AZ ÉN PÉNZEM

A cafeteria keretében kifizetett pénz az idén a tavalyinál majdnem húsz százalékkal csekélyebb – derült ki az OTP Pénztárszolgáltató megrendelésére készült reprezentatív kutatásból. Az adatokat elemezve ugyanis kiderül, bár 2012-ben „csak” 14 százalékkal kevesebb cég ad béren kívüli juttatást dolgozóinak, akik adnak, azok is hét százalékkal visszavágták a keretet. Az OTP célja persze nyilvánvalóan nem az volt, hogy plasztikusan kimutassa, a cafeteria fenekestül felforgatása nem élénkíti a gazdaságot, hanem éppen ellenkezőleg. Az átalakítás (nem függetlenül persze a gazdaság helyzetétől sem) egyelőre nem hogy segítené, hogy a támogatásra érdemesnek tartott ágazatok plusz forrásokhoz jussanak, még akadályozza is.

Érdemes felidézni, mi is módosult 2012-re. A legjelentősebb, hogy a munkáltatóknak a juttatás a korábbi 19,04 százalék helyett majdnem 31 százalékba kerül. (Ez a kormány csökkentette nagy csinnadrattával a korábbi 25 százalékos, az előző által frissen bevezetett adóterhet 16 százalékra, ami a szuperbruttó – az adóalapba beleszámít a tb-járulék is, amit a munkáltató fizet be – miatt 19,04 százalékos elvonást jelentett.) Mindez összekapcsolódott a piac egyértelmű újrafelosztásával. A korábbi utalványosokat (amúgy értük a fene se sír, a maguk horribilis profitjával) kiszorították, lett nekünk egyetlen Erzsébet. Az üdülési csekket pedig három gondosan kiválasztott banki kibocsátó váltotta fel. A rendszer persze nyökögve indult (ekkora átalakításnál ebben nincs semmi csodálni való). A valóságos piaci szereplők miatt viszont itt jut gőz a gépbe is, nem csak a síphoz (azért utóbbit is táplálják rendesen, már szinte hetente tartott valamilyen tájékoztatóval, amikből kiderült, mekkora sikertörténet is a Bözsi és a SZÉP).

Én a legbosszúsabb az egészségpénztár megnyirbálása miatt vagyok. Az egészségpénztári számláról az idén már nem lehet fürdőszolgáltatásra, gyógyüdülésre és sporttevékenységre költeni. Azok, akik ezekre nagy összegeket tudnak szánni, nyilván nem jönnek zavarba, hiszen a SZÉP-nél még jobb feltételeket is találhatnak (az egészségpénztáraknál életmódjavítóként meghatározott, tehát csak külön adófizetés mellett igénybe vehető, rekreációs üdülésre, fogyókúrás szolgáltatásokra a SZÉP-kártyáról kedvezményesen lehet költeni). Tapasztalataim szerint azonban (sőt, magamat is ebbe a körbe sorolom) sokan évek alatt gyűjtötték össze azt a pénzt, amit azután erre kiadtak. A SZÉP-nél viszont amit nem használ fel valaki lejáratig, azt bukja (ez a bankok zsebét tömi). Az új csodaszerek egyike sem a spórolásról szól. Vegyed, vigyed, fogyassz – üzenik. Úgy látszik azonban ezt nem elég csak úgy kívánni. Nem árt, ha arról is gondoskodik az állam, legyen mit kiadniuk a pógároknak.

A kormány hosszú távon segíteni kívánja az öngondoskodást - mondta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter még tavaly egy interjúban. Attól tartok, ezt szó szerint vehetjük, vagyis: talán majd tíz év múlva. Az eddigi intézkedések ugyanis éppen az ellenkezőjét mutatják.

A magánpénztári rendszer felszámolásakor a reálhozamos mézesmadzagot önmagában nyilván nem találták elég édesnek, ezért alaposan becukrozták még a készpénzben felvehetőséggel. Eredetileg ez a pénz az önkéntes nyugdíjpénztárakba ment volna. Így persze alig jutott oda valami. Nesze neked, öngondoskodás!

A válság kitörése óta amúgy sem megy valami jól a kasszáknak. A bajba kerültek nyilvánvalóan, ha tehették, innen vették ki a pénzt (ki gondolhat nyugdíjas éveire akkor, amikor például ma bukhatja lakását). Sokan nem törődtek, talán nem is törődhettek azzal, hogy az idő előtt elhozott summa után adót és járulékot kell fizetni. A felügyeleti adatok szerint több mint 40 milliárd forintot vettek ki az idén október elsejéig az önkéntes nyugdíjpénztári tagok a jogosultsági idő elérése előtt. Azt ma még nem tudhatjuk, hogy a remek végtörlesztési móka mennyivel apasztja majd összesen az időskori megtakarításokat. Azokra pedig nagy szükség lenne. Az egyéneknek, de az országnak is.

Egyetlen pozitívum, hogy a nyugdíjpénztárak kezdenek valóban önkéntessé válni (persze, óvatosan ezzel, még bukhatják a munkáltatói befizetéseknél a támogatást, rásüthetik – mint az internetnél, amit kiemeltek a cafeteria rendszeréből –, hogy már nincs szükség rá). Szuper, hogy több mint minden harmadik forint egyéni befizetés. Az ugyanakkor aggasztó, hogy egyre inkább úgy tűnik: csak az amúgy is jobb helyzetben levők tudnak félretenni idősebb korukra.

A legfrissebb számok pedig már az egészségpénztáraknál is a lejtmenet megindulására utalhatnak. A szektor fennállása óta először csökkent a létszám és a tagdíjbevétel is. Őket is megtalálta egyébként a kormányzati innováció. A Széchenyi Pihenőkártya favorizálása ugyanis oda vezetett, hogy az egészségpénztári számlákról 2012-ben nem lehet már sportra, gyógyüdülésre vagy fürdőkre költeni. Mindez – csökkentett kerettel – csak a SZÉP felhasználásával vehető kedvezményesen igénybe.

Ennél nem is maga az intézkedés, hanem annak üzenete érdemel figyelmet. Míg ugyanis az egészségszámlán spórolgathatott valaki (általában nem tette, de legalább megvolt a lehetőség rá), a SZÉP-nél azt, amit határidőre nem költenek el, a kibocsátó pénzügyi intézmény egyszerűen zsebre vághatja. Így rendelkezik a törvény. Akkor most, mit is akarnak támogatni?

Ha a cafeteria kicsinálása a cél, akkor jó úton halad a kormány. Újabb, 10 százalékos egészségügyi hozzájárulást pakolnak a béren kívüli juttatásokra, így a cégek összesen mintegy 31 százalékos adó mellett nyújthatják azt a dolgozóiknak.

Van egy szó, amit biztos, hogy az elmúlt jó 20 évben soha, de soha nem lehetett ráhúzni a magyar adópolitikára: a kiszámíthatóság. Van-e ember Magyarországon (vagy akár a Földön), aki meg tudná mondani, hogy hány elképzelés született már a hazai adórendszerről, hányszor váltottak koncepciót, hányszor módosították a feltételeket és hányszor kellett a cégeknek és a magánszemélyeknek is újraszámolni, hogy a legújabb feltételek mellett mennyi pénzük is marad. Na, nem is egy-két év múlva, hanem akár másfél hónap múlva.

Lehet, hogy az emberek többsége már immunis az egészre, de én továbbra is elképesztőnek tartom, hogy minden rendszerszemléletet nélkülözve dobálóznak az ötletekkel – és ami a legborzasztóbb, hogy azokat meg is valósítják -, és nekünk ezeket folyamatosan követni kell, és számolni, számolni, számolni. Megéri? Nem éri meg?

Nem akarom a cafeteriat védeni, mert el lehet mondani, hogy ha egyszerűsíteni akarjuk az adórendszert, akkor nincs rá szükség. De nézzük már egy kicsit mikroszinten, könyörgöm! Az embereknek az számít, hogy mennyi pénzért dolgoznak, és abból ki tudnak-e jönni. A cafeteria a fizetés része, bár a munkavállalók többsége ajándéknak tekinti, holott ugyanúgy megdolgozik érte, csak kevesebb adó terheli, mint a normál bért. (Na, most már nem sokkal.)

Vannak célok, amiket támogathat az állam, és azokra adókedvezményt is adhat. Így megszabhatja, hogy a béren kívüli juttatásokba mik tartozzanak bele. (Most kivették az internetes szolgáltatás kifizetését.) Ide sorolhatók a hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarítások is az önkéntes nyugdíjkasszák formájában.

Most éppen arra számítanak a kasszák, hogy a cafeteria 10 százalékos adóemelésével a cégek ennyivel kevesebbet adnak majd béren kívüli juttatásként, és mivel az embereknek az azonnali megélhetéshez kell a pénz, ezért kevesebbet tesznek ebből félre nyugdíjra.

Erre persze ellenérvként jöhet az, hogy ha magánszemélyként „öngondoskodom”, akkor 20 százalék szja-kedvezményt kapok. Sokaknak azonban nincs egy fillérjük sem arra, hogy megtakarítsanak. És várhatóan a csökkenő munkáltatói béren kívüli juttatást is - érthető módon - inkább kajára költik. És akkor miből is lesz nyugdíj? Mert hát az állami nyugdíjra számítani…

Jövőre ismét a szegényebbek járhatnak rosszul a cafeteria tervezett változtatásával. A kormány fel akarja számolni a kajajegyet. Lesz helyette SZÉP kártya (Széchenyi Pihenőkártya), de ezzel csak meleg ételt lehet majd vásárolni. A hidegétel utalvány nem lehet több havi 5 ezer forintnál.

Persze sírnak-rínak az utalványbizniszben utazók, hogy micsoda szörnyűség lesz a gazdaságban. Szerintünk ennek fele sem igaz, ők a saját, több milliárd forintos nyereségüket féltik.

A kormány ugyanis azt szeretné, ha a maximum 5 ezer forintos (hideg) kajajegyet ezentúl egy állami cég forgalmazhatná. Ez pedig a hírek szerint a Magyar Posta lenne. Ezzel eleshetnének az utalványos cégek a nem kis jutalékuktól. Az egész intézkedéssel szerintünk nem ez a gond. Hiszen ha az állam adókedvezményt ad valamire (márpedig a béren kívüli juttatás az kedvezmény), akkor számomra nem nagy szörnyűség, hogy egy állami cég fogja az ehhez kapcsolódó terméket értékesíteni. A kérdés csak az, hogy így kisebb lesz-e a jutalék és az összes költség, amit én, mint adófizető, illetve a munkáltatók állnak. Hozzáteszem: amit a munkáltató kifizet, azt sem én kapom meg, tehát azt is én állom.

Sokkal nagyobb probléma, hogy eddig 18 ezer forint kajajegyet adhattak a dolgozóknak a cégek. Ebben benne volt a hideg- és meleg kajajegy együttesen. Most a melegétel utalvány a SZÉP kártyára kerül, és maximum havi 12,5 ezer forint lehet, a hideg kajajegy pedig egyelőre legfeljebb 5 ezer forint lehet.

Pedig épp a legszegényebb réteg kérte a hideg kajajegyet, ugyanis ők azok, akik nem melegételre költötték a pénzt. Ők el is költhették akár a 18 ezer forintos keretet hideg ételre. (Persze ennyit általában nekik nem is adtak a cégek.) Számukra drága a 600-1000 forint körüli ebéd a kifőzdében, ezért nem kell kajajegy a meleg ételhez. Ők vagy nem esznek a munkahelyükön, vagy beviszik az otthon elkészített ételt. Márpedig egy család esetében igenis kihozható az ebéd 300-400 forint körül egy személyre, sőt szükségből még a fejenként 150 forintos étel is elkészíthető.  

Ezek az emberek azok, akik vásároltak a hideg kajajeggyel, akik a mindennapokban készpénzként forgatták be a háztartásba. Ha ezt az összeget most lecsökkentik, akkor ők újabb anyagi elvonásként élik meg. Számukra nem segítség, hogy a melegételt kártyával fizethetik, ha – például vidéken - nincs a közelben olyan hely, ahol használhatnák, ráadásul nem is engedhetik meg maguknak azt a költést.

Vajon mennyire lesz boldog az az ember, aki nem tud a gyerekének ételt venni, attól, hogy a törvény szerint egyre nagyobb összegeket költhet négycsillagos wellness hotelekben a kártyácskájával?

(Azt már csak félve kérdezem, hogy a SZÉP kártya jutalékai – amit a munkáltatótól, illetve a szolgáltatótól beszednek – hogyan is alakulnak.)

Örülünk, hogy a wellness-fitness költés nőni fog. De mi lenne, ha előbb enni adnánk az embereknek?