AZ ÉN PÉNZEM

A bankok mindig nyernek. Itt az élő példa arra, hogy nem veszthetnek. Mindig megkapják az ellentételezést, így a végén nyereséggel jönnek ki a buliból. Elindult az új, támogatott lakáshitel, a sokkal olcsóbb régi pedig „magától” eltűnik a piacról. Csak az ügyfél jár rosszul.

Alig egy hete mérgelődtem az új, támogatott lakáshitel miatt, ami a bankok zsarolásának köszönhetően jóval drágább lett, mint ahogy a kormány eredetileg tervezte. Bezzeg az új konstrukcióval az OTP ripsz-ropsz el is tudott már indulni. (Ezt a héten jelentette be.) Miközben az eredetileg jóval olcsóbb hitelt valahogy fél éven át nem volt képes nyújtani. Sajnos azonban az OTP ezzel az indulással egyidőben szépen, csendben eltüntette az egyébként még mindig élő, régi típusú támogatott hitelt is.

Nincs itt másról szó, mint a profitról. Tény, hogy a 2009-es, támogatott hitel csak új otthon vásárlására és korszerűsítésre jár(t), és sokkal szűkebb réteg vehette igénybe, mint a most bevezetett, új hitelt. Csakhogy aki jogosult volt rá, annak bizony nagyon kedvező kölcsön volt. A támogatás 20 évre jár(t), a kamat a támogatás mértékétől függően 5,8 és 8,5 százalék között volt. Az OTP nem véletlenül tüntette el a régi típusú, támogatott kölcsönt. Hogy nézne ki egy jóval olcsóbb kondíció házon belül? Még azt vennék fel az ügyfelek! (Tartok tőle, hogy az OTP mozdulatát követi majd a kormány, és egyszerűen megszünteti egy tollvonással a régi, csúnya szocialisták által bevezetett támogatott hitelt.)

Bezzeg az új hitel! A mai pénzpiaci hozamokkal számolva, új lakásnál és három gyereknél 7,55 százalék a kamat már az első évben. És mivel a támogatás csak 5 évig jár, és minden évben egyre kevesebb, 5 év múlva 12,86 százalék lesz már a kamat. Míg a régi típusú, az OTP által már nem nyújtott kölcsönnél az eredeti, alacsony kamat maradt volna.

Nem csoda, hogy sok bank már most is azt nyilatkozta, hogy nem fogja bevezetni a támogatott hitelt, mert a saját kölcsönét is elég kedvezőnek tartja. A vicc az, hogy ez tényleg igaz. Valóban vannak kedvezőbb, piaci alapú hitelek is. Nem csak akkor lesznek jobbak, amikor 5 év múlva kifut az állami támogatás az otthonteremtő hitelből, hanem már az első évben is versenyképesek. Tehát egy nem támogatott hitel akár olcsóbb is lehet, mint a támogatott.

Csak néhány példa a piacon fellelhető, 12 százalék thm (teljes hiteldíj mutató) alatti jelzáloghitelekre: A Budapest Bank 10,74 százaléktól, a Gránit 11,27 százaléktól, a K&H 11 százaléktól nyújt kölcsönt, míg az Unicreditnél a thm 11,43 százalék. (Ami a hitel költségeit is tartalmazza!) Míg a támogatott lakáshitel esetében az OTP-nél a thm 11,31-11,75 százalék.  

Mit lehet hát tenni? Kedves leendő hitelfelvevők! Tessék szépen körbenézni!

Legfrissebb cikkünk a támogatott hitelekről konkrét számokkal a honlapunkon olvasható. 

A bankok (nem támogatott) jelzáloghiteleinek kondíciót itt szedtük csokorba. 

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál. 

Zsarolással érték el a bankok, hogy drágább legyen a támogatott lakáshitel. Így persze a hasznuk is nagyobb.

Nem tudok osztozni a bankok örömében, és nem állok be az ugyancsak banki érdekek szerint, szócsőként működő blogok sorába. (Tessék kérem mindig megnézni, ki a blog vagy a honlap működtetője, milyenek a tulajdonosi összefüggések. Hiszen a szék határozza meg a tudatot. Ha nem találjuk, abból is érdekes következtetéseket vonhatunk le.) Nem fogom tehát dicsérgetni az új, támogatott lakáshitelt. Leginkább azért nem, mert az ügyfeleknek drágább lett a kölcsön, ráadásul 5 év múlva, amikor az állam már nem ad támogatást, az adós szépen ott csücsül majd egy drága hitelben.

Egy korábbi blogunkban, még tavasszal számoltunk be arról, hogy a bankok egyszerűen elszabotálják a szocpol és a támogatott lakáshitel nyújtását. A törvény szerint a támogatott lakáshitel kamata nem lehetett több, mint az éves, illetve az ötéves állampapírpiaci átlaghozam 3 százalékponttal növelt értéke. A bankok azonban kevesellték ezt a 3 százalékpontot. Ezért egyszerűen közölték a kormánnyal: bevezethet mindenféle otthonteremtési támogatást, adhat szocpolt és támogatott hitelt, ezt csak ők tudják továbbadni, nekik pedig nem kötelező ilyet nyújtani. És nem is fognak, hacsak nem adhatják drágábban a támogatott kölcsönt, mint a tavaly elfogadott törvényben áll.

Néhány hónapig folyt az iszapbirkózás. A kormány számára pedig egyértelművé vált: ezek bizony tényleg nem adják sem a szocpolt, sem a támogatott lakáshitelt. Vagy nem is szerződtek az állammal, vagy ha szerződtek is, a hitelt nem kínálták. Így a kormány belátta, ki van szolgáltatva nekik. Ha szeretné, hogy menjen a hitel, engednie kell. A bankok az állampapír hozamokat még 5 százalékponttal szerették volna megtoldani, de hogy ne úgy nézzen ki, mintha csak az ő akaratuk érvényesülne, a végén a képlet a következő lett: az éves vagy ötéves állampapírpiaci átlaghozam 130 százaléka plusz 3 százalékpont. (Ez egyébként a mostani magas hozamoknál magasabb kamatot eredményez, mint a bankok eredeti javaslata.) Az egyéves kamatperiódusú hiteleknél így 12,49 százalék lett a kamat. Mint látható, a piaci kamatok is ezen a szinten vannak, sőt ennél olcsóbbakat is találhatunk. A régi verzió szerint, amit ugyebár nem kínáltak a bankok, 10,3 százalék lett volna a kamat, ami már tényleg kedvező. Ezekből jön le 5 éven keresztül az évente csökkenő mértékű kamattámogatás.

Az új verzió szerint így az első évben egy kétgyerekes család, új lakás esetén 8,11 százalékos kamattal jut hitelhez. Míg a most eldobott, eredeti törvény szerint 5,92 százalék lett volna a kamat. Hát ezért nem tapsikolok!

A bankok hitelezési vezetői egyébként arra számítanak, hogy a lakáskölcsönöknél trendfordulót hoz a kamattámogatás beindulása. Én ezt nem tartom valószínűnek, bár biztos, hogy az eddigi semminél több hitelt fognak kihelyezni. Persze nem mindenki, hiszen most is kapható új lakáshoz még a szocikormány által 2009-ben bevezetett támogatott lakáshitel. És ezt sem nyújtja mindegyik bank. A legviccesebb pedig az egészben az, hogy a szigorú feltételek mellett is a szocikormány támogatott hitele sokkal kedvezőbb, mint ez az új tákolmány. (Igaz, erre az újra többen lesznek jogosultak.) Ráadásul a 2009-es hitel esetében 20 évig jár az állami kamattámogatás, nem csak 5 évig. És azt is alig kérte valaki. Akkor mitől is lenne most fellendülés? Hát persze, hogy semmitől. 

Az otthonteremtési programról és a konkrét számokról itt olvashat. 

A kormány alighanem rájött arra, hogy a hiteleseket segítő kamattámogatás uniós jóváhagyása nem születik meg gyorsan (esetleg a tockosok osztásával óvatosabban kellett volna bánni). Ezért az erről hozott rendelkezéseket kettéválasztotta.

Sajnos abban a körben, ahol leginkább várják a segítséget (a késedelmes jelzáloghitellel vagy felmondott kölcsönnel rendelkezők, a kisebb lakásba költözést választó hátralékos adósok, illetve a devizahitelüket forintra váltani szándékozó, megcsúszott adósok) továbbra is csak akkor kaphatnak kamattámogatást, ha az Európai Bizottság hozzájárul.

A többieknek azonban már életbe lépett a lehetőség. A megkötések nem túlzóak, a támogatás mértéke pedig kifejezetten vonzó. Ráadásul, bár csökkenő mértékben, de öt évre szól, ami azért már valami. Csodálatos – mondhatnánk, de nem a mai Magyarországon lennénk, ha itt be is fejezhetnénk az írást.

Arra, hogy a támogatáshoz energiatanúsítvány kell (mint a szocpolnál), már legyintünk. Ügyes a magyar, majd megoldja! (Ami a költséget illeti: már jelent meg olyan akciós lakáshitel, amelynek keretében – bizonyos feltételekkel és persze korlátozott összegig – ennek díját átvállalja a bank.) Az pedig nem újdonság, hogy ezt ahhoz köti a bank, hogy nála vezessen számlát a hitelfelvevő.

A valódi gond az, hogy (szintén a szocpolhoz hasonlóan) a bankoknak szerződniük kell az állammal, hogy ügyfeleik igénybe vehessék a támogatást. A hitelintézetek pedig (mint az látszik a szocpolnál), nem igazán rohannak tömegével ezt a bizonyos megállapodást aláírni. Most éppen a végtörlesztés lecsengetésével, az árfolyamgát előkészítésével bíbelődnek. Azután jön majd a nyakukba az áprilistól kötelező referenciakamat alkalmazása és a kamatplafon.

A bankok lelkesedését (amit azért alapvetően meghatároz az is, hogy egyáltalán nem akarnak hitelezni) csökkentheti az is, hogy a szerződés feltételeként korlátozzák az alkalmazható kamatot. Feltétel ugyanis, hogy az alkalmazott kamat kamatperiódustól függően az éves, illetve az ötéves állampapírpiaci átlaghozam 3 százalékponttal növelt értéke lehet. A tegnapi adatok alapján így a rövidebb periódusnál 10,5 százalékos, a hosszabbnál pedig 11,62 százalékos kamat jön ki. Persze az előírás nem ennyire egyszerű, átlagot ír elő, így lehet majd számolgatni. Volt ugyanis magasabb is kamat (reméljük, ez még egyszer nem következik be, de sajna nem is zárható ki), ami felfelé viszi az átlagot. Békeidőkben egyébként ezek a szintek kifejezetten arra sarkallhatnák a hitelintézeteket, hogy rohanjanak szerződni.

Most azonban nincsenek békeidők. Már ami a pénzpiacokat illeti.

Ma senki sem akar lakáshitelt felvenni, de ha mégis szeretne, nem adnak a bankok. A helyzet javítására akadnak ötletek, de úgy tűnik, ezek jobbára politikai vitába fulladhatnak. Az állami támogatás és a szocpol hozhatna némi élénkülést, de a szakemberek ezektől sem várnak túl sokat.

Mint előző cikkünkben leírtuk, a jegybank a jelzáloglevél piac felszabadításában látna esélyt a lakáshitelezés némi megtámogatására. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) erre gyorsan reagált, érvelésében érdekes módon kiemelten szerepeltetve, mennyire fontos is az intézményi és szabályozási környezet stabilitása. Ez a szempont pedig korábban egyáltalán nem bukkant fel a bankadó, a magánnyugdíjpénztári rendszer „kinyírása", illetve a végtörlesztés lehetőségének ripsz ropsz bevezetése kapcsán. A PSZÁF akkor jobbára hallgatott, pedig elsősorban éppen ezek az intézkedések bolygatták annyira fel a piacot, hogy most vészintézkedéseket fontolgat az MNB.

Nincs ezen persze semmi csodálni való, hiszen – mint azt a felügyeleti érvelés néven is nevezi – a jegybanki javaslat liberalizációt jelent. Már a szó is borzalmas mostanában!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mai helyzetben még az MNB elnöke, Simor András által jelzett 0,5-0,8 százalékpontos kamatcsökkenés (ami várható lenne a változások után) is szinte észrevétlen lehetne. A kamatok ugyanis olyan magasságba szárnyaltak már fel, hogy ekkora csökkenését szinte meg sem éreznének az adósok. Ráadásul azon, hogy senki sem akar hitelt felvenni, illetve adni, az ilyen lépések önmagukban biztosan nem segítenek. Lassan úgy néz ki, a lakáshitelezést semmi sem húzhatja rövid távon ki a gödörből.

A bankok egy része a szocpol újbóli bevezetésétől és az egyéb állami támogatásoktól vár némi élénkülést. Az OTP Jelzálogbank most kiadott elemzése viszont ezekben sem talál túl sok fogódzót. Mint írják, a szocpol és az - egyelőre még az EU illetékes szervének jóváhagyására váró - új lakások vásárlására felvehető államilag támogatott hitelek mind üdvözlendő lépések, de nem lendíthetik igazán fel az idei keresleten.

A szocpolnál a gyerekszámtól függő minimális lakásmérethez rendelt támogatási összeg túl alacsony ahhoz, hogy vásárlásra ösztönözze az amúgy csekély önerővel rendelkezőket. Az idei várakozásokat emellett az OTP szakemberei szerint lehűtheti a bizonytalan makrogazdasági környezet, valamint – ahogy szépen megfogalmazzák:  „annak a vélekedésnek a beigazolódása, hogy a végtörlesztés nagyon sok család és háztartás megtakarításait nullázta le”.

Itt az újabb lehetőség a vállalkozóknak – az adómentes munkáltatói támogatás formájában - arra, hogy minden köztehertől mentesen szivattyúzzák ki a pénzt a cégükből. Bezzeg a munkavállalók szívnak. Nekik adózniuk kell, ha olcsó hitelt kapnának a munkáltatótól.  

Mosolyogva, örömmel jelentette be Selmeczi Gabriella, hogy kormányunk milyen rendes: lehetővé teszi, hogy a munkáltatók adómentesen adjanak 7,5 millió forintot a végtörlesztéshez. Nem hitelt! Ajándékot! Tegye fel a kezét, aki ismer olyan céget, amelyik hirtelen elkezd soha vissza nem fizetendő milliókat osztogatni a munkavállalóinak ajándékba. Sajnos én nem ismerek ilyet, pedig szívesen dolgoznék ott, ahol a fizetésen felül adómentesen megdobnak még 7,5 millióval.

Mégis kinek jó ez? Azoknak a vállalkozóknak, akik most köztehermentesen tudják kiszivattyúzni cégükből a pénzt ezen a módon. Mert a munkáltató nem ad ajándékot, főként nem ekkorát. Talán egy-két menedzser kiharcolhat magának valamennyit ebből a juttatásból, valahogy megoldják, hogy mindez a fizetése terhére menjen. De a dolgozó nép, na, az nem lát ebből semmit sem.

Pedig lenne egy nagyon egyszerű lehetőség arra, hogy a kormány valóban segítsen a devizahiteleseken: adómentessé kellene tenni a munkáltatói hiteleket. Sok cég ugyanis tényleg adna kedvező kamatozású, netán teljesen kamatmentes hitelt a munkavállalóinak. Csakhogy ha a hitel kamata kevesebb, mint a jegybanki alapkamat plusz 5 százalék, azaz jelenleg 11 százalék, akkor adózni kell utána. Márpedig a 11 százalékos kölcsönben semmi kedvezményes nincs. (Végtörlesztési ajánlatokat lásd itt.) Ez ugyanolyan drága, mint a piaci kölcsönök.  Kis kibúvó van, de az sem sokat segít: lehet az MNB alapkamat + 5 százaléknál olcsóbb a hitel, ha bizonyítani tudják, hogy a piaci kamatok is alacsonyabbak. Most a 11 százaléknál némiképp olcsóbb hiteleket találhatunk ugyan, de 8,5-9 százaléknál nem tud lejjebb menni a hitel kamatában a munkáltató, ha nem akar adóvonzatot. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy – főként a leminősítés után, 317 forintos eurónál – ez a jegybanki alapkamat nagyon gyorsan emelkedni kezd.

Miért nem kapnak adómentességet az olcsó, netán kamatmentes munkáltatói hitelek? Mert az valóban segítene a rászorultakon? És akkor értelmes dolgot cselekedne a kormány?