Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kamatok: irány a hullámvasút!

Újabb takarék szállt ki a végtörlesztésből a legjobb ajánlatot kínálók közül. Tíz százalék alatti hiteldíjat most már tényleg csak nagyítóval lehet találni a piacon. A kiszámított mutatók azonban máris változtak.  Könnyen elképzelhető, hogy a devizahitelüket forintra váltók a remélt kiszámíthatóság helyett újra csak gyors változással kénytelenek majd szembesülni a törlesztőjüknél.

A lakossági hitelkamatokat egyre inkább irányadó mutatóhoz kötik – a gazdasági miniszter ígérete szerint rövidesen már a parlament tárgyalhat az ezt kötelezően előíró jogszabályról. Hurrá!! – mondhatják sokan, most végre nem változtatgathatnak a bankok kényük-kedvük szerint, holmi ködös pénzpiaci folyamatokra hivatkozva a kamatokon. Valóban nem, megteszik ezt helyettük maguk a pénzpiaci folyamatok. A végtörlesztéshez közzétett ajánlatokban a hiteldíjat még a jelenleginél alacsonyabb pénzpiaci kamatokkal számolták ki, így azok már mostanra (felfelé) módosultak.

Aki eddig esetleg követte ezt a blogot, láthatta, hogy nem rajongunk fenntartás nélkül a pénzügyi intézményekért. A változtatgatások valóban sokszor esetlegesek voltak, az pedig külön dühítő, amikor kamatesés idején egy bank a helyett, hogy lejjebb engedné hitelesei kamatát, új konstrukciót vezet be. Kedvezőbb kamattal, az új ügyfelek megszerzése érdekében.

Megvizsgálva azonban, mi történt a válság kitörésekor a kamatfronton, jól látszik: a bankok jóval inkább simították, mint gerjesztették a hullámokat. Mikor ugyanis októberre (a Lehman Brothers csődje 2008. szeptember 15-én volt) az irányadó pénzpiaci kamatláb, a Bubor közel egy százalékponttal emelkedett, és a betétekért is majdnem ennyivel többet fizettek a hitelintézetek, a hitelek 0,1-0,35 százalékponttal drágultak. Rá egy hónapra a 3 és 6 havi Bubor majd’ két százalékponttal ugrott meg, a lakáshiteleknél pedig 0,2 százalékponttal ment lejjebb (!) az átlagkamat.

Nyilván nem jótékonykodásból tették ezt. Arra számítottak, hogy csitulnak majd a kilengések. Nem így történt, sőt. Ezután különösen szörnyű volt az ügyfeleknek (akik közül azért biztosan akadtak olyanok, akik a magas betéti kamatokat zsebre tudták tenni), hogy úgy február tájékára mindent a nyakukba kaptak. (Ez főleg a devizahiteleseket érintette, de náluk meg a svájci jegybanki kamatemelést nem árazták be korábban a bankok.)

Most ez egészen másként lesz majd. A referenciakamat nagy varázslata (amire esküszik például a Hiteltársulás, példaként véve egy nagyhiteles – ki tudja, bankjának még milyen egyéb üzleti lehetőséget jelentő – példáját) a pénzügyekben kevésbé jártasaknak jókora meglepetést okozhat. A devizahiteleknél már tapasztalthoz hasonlóan itt is lehet ugyanis fordulónap (a következő periódusra ekkor határozzák meg a kamatot), ami a ma kínált hitelek közül is többnél havonta van. Alkalmazása a bank részéről nem választás kérdése, nincs „türelmi” idő, hogy majd csak rendeződik minden – az átárazás automatikus.

A „vérzivataros” 2008. végi időszakban ez októberen belül 3,87 százalékpontos eltérést hozott (ekkora volt a  a referenciakamat havon belüli mozgása). Akinek van hitele, gondoljon bele: ekkora kamatkülönbség a szomszéddal (a másik, szerencsésebb napon forduló sorstárssal) szemben, milyen érzéseket kelthet benne. A válságok pedig, úgy tűnik, folyamatosan jönnek, mennek (ha nem is ekkora mértéket elérve).

 

Én nem vagyok a referenciakamatok ellen (éppen ellenkezőleg), de ha működésük nem válik a jelenleginél sokkal szélesebb körben ismertté, akkor borítékolható, hogy a forinthitelekben is sokan keserűen csalódnak. Akkor vajon, kinek a vérét kívánják majd?

0 Tovább

Gyűlnek a hiénák

Több százezer tanácstalan devizahiteles keresi a megoldást a végtörlesztéshez. A bankoknak nem érdeke, hogy az ügyfél 180 forintos svájci frankon kifizesse a tartozását, hiszen nagy a bukta rajta. (Ma 246 forint a svájci frank.) Igaz, a törvény kötelezi őket, de a többség úgysem tud előrántani több milliót a zsebéből, így marad a kiváltó forinthitel.

 

A bankok egy része nem túl kedvező feltételekkel kínálja a végtörlesztéshez a hiteleit, esetleg a saját, számára legjobb ügyfélkörének ad csak kedvező kamatokat. De jó pár bank (CIB, Unicredit, K&H) még mindig nem ad semmiféle kölcsönt a hitelkiváltáshoz az ügyfeleinek. Ráadásul az emberek más banknál is nehezen találhatnak hitelt, ami esetleg kedvező lenne, hiszen ezeket nem reklámozzák. Maradnak a valós és álügynökök.

 

A törvény tiltja, hogy közvetítők vegyenek részt a végtörlesztésben, így a hitelközvetítőknek csak egyéb trükkök alkalmazásával éri meg a kölcsönök ajánlgatása. Segít a hitel kiválasztásában, ezért nem kap jutalékot, de más termék, például egy biztosítás hozzákapcsolásáért már igen. Így meg tudja keresni azt, amit elveszít a hitelközvetítési jutalékon.

 

De itt vannak az álügynökök is. Rendszeresen megjelennek a segítségre szorulók háza táján és adósságrendezést vállalnak nem kis összegért. A végén nem csak a hitelt nem kapja meg, aki igénybe veszi őket, de lecsúszik a végtörlesztés határidejéről, és a pénztárcája is könnyebb lesz.

 

Sokat segítene, ha végre nálunk is elterjedne a független pénzügyi tanácsadás, amikor az ügyfél fizet a tanácsadónak, aki az ügyfél érdekei szerint ad tanácsot, és választja ki a megfelelő kölcsönt. Ha kell, el is intézi helyette a hitelt, persze pénzért. Ahogy most a hitelközvetítő is teszi. Csakhogy a közvetítő ma a banktól kap pénzt, amit az az ügyféltől beszedett pénzből fizet. Így függetlennek nem nevezhető a tanácsa.

1 Tovább

Nem vagyunk hülyék

Nem vagyunk hülyék! Nem csak a magam nevében beszélek (hisz nagyképűen mondhatnám, hogy én szakértő vagyok a pénzügyekben), de a pénzügyi ismeretek terén folyamatosan lesajnált lakosság nevében is.

 Október 30-a a Takarékossági Világnap, így a napokban egyik konferencia a másik után próbálja az öngondoskodásra felhívni a figyelmet. A konklúzió, mint már évek óta állandóan az, hogy pocsék a lakosság pénzügyi kultúrája, oktatni kéne már a pénzügyeket. (Erre most van egy kis remény, majd meglátjuk, tényleg elindul-e a tanítása az iskolákban.)

 Tény, hogy ismeretek nélkül nehéz pénzügyileg tudatosan viselkedni, de ha az emberek nem takarítanak meg nyugdíjas napjaikra, az leginkább nem a pénzügyi tudatlanságnak, hanem a gazdasági helyzetnek köszönhető, amire a politikai még jó nagy lapáttal rá is tett.  Az OTP Öngondoskodási Indexének felméréséből kiderült, hogy nem csak a magánnyugdíjpénztárakból származó reálhozam nagy részét élték fel az emberek, de eddigi megtakarításaik is szépen fogyogatnak.

 Kedves bankosok, hölgyeim és uraim! Az embereknek nincs pénzük. Inkább esznek ma, mint hogy a pénzt eltegyék, hogy 20-30-40 év múlva is enni tudjanak. Ez teljesen ésszerű viselkedés. Ugyanakkor az öngondoskodás egyre inkább más formákat kezd ölteni: felértékelődik a családok szerepe, egymás segítése, és az egészség fontossága. Hiszen aki beteg, nem tud dolgozni és pénzt keresni.

 Sokan bizalmatlanok is a pénzügyi intézmények iránt. Én most nem lovagolnám meg a kormány bankellenes retorikáját, szerintem az alapvetően baromság. De tényleg nagyon sok hibát követtek el a bankok, biztosítók, amiről nem beszélnek. Inkább úgy csinálnak, mintha meg se történt volna. Erre bíztatják őket a kommunikátorok is a saját konferenciájukon.

Pedig igenis van felelősségük. Tegye fel a kezét, aki nem bukott olyan befektetésen, amit bank, biztosító ajánlott!

 Itt vannak mindjárt a befektetési alapok. Ezeknek jelentős részét (az ingatlan-, a fantasztikus ázsiai alapokat) bankfiókban sózták az ügyfelekre. Akik szépen nézhették, hogy olvad el a pénzük. Persze kissé cinikusan azt is mondhatnám: na ugye! Most aztán kaptak egy kis pénzügyi kultúrát! Megtanulták a leckét!

 Persze, sokat tettek a kormányok is a pénzügyi kultúra terjesztéséért. Még nincs egy éve, hogy a Fidesz-kormány magáévá tette 3 millió ember 3 ezermilliárd forintos magánnyugdíjpénztári pénzét. A pénztárak nagyrészt kussoltak, mert igenis vaj volt a fejükön. Amíg nem volt költségkorlát, annyit számoltak fel, amennyit nem szégyelltek. (És nem nagyon szégyenkeztek.) Saját pénzként kezelték a nyugdíjvagyonunkat, saját céljaiknak megfelelően. És majdnem a sajátjuk is lett a sok nyugdíjpénztár, hiszen a szocikormány nekik akarta adni még 2009. végén egy törvénymódosítással. (Ezt akkor a köztársasági elnök vétózta meg.)

 Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója egy tegnapi konferencián azt ecsetelte, hogy micsoda ostobaság, hogy az emberek döntően készpénzben tartják a vagyonukat. Noha előtte minden előadó azt bizonygatta, hogy az öngondoskodást elég havi kis összegekkel is elkezdeni, (csak kezdjük már el!), addig a vezérigazgató szerint, aki csak kápéban tartja a pénzét, az ne is tegyen félre. Szerinte egyébként a megtakarítás netovábbja a sok-sok részvény, abba kellene fektetni. (És nyilván OTP alapokba.)

 Kérem szépen! Biztos, hogy hülye a lakosság, amikor készpénzben tartja vagyonkáját? És nem tolja unit-linked alapokba vagy más nagyszerű banki termékekbe, amelyeken a pénzügyi intézmények jó sokat tudnának keresni, ő viszont sokat bukna? Arról nem is beszélve, hogy egy bankbetétet legalább biztosít az OBA, ezeket pedig egyáltalán nem. Márpedig a mostani válságos időkben ez nem elhanyagolható szempont.

25 Tovább

Mobilkártya: ez nem forradalom!

Kezdek belefáradni a sok-sok forradalmi újításba, úttörő szolgáltatásba, amelyek megváltják pocsékul működő világunkat. Valahogy mi, a bamba, ellustult, újdonságra nem fogékony emberek egyszerűen nem kérünk belőlük, pedig a szolgáltatók tudják, mi lenne jó nekünk. Bár szerintem inkább nekik.

 

Most éppen összeházasították az okostelefont a bankkártyával, és bíznak benne, hogy a frigyből születő megoldással fogunk fizetni, ráadásul még a sárga csekkeknek is befellegzett. (Vagy majd befellegzik, mert ehhez a szolgáltatóknak is csatlakozniuk kellene.)

 

Csakhogy az emberek kártyával sem nagyon szeretnek fizetni, ráadásul az internetes vásárlók többsége is inkább készpénzzel fizet. Így nehezen tudom elképzelni, amint a postán sorbanálló Mari nénik majd okostelefonon ütögetik a kódokat, és azzal egyenlítik ki a számlákat.   

 

Nem vagyok az újítások ellen. Az rendben van, ha csökkentjük a készpénzes fizetést az alternatív megoldásokkal, hiszen a kápé rendszerszinten is nagyon sokba kerül. De egy kicsit maradhatnánk a realitás talaján, vagy legalábbis nem kellene előre ünnepelni olyan szolgáltatást, amiből az eddigi tapasztalatok alapján nagyon kevesen kérnek.

 

Eddig is fizethettünk mobillal (például menetjegy, parkolási díj, belépők, előfizetések), de túl nagy forgalmat nem bonyolíthattunk, ugyanis hétpecsétes titokként őrzik az erről szóló adatokat.  Az MNB 2010-es tanulmánya szerint, amikor mobiltelefonnal fizetünk, akkor döntően a telefonhoz köthető szolgáltatásokra költünk (csengőhang, stb). Csak iciri-piciri rész a valódi vásárlás: a teljes mobilos fizetés 4 százaléka valamilyen szolgáltatás kifizetése, és csak 2 százaléka áruvásárlás. Tény, hogy ezek 2008-as adatok, azóta „fejlődhettünk”.

 

A tanulmány azonban nem régi, hanem tavalyi, megállapításai ma is érvényesek.

 

„Az innovatív fizetési megoldások terjedésének a jelenben sem, de 30 évvel

ezelőtt sem elsősorban technikai, technológiai korlátai voltak.”

 

„A globális tendenciákat elemezve elmondható, hogy a világon sehol nem jellemző egyelőre az innovatívként jellemzett fizetési megoldások tömeges elterjedése… Az újítások tömeges elterjedését sokkal inkább a valós fogyasztói kereslet hiánya, valamint a szolgáltatók közötti életképes együttműködés hiánya gátolta hazánkban és globálisan is.

 

Egyelőre tehát sem a fogyasztók, sem a szolgáltatók nem kérnek belőlük.

0 Tovább

Végtörlesztés gazdagoknak

Csak speciális forinthitellel lehet kiváltani a devizakölcsönt, a normál lakáshiteleket erre nem lehet használni. Ezek azonban drágák, így egyelőre nem sokan kérik. Eddig a többség saját zsebből fizetett.

 

 

Ahogy várható volt, akinek van pénze, az már rohant is végtörleszteni. A CIB-nél a végtörlesztési igényt beadók 93 százaléka, az Ersténél 85 százaléka zsebből fizette ki a hitelét.

 

Az eddigi tendenciákon jól látszik, amit az egész végtörlesztéses műsor legelején is lehetett tudni: a jómódúaknak kedvezett a kormány. Akik ugyanis nem tudják előrántani zsebükből a milliókat, azok hitelfelvételre kényszerülnek. Csakhogy a forintkölcsönök közül egyedül a lakáshitelek versenyképesek a devizahitelekkel. Ezeket pedig nem lehet végtörlesztésre használni.

 

Speciális kölcsönök használhatóak csak hitelkiváltásra, ezek pedig drágábbak a devizahitelnél. Ráadásul a forinthitelek esetében ugyan megszabadul az ember az árfolyamkockázattól, de a kamatemelés réme állandóan ott lebeg majd a feje felett. Márpedig jegybanki kamatemelés bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

 

Van egy-két bank, amelyik segíti a saját ügyfeleit viszonylag elviselhető forinthitellel (pl. Erste, BB), de egyelőre a többség nem nagyon igyekszik segíteni a végtörleszteni akarók, de készpénzzel nem rendelkezők problémáján. Lássuk be, nem is érdekük, hogy a számukra veszteséget termelő üzlet létrejöjjön.

 

A jónak mondható kondíciókkal is csak saját, „jó adósaikat” kínálják meg, nem akarják lenyúlni a többi, versenytárs bank devizahiteleseit. Már csak azért sem, nehogy a másik az ő jó adósainak nyújtson segítő kezet.

 

A végtörleszteni hitelből akarók tehát vagy a saját bankjuknál találhatnak kiváltó kölcsönre, vagy ha bankjuk nem ad ilyen kölcsönt, akkor egy-két takaréknál próbálkozhatnak. Ebből egyelőre nem lesz tömeges kiváltás, ezért töpreng a kormány is azon, hogy mi a fenét kezdjen a dologgal.

 

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy az a bank (pl. CIB, K&H), amelyik egyáltalán nem ad forinthitelt a végtörlesztéshez, az mit is gondol. Hiszen ha saját, jó ügyfeleiknek sem akarnak kedvezni, azok előbb-utóbb elszivárognak.

2 Tovább

Láthatatlan kamatok

Először azt gondoltam, csak olvasószemüvegre lenne szükségem, de aztán rájöttem, hogy a nagyító is kevés. Ugyanis a legtöbb banknál nincs mit nézi. Vagy ha van is, akkor annyira kevés, hogy nem érdemes vele számolni.  

 

A folyószámlára adott kamatokról beszélek. Igaz, hogy régen sem erőltették meg magukat a bankok, de egészen elképesztőnek tartom, hogy néhánynak van képe 0, azaz nulla százalék kamatot adni az ott parkoló pénzünkre.

 

Csodák nincsenek, a pénzügyek terén pedig biztosan nem. Miközben nulla forintos számlacsomagot hirdet a Citibank, nulla a kamat is, amit a folyószámlán tartott pénzünkre kapunk. (Tényleg teljesen nulla számlacsomag!) Tehát van, amin behozza az általa nyújtott kedvezményt. A Budapest számlák is ennyit „fialnak”, de a Raiffeisen sem erőlteti éppen meg magát.

 

Érdemes tehát számolnunk. Évente sok tízezer forint lehet a különbség az egyes bankszámlák költségei között, de ezt a pénzt be is hozhatja, vagy éppenséggel még meg is dobatja a kamat,

amit az egyiken megkapunk, a másikon pedig nem.

A bankok a lustaságunkban bíznak. Ezért nulla vagy nulla közeli kamatot adó számlákon nem szabad pénzt parkoltatni. Persze attól függ, mekkora az átlagos egyenlegünk, de többszázezer forintnál vagy keressünk házon belül egy másik számlát, vagy a banki költségeket ennek függvényében hasonlítsuk össze és váltsunk, ha máshol jobb.

6 Tovább

Start-számlát a babának

Messze veri a befektetéssel kombinált életbiztosításokat a Start-számla Babakötvényestül. Sokkal jobb megoldás a biztosításnál, ha valaki a gyerekéről szeretne gondoskodni. Igaz, az újszülöttek szüleit nem szállják meg „Start-számla ügynökök”.

 

Sokan legyintenek a Babakötvényre és a Start-számlára. Pedig meglepő módon jó megoldás lehet, ha a gyerek jövőjéről akarunk gondoskodni. Az életbiztosítást áruló ügynökök gyakran szállják meg a kisgyerekes szülőket, és - jól kihasználva a szülők gondoskodási ösztönét – olyan életbiztosításokat sóznak rájuk, ami a végén csak ráfizetés.

Miközben egy kockázati életbiztosítás (ami halál esetén fizet a családnak) nagyon fontos lehet, azonban nem unit-linked biztosítás keretében kellene gyűjtögetnünk a gyerek jövőjére.

 

Valós segítséget jelenthet a gyerek tandíjához, életkezdéséhez, ha Start-számlán takarékoskodunk, kihasználva az állami támogatást. A bankoknál, takarékszövetkezeteknél nyitható számlát szinte mindenhol díjmentesen vezetik, vagy nagyon alacsony költséget számítanak csak fel. Ugyanakkor a kamata kedvező, de persze itt is igaz: nem mindegy, hova megyünk. Érdemes körülnézni a piacon.

 

 

A legjobb éves kamatajánlatok 6, 7 és 9 százalék. Már csak azért sem mindegy, hogy hol nyitunk számlát (ami egyébként átvihető máshova, ha romlanának a kondíciók), mert ha az állami támogatást teljesen kihasználja valaki, és havi 5 ezer forintot fizet, akkor a gyerek 18 éves korára csaknem 3 millió forint gyűlhet össze a számlán, ha a legjobb ajánlattal számolunk. A középmezőnybe tartozó kamatokkal számolva pedig 2,4 millió forint. (A legócskább ajánlatokkal most nem foglalkozunk.)

 

A számlára nem lehet évi 120 ezer forintnál többet befizetni, de aki ezt a havi 10 ezret félreteszi a gyerekének, 5,4 millió forintot spórolhat össze, a legjobb kondíciók esetében.

 

És még valami: a 2006-ban és az azóta született gyerekek részére bármikor megnyitható a számla.

 

TOP ajánlatok:

Bank neve

Éves kamat

DRB Bank

7%

Unicredit

7%

Fókusz takarék

9%

  

További ajánlatok itt.

 

 

6 Tovább

Zsarolás törölve

Mégsem zsarolhatják tovább a mobilcégek az előfizetőket. A hatóság decembertől megtiltja, hogy automatikusan aktiválják az ügyfeleknek a mobil-internetet.

 

 

Nagyon kíváncsiak lennénk arra, hogy hány ügyfelet és összesen mekkora összegre húztak le ezek a telefontársaságok az elmúlt években. A nagy trükk ugyanis az (sajnos nem írhatunk erről múlt időben, ugyanis most is alkalmazzák a cégek), hogy az új előfizetőknek úgy lesz internet-hozzáférésük a telefon-előfizetés mellé, hogy ők nem is tudnak róla. Miközben a szerződésben sokan nem kérik ezt a szolgáltatást, mégis aktiválják a mobilcégek.

 

 

Vagy észreveszik az emberek, vagy nem, de a nagy biznisz az egészben az, hogy ezek a baromira okos okostelefonok magukat frissítgetik. Ezzel hatalmas adatforgalmat bonyolítanak az interneten, és a végén több tízezer forintos számlát akarnak a szolgáltatók kifizettetni. (Nem is csak akaratról van szó, tényleg ki is fizettetik.) Korábbi posztunkhoz kapcsolódan sok olvasói levelet is kaptunk. Volt, akinek egy nap alatt 16 ezer forintos számlát gyártott a kis helyes készüléke.

 

A hatóság tiltása is azt mutatja, hogy az egész eljárás nagyon csúnya dolog. Bár a csúnyaság valódi mérőfoka az lenne, ha ennek megfelelő büntetést kapnának a cégek. A megkárosított ügyfelek mindenesetre perelhetnek.

 

3 Tovább

Ügynökök kíméljenek!

Peregnek az évek, de még mindig csak ott tartunk, hogy a felügyelet szerint problémás a biztosítási ügynökök díjazása.

 

Szerintünk is az, de ennél erősebb szavakkal illetnénk a kialakult helyzetet. Miközben a biztosítók azon keseregnek, hogy csökken a bevétel, egyre kevesebben kötnek életbiztosítást, és adókedvezményt szeretnének kilobbizni, inkább a saját házuk táján kellene körülnézni.

 

A fantasztikus befektetésként eladott életbiztosítások - ezeken belül az elmúlt évek nagy „sikerterméke”, a unit-linked biztosítás - ugyanis nem csak az ügyfeleknek okoztak anyagi károkat, hanem a biztosítók hírnevét is rombolták. Miközben szakmai beszélgetések során mindenki bevallja, hogy ezek rossz befektetések, az ügyfeleknek mégis azzal adják el, hogy remek termékek.

 

Hosszan lehetne beszélni arról, hogy vajon jó-e, ha a pénzügyekhez egyáltalán nem értő embereket olyan döntésbe viszik bele, amit nem tudnak felelősen meghozni. Nem azért, mert hülyék, hanem azért, mert nem áll rendelkezésükre az a tudás és információ, amire szükségük lenne. Márpedig egy unit-linked biztosítás esetében a befektetés típusának és fajtájának megválasztása ezt igényelné.

 

Arról nem is beszélve, hogy sokszor a biztosítást eladó ügynök sem tud sokkal többet az ügyfélnél, így minden lelkiismeret-furdalás nélkül elő tudja adni azt a szöveget, amire betanították.

 

Nem csoda, hogy én még nem találkoztam olyan életbiztosítással rendelkezővel, aki boldog lett volna a saját szerződésével. (Igaz, nem volt reprezentatív mintavétel.)

 

 

De ha, ne adj’isten, még jól is hozna a konyhára egy ilyen befektetés, akkor is elviszi nem csak a hozamot, hanem a befizetés egy részét is a költség, amit felszámolnak nekünk. Ebben jelentős összeget tesz ki az ügynöki jutalék.

 

„Kedvenc” idézetem egy biztosítási nagyfejestől, amikor rákérdeztem, hogy mégis mekkora jutalékot alkalmaz a cég az életbiztosításoknál:

 

„Egy étteremben sem kérdezzük meg a pincértől, amikor a számlát kihozza az elfogyasztott pörköltről, hogy valójában ez mennyibe került nekik.”

 

„Csakhogy egy pörkölt esetében minden háziasszony tudja, hogy ha otthon főzi meg, akkor egy adag kihozható akár 300 forintból, egy kifőzdében megkapható 600-800 forintért. Ha egy puccos étteremben 8 ezer forintba kerül, akkor eldönthetem, hogy nekem ér-e annyit az egész, hogy ott fogyasszam el (ami egyébként 300 forint), vagy hagyom az egészet, és nem ott eszem meg az ebédet. A biztosításnál azonban nem tudom, hogy mi mennyi.” – válaszoltam, ami meglephette, mert erre nem tudott mit mondani.

 

Létrehozták ugyan a biztosítók az úgynevezett TKM-et (Teljes Költség Mutató), ami az összes felszámított költséget mutatja be. Csak sajnos ezzel a gyakorlatban nem megyünk semmire.

 

A felügyelet főtanácsadója egyébként inkább azt szeretné, hogy az ügyfelek fizessék az üzletkötőt, hiszen akkor valóban az ő érdekükben járna el. A megoldás szerintünk is ez lenne.

De amíg azt hisszük, hogy egy tanácsadás ingyenes, mert az ügynököt a biztosító fizeti, addig nagy tévedésben vagyunk. Vajon a biztosító miből is fizeti az üzletkötőt? Csak nem a mi befizetésünkből? De, de, jó napot kívánok!

 

Az életbiztosításoknál akár egy egész éves befizetésem vagy még több is az üzletkötő (illetve a cég, akihez tartozik) zsebében landol.

 

Akkor hogy is lehetne az életbiztosítás jó befektetés?

 

Félreértés ne legyen. Fontosnak tartjuk a kockázati életbiztosításokat, sőt még a befektetési jellegűeket is az öngondoskodás szempontjából. Talán a költségeket és az ügynöki jutalékot kellene jelentősen csökkentenie a biztosítóknak, hogy ne legyen már akkora a ráfizetés az ügyfeleknek, ahelyett, hogy adókedvezményért kuncsorognak. Ha ugyanis az adókedvezmény csak a magas költségeket ellensúlyozza, akkor úgy rossz az egész konstrukció, ahogy van.

 

Nekünk pedig be kellene látnunk végre, hogy semmi sem ingyenes, egy pénzügyi tanácsadás pedig végképp nem az. Vagy fizetek valakinek egy tisztességes összeget, és akkor az én érdekeimben jár el, vagy nem fizetek, de akkor valószínűleg rosszul járok.

 

Vajon mekkora lenne az elfogadható díjazás a pénzügyi tanácsadás esetén?

 

3 Tovább

Önkéntes nyugdíj: brutális díjkülönbség

Sok mindenkit lehet szidni a nyomorunkért, de néha magunkba is nézhetnénk.

Vajon odafigyelünk-e a pénzünkre?

 

Amikor a kormány tavaly egy laza törvénnyel magáévá tette csaknem 3 millió ember 3 ezer milliárd forintját, sokan akkor döbbentek rá, hogy ők bizony magánnyugdíjpénztár-tagok. És gyorsan el is gondolkodtak, hogy mi is a különbség az önkéntes és a magánnyugdíjpénztár között.

 

Értem én, hogy 20 éve beszélünk arról, hogy legyen már valami pénzügyi oktatás, és még mindig nincs semmi. (Miközben Németországban már a nyolcadikos kölkök heti kétszer 2 órában foglalkoznak azzal, hogy megértsék a pénzügyeket, megtanulják, hogyan kell vállalkozni, és ehhez milyen számítástechnikai alapismeretek szükségesek.)

 

De felnőtt emberként olvasni csak tudunk?! (Reményeim szerint számolni is.) Ha autót veszünk, akkor körbe tudjuk járni a szalonokat, a netet, hogy hol jutunk hozzá a legkevesebb pénzért az áhított tragacshoz? Ha kinézünk egy parfümöt, pulcsit, és meg tudjuk venni olcsóbban, akkor elzarándokolunk érte a világ végére is? Itt persze érzelmi motiváció is van a vásárlásokban, miközben a pénzügyekhez kevésbé kapcsolható ilyen.

 

Úgy tűnik, attól nem leszünk boldogok, hogy találunk egy olcsóbb számlacsomagot, biztosítást vagy bármilyen más pénzügyi terméket, amit használunk, és egyébként fizetünk is érte. (Pedig a megspórolt pénzből megvehetnénk a parfümöt, el is ihatnánk, vagy egyszerűen kaját vehetnénk a gyereknek.)  

 

Jelenleg az 1 millió 300 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tagnak 860 milliárd forintnyi vagyona gyarapodik a pénztárakban. Ez azt jelenti, hogy egy számlán átlagosan 660 ezer forint van. (Szólok, hogy ezt a pénzt a kormány nem vette el.)

Mint ahogy neve is mutatja, ÖNKÉNTESEN lettünk tagok. A többségnek persze a munkáltatója fizet be a cafeteria keretében, de tekintettel az adókedvezményekre, főként a nyugdíjhoz közeledők maguk is rendszeresen fizetnek be saját maguk számára tagdíjat. 

 

Nem mindegy azonban, hogy hol tartjuk ezt a pénzt. Nem mindegy, hogy mekkora hozamot kaphatunk a vagyonkánkra, ami idős korunkra némiképp kiegészítheti a nyugdíjat (vagy akárhogyan is hívják majd). És nagyon nem mindegy, hogy a befizetett pénzünkből mennyit vonnak le úgynevezett működési költségre. Évente kétévnyi hozamot is elbukhat az az önkéntes nyugdíjpénztártag, aki rosszul választott kasszát - derül ki az azenpenzem.hu kalkulátora alapján.

A különbség évi pár ezer forinttól több tízezer forintig terjedhet, attól függően, hogy mennyi a tagdíjunk. Figyeljünk oda a pénzünkre, és vigyázzunk rá! Más úgysem teszi.

 

 

 

 

 

0 Tovább

832 ezer rossz adós

100 ezerrel több rossz adóst tartanak nyilván a Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) – leánykori nevén BAR-lista -, mint egy évvel ezelőtt. Összesen 832 ezer magánszemély késik a hitel törlesztésével legalább 3 hónapja.

 

 

Egy évvel ezelőtt sem volt rózsás a helyzet, tavaly szeptemberben 736 ezren szerepeltek a listán. Idén júniusra lépte át a nyilvántartott „rossz” adósok száma a 800 ezret. A statisztikák szerint egy nem fizető adósra átlagosan 2 hitel jut. Így összesen 1 millió 533 ezer darab tartozás van a rendszerben.

 

A statisztikák is jól mutatják, hogy a helyzet egyre romlik. A magyar lakosság több mint 8 százaléka egyáltalán nem tudja fizetni a hitelét. Itt nem csak a lakáshitelekről van szó, bár ott is egyre többeknek okoz gondot a törlesztés, hanem a hitelkártyák és személyi hitelek esetében is nehézséget jelent a fizetés.

 

Sokan az iszonyúan drága személyi hitelekkel és hitelkártyákkal próbálják fizetni a lakáshitelüket, ami reménytelen adósságcsapdához vezet.

 

Hosszú távon megoldást csak a munkahelyek számának növelése és a jobb fizetés jelenthet. Addig a statisztikák csak azért fognak javulni, mert a bankok egyre kevesebb hitelt adnak, így egyébként is csökkenni fog az adósok száma.

 

1 Tovább

Evés helyett wellness

Jövőre ismét a szegényebbek járhatnak rosszul a cafeteria tervezett változtatásával. A kormány fel akarja számolni a kajajegyet. Lesz helyette SZÉP kártya (Széchenyi Pihenőkártya), de ezzel csak meleg ételt lehet majd vásárolni. A hidegétel utalvány nem lehet több havi 5 ezer forintnál.

 

Persze sírnak-rínak az utalványbizniszben utazók, hogy micsoda szörnyűség lesz a gazdaságban. Szerintünk ennek fele sem igaz, ők a saját, több milliárd forintos nyereségüket féltik.

 

A kormány ugyanis azt szeretné, ha a maximum 5 ezer forintos (hideg) kajajegyet ezentúl egy állami cég forgalmazhatná. Ez pedig a hírek szerint a Magyar Posta lenne. Ezzel eleshetnének az utalványos cégek a nem kis jutalékuktól. Az egész intézkedéssel szerintünk nem ez a gond. Hiszen ha az állam adókedvezményt ad valamire (márpedig a béren kívüli juttatás az kedvezmény), akkor számomra nem nagy szörnyűség, hogy egy állami cég fogja az ehhez kapcsolódó terméket értékesíteni. A kérdés csak az, hogy így kisebb lesz-e a jutalék és az összes költség, amit én, mint adófizető, illetve a munkáltatók állnak. Hozzáteszem: amit a munkáltató kifizet, azt sem én kapom meg, tehát azt is én állom.

 

Sokkal nagyobb probléma, hogy eddig 18 ezer forint kajajegyet adhattak a dolgozóknak a cégek. Ebben benne volt a hideg- és meleg kajajegy együttesen. Most a melegétel utalvány a SZÉP kártyára kerül, és maximum havi 12,5 ezer forint lehet, a hideg kajajegy pedig egyelőre legfeljebb 5 ezer forint lehet.

 

 

 

 

Pedig épp a legszegényebb réteg kérte a hideg kajajegyet, ugyanis ők azok, akik nem melegételre költötték a pénzt. Ők el is költhették akár a 18 ezer forintos keretet hideg ételre. (Persze ennyit általában nekik nem is adtak a cégek.) Számukra drága a 600-1000 forint körüli ebéd a kifőzdében, ezért nem kell kajajegy a meleg ételhez. Ők vagy nem esznek a munkahelyükön, vagy beviszik az otthon elkészített ételt. Márpedig egy család esetében igenis kihozható az ebéd 300-400 forint körül egy személyre, sőt szükségből még a fejenként 150 forintos étel is elkészíthető.  

 

Ezek az emberek azok, akik vásároltak a hideg kajajeggyel, akik a mindennapokban készpénzként forgatták be a háztartásba. Ha ezt az összeget most lecsökkentik, akkor ők újabb anyagi elvonásként élik meg. Számukra nem segítség, hogy a melegételt kártyával fizethetik, ha – például vidéken - nincs a közelben olyan hely, ahol használhatnák, ráadásul nem is engedhetik meg maguknak azt a költést.

 

Vajon mennyire lesz boldog az az ember, aki nem tud a gyerekének ételt venni, attól, hogy a törvény szerint egyre nagyobb összegeket költhet négycsillagos wellness hotelekben a kártyácskájával?

 

(Azt már csak félve kérdezem, hogy a SZÉP kártya jutalékai – amit a munkáltatótól, illetve a szolgáltatótól beszednek – hogyan is alakulnak.)

 

Örülünk, hogy a wellness-fitness költés nőni fog. De mi lenne, ha előbb enni adnánk az embereknek?

 

 

 

 

 

4 Tovább

Zsarol a mobilcég

Ön dönt! Vagy fizet havi 2490 forint internet előfizetést a telefonjához, vagy ki kell fizetnie 40 ezer forintot az adatforgalomért és további 50 ezer forint előleget. Pedig nem is kértem internet előfizetést, és nem is interneteztem.

 

A szolgáltatások értékesítésének sajátos módját választja a Telenor. Egyszerűen megzsarolja óvatlan előfizetőit, és rákényszeríti őket arra, hogy azt is megrendeljék, amire semmi szükségük.

Induló vállalkozásunk céges mobil-előfizetésre és készülék vásárlására adta a fejét. A választás kieséses alapon a Telenorra esett. AVodafone ugyanis nálunk használhatatlan, a T-Mobile csomagján pedig egyszerűen bedühödtünk. Az első ránézésre ugyanis vonzó percdíjakról kiderült, hogy az előfizetés ugyan lebeszélhető, de csak hálózaton belül. Ma már senkiről nem lehet tudni, hogy melyik hálózatba tartozik, tehát azt sem tudom, hogy lebeszéltem-e az előfizetést vagy sem – csak utólag. Mindez a tizenvalahányadik oldalon derült csak ki az apróbetűk között.

Maradt tehát a Telenor. Hangsúlyosan nem kértünk internetet, sőt rá is kérdeztünk, hogy ugye véletlenül sem használhatjuk majd. Előjött ugyanis egy nem is oly régi emlék; A gyerek készülékén egy olyan gomb volt, amit véletlenül mindig megnyomott, amikor hozzáért a készülékhez, és amivel felugrott az internetre. Nem csak lefogyott a kártyájáról a pénz, hanem feltöltéskor a 2 ezer forint helyett csak 600 jelent meg a számláján. Amikor reklamáltam, az volt a válasz, hogy mínuszba csúszott. Egy feltöltőkártyás hogy csúszhat mínuszba? Már akkor a felügyeleti szervükhöz vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz kellett volna mennem, de nem vagyok feljelentős.

 

Most a csiri-viri, iszonyatosan okos telefonomra már néhány nap után egy sms érkezett: „Tájékoztatjuk, hogy ügyfélszintű forgalma elérte a magasforgalmi limitet” Majd: ügyfélszámán magasforgalmat észleltünk, kimenő hívásait 24 órán belül felfüggesztjük.” Végül jött a telefon az ügyfélszolgálattól: túl nagy internetes forgalmat csináltunk. Ennek díja 40 ezer forint és még ki kellene fizetni 50 ezer forint előleget is. De! Fel tudják ajánlani (hát nem nagylelkűek?), hogy ha megrendelem a Mobile Online 1 GB előfizetést, akkor mindezt nem kell kifizetni. Ennek csak 2400 forint körüli a havidíja.

Hiába mondtam, hogy mi nem is interneteztünk, nem is kértünk internet hozzáférést, sőt kértük, hogy ne is legyen ilyen szolgáltatás. Az ügyfélszolgálatos azt a választ adta, hogy nála be van állítva valami alapszintű internet szolgáltatás, amit adatforgalom után kell fizetni. És rögtön megkérdezte: új készüléket is vettek? Okostelefont is? Mert az magát frissíti, és akkor is adatforgalmat csinál, amikor nem használom. (A kis édes. A mobilcégek beépített ügynöke a telefonom.)

Ismerve ezeket a társaságokat, nem mi vagyunk az elsők, akikkel ezt eljátsszák.

 

A Gazdasági Versenyhivatal site-unk kérdésére azt válaszolta, hogy a hozzá eddig beérkezett panaszok alapján nincs semmi probléma az ingyenes mobilinternet-előfizetésekkel. Igaz, azt nem vizsgálta, hogy valaki annak ellenére is kapott ilyen szolgáltatást, hogy nem is kérte.

 

Közben a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság már elmeszelte a T-Mobile-t hasonló trükkért. És jelezte, hogy a többi mobilszolgáltatót is vizsgálni fogja. Persze amíg nincs nagy büntetés, addig lehet szórakozni.

 

 

Várjuk az olvasók történeteit az olvaso@azenpenzem.hu címre.

 

11 Tovább

Így húz le a bank 2.

Sok olvasói levelet kaptunk az „Így húz le a bank” ( http://azenpenzem.postr.hu/post-004 ) című posztunkkal kapcsolatban. A történetekből az derült ki, hogy jó néhányan lehetnek, akiknek szintén egyoldalúan, szándékuk ellenére emelte meg a bankjuk hitelkeretüket.

Néhány ízelítő:

„Bementünk a bankba és közöltük, hogy 100 000 forintra szeretnénk csökkenteni az összeget. Az ügyintézőt kb. fél óráig győzködtük, hogy „köszönjük, de nem kérjük”. Nem akarták elhinni... Majd egy órás ügyintézés következett, és kaptunk vagy 50 oldalnyi tájékoztatót arról, hogy milyen veszélyekkel jár az eladósodás...”

 

„A kártyánk 300 ezres keretét emelték föl folyamatosan - kérés nélkül, végül már egymillióra. Mi vagyunk a hibásak, miért nem mentünk be szólni, hogy nem kell. Megjegyzem azért, mert nem értünk rá a bankba menni sorban állni - interneten ügyintézek. De végre bejutottam. Majd’ negyedóra után már elég indulatosan próbáltam kérni, hogy vegyék vissza a keretet. Ja, de csak a legutóbbit, azaz egyszázezer forintot lehet – állították. Meg: nem engedi a rendszer... Megkérdeztem, kinek kell levelet írni ez ügyben, megírtam, beadtam... Nem igazán akarta az ügyintéző aláírni, hogy átvette - merthogy minek - de azért megtette. Ennek egy hónapja. Azóta várjuk a választ...”

 

 

„Én csütörtökön mentem be az egyik fiókba forintosítani a deviza szabadfelhasználású hitelemet. Gondoltam, mivel eddig rendesen fizettem még a megemelt törlesztőrészleteket is, nem lehet akadálya az átváltásnak. De nem így történt. Az én hitelem összege nem egy egetverő, 2 millió forint lakás- és 800 ezer személyi kölcsön, melynek együttes törlesztője 60 ezer forint. Gondoltam, egybe váltom, és akkor kb. 30–34 ezer lesz a havi kiadásom. De a bank szerint bár 60 ezret tudok fizetni 30 ezret nem, mert nem elég a jövedelmem. Mellesleg, még a nyáron kifizettem a hitelkártya-tartozásom, ami kb. 70 ezer forint volt, az akkori hitelkeretem 340 ezer. Amint kifizettem, jött a levél a banktól: örömmel látjuk, használja kártyáját. És felemelték 600 ezer forintra a keretet. Ennek a meglevő hiteleim mellé plusz 30 ezer forint lenne a minimum fizetendő összege. Így már havi 90 ezer forintot kellene fizetnem. De mindez még nem minden: van A-hitel keretem is, melynek összege 310 ezer. Ezt is felemelték 498 ezer forintra. A lényeg: kb. 100-110 ezret szerintük tudnék fizetni, de 30 ezret nem.”

 

A problémával megkerestük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. „A PSZÁF aggályosnak tartja a hitelkeret egyoldalú emelését” - válaszolt a felügyelet a www.azenpenzem.hu – nak. Felmerül ugyanis, hogy ezzel a módszerrel próbálják rábírni az ügyfeleket a nagyobb hitelkeret felhasználásra.  

 

Érdemes tehát a konkrét történetekkel a felügyelethez fordulni. Ha kiderül, hogy a bankok nem csak egy-egy ügyféllel teszik meg a kérés nélküli hitelkeret-emelést – számunkra kiderült, hogy nem -, hanem tömegesen élnek ezzel a módszerrel, akkor egy nagyobb büntetés is kinéz nekik. (És persze akkor meg is tiltja nekik a felügyelet, hogy ezt a módszert alkalmazzák.)

 

(Bankneveket azért nem írtunk, mert nem egyre jellemző ez a történet, többen játsszák el az ügyfeleikkel ugyanezt.)

3 Tovább

Csodafegyver: szocpol és tsai

 

Újraéledhet-e a lakáshitelezés, és a szocpollal együtt beindíthatja-e a teljesen kinyiffantott építőipart? Ezek a legfőbb kérdések a kormány tegnap bejelentett otthonteremtési programjával kapcsolatban.

 

Egyelőre csupa fanyalgó hangot hallani. Nekünk azonban első ránézésre tetszik a csomag. Csak lehet, hogy már késő.

 

Kezdjük a szocpollal. A 2009 előtt évi 36 milliárd forinthoz képest valóban nagyon kevés az 5 milliárd körüli összeg. Ezt is csak kb. 4 ezer család vehetné igénybe. Régen volt félszocpol lakásbővítéshez, ez most nem lenne. Csak új építésűre adnák, viszont ahogy nő a lakás mérete, úgy nőne a kapható szocpol is, a gyerekszámtól függően.

A teljesen bedöglött lakáspiacnak egyébként még ez a 4 ezer új lakás/ház építése is jól jönne, tekintettel arra, hogy idén összesen 12 ezer lakás épülhet. (Mindössze 5585 lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt az első félévben).

 

Hol vagyunk már a 2007-es és 2008-as évi 36 ezer darabos építéstől? Persze az építőiparban érdekeltek azt mondják, hogy évente 40 ezer lakásnak kellene épülnie ahhoz, hogy a teljesen lerobbant otthonok helyett újak kerüljenek be a körforgásba. A kérdés nagyon összetett, és már csak azért is nehéz állást foglalni, mert a lakásvagyonról nincs semmiféle felmérés. (Például hány ember kezében, hány és milyen lakás van.)

 

Érdemi segítség lehet ugyanakkor, hogy visszatérnek a támogatott lakáshitelek. Igen, tudjuk, hogy a költségvetésnek ez nem biztos, hogy jó, de nem szabad elfelejteni, hogy az ingatlanpiac és az ingatlanpiac beindítása bevételeket is hoz, így nem csak ráfordít az állam, hanem kap is bevételt. Ráadásul ezt a kiadást most nagyon behatárolják, mindössze 1,3 milliárd forintot szánnak rá. Ez pedig csak 3-5 ezer családnak segítene. Nyilván nagy az átfedés azokkal, akik szocpolt is felvesznek majd. Tehát ez nem lök sokat a piacon.

 

 

Ami viszont tényleg segíthet, az az önerő csökkentése a normál, nem támogatott lakáshiteleknél. A korábban 25 százalékra emelt minimális önerőt ugyanis 20 százalékra mérsékelnék, így könnyebben lehetne hitelt felvenni. Ez tényleg támogathatná a lakáshitelezést, lendíthetne rajta, hiszen kölcsön nélkül nem megy az ingatlanok vásárlása. Ráadásul a lakáshitelekkel csökkenteni lehetne a banki különadó alapját is. (Na, nem magát az adót, csak az adóalapot.)

 

A kérdés az, hogy miután a kormány kötelet tett a bankok nyakára a bankadóval, majd a végtörlesztéssel ezt a kötelet jól meg is húzta, és gyakorlatilag megfojtotta őket, lesz-e kedvük kölcsönt nyújtani bárkinek is. 

 

Első kísérletnek jónak tűnik, de várjuk meg a végleges jogszabályokat. Mert az ördög tényleg a részletekben rejlik.

5 Tovább

Végtörlesztők rohama

Nagy dérrel-dúrral csaptak bele a takarékszövetkezetek a végtörlesztési versenybe. De úgy tűnik, nem bírják sokáig szuflával. Akarom mondani: tőkével.

 

A legolcsóbb forinthitelt nyújtónál például már betelt a keret, nincs több kölcsön. (Pedig hol van még az év vége.) A többieknél sem lesz több tőke a hitelek kiváltásához. Szabad pénz persze lenne, de ezek a fránya jogszabályok olyan hatalmas tőkekövetelményeket írnak elő, amivel ezek a kicsi takarékok nem rendelkeznek. A takarékpontos ajánlat mögött ugyan ott áll a Takarékbank – ennek van nagyobb méretű tőkéje – de kérdés, hogy meddig bírja a rohamot.

 

 

 

 

Persze a csúnya multiknak van tőkéjük, de őket inkább kiebrudalnák az országból.

 

Pedig nyomulnak a takarékok, hirdetnek, kampányolnak. Csak éppen azt nem lehet tudni, hogy pontosan mit is akarnak nekünk eladni. A hitelek feltételeit ugyanis legfeljebb részlegesen teszik közzé. A takarékszövetkezetek és a Takarékpont akciók sorát hirdeti. Az akció pedig már csak olyan, hogy lejár… Nem ártana tudni már most, mi lesz utána.

 

Igaz, hogy be lehet menni a fiókba, ha valaki meg akarja ismerni a pontos feltételeket, de ott már nem biztos, hogy a meghirdetett kamattal találkozik . Ugyanis lehetőség van arra, hogy pofára mérjék az árut. Azaz egyéni kockázat alapján mérlegeljenek.

 

A hitelre vágyókban reményt kelthet, hogy nem csak az Erste, hanem más nagybankok is beszállhatnak ténylegesen a versenybe. Ha ez így lesz, akkor ezeknél is lehet majd 10 százalék körüli thm-mel (teljes hiteldíj mutató) hitelhez jutni, és nemcsak a 12-15 százalékos ajánlatok közül válogatni.

 

Igaz, akkor megint a csúnya multihoz megy a magyar… De ha egyszer ott van pénz?

5 Tovább

Drága bankom

Az egész világ végtörlesztési lázban ég, és számolgatja, hogy megéri-e forinthitelre váltani. (Egyelőre nem igazán.) De ha sikerül valamennyi készpénzt összegyűjteni, és részben fizetni, majd a maradékra hitelt felvenni, úgy már érdekes lehet a dolog.

 

Azzal azonban számolni kell, hogy ha a forinthitelt más banktól veszem fel, akkor bizony számlavezető bankot is váltok majd. Ugyanis mindegyik arra pályázik, hogy a jövedelmem hozzájuk menjen.

Ha tehát nem lenne elég gondom, még a bankszámlák költségeit is figyelni kell. A különbség ugyanis évente 40-50 ezer forint is lehet a legjobb és a legrosszabb ajánlat között.

 

A kérdést akkor is érdemes körbejárni, ha valaki nem akar végtörleszteni, és bankot se váltana. Ugyanis mindenhol több számlacsomag közül lehet választani, és nem biztos, hogy épp a legjobb fajtában csücsül az ember. Csak ismerni kell a saját bankolási szokásainkat, és annak megfelelően kell választani. Ez havonta akár ezreket is hozhat.

0 Tovább

Nem alkuszunk

Magunk között azon poénkodunk, hogy mi vagyunk az állatorvosi lovak. Pénzügyekkel foglalkozóként minden előfordul velünk, ami visszásság ezen a területen csak elképzelhető. Én például jókora összeget buktam, mert az alkusz éves casco díjfizetésre beszélt rá. Arról viszont nem ejtett szót, hogy kötés után ő már nem foglakozik velem, minden meccset közvetlenül a biztosítóval kell lejátszanom. A következő díjfizetésről nem jött semmi, pechemre pedig éppen akkor törték fel brutálisan (a műszerfalat totálisan szétverve) az autómat. Hívtam az alkuszt, mosta kezét, a biztosító közölte: két napja (!) nincs nála szerződésem. Drágán, de megtanultam, jobb egyenesen a biztosítóval kapcsolatban állni.

Kétségtelen, hogy az online alkuszok szolgáltatnak (jött például sms, sőt fel is hívtak, hogy az ellopott autómnál eljött a biztosítóváltás ideje – hogy ennek mennyire örültem, ítélje ki-ki meg maga). A szerződések nézegethetők – lehet harcolni, hogy ez már régen megszűnt, amaz miért nem a valóság szerinti állapotot tükröz. Persze elképzelhető, hogy mindez csak azért van, mert én vagyok az az említett paci (nehéz a sorsa szegénynek).

Mindenesetre most mi megpróbálunk függetlenül kalkulálni, és közvetlenül megkeresni a legjobbnak talált biztosítót. De kötni nem kötünk! Azt mindenki tegye meg maga. 

1 Tovább

Kéne egy ügynök?

Kizárták az ügynököket a végtörlesztési mókából. Pedig akár sokszázezer ügyfél is dönthet úgy, hogy forinthitelre váltja át mostani devizahitelét, ami jó kis jutalékot hozhatna nekik. A jutalék így elmarad, amit – a közvetítők érvelése szerint - egyébként is a bank fizet.

 

Csakhogy vigyázzunk ezzel az érveléssel. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem az fizeti az ügynök árát, aki megveszi a terméket, legyen az hitel, biztosítás vagy bármi más? Persze igaz, hogy a bank/biztosító/eladó cég adja oda a jutalékot, tehát magát a cselekvést valóban az eladó hajtja végre (nyelvtanilag helyes az érvelés.)

 

De a termék árában benne van a jutalék is! Vagyis én, mint fogyasztó fizetem azt. A jutalékkal együtt kerül annyiba, amennyibe. És még csak nem is az én érdekeimet képviselik ebből a pénzből.

Rengeteg rémtörténet kering a piacon azokról a hitelközvetítőkről, akik olyan kölcsönt sóztak az ügyfélre, amellyel sokan jól jártak. Csak épp a hitelfelvevő nem.

 

 

 

Zokogni tehát egyelőre nem kell amiatt, hogy közvetítők nem vehetnek részt ebben a mostani buliban.

 

Ugyanakkor jó lenne, ha tanácsadókhoz fordulhatnának az emberek. A közvetítők egy része valóban alkalmas lenne erre a feladatra. Bár egyelőre ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a bankok hitelkiváltó ajánlatai között. (Időnként úgy tűnik, hogy ők maguk sem döntötték még el, mit is csináljanak.)

Érdemes lehet várni egy kicsit, hogy tisztuljon a kép. Jöhetnek még újabb ajánlatok is. Mi magunk pedig tájékozódjunk minél több helyen. 

 

Közvetítőt ne keressünk, sőt hajtsuk el, ha jön, mert a törvény nem engedi, hogy a buliban részt vegyenek. 

7 Tovább

Végtörlesztés: adóellenőrzés?

Sokan azért vettek fel devizahitelt, hogy azzal takarózzanak az adóhatóság előtt. (Persze nem ez a jellemző a többszázezer devizahiteles döntő többségére.) Így ha jött egy ellenőrzés, nyugodtan mondhatták: a palota hitelből épült, nem az eltitkolt jövedelemből.

 

Most nagy dilemma előtt állnak: végtörleszteni, vagy nem végtörleszteni. Kifizetnék ugyanis zsebből a mára megdrágult kölcsönt, zsebre is vágnák az állami ajándékot, amit a végtörlesztés kedvező árfolyamán érnek el. De mi lesz, ha jön a NAV, alias APEH, vagy akárhogyishívják adóhatóság.

 

Bizony jöhet, ahogy ezt online lapunknak le is szögezték.

 

Ettől persze most megrettenhet az a többszázezer devizahiteles is, akinek valóban nincs pénze, és úgy próbálja meg összeszedni a teljes rokonságtól azt a pár milliócskát, amivel szabadulhat a kölcsöntől. Akkor most őket is vizsgálgatják majd? Hogy bizonyítják, hogy honnan jött a pénz? Írassanak papírt a rokonokkal, hogy tőlük kaptak kölcsön? És vajon a kisvállalkozó nagybácsi biztos szeretne egy olyan papírt adni, amiben az áll, hogy ő adott kicsi unokahúgának 3 milliót? (És ezzel ő vonná magára az adóhatóság figyelmét.)

 

Rettegni azonban nem kell. A NAV a vagyonosodási vizsgálat keretében a nagyhalakra vadászik – legalábbis nekünk ezt mondták. Önmagában a végtörlesztéseket nem fogják vizsgálni. És persze kapacitásuk sincs arra, hogy mindenkit megnézzenek. Valószínűleg akkor bukkannak fel, ha valami más miatt is felhívtuk magunkra a figyelmet. (Vagy valaki más hívta fel a figyelmüket.) Persze akkor rákérdezhetnek még akár 1 milliócska végtörlesztés eredetére is. Mindenesetre nem árt jóban lenni a szomszédokkal… 

0 Tovább

Teljes a káosz

Végtörlesztés ügyben teljes a káosz a piacon. Naponta újabb és újabb hitelek jelennek, amelyeket fel lehet használni a végtörlesztéshez. 

 

Akinek van lakástakarékpénztári szerződése, azzal is próbálkozhat, hogy a szerződéses összeggel végtörleszt. Kaptunk olyan olvasói levelet, amely arról számol be, hogy a bank és a lakástakarékpénztár ide-oda küldözgeti az ügyfelet, immár egy hete.

Olyan igazolást kér a lakástakarék a banktól, amelyet az csak akkor ad ki, ha már kifizette az ügyfél a hitelt. De ha egyszer a lakástakarékkal fizetne (amihez kell az igazolás), akkor hogyan szerezze meg az igazolást? 22-es csapdája.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán a napokban kicsit tisztul majd a helyzet. Tegyük hozzá: senkinek nem volt ideje egy most megalkotott törvényre felkészülni. Sem az ügyfeleknek, sem a bankoknak. Kitalálni egy-egy új hitelterméket, a végtörlesztésre felkészíteni a munkatársakat, és bírni a rohamot….

 

Nem irigylem a banki ügyfélszolgálaton és a háttérben dolgozó bankosokat..

 

De a devizahiteleseket sem. Magukra vannak hagyva, tanácstalanok. A családi vagyonkát gyűjti össze mindenki, hogy abból fizesse ki a másfél-kétszeresére növekedett havi részletfizetésű kölcsönét.

 

Mi lesz, ha mindenüket a hitel visszafizetésére fordítják? Mi lesz a családokkal megtakarítások, vésztartalékok nélkül? Valaki a nyugdíjra félretett pénzét, valaki a gyerek lakására szánt összeget, valaki a betegség, munkanélküliség esetére kuporgatott pénzét adja most oda cserébe azért, hogy szabaduljon egy rémálomtól.

 

És mi lesz az országgal, ha többszázezer ember megtakarítása egyik napról a másikra eltűnik a rendszerből. Sok jóra nem számíthatunk, ugyanis nem lesz miből hitelezni. Ha nincs hitel, leáll a gazdaság. Ez már csak így működik…

0 Tovább

Végtörlesztés takarékkal

Óráról órára nő a takarékok száma, akik sorra rukkolnak elő a devizás ingatlanhitelek végtörlesztéséhez felhasználható kölcsönökkel. Ezek teljes hiteldíj mutatója (thm) 10-11 százalék körül alakul.

 

Tény, hogy kisebb lesz a havi törlesztőrészlete annak, aki ezen az áron egyszerűen lecseréli a jelenlegi devizahitelét. De ez nem annak köszönhető, hogy olyan bombázóak lennének a forinthitelek. Hiszen az áruk magasabb, mint a most végtörlesztésre váró devizahiteleké.

 

Azért lesz kisebb a havi részlet, mert forintban számolva nem ugyanakkora tartozásra kell fizetnie.

Például ha valakinek – aki svájci frankos hitelt vett fel - a tegnapi 245 forintos svájci frank árfolyamon 23 millió forint volt a tartozása, a 180 forintos végtörlesztésnek köszönhetően csak 16,5 millió forintot kell kifizetnie. Ha pedig nincs készpénze, akkor csak ennyi kölcsönt kell felvennie.

 

Ez persze első ránézésre jónak tűnik annak, aki visszafizetné a hitelt, de végső soron mégsem fog jól járni... 

 

A takarékok pénzpiaci kamathoz kötik a hitelek árát. Ez örvendetes, hiszen ettől kezdve nem hasraütésszerűen változik majd a hitel ára. Csakhogy többségében ezek a kamatok – a kondíciók szerint - túlságosan gyakran, akár 1-3 havonta módosulhatnak.   

 

Elnézve az ország gazdasági helyzetét, a külföld véleményét (most a gazdaságról alkotott véleményre gondolunk, amin jelentősen ront az egész végtörlesztéses történet) és a forint árfolyamának alakulását, jó kis kamatemelés néz ki.

 

Márpedig akkor nagyon gyorsan drágulhatnak majd ezek a hitelek.

 

 

 

6 Tovább

Reped a banki összetartás

Nem rabolják el egymás ügyfeleit a bankok, úgy tűnik nagy az összetartás köztük. De a takarékszövetkezetek beleköphetnek a levesükbe.

Nem adnak olcsó forinthitelt akárkinek a bankok, aki végtörleszteni szeretne. Nem támadják egymást, nem rabolják el mások ügyfeleit. Bár a múlt héten még mindegyik azt leste, mit csinál a másik. „Ha te úgy, mi is úgy.” Egyelőre senki nem támadott, mintha megegyeztek volna egymással…

Azt azért fontos megjegyezni, hogy senkinek sem érdeke közülük, hogy erős harc legyen azokért az ügyfelekért, akik végtörlesztenék devizás hitelüket. A bankok az egésszel nem értenek egyet, súlyos üzleti károkat okoz nekik, így az Alkotmánybírósághoz is elmennek közösen. Hogy ezzel mire mennek, erről mindenki gondoljon, amit akar…

A végtörleszteni akaróknak egyelőre a saját bankjuknál érdemes megnézni, hogy mennyibe kerülhet az a forint hitel, amiből kiváltanák a devizahitelt.

Egy átlagos devizahitelnél egyébként nem éri meg a forinthiteles kiváltás, hacsak valaki nem jön bombázó ajánlattal. Ilyennel még nem rukkolt ki senki.

DE! Akinek a Fundamentánál van szerződése, az jóval olcsóbban kap kölcsönt, mint amit a bankok adnak. Ez tehát megérheti. De mindenképp meg kell nézni a saját lehetőségeinket.

És támadnak a takarékszövetkezetek is. Ők most akarják megszerezni azokat az ügyfeleket, akik az elmúlt években inkább a nagyokhoz mentek devizás hitelért.

A takarékszövetkezeteknek rengeteg pénzük van, amit hitelként odaadhatnak. 

6 Tovább

Durva drágulás jöhet

Le a kalappal a bankok előtt! Igen, meghajlunk a kreativitás nagysága előtt. Ha már mindenféle törvénnyel és szabályozással próbálják megkötni a kezüket, mindig kitalálják, hogyan lehet megúszni a korlátozást.

 

Elvileg indokolatlanul nem drágíthatják a nekünk felszámított költségeket, de megtalálták a módját, hogyan maradhatnak jófiúk. Nem drágítanak, csak akcióznak. Az akcióknak és kedvezményeknek pedig egyszer vége szakad. Így a ma nagyon olcsónak tűnő bankszámla néhány hónap múlva durván drágulhat. Néhány bank már most jelezte, hogy jövőre biztos megszüntet több kedvezményt is. Ezért minden akciónál derítsük ki, hogy meddig tart, és mi lesz utána!

 

Várjuk az olvasók történeteit az olvaso@azenpenzem.hu címre.

4 Tovább

Így húz le a bank

Ajándék lónak igenis nézd a fogát, mert utána te viszed fogorvoshoz…

Korábban megszokhattuk, hogy a bankok olyan hiteleket sóznak az ügyfelekre, amelyekre semmi szükségük, de azt hittük, ennek a divatnak befellegzett. Nos, mégsem. Első pillantásra remek folyószámlahitelt kínál az egyikük, persze csak annak, akinek egyébként is rendesen jön a pénz a számlájára. Azonban vigyázat! Ha egyszer engedünk az unszolásnak, és mi is igénylünk ilyen kölcsönt, könnyen úgy járhatunk, ahogy történetünk szereplője éppen ezen a héten.

Eddig 150 ezer forintos hitelkeret tartozott a számlájához, de azt vette észre, hogy hirtelen 300 ezer forinttal több lett a pénze. Felhívta a bankját, ahol közölték vele: örömmel tudatják, hogy ő annyira kiváló ügyfél (értsd: használja a hitelkeretet, amire kamatot fizet, de azt szépen vissza is fizeti hónapról hónapra, mert mindig érkezik pénz a számlájára), hogy megemelték a keretét, összesen 450 ezer forintra.

Arra az apróságra, hogy történetünk hőse nem kérte ezt az emelést, frappáns választ adtak. A bank küldött egy levelet, amelyben értesítették a hitelkeret emeléséről. Ebben az állt, hogy ha nem kéri, akkor neki kell x napon belül jeleznie, különben a keret automatikusan megnő. Az ügyfél – aki nem emlékezett ilyen levélre - szerint ez a szerződés egyoldalú módosítása, és ő ebbe nem egyezett bele. Nem akart ekkora keretet, éppen azért, nehogy túlzottan eladósodjon. De a bank kötötte az ebet a karóhoz (ha már az állathasonlatoknál tartunk): ez a keret él, ennyi van és kész.

Mégis, mennyibe kerül ez nekem?- kérdezte az ügyfél. Ekkor derült ki, hogy korábbi, 150 ezer forintos hitelkeretének az éves díja 3 ezer forint volt, az „ajándékba” kapott, megnövelt hitelkeretnek pedig 9 ezer forint. Persze ha nem tetszik, módosíthatja a szerződését a bankfiókban – 2400 forintért.

Várjuk a hasonló történeteket az olvaso@azenpenzem.hu címre.

Október 3-án startoló www.azenpenzem.hu portálunk alapvetően a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozik, de minden, a zsebünket érintő kérdés helyet kap majd. Éppen az ilyen esetekre keressük a megoldásokat. Tanácsainkkal szeretnénk segíteni az olvasókat.

4 Tovább

AZ ÉN PÉNZEM

blogavatar

Minden a pénzről. Egyszerűen és érthetően. A blogot az én pénzem, www.azenpenzem.hu készítői írják.

Utolsó kommentek