AZ ÉN PÉNZEM

Itt lett volna az alkalom, hogy megszabaduljunk a bank zsarnokságától, és áttérjünk az átlátható árazásra. Miközben otthon dühöngünk, cselekedni már nem akarunk. Igaz, valós választásunk nem nagyon van/volt. Ilyen az, amikor a bankok elszabotálnak egy jogszabályt, és ilyen, amikor a törvény csak látszatintézkedés.

Már csak a héten kérhetik a jelzáloghitelesek bankjukat, hogy átlátható árazásúra alakítsa át a kölcsönüket. Áprilistól él az a jogszabály, amely szerint az újonnan kötött jelzáloghiteleket csak az új feltételekkel nyújthatják a bankok, a korábbi kölcsönök esetében pedig az ügyfelek átszerződhetnek.

A korábbi lakossági hitelszerződések – kevés kivételtől eltekintve – a lényegét tekintve a következőt tartalmazták: én, a bank, bármit megtehetek, akkor és annyival emelek, amikor és amennyit akarok, és nem szégyellek. Azonban az áprilistól kötött szerződések esetében minden megváltozott. Eltűnt a kezelési költség, rendszeresen csak kamat szedhető, azt pedig egy referenciakamathoz kell kötni. Ez forinthitelek esetében a BUBOR (Budapesti Bankközi Kamatláb) vagy az állampapírpiaci hozamok, euró hiteleknél az Euribor, svájci frank alapúaknál pedig a CHF Libor. A referenciakamatra persze a bank rápakolja a felárat, ami bankonként nagyon eltérő. A lényeg azonban az, hogy ettől nem térhet el a jövőben. Teljesen kiszámíthatóvá ugyan nem válik a hitel, hiszen ki tudja, hogy alakul a BUBOR vagy a Libor, de ha ezek nőnek, akkor csak az emelkedés mértékével kell több kamatot fizetni (a felárat gyakorlatilag „bebetonozza” a törvény). Ha pedig csökkennek, akkor a bank nem nyelheti le a különbséget.

A régi jelzáloghitel szerződését tehát mindenki átköthetné erre az új feltételűre. De nem így történik, sőt a visszajelzések alapján van, ahol egy darab ilyen hitelátalakítást sem kértek az ügyfelek, és van, ahol mindössze a jelzáloghiteles ügyfelek 0,5-1 százalékos érdeklődésére számítanak.

Ennek legfőbb oka az, hogy a hiteleseknek halványlila gőzük sincs az egészről. A bankok nem érdekeltek az átalakításban, így mélyen hallgattak/hallgatnak a lehetőségről. Olyannyira, hogy bár áprilistól él a jogszabály, május vége felé még nyoma sem volt az átszerződéshez köthető ajánlatoknak a hirdetményeikben. Egyrészt csak macerát jelent számukra az egész, amiért egy fillér pluszköltséget sem számíthatnak fel (ez alól kivétel a közjegyzői díj), másrészt ez véget vetne a díjak manipulálásának. Ugyanis nem tehetnék meg, hogy a hitel árát kényük-kedvük szerint változtatják.

Ha pedig egy adós mégis átjut az első akadályon (láss csodát, értesül a lehetőségről), akkor újabb és újabb próbának vetik alá. A legfontosabb riasztó tényező maga a hitel ára. Ugyanis – és épp ebből látszik, hogy a jogszabály nem kellően kidolgozott – a bank olyan árat szab meg, amilyet akar. És élnek is ezzel a lehetőséggel. Ugyan ki az az ügyfél, aki önként és dalolva kéri, hogy hadd fizethessen többet? Mert a bank úgy gondolja, hogy ha mostantól kezdve egyoldalúan nem emelhet úgy, ahogy ő akar, akkor annak ára van.

Az átszerződők száma ezek után nem csoda, hogy csekély. A jogszabály viszont alapot adhat arra, hogy a bankok a vállukat vonogassák, ha valaki a jövőben túlzott áremeléssel vádolja őket: „tetszettek volna átszerződni”.

Ha valaki mégis az átlátható árazás mellett döntene, fontos tudnia, hogy ez kombinálható az árfolyamgáttal.

Az állampapíroknál az éven túli lejárat hozama tegnap zuhant (ha akár csak haladgatnak a tárgyalások az IMF-fel akkor vége lehet a jó betéti ajánlatoknak). Az adósok terhét manapság meghatározó pénzpiaci kamatok is csordogálnak lefelé. (Bár ezt egyelőre közel sem olyan viharosan teszik.) A hathavi bubor jelenleg éves mélypontján van. A legmagasabb szintnél 0,66 százalékponttal áll alacsonyabban.

Ilyen körülmények között egészen döbbenetes, hogy akad bank, amelyik a „forrásköltségek kedvezőtlen változása” indoklással növeli meglévő adósai terhét. A Raiffeisen péntektől 0,59 százalékponttal drágít (ez már nem is az első az idén), az FHB június 18-ától hajtott végre fél százalékpontos emelést. Mindez eltörpül azonban az AXA mellett. A bank július elsejétől a forinthiteleseknél általában 1,32 százalékponttal, az euró alapú kölcsönt felvetteknél pedig két teljes százalékponttal emelte a kamatot. A frankban eladósodottaknál ez 1,25-1,75 százalékpontos. Mint egyik olvasónk jelezte: a kezdeti 455 frankos törlesztője már eddig 620-re emelkedett, most azonban 747 frank lett – 10,25 százalékos kamat mellett.

Nincs okuk azoknak sem örömre, akiknél a kamatperiódus miatt még nem érvényesíthetők az új kondíciók. Az AXA ugyanis már most közzétette, hogy augusztus elsejétől és szeptember elsejétől is emeli a kamatokat. Ráadásul egyre nagyobb mértékben. Az őszi menetben már 3,15 százalékpontos drágítás is akad. A nemzetközi kamatkörnyezet mellett a magyar országkockázati felár alakulása sem adhat magyarázatot mostanában arra, miért is kellene többet kinyögniük havonta az adósoknak.

Megpróbáltuk megtudakolni a pénzügyi felügyelettől, hogy vajon az állítólag igen szigorú szabályozás mellett mitől is lehetne mégis elfogadható a durva drágítás. Választ egyelőre nem kaptunk. Mi kitaláltunk, hogy alighanem arról van szó, hogy a bankok igyekeznek nagyjából egyensúlyba hozni betéteik és hiteleik arányát. Ennek érdekében magasabb betéti kamatokkal csábítják a megtakarítókat, a másik oldalról viszont mintha igyekeznének elűzni az adósokat. Manapság viszont igazán tárt karokkal nem várják szinte sehol azokat, akik elmenekülnének bankjuk pofátlansága elől.

A régebbi adósok terheinek alakulását amúgy meglehetősen nehéz nyomon követni. Például az Erste 143 oldalon keresztül taglalja, hogy a különböző időpontokban felvett különböző konstrukcióknál milyen kamatokat alkalmaz. A Budapest Bank ezt „csak” 38 oldalon teszi. A talán leginkább összehasonlítható hiteleket kínáló FHB-nál (a többségnél a fantázianevek, a kamatfizetés módja és hasonlók miatt kockázatosnak tartottuk az összevetést) jól látszik, mennyire nem mindegy, hogy valaki mikor adósodott el.

A 2007. július 9-e előtt folyósított svájci frank alapú kölcsönök kamata ugyanis az emelés után 5,75 százalék. Aki azonban csak 2008 augusztusától adósodott el (pedig ő még nem tudhatta, milyen pokoli válság jön) 8,29 százalékos kamatot fizet.

Ezek után fogalmam sincs, vajon a felügyelet, a kormány milyen átláthatóságról, szigorú banki szabályozottságról beszél?