Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Gyilkos vagyoni különbségek

A korábbinál már több bank hajlandó lakáshitelezni. Egyelőre csak nagyon szűk körben, de a Citibank is visszatért erre a piacra. A legtehetősebb ügyfeleknek és saját dolgozóiknak ismét adnak ingatlanhitelt (a pénzintézet a válság kitörésekor távozott erről a területről). Nem is akármilyen feltételekkel. A 11 százalék körüli hiteldíj (THM) ugyanis nagyon jónak számít manapság. Tapasztalataink szerint az OTP, a K&H és az FHB mellett (ők már korábban akcióztak) az UniCredit, a BB és az Aegon Hitel nyitottabb arra, hogy tényleg hitelezzen.

Jelentős érdemi változásról ezzel együtt aligha lehet beszélni. A hitelfelvevő és a készpénzes vevők arányát Bánfalvi László, az Otthon Centrum hitelközvetítési üzletágát is működtető HC Központ (OCHC) ügyvezető igazgatója 30, illetve 70 százalékra teszi. Mint elmondta, néhány millióstól 100 millió feletti ügylettel is találkozott készpénzes fizetéssel.

Az országban tehát akad, akinek nem gond például 130 millió forintot egyben kifizetni, ha kedvére való ingatlant talál. Amikor nemrég szervízbe vittem a kocsim, az egyik alkalmazott mondta, hogy nagyon szépen fogynak a luxus terepjárók, amiket persze nem hitellel visznek. A végtörlesztés persze maga is megmutatta, hogy egyes háztartásokban jelentős pénz akadhat, ha azon szépen lehet nyerni (félreértés ne essék, nem azokra a devizahitelesekre gondolok, akik minden bevetve kaparták össze a szükséges összeget).

Nem a gazdagokkal van egyébként bajom, az zavar egyre jobban, hogy szemmel láthatóan egyre nagyobbak a különbségek. Ez pedig biztosan nem kedvező jelenség.

John Robbins könyve alapján az Ötvenentúl portál egy nagyon érdekes írást közölt. Mint leírják, a kutatások egyre inkább megerősítik, hogy már nem annyira az abszolút termelés számít, hanem a gazdagok és szegények közötti távolság. Ezt támaszthatja alá, hogy abban a két országban a legmagasabb a várható élettartam, ahol a legkisebbek a vagyoni különbségek (Japán és Svédország). Az ellenpólus az Egyesült Államok. A fejlett államok között ugyanis itt a legszélsőségesebb a vagyoni eloszlás, a várható élettartam pedig csaknem a legkisebb.  Ezek az adatok ráadásul kimutathatóan módosultak a gazdasági különbségek változásával. Az Egyesült Államok népességének legtehetősebb egy százalékának nagyobb a vagyona, mint az alsó 90 százaléknak együttvéve.

Magyarországon persze még a leromlott amerikai mutatók is a vágyott kategóriába tartozhatnak. Attól tartok azonban, hogy abban az esetben, ha egyre szélesebb lesz a leszakadó réteg (akik ráadásul mind mélyebbre kerülnek), a csúcson levők pedig még ütemesebben gyarapodnak, akkor a szignifikáns javulás soha nem is jön el.

4 Tovább

Szegénynek hálapénz, gazdagnak biztosítás

Magánbiztosítást köthet, aki színvonalasabb egészségügyi ellátást akar. Full extrás ellátás havi 12-30 ezer forintért kapható.

 

Azt a szót, hogy privatizáció, pláne üzleti egészségbiztosítás szánkra ne vegyük, hiszen ördögtől való kifejezések. A mostani kormány legalábbis rendre keresztbe feküdt, amikor a korábbi kormányok bele akartak fogni a hazai egészségügy átalakításába. A legfőbb érvük az volt, hogy lesznek szegénykórházak és gazdagkórházak. Micsoda dolog az, hogy fizetni kelljen saját zsebből az ellátásért, biztosításért?

Pedig most is fizetünk és fizettünk mindig is. Becslések szerint 70-100 milliárd forintnyi hálapénzt áldozunk évente az egészségünkre, és minden egyes kifizetést figyelembe véve (hálapénz, gyógyszerek, magánorvosok) fejenként 15 ezer forintot költünk havonta, 180 ezret évente. A hálapénz és a magánorvosi kifizetések jelentős része persze a szürkegazdaság része; számlát nem állítanak ki róla, így érthető módon adót sem fizet utána senki. Külön írást érdemelne persze az is, hogy a hálapénzből maga az intézmény sem profitálhat, amelyiknek a szolgáltatását igénybe vesszük. Tiszta helyzet kellene hát, de eddig rendre elakadtak a próbálkozások.

Az üzleti biztosítók már hosszú évek óta várják ugrásra készen, hogy valami történjen az egészségügyben. Persze ha nem történik, az is az ő malmukra hajtja a vizet, hiszen egyre többeknek lesz elege a szegényedő állami ellátásból, a lepattant kórházakból, az órákig tartó várakozásból és az évekig tartó várólistákból.

Most épp az a kormány adja meg a lökést a szegények és gazdagok szétválasztásához – már ami az ellátást illeti –, amelyik semmilyen egészségügyi reformot nem engedett az elmúlt években. Tegyük hozzá: ez sem reform, csak lehetőség a gazdagabbaknak a kiváltságok megvásárlására.

A januártól élő törvénymódosításnak köszönhetően a munkáltatók adó- és járulékmentesen köthetnek a dolgozóiknak nem csak baleset-, hanem betegségbiztosítást is. A biztosítók pedig ettől a magán egészségbiztosítás felfutását remélik. Olyannyira, hogy öt év múlva akár 400 ezren lehetnek azok, akik magán egészségbiztosítással rendelkeznek.

A biztosítók különböző szolgáltatási csomagokat ajánlanak (alap, közép és felső kategóriás). Havi 5-11 ezer forintért (az ár az életkortól függ) vásárolhatunk magunknak egy alapcsomagot, 8-20 ezerért középkategóriás csomagot, és 12-30 ezer forintért VIP csomagot. Nem mindegy azonban, hogy pontosan mit is kapunk cserébe a pénzünkért. A biztosítók csak most indulnak a (a Generali pénteken jelentette be, az Unionnak már van ilyen, a Signal tervezi) ezzel a termékkel, de mindezt gőzerővel teszik. Az ellátás elérhetősége országosan még elég szűk, de bizton számíthatunk arra, hogy ha gyorsan nő az ügyfelek száma, akkor az elérhető rendelők, kórházak száma is gyarapodni fog.

A biztosítók azt ígérik, hogy megjelenésükkel minden szereplő jól jár. Az állami ellátórendszerben csökken a várakozási idő, hiszen „kiállnak a sorból” a biztosító ügyfelei. A biztosítottak várakozás nélkül jutnak magán ellátáshoz a magánszolgáltatónál vagy a vele szerződött állami kórházban, és így az állami rendszerben maradók is hamarabb jutnak ellátáshoz. Fontos tudni, hogy azok sem kerülnek emiatt hátrányba, akiknek nincs pénzük a biztosításra, hiszen jelenleg is sok a szabad kapacitás a kórházakban, amit nem azért nem tudnak kihasználni, mert nincs műszer vagy idő rá, hanem azért, mert a TB, azaz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem finanszírozza.

És hát megint bejön a politika. A kórházszövetség elnökét, Rácz Jenőt néhány hete csaknem „megkövezték az eretnek” gondolatataiért. Ő azt mondta: azokban az esetekben, ahol hosszú, akár több éves várólisták vannak, azok a betegek, akik megtehetik, fizessék meg a műtét árát. (Például csípőprotézis-műtét.) Így a kórházak szabad kapacitását kihasználhatnák, plusz pénz kerülne a rendszerbe,

Csak azt nem értem, hogy ha ezen a többség felzúdul, és a kormány nem engedi, akkor ugyanez miért lehetséges úgy, hogy még beiktatnak egy magánbiztosítót is a rendszerbe és egy külön egészségügyi szolgáltatót. Így ugyanis a biztosító és a szolgáltató is leszedi a maga sápját. Mert ne tévedjünk! Ezek profitorientált intézmények. Csakhogy ha beiktatunk a rendszerbe még két szereplőt a kórház és a beteg közé, akkor vagy a beteg fizet többet (értsd a magánbiztosítottak összes díja magasabb), vagy a kórház kap kevesebb pénzt. Vagy a kettő együtt.

Én egyébként üdvözlöm a magánbiztosítás megjelenését az egészségügyben. Csakhogy megint nem egy reform keretében, a teljes egészségügyi ellátást áttekintve történik valami, hanem részenként, darabonként érkeznek a szereplők, és egyéni, profitorientált cégérdekek mentén alakulgat a piac. A biztosítók a bankadó fejében kapták ajándékba az egészségbiztosítás adó- és járulékmentességét.

Most az látszik, hogy akinek lesz pénze rá, kiváltságos ellátást kaphat, akinek nincs, annak marad a hálapénz. Mert a teljes rendszer ettől nem változik.

4 Tovább

Táppénz, betegség: magánbiztosítás

Egészségügyi reformra hiába várunk lassan évtizedek óta. Apró előrelépés lehet, hogy januártól a cégek adó- és járulékmentesen vehetnek dolgozóiknak betegség- és balesetbiztosítást, így akár cafeteria (béren kívüli juttatás) keretében is igényelhető lesz ez a szolgáltatás.

Eddig is vehettünk magánszemélyként betegség- és balesetbiztosítást, sőt a cégek is adhattak ilyen juttatást dolgozóiknak. Csakhogy a betegségbiztosítás után járulékot és adót fizetett a munkáltató illetve a munkavállaló, így nem is terjedt el a magánbiztosítás.

Januártól adó-és járulékmentesen fizethetnek a cégek dolgozóik javára ilyen biztosítást. Egyelőre úgy tűnik, hogy csak a jövedelempótló (kiegészítő táppénzt kap a betegség után a dolgozó) biztosításnál kell majd adózni a szolgáltatás után. Bár a biztosítók szerint ez csak egy újabb hiba a törvényben, amit hamarosan módosítani fognak.

Jelenleg a legnépszerűbb a kórházi napi és/vagy műtéti térítést nyújtó betegség- és balesetbiztosítás. Ha ez valóban bekerülhet a cafeteriaba, akkor várhatóan megugrik a magánbiztosítás az egészségügy területén. Így pumpálhat az állam indirekt módon pénzt az egészségügybe. Csak sajnos ezzel a hazai egészségügy gondjai nem oldódnak meg, még ha a biztosításnak köszönhetően néhányan magasabb színvonalú ellátást tudnak majd kifizetni, vagy több esélyük lesz a jobb ellátásra azzal, hogy képesek lesznek paraszolvenciát adni.

0 Tovább

Kinyírják a gyereksportot?

Ne sportolj! Vagy ha mégis, azt ne az önkéntes egészségpénztári megtakarításodból fizesd. A sport csak akkor jó dolog, ha a vadiúj SZÉP (Széchenyi Pihenőkártya) kártyával tudod kiegyenlíteni a számlát. Emiatt a gyereksportok egy részének nagyjából lőttek is.

 

 

Álomkormányunk úgy döntött, hogy ezentúl ne költhessünk sportra az önkéntes egészségpénztárakból. Ezt amúgy az utolsó pillanatban, a végszavazás napján nyújtották be módosítóként. Az egészségpénztárakba vagy a munkáltató fizet be a cafeteria keretében (tehát valamivel kedvezményesebben adózik, mint a bér), vagy mi magunk tesszük be a pénzünket, amiért cserébe szja-kedvezmény vehető igénybe.

Elvileg a mindenkori kormányok azért adnak adókedvezményt az egészségpénztári befizetések után, mert a lakosság egészségesebb életmódját kívánják támogatni. Ebben gazdasági racionalitás is van, hiszen ha valaki pénzt költ az egészségére, akkor kevesebbet beteg, és a pénztárból fizetett szolgáltatások nem az állami tb-kasszát kurtítják. Tehát igenis megtérül nekik a kedvezmény.

 Hát, most úgy döntöttek a nagyfejűek, nehogymá’ sportra költsön a magyar a pénztárból. És lehetőleg gyógyüdülésre se. Kivették a költési lehetőségekből az úgynevezett rekreációs üdülést is. Ez persze nem okoz nagy érvágást, hiszen ezt eddig is adóztatták, tehát senkinek nem érte meg a pénztárból fizetni.

 Az egészségpénztárakat tehát nagyjából betegségpénztárakká degradálták, ebből lehet fizetni a gyógyszereket, kezeléseket.

 

Viszont itt a SZÉP kártya. Az bezzeg minden kedvezményt megkapott. Innen költhetünk sportra, üdülésre, de akár méregtelenítő kúrákra is, ráadásul (hú, ez tényleg nagyon fontos) szoláriumhoz és masszázs szalonokhoz is igénybe vehetők a támogatott forintok. A kormányzat most mindent a SZÉP kártyához csoportosított.

Ez nekem miért fáj? Hát nem mindegy, hogy honnan költök? A szabályozás szerint NEM.

Eddig például sok családban a gyerekek sportját csak úgy tudták a szülők kifizetni, hogy – mivel egyáltalán nem jut erre a családi kasszából – a munkáltatótól kapott összeget az egészségpénztári számláról használták fel. Ne a nagy, POS terminállal is rendelkező fittness termekre gondoljunk, hanem a kis egyesületekre, ahol néhány nagyon lelkes sportoló okítja a gyerekeket szívvel-lélekkel az egészséges életre.

 

Kissé bonyolult volt persze a felhasználás, de működött. A szülők az edzés végén szép sorban befizették a pénzt, majd megkapták a számlát (itt bizony nincs eltitkolt jövedelem!), amit elpostáztak az egészségpénztárhoz, a pénztár pedig nekik átutalta a számla összegét. Igaz, hogy néhány hetet vártak a szülők a pénzre, de a sport nem ütött lukat a családi költségvetésen. Hiszen az 5-10 ezer forintos havi befizetés több gyerek esetében már igencsak megterhelő.

 

Mi a helyzet a SZÉP kártyával? Vagy lesz kártyaelfogadó terminálja a sportot szolgáltatónak (ezt nehezen tudom elképzelni a kis egyesületeknél) vagy nekem, mint a kártyával fizetőnek kell telefonon egy autorizációs folyamat keretében megterhelni a kártyámat az összeggel. De hogyan? Ott állok például az uszodában a gyerek úszásoktatását fizetve, elkezdek telefonálgatni, majd az edző elhiszi, hogy fizettem? (Közben szülők hosszú sora kígyózik mögöttem, és mindenki nagyon örül az új és modern fizetési eszköznek.) És az edző mikor kapja meg a pénzt? És hogyan? Nyilván nagyon modern ez az egész, csak éppen nem életszerű.

 

Ha a szülő nem tudja zsebből kifizetni (hangsúlyozom, számla ellenében) a gyerek sportolását, akkor csak azért, mert most a SZÉP kártya a sztár, hány gyerek nem fog tudni emiatt sportolni? Hány kis egyesület megy majd tönkre? 

 

Az egész szabályozásról messziről látszik, hogy bankárok írták. Bizony, ez a SZÉP kártya nagy biznisz. Nem siratom én az étkezési utalványos cégeket, amelyek most elesnek a nagy profittól, hiszen a kajajegy helyett az ételt is a SZÉP kártyáról lehet fizetni. (Ez a profit is a SZÉP-kibocsátókat hízlalja ezentúl.)

De gondoljunk csak bele! A cafeteria keretében ide utalt pénzt a következő év végéig lehet felhasználni. Ha valaki nem költi el az összes pénzét, akkor az a kártyakibocsátóé lesz. (Eddig az utalványos cégé volt.)

Először arról volt szó, hogy az üdülési csekket váltja a SZÉP kártya, most már ott tartunk, hogy mindent visz. Nem tetszenek egy kicsit mohók lenni?

Közben értelmes, az egészséggel kapcsolatos költések lehetetlenülnek majd el? Mégis a farok csóválja?

2 Tovább

Autózni egészségtelen

Több mint hárommillió autós válthat most biztosítót. Példátlan módon azonban a kötelező díja jövőre biztosan nem annyi lesz, mint amit most kikalkulálnak. Jön ugyanis a baleseti adó, ami egy csapásra elintézi, hogy a verseny miatt évről évre csökkenő kgfb-átlagdíjak emelkedjenek. Az mindenestre most jól látszik, hogy autózni egészségtelen.

Sokan már most háborognak, főként azok, akik balesetmentesen vezetnek, de a tízes bonusnál megrekedtek (ennél nagyobb kedvezmény nem adható). Nem értik, miért kell rájuk egy olyan sarcot kiróni, aminek semmi köze autós létükhöz. Az adót a biztosítók sem értik. Ők ugyanis évről-évre előre meghatározott, több milliárd forintos átalánydíjakat fizetnek a személyi sérülések miatt az egészségbiztosítási kasszának, sőt a nyugdíjalapnak is.

A megoldás pedig egyszerű: semmi köze az egésznek a balesetekhez (csak el kellett nevezni valahogyan ezt a plusz adót), szorosan összefügg azonban magával az egészségüggyel. A baleseti adó kapcsán kevés szó esik arról, hogy az egészségügyben dolgozók vad bérrendezési harcba kezdtek. Ha nem sikerül valamilyen megoldást találni arra, hogy például a kezdő orvosok ne éhbérért, hálapénzre utalva dolgozzanak, akkor könnyen akkora orvoshiány lehet, hogy belekódulunk.

Kell tehát a pénz az egészségügybe. Főként azért, hogy az ingyenesség látszatát, az állam totális gondoskodásának téveszméjét fenn lehessen tartani. Ha én most itt elkezdem követelni (mint teszik azt a szakmában dolgozók régóta – pártállástól függetlenül), hogy határozzanak meg egy alapellátást, és váljanak bizonyos szolgáltatások fizetőssé, sokakban nyilván megkövezésem vágya merül fel.

Pedig gondolkodjunk csak egy kicsit el! Ki kapott ingyenesen kezelést reuma vagy bármilyen mozgásszervi nyavalya esetén? Én az anyukámat hordtam ilyenre, és amíg nem okosítottak ki a rendelőben a többiek, órákig üldögéltünk csak. Azután megtudtuk, kinek mennyit kell adni ahhoz, hogy kissé olajozottabban menjenek a dolgok. Ahogy az ismerősöknél érdeklődtem, senkit sem találtam, akinél ne hasonlóan történt volna minden.

A szakrendelőkben, a kórházakban … mindenütt fizetni kell. Szintén anyukámmal történt, hogy a kórteremben megkérdezték tőle: ki tetszik lenni? (A kérdést csak az inspirálta, hogy vele emberi hangon beszélt az orvos.) Talán mondanom sem kell, hogy heti rendszerességgel fizettem. Ez viszont önmagában még nem lett volna elég. Némi kapcsolati tőke is kellett hozzá.

Azt gondolom, ez utóbbi lehet az egész ügy kulcsa. A döntéshozók (állami vezetőink persze készülhetnek is valamire, mivel magukat már kiemelték ebből a rendszerből, nekik már hivatalosan is jár a különb bánásmód), a hangadók, a neves közszereplők mind bekerülhetnek a kivételezettek közé. Nekik tehát nem igazán érdekük, hogy a szisztéma megváltozzék.

Azok azonban, akik csak nyerhetnének a tisztább viszonyokkal, valószínűleg el sem gondolkodnak az egészen. Sőt! Zsigerből elutasítják még a gondolatát is, hogy „szegények és gazdagok” egészségügye legyen (nem, mintha most nem így lenne). Addig pedig jön a baleseti, népegészségügyi termék-, és még ki tudja, mi mindenféle adó – a hálapénz mellé.

4 Tovább

AZ ÉN PÉNZEM

blogavatar

Minden a pénzről. Egyszerűen és érthetően. A blogot az én pénzem, www.azenpenzem.hu készítői írják.

Utolsó kommentek