, ha már nem először fordul elő az ügyféllel, akkor elkezdenek keménykedni.

Egyik ismerősömnél két esetben azonnal, egy hang nélkül fizette a biztosító az ablak üvegezését, de harmadszor már megjelent a kárfelmérő és figyelmeztetett: legközelebb nem fizetnek. Miért is? A kár megtörtént – szó sem volt csalásról -, az ügyfél fizette a biztosítást, csakhogy már a harmadik kárral kezdett egálba kerülni a biztosítás díja a kárkifizetéssel. Így már nem érte meg a biztosítónak, a haszon elmaradt. Az már cseppet sem zavarta őket, hogy kockázatközösség működik, sok százezer ember fizet, de kárt csak egy részüknek kell téríteni. Akkor minek a biztosítás, ha csak annyit fizetnek ki egy-egy ügyfélnek, amennyit az befizet?

Ezt a hozzáállást erősíti az a történet is, amikor egy másik ismerős egy sima címegyeztetésnél arra lett figyelmes, hogy a beszélgetés során az ügyintéző egyik pillanatról a másikra feltűnően kedves lett vele. Ennek pedig egyetlen oka volt: megnézte a múltját, és látta, hogy nem volt még egyáltalán kárkifizetése.

A történetek azért tanulságosak, mert sokan egyáltalán nem jelentik be a kisebb károkat. Valószínűleg nem szeretnék, hogy ha esetleg legközelebb nagyobb káruk keletkezik, akkor elkezdjen kötözködni velük a biztosítójuk. Pedig a biztosítást azért kötjük, hogy kár esetén  a biztosító fizessen. Akár kicsi az, akár nagy.

7 Tovább

Újabb pert vesztett az OTP

Rájár a rúd az OTP-re, most a lakáslízing cége vesztett pert. Nem akarta ugyanis elfogadni a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) határozatát, hogy fizesse vissza az árfolyam-különbözet egy részét az ügyfelének. Ezért perelt.

A felügyelet mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) határozata szerint az OTP Lakáslízingnek 572 ezer forint árfolyam-különbözetet kellett volna visszafizetnie az ügyfelének. A PBT ajánlásait többnyire elfogadják és betartják a bankok és biztosítók, de időnként egyesek inkább perre mennek. Eddig 7 olyan ügy volt, amikor nem tettek eleget a határozatoknak. Az OTP Lakáslízing esetében született meg az első jogerős ítélet. Jelenleg 4 per folyik, de a felügyelet maga is indít majd közérdekű keresetet. Úgy tudjuk, az egyik az AXA lesz (erről itt írtunk korában).

A mostani történetben az egyik adós 18 millió forintos, scvájci frank alapú lízingszerződést kötött egy 28 millió forintos lakás megszerzésére. Négy évig rendben törlesztett. Ezután bajba került, de végül sikerült vevőt találnia a lakásra. 2011. szeptember elején jelezte, mindent szeretne kifizetni. Az összeg végül 30,2 millió forintra rúgott.

A vita a törlesztési árfolyam nagyságán tört ki. A lízingcég ugyanis a szerződést csak a fordulónapon volt hajlandó lezárni, hiába fizetett volna előbb az ügyfél, aki attól félt, hogy a svájci frank árfolyama tovább emelkedik. Az OTP hajlandó volt tárgyalni, de a kért fix árfolyam helyett határidős ügyletet ajánlott. Az elszámolás eszerint nem deviza-közép, hanem határidős deviza eladási árfolyamon történt volna. Így az azonnalinál magasabb, de fixált árfolyamon mehetett volna a törlesztés. A határozatból kiderül, hogy az adós nem értette meg a konstrukciót (ami azért cseppet sem meglepő). A PBT viszont úgy vélte, ezzel megindult egy tárgyalás, amit nem zárhatott volna le olyan kurtán-furcsán a lízingcég, ahogy tette. A békéltető így végül az árfolyamok akkori alakulását elemezve döntött a közel 600 ezer forint visszafizetéséről.

A devizaadósoknak azonban ebből a történetből sem kell arra a következtetésre jutniuk, hogy automatikusan bármekkora összeget is visszakaphatnak majd a bankjuktól. A mostani történet szereplője is maga fordult a PBT-hez, és járt utána a saját érdekének. Kellett hozzá a PBT neki kedvező ajánlása, majd - mivel a bank perre ment - az OTP pervesztése.

Mint láthatjuk, a bank nem adja fel könnyen. A Szegedi Ítélőtábla az OTP Bankkal szemben indított perben (erről itt írtunk) kimondta: ugyanazt a típusú árfolyamot kell alkalmazni a devizahitelek folyósításánál és törlesztésénél. De a bank ezt sem fogadta el, hanem a Kúriához fordult felülvizsgálatért. Igaz, ennek a pernek a következményei sokkal messzebb vezetnek majd.

9 Tovább
«
123

AZ ÉN PÉNZEM

blogavatar

Minden a pénzről. Egyszerűen és érthetően. A blogot az én pénzem, www.azenpenzem.hu készítői írják.

Utolsó kommentek