AZ ÉN PÉNZEM

A régebbi lakáshitelben csücsülők nem egyszer szembesültek már azzal, hogy a bank, ha úgy tartotta úri kedve, jókorát lökött a kamaton. Ebben a hónapban még van megoldás! Át lehet szerződni olyan kölcsönre, amelynél csak a pénzpiac (és nem a bank kénye) alakíthatja a kamatot. A svájci, de az európai irányadó kamatláb is nullával kezdődik, csak a tizedeseknél találunk értékeket. Ez pedig a szakértők szerint hosszan így marad (akad, aki 30 éves időtávról beszél).

A lehetőség tehát – ami már áprilisban megnyílt – elég vonzónak tűnik, az adósok azonban mégsem rohamozzák a bankokat. Azok ugyanis inkább igyekeznek úgy tenni, mintha nem is hallottak volna az átlátható árazásról. Miközben az ügyfelek számára – persze a banknak sokat hozó – teljesen érdektelen termékekről kéretlenül is kapjuk a szórólapokat, sőt telefonon is felhívnak minket, addig a hitelek átalakításának kondícióit hónapokig nem, vagy csak hosszú keresgélés után találhattuk meg a bankok honlapján.

Mi az átlátható árazás?

Az idén áprilistól az ingatlan fedezete mellett nyújtott kölcsönöknél kötelező az átlátható árazás. A kamat a pénzpiaci irányadó mutató alapján változhat, megszűnt a kezelési költség és az időszaki akció is. Akik tehát azóta vesznek fel hitelt, már nincsenek kitéve a bankok kényének-kedvének. A jogszabály lehetővé tette azt is, hogy a korábban eladósodottak augusztus végéig kérjék, hogy szerződésüket a bank az új szisztéma szerint alakítsa át. Ez vagy évekre rögzített kamatot, vagy egy irányadó pénzpiaci mutatóhoz kötött kamatozást jelent. Így a hitel ára csak akkor változik, amikor ez a referenciakamat is mozdul. Ez jellemzően a forint hitelek esetében a Bubor, devizahiteleknél az Euribor vagy CHF Libor.

És az ajánlatok

Akárcsak minden más banki termék esetén, itt is hatalmas a különbség a bankok ajánlata között. Csakhogy most az adósok ki vannak szolgáltatva a saját bankjuknak. Hiszen ha most akarok hitelt felvenni, és vagyok annyira okos, hogy körbenézzek a piacon, ki tudom választani a legjobb hitelt. (A mostani forint lakáshitelek kamata 11 és 18 százalék között szóródik!) Van tehát választási lehetőségem. A már futó hitelek esetében azonban nincs. A bank felajánlja az új konstrukciót, és vagy élek vele, vagy nem. A bankok egy részénél ugyanannyi lesz a hitelem ára az új kamatszámítási módszerrel, mint a régivel. Ekkortól azonban már én is láthatom, ellenőrizhetem, hogy mitől függ a változás. Ugyanakkor van olyan bank is (pl. a CIB), ahol drágább lesz a hitelem az új számítással. Mert a bank szerint hosszú távra kell befixálnia, hogy mennyit tehet rá a referencia kamatra, és ez neki nagyobb kockázatot jelent. Tehát a szerződés módosítását követően a futamidő végéig a kölcsön kamatozása referencia kamatlábhoz kötött marad, és újabb módosításra nincs lehetőség. Éppen ez adná az adósok számára a biztonságot. A banki feltételek alapján nagy sikerre nem számíthatunk az átlátható árazással kapcsolatban. Akad azért kivétel.

Van, akinek egyértelműen megéri

Azoknak az adósoknak, akik nem csúsztak meg a fizetéssel, érdemes bankjuknál érdeklődni. Esélyes ugyanis, hogy úgy állhatnak át a kiszámítható kamatozásra, hogy nem nő havi terhük. Ebben az esetben pedig (annak ellenére, hogy a még eleve nem drágább hitelt felajánló bankok is igyekeznek lebeszélni róla) érdemes váltani.

Ráadásul, ha a jövőben valaki úgy érzi, hogy túlzottan drágította egy bank a hitelét, és emiatt hőzöngeni kezd, akkor majd a szemére is vethetik: miért nem szerződött át átlátható árazásúra?

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál. 

Folyamatosan emelik a bankok a devizahitelek kamatát. A válság kitörése óta az árfolyamok elszállása mellett újabb és újabb kamatemeléssel kénytelenek szembenézni az adósok. Pedig annak idején a devizahitel jó döntésnek tűnt. A kockázatokról a bankok hallgattak, a szerződések egyoldalúak voltak. 

Az AXA május elsejétől 1,15 százalékponttal emelte az általa korábban folyósított devizahitelek kamatát. Egyes kölcsönöknél az emelés ennél valamivel alacsonyabb mértékű volt. Az MKB május 7-étől lép. Az alacsonyabb összegű, egyéves kamatperiódusú svájci frank kölcsönök kamata ezután 8,3 százalékra, az eurónál ez 9,7 százalékra rúg. A Budapest Banknál a 2010 előtt felvett frankhitelek már április közepén drágultak, átlagosan egy egész százalékponttal (akadt ennél csekélyebb, de nagyobb változás is). Az FHB június 18-ától a devizahitelek (euró és svájci frank egyaránt) kamatát 0,5 százalékponttal emeli.

A válság kitörése óta nemcsak az árfolyamok elszállásával kellett szembenéznie az adósoknak, hanem a folyamatos kamatemelésekkel is. Míg 7-8 évvel ezelőtt kevesebb, mint 6 százalék volt egy svájci frank alapú lakáshitel kamata és kezelési költsége együttesen, addig ez mára 9 százalék környékére nőtt. Az euró alapú hiteleknél 7 százalék környékéről emelkedett 9-10 százalék környékére. Persze találhatunk ennél még drágább kölcsönöket is, hiszen a bankok megtehették, hogy olyan mértékben változtatták a hitelek árát, ahogy nem szégyellték.

Meg lehet érte kövezni, de én személy szerint nem tartottam nemhogy törvénysértőnek, de etikátlannak sem azt, hogy a bankok a deviza alapú lakáshiteleknél vételi és eladási árfolyamot alkalmaztak. Ez benne volt a szerződésben, amikor az ügyfelek aláírták, így előre tudni lehetett, hogy ezen a bank nyerészkedik. (Lásd OTP ítélet.) Az persze már más kérdés, hogy a vételi és eladási árfolyam közötti rést (marzsot) kényük-kedvük szerint szélesíthették, és a már bankhoz kötött adós csak a bank jóindulatában bízhatott, és abban, hogy az nem lesz túl mohó. Mert ugyanakkora hitel esetében többszörös volt a különbség abban, hogy mennyit keresett az árfolyam-különbözeten egy-egy bank. A hitel törlesztésekor már monopolhelyzetben volt a pénzintézet (jellemzően nem lehetett devizában törleszteni), az ügyfélnek nála kellett átváltani a forintját. Ha pedig profitnövelés céljából, egyoldalúan szélesítette a marzsot, akkor ez már erőfölénnyel való visszaélés, és ezen nyugodtan találhatott volna fogást a GVH (Gazdasági Versenyhivatal) és a PSZÁF is.

Ami nálam kiverte a biztosítékot – és nem most, hanem már 2004-ben, a devizahitelezés felfutásának elindulásakor - az volt, hogy a feltételeket a bankok úgy változtathatták, ahogy akarták. Egyoldalúan. Kötöttségek nélkül. Idézem egy akkori cikkemből az egyik bankvezért: „Vállalati ügyfeleimnek nem tudnék ilyen hitelt értékesíteni"

Ezzel azonban hajdanán senki nem kezdett semmit sem.

(A devizahitelekkel nyakunkba szakadt gondok és felelősség kérdésének boncolgatását a későbbiekben még folytatjuk.)

Lovas Judit