AZ ÉN PÉNZEM

Egyre többen perlik bankjukat a devizahitelük miatt. A bankszövetség hallgat, a sajtó egy része nem vesz tudomást az egészről, azt gondolva, hogy amiről nem szólunk, az nincs. Csakhogy ezrek, tízezrek kapaszkodnának valamilyen segítségbe, hogy túléljenek, és kiutat találjanak abból a reménytelen helyzetből, amibe azért sodródtak, mert devizahitelt vettek fel annak idején. (Korábbi posztunk itt olvasható arról, hogyan adósodott el az ország jelentős része devizában.)

A múlt héten számoltunk be a siófoki jogászról, akit naponta 200-300 elkeseredett banki ügyfél keres fel, és aki perre menne, bár ügyfeleit az egyezkedésre bíztatja. A hozzánk érkezett jelzések szerint több jogász is foglalkozik a devizahitelesek problémáival. Az alábbi írás, amit vitaindítónak szánunk, az egyik ilyen ügyvédtől származik. Szerzőnk korábban hosszú időn keresztül a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél dolgozott.

A devizahitelek unortodox joga

A devizaalapú hitelezés jogi kérdései a közbeszéd részévé váltak. Nehéz eligazodnia az ügyfélnek, hiszen a Bankszövetség kommunikációja szerint nem érdemes, sőt egy ügyvéd részéről felelőtlenség pereskedni a hitelezővel. Ezzel szemben számos ügyvéd és véleményformáló szerint érvénytelenek a szerződések.

Aki megoldást akar, az nem kerülheti meg a racionális döntés felelősségét. Azt senki ne gondolja, hogyha néhány éve kritika nélkül elfogadta egy banki alkalmazott vagy közvetítő ajánlatát, akkor a problémára most szintén egy kényelmes, „konyhakész” megoldást fog kapni.

Az állam befejezettnek kommunikálja az adósmentés szabályozását, a bankok pedig védik a saját pozícióikat az állammal és az adósokkal szemben is. Nem meglepő, hogy a tömeges perekkel a probléma teljes társadalmi és gazdasági súlya a bíróságok vállára nehezedett.

A devizahitelekkel kapcsolatos perek jó része társadalmi nyomásgyakorlás az államra. Persze örüljünk, hogy a harc ezúttal a tárgyalótermekben folyik, nem pedig az utcákon. Azt nem lehet tudni, hogy az eddig is váratlan fordulatokkal zajló, moral hazard helyzetet létrehozó adósmentésben mikor lesz a következő kormányzati döntés, azt pedig pláne nem, hogy mi lesz az. Az azonban biztos, hogy a devizahitelek okozta társadalmi és gazdasági krízis kizárólag az igazságszolgáltatás eszközeivel nem lesz megoldható.

A gyorsan felfuttatott, jogi bizonytalanságokkal terhelt konstrukció miatt a per a fizetési nehézséggel küzdő adós kockázatos, de alkalmazható és teljesen jogszerű taktikai eszköze. Ez pedig a bankokra gyakorol nyomást.

A bíróságoknak most azt a jogértelmezést kell végrehajtaniuk, amire a devizahitelezési boom idején nem volt sem idő, sem igény. És nemcsak a fogyasztók, a most oly hangos ügyvédek, politikusok és egyéb véleményvezérek voltak csendben, hanem a közérdekű keresetek benyújtására jogosult szervezetek sem rohantak akkor a bíróságra.

A hitelezők jogászai által egyedileg fabrikált üzletszabályzatokkal és szerződésekkel, valamint a banki gyakorlattal szemben persze számos jogi kifogás vethető fel. Várhatóan lesznek az ügyfelek részére összességében kedvező, kockázataikat és veszteségeiket érzékelhetően mérséklő bírósági döntések az egyoldalú szerződésmódosítások, illetve a devizában elszámolt költségek tekintetében. Nem várható azonban olyan bírói ítélkezési gyakorlat kialakulása, amely megszüntetné az adósokat terhelő teljes árfolyam- és kamatkockázatot. Ennél konkrétabb véleményt jelenleg nem lehet felelősen megfogalmazni.

Létezik olyan struktúra is, amely minőségi alternatívát jelent a bizonytalan perekkel szemben. Ez a pénzügyi fogyasztóvédelem, ennek időnkénti látványos eredményeiről ez a blog rendszeresen beszámol. A hibázó pénzügyi szolgáltatóval szemben sok esetben a közvetlen egyezkedés is működik, de ha mégsem, akkor a fogyasztói panasz és a pénzügyi békéltetés egy jól szabályozott rendszer, ráadásul nem vonja el a bírói út lehetőségét sem. A bankok ezt sem szeretik, mert egyre jelentősebb kapacitást köt le. A társadalmi nyomásgyakorlást preferáló radikálisok sem szeretik, mert az ilyen eljárás alapvető célja az egyezség. Az ügyfélnek viszont jó, mert gyorsan és olcsón juthat döntési helyzetbe: pereljen, vagy pénzügyi és jogi ismeretekkel immár jobban felvértezve elégedjen meg egy alternatív vitarendezésben elért eredménnyel.

Dr. Fortolóczki István

ügyvéd

Úgy tesz a minisztérium, mintha nem létezett volna a március 15-i határidő. Most ugyanis bejelentette, hogy a devizahitelükkel megcsúszott adósoknak május 15-ig lehet jelentkezni a forintra váltási programba. És szerinte minden rendben van.

Hiába számolgatták sokan a napokat, hogy minél előbb elindíthassák a devizahitelük forintra váltását, a minisztérium egyszerűen nem izgatta magát a határidő miatt. A bankszövetség és a kormány decemberi megállapodása szerint május 15-ig forintra váltják azoknak a deviza jelzáloghitel-adósoknak a tartozását, akik már 2011. szeptember végén több mint 90 napja nem tudtak törleszteni legalább 78 ezer forintot. Ezen felül a tartozás 25 százalékát elengedik. Feltétel, hogy devizakölcsön-szerződés megkötésekor az ingatlan forgalmi értéke nem haladhatta meg a 20 millió forintot.

A tartozás elengedésének legfontosabb feltétele, hogy az adós március 15-ig nyilatkozzon arról, hogy a késedelembe esésének oka a fizetőképességében beállott jelentős, igazolható romlás volt. Csakhogy közeledik a március 15-i határidő, jogszabály pedig sehol.

Feltettük tehát a kérdést a Nemzetgazdasági Minisztériumnak (NGM), mégis mikor lesz végre törvény. Hiszen „alig” 140 ezer megcsúszott adós volt szeptember végén. Az MTI-nek kiadott közleményükből kiderült, hogy csúszik az egész procedúra.

Megtudtuk, hogy a tartozás átváltásának és elengedésének szabályait tartalmazó jogszabály előkészítése folyamatban van. A törvényjavaslatot várhatón március elején nyújtják majd be a parlamentnek. A programba pedig május 15-ig lehet bejelentkezni. Így néhány héten belül kiderül, hogy pontosan mivel lehet igazolni a fizetőképességben beállott jelentős romlást. És azt is megtudhatjuk, egyáltalán mi számít jelentős romlásnak. Ezen a megfogalmazáson áll vagy bukik majd többtízezer család sorsa. Egyelőre tehát várni kell. Viszont így a forintra váltás időpontja május 15. helyett várhatóan július 15. lesz.

Aki csak forinthitelből tudott végtörleszteni sokkal rosszabbul jár(t), mint aki az árfolyamgát rendszerébe lép majd be. Csakhogy az eredeti határidőre az erre vonatkozó törvényt nem készítették el, az ígéreteknek pedig már senki sem hisz.


Így szívat a magyar kormány. Ez is lehetett volna a poszt címe. Csak erről sok minden másra is lehetne asszociálni. A végtörlesztés azonban igazi kiszúrás azokkal, akik csak forinthitelből tudták megtenni. A havi törlesztőrészletek ugyanis nagyjából azonosak a teljesen elszállt devizahitelek törlesztőrészleteivel.
Ugyanakkor már tavaly december közepén megállapodott a kormány és a Bankszövetség. Ennek a megállapodásnak az egyik pontja az árfolyamvédelmi/árfolyamgát rendszer. Aki ebbe belép, az 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2,50 forintos japán jen árfolyamon törleszthet 2016 végéig. A törlesztőrészlet e feletti része pedig kettéválik egy tőkeszámlára és egy kamatszámlára. A tőkeszámlán gyűlik az ügyfél tartozása a kamatszámlát pedig a kormány és a bank fizeti. Ez pedig bombajó az adósnak! Kiszámoltuk, hogy hogyan gyűlik az árfolyamgát feletti tartozás, és mi magunk is elképedtünk.

Tény, hogy nincs még jogszabály. Tény, hogy a kormány simán a szemünkbe hazudik és már meglévő törvényeket úgy változtatgat, ahogy akar. De ha most véletlenül mégis betartaná a megállapodást, akkor valóban jól járnak a devizaadósok.
Először is tudnunk kell, hogy a törlesztőrészletünk tőketörlesztésből és kamatból áll. Általában – persze vannak eltérő konstrukciók is – egy teljesen megszokott annuitásos hitel esetében, amikor ugyanannyi a havi részletünk éveken át, az első években a havi fizetnivaló legnagyobb része a kamat és csak igen kis hányada a tőkefizetés. Egy 20 éves hitel esetében valahol 10-15 év után (inkább a 15-höz közelebb) lesz fele-fele a kamatfizetés és a tőketörlesztés aránya a havi részletben. (Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy sok, ettől eltérő konstrukció is létezik, de ez a legjellemzőbb.)
Mivel devizahiteleket gyakorlatilag 2003-2004-től kezdtek el tömegesen felvenni az emberek, az annuitásos hiteleknél még mindig jóval nagyobb a havi törlesztőrészletekben a kamat, mint a tőke. Nos, a megállapodás szerint az árfolyamgát feletti törlesztőrészletnek a kamatrészét kifizeti az állam és a bank.

Itt egy példa: egy 5 évvel ezelőtt felvett, 5 millió forintos, svájci frank alapú hitel kezdeti törlesztőrészlete 43 ezer forint volt. Mostanra (250 forintos árfolyamon) a kamatemelkedés hatásának is köszönhetően mintegy 80 ezerre nőtt. Ha jön az árfolyamgát, 51 ezer forint körülire csökken a havi részlet. De az árfolyamgát feletti csaknem 29 ezer forint NEM MIND növeli a tartozásom. Ebből csak a tőkerész fog a tőkeszámlán gyűlni 2016 végéig. Esetükben a teljes törlesztőrészletnek csak 12 százaléka a tőketörlesztés, a többi kamat. Tehát a 29 ezer forintból 25 ezret a bank és az állam fizet. És egyelőre csak 3400 forint gyűlik, mint tartozás a tőkeszámlán. Miközben ha forinthitelt vesz fel valaki, annak 71 ezer forint lenne a törlesztőrészlete.

Ez csak egy példa, minden hitel más és más. De a többségre igaz, hogy az árfolyamgát feletti rész több mint felét a bank és az állam állja. Márpedig ez bombaüzlet! Lenne...
Ha megszületett volna a jogszabály. Mert így csak üres ígéret, amit mindenki máshogy értelmezett az elmúlt másfél hónapban. Pedig a megállapodás arról szól, amit kiszámoltunk. Csakhogy senki nem meri elhinni, hogy ez ennyire jó is lehet. Amikor választani kell(ett) a végtörlesztés és az árfolyamgát között, senki nem dönthet(ett) arról, amiről még nincs törvény. Erre ugyanis a kormánytagok, de még a miniszterelnök szava sem garancia. Hiszen épp karácsony előtt játszotta el azt a mókát a kormányfő, hogy személyesen (na jó, tudom, hogy nem ő írta alá mind a soktízezer vagy sokszázezer levelet) küldött levelet a közszolgáknak, amiben végtörlesztésre buzdította őket. Ebben támogatott hitelt ígért. És semmi nem lett belőle. Ami lett illetve lesz (már ezt is félve írom le, mert nem tudom, hogy tényleg lesz-e) az az árfolyamgát kissé megvariálva úgy, hogy a tőkeszámlán kedvezőbb kamattal gyűlik a tartozás.

A kormány a bankszövetséggel kötött megállapodásában azt vállalta: „A Kormány 2012. január 31-ig törvénymódosítási javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek a
devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről…” Kérdem én, hol van ez a jogszabály.

Miközben baromira fontos volt, hogy december végén erőltetett menetben olyan törvényeket verjenek át a parlamenten, amelyek jelentős részét most nemzetközi nyomásra vissza kell vonni, arra nem volt idő, hogy a többszázezer devizaadós megsegítéséről szóló jogszabályt kidolgozzák és elfogadtassák. Hiszen ha ez a törvény megszületett volna, akkor vissza lehetett volna tartani sokakat attól, hogy januárban iszonyatosan drágán, akár 18 százalék körüli teljes hiteldíj mutatóval (bizony, bizony, ilyen szép magasra sikerült a végtörlesztéssel feltornászni a forint jelzáloghitelek árát) vegyenek fel forinthitelt a végtörlesztéshez. A kiváltás ugyanis csak 9-10 százalék körüli thm esetén érte volna meg. De hogyan döntsön bárki is, ha jogszabály hiányában nem lehet tudni a pontos feltételeket?

Mára gyakorlatilag bezárult a hitelkapu. A nagybankok közül ugyan az OTP még nem jelentette be, hogy nem fogad be a végtörlesztéshez forinthitelre vonatkozó kérelmet, de ez itt is bármelyik pillanatban bekövetkezhet. A takarékszövetkezetek „központi” hitelnyújtójának tartott TakarékPont is leállt már, annak ellenére, hogy korábban azt hangoztatták, hogy a végsőkig kitartanak.
Alighanem elérkezett a történet vége. A kölcsönigényléseket ugyanis január 30-ig fel kell dolgozni. Néhány kisebb bank, illetve takarék még hivatalosan nem zárta be a kapuit, kérdés azonban, mennyi eséllyel lehet most kölcsönért rohamozni. Hát, szerintünk nem sokkal.
A közalkalmazotti kedvezményes kölcsönnek még mindig se híre, se hamva. Emlékszünk, ezt két levélben is maga a miniszterelnök ígérte meg, majd (immár nem véve a fáradságot a levélírásra) egy nyilatkozatban arról beszél, a gazdasági miniszter kezdjen tárgyalásokat erről a bankokkal. Azok szépen el is hajtották.
Alighanem bejön így a jegybanki becslés, amely szerint mintegy 600 ezer devizahiteles maradhat. Ők szinte biztosan nem tudják kihasználni a végtörlesztés lehetőségét. Úgy tűnik azonban, választási lehetőségük nekik is maradt.
A kormány és a bankszövetség megállapodása értelmében (ezt pedig eddig precízen betartotta a kormány) jön az új védernyő. Leporolva, javítva (mint arról korábbi posztunkban már írtunk). Az pedig, hogy a bankok komolyan veszik a devizahitelek csökkentésére vonatkozó kormányzati (és logikus) elvárást, már látszik. Megjelentek ugyanis a devizakiváltó (nem végtörlesztési) forinthitelek. Persze, ki az az őrült, aki a jelenlegi árfolyamon váltja át svájci frank kölcsönét forintra? Nyilvánvalóan csak az, aki így megszabadulhat hátraléka negyedétől. Ebben a kedvezményben viszont csak azok részesülnek, akik 2011. szeptember 30-án már 90 napot késtek a törlesztéssel, a hitelért felajánlott ingatlan(ok) értéke pedig nem haladta meg a 20 millió forintot. Nekik egy újabb, május 15-éig tartó határidőt szabnak meg (az erről szóló törvényt egyébként éppúgy nem fogadta még el a parlament, mint az előbbit).
Meglepő módon bukkantunk viszont olyan takarékszövetkezeti ajánlatra, amelyben februárra hirdetnek meg kiváltó hitelt.  Ez a kölcsön is a háromhavi pénzpiaci kamathoz (Bubor) kötött, a felár azonban a végtörlesztési hitelnél alkalmazottaknál jóval alacsonyabb, 2-3 százalékpontos. Még abban az esetben is 2,5-3,5 százalékpontot tesznek a pénzpiaci kamatra, ha nem jegyeznek be jelzálogjogot (nincs tehát ingatlanfedezet).
Kérdés persze, hogy most, a végtörlesztés lezárulása után visszacsúsznak-e a felárak a végtörlesztés előtti szintre. Nagy reményeket ehhez aligha érdemes fűzni. De ha még így is lenne, az egekben levő (és esetleg még tovább emelkedő) forintkamatok biztosan sokak kedvét elvehetik az eladósodástól, de a forintra váltástól is.
Ki járt jól ezzel a pompás akcióval? Néhányan biztos, de Magyarország aligha.

Ha végre megszületik a megállapodás a kormány és a bankok között, százezrek lélegezhetnek fel, és remélhetik azt, hogy lesz kiút a devizahitel csapdájából. Talán a fizetésképteleneknek sem kell majd attól tartani, hogy utcára kerülnek. A javaslatok végre a legrászorultabbakon segítenének.

A mindennapok hangulatára nyomja rá bélyegét a devizahitel. Többszázezer családnak kell úgy élnie az életét, hogy folyamatosan ott motoz bennük: vajon ki tudják-e fizetni a következő havi részletet. Ugyanis ha nem, úszik a lakás, amibe minden vagyonukat beletették, ami után évek óta fizetik az egyre növekvő részleteket.

Az átlagos svájci frank hiteles havi törlesztője csak az árfolyamváltozás miatt 60-65 százalékkal nőtt meg a 4-5 évvel ezelőtti összeghez képest, ezt még jócskán növelte a többszöri kamatemelés. Bárki, aki azt állítja, hogy ez benne volt a pakliban, amikor devizahitelben adósodtak el az emberek, hazudik. Persze lehetett az árfolyamkockázatra gondolni, de megduplázódó törlesztőre már nem.

Másfél éve annak, hogy a Bankszövetség letette a kormány asztalára az első elképzelését, amivel kezelni lehetne az egyébként nem csak gazdasági, hanem óriási társadalmi problémát. Akkor 90 ezer olyan lakáshiteles volt, aki több mint 3 hónapja nem tudott részletet fizetni. Idén, június végén 142 ezer ingatlanhitelnél volt 90 napon túli a tartozás, közülük 123 ezer devizaalapú. (Ez önmagában több mint 50 ezer olyan család, akinek az elmúlt másfél évben gyakorlatilag bedőlt a hitele.) Ugyanakkor a júniusi adatok szerint további 300 ezer hiteles csúszott meg a részletekkel, de még nem érte el a 90 napot a tartozásuk.

Ha pusztán a számokat nézzük, 442 ezer lakáshitelesnek van gondja azzal, hogy fizesse a részleteket. (Többségük devizahiteles.) Ha csak átlagosan 3 fővel számolunk egy-egy lakásnál, akkor több mint 1,3 millió ember életéről beszélünk.   

Sok hónap szállt el anélkül, hogy a kormány valóban átfogóan kezelte volna ezt a problémát. Most, talán az utolsó pillanatban, meg kéne már állapodni. Sokan élnek majd a végtörlesztéssel, de ők azok, akik eddig is fizetni tudták a hitelüket. A végtörlesztés azonban nem hoz megoldást azoknak, akik már nem tudták/tudják a növekvő terheket vállalni. A tartalékok elfogytak, gyorsuló ütemben nő azoknak a száma, akik megcsúsznak a részletekkel. Rajtuk segíthet majd a megállapodás. A mi információink arról szólnak, hogy végre tényleg a rászorultakon segítenének. Csak a kormányon múlik, hogy rábólintanak-e a Bankszövetség megoldásaira.