Nem vagyunk hülyék! Nem csak a magam nevében beszélek (hisz nagyképűen mondhatnám, hogy én szakértő vagyok a pénzügyekben), de a pénzügyi ismeretek terén folyamatosan lesajnált lakosság nevében is.

 Október 30-a a Takarékossági Világnap, így a napokban egyik konferencia a másik után próbálja az öngondoskodásra felhívni a figyelmet. A konklúzió, mint már évek óta állandóan az, hogy pocsék a lakosság pénzügyi kultúrája, oktatni kéne már a pénzügyeket. (Erre most van egy kis remény, majd meglátjuk, tényleg elindul-e a tanítása az iskolákban.)

 Tény, hogy ismeretek nélkül nehéz pénzügyileg tudatosan viselkedni, de ha az emberek nem takarítanak meg nyugdíjas napjaikra, az leginkább nem a pénzügyi tudatlanságnak, hanem a gazdasági helyzetnek köszönhető, amire a politikai még jó nagy lapáttal rá is tett.  Az OTP Öngondoskodási Indexének felméréséből kiderült, hogy nem csak a magánnyugdíjpénztárakból származó reálhozam nagy részét élték fel az emberek, de eddigi megtakarításaik is szépen fogyogatnak.

 Kedves bankosok, hölgyeim és uraim! Az embereknek nincs pénzük. Inkább esznek ma, mint hogy a pénzt eltegyék, hogy 20-30-40 év múlva is enni tudjanak. Ez teljesen ésszerű viselkedés. Ugyanakkor az öngondoskodás egyre inkább más formákat kezd ölteni: felértékelődik a családok szerepe, egymás segítése, és az egészség fontossága. Hiszen aki beteg, nem tud dolgozni és pénzt keresni.

 Sokan bizalmatlanok is a pénzügyi intézmények iránt. Én most nem lovagolnám meg a kormány bankellenes retorikáját, szerintem az alapvetően baromság. De tényleg nagyon sok hibát követtek el a bankok, biztosítók, amiről nem beszélnek. Inkább úgy csinálnak, mintha meg se történt volna. Erre bíztatják őket a kommunikátorok is a saját konferenciájukon.

Pedig igenis van felelősségük. Tegye fel a kezét, aki nem bukott olyan befektetésen, amit bank, biztosító ajánlott!

 Itt vannak mindjárt a befektetési alapok. Ezeknek jelentős részét (az ingatlan-, a fantasztikus ázsiai alapokat) bankfiókban sózták az ügyfelekre. Akik szépen nézhették, hogy olvad el a pénzük. Persze kissé cinikusan azt is mondhatnám: na ugye! Most aztán kaptak egy kis pénzügyi kultúrát! Megtanulták a leckét!

 Persze, sokat tettek a kormányok is a pénzügyi kultúra terjesztéséért. Még nincs egy éve, hogy a Fidesz-kormány magáévá tette 3 millió ember 3 ezermilliárd forintos magánnyugdíjpénztári pénzét. A pénztárak nagyrészt kussoltak, mert igenis vaj volt a fejükön. Amíg nem volt költségkorlát, annyit számoltak fel, amennyit nem szégyelltek. (És nem nagyon szégyenkeztek.) Saját pénzként kezelték a nyugdíjvagyonunkat, saját céljaiknak megfelelően. És majdnem a sajátjuk is lett a sok nyugdíjpénztár, hiszen a szocikormány nekik akarta adni még 2009. végén egy törvénymódosítással. (Ezt akkor a köztársasági elnök vétózta meg.)

 Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója egy tegnapi konferencián azt ecsetelte, hogy micsoda ostobaság, hogy az emberek döntően készpénzben tartják a vagyonukat. Noha előtte minden előadó azt bizonygatta, hogy az öngondoskodást elég havi kis összegekkel is elkezdeni, (csak kezdjük már el!), addig a vezérigazgató szerint, aki csak kápéban tartja a pénzét, az ne is tegyen félre. Szerinte egyébként a megtakarítás netovábbja a sok-sok részvény, abba kellene fektetni. (És nyilván OTP alapokba.)

 Kérem szépen! Biztos, hogy hülye a lakosság, amikor készpénzben tartja vagyonkáját? És nem tolja unit-linked alapokba vagy más nagyszerű banki termékekbe, amelyeken a pénzügyi intézmények jó sokat tudnának keresni, ő viszont sokat bukna? Arról nem is beszélve, hogy egy bankbetétet legalább biztosít az OBA, ezeket pedig egyáltalán nem. Márpedig a mostani válságos időkben ez nem elhanyagolható szempont.