Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Szomorú számvetés

A pénzpiaci adatok alapján a 2011-es év biztosan kiérdemli a „felejtsük gyorsan el” címkét. Még retteghetünk persze, hogy 2012-ből visszatekintve egészen barátságos napoknak tűnnek majd a mögöttünk levők. Azért én még remélem, nem így lesz, már csak a ma esti pezsgőzés miatt is – nem akarom az üdvözlést azzal a formulával megejteni, amit néhány kétségbeejtő helyzetben levő olvasónknak már írtam: Boldog(abb) Új Évet annál, mint ami most látszik.

Örömre mindenestre most nem sok okunk van (akadnak persze, akik kifejezetten lubickolnak a mostani helyzetben, de velük inkább nem foglalkoznék). Összegyűjtöttünk néhány adatot arról, hogy szigorúan a pénzünk szempontjából honnan hová jutottunk egy év alatt. A pénzpiaci kamatok 1,4 százalékponttal emelkedtek, az állampapírpiaci referenciahozam pedig majdnem 1,8 százalékponttal nőtt. Az ország finanszírozását szolgáló ötéves lejáratú kötvényeket csak ennyivel drágábban lehet eladni a másodpiacon.

Ezek a számok pedig korábban sem voltak éppen elhanyagolhatóak a mindennapi élet minősége szempontjából. Jövőre azonban a referenciakamat alkalmazásának kényszere miatt közvetlenül a saját bőrén is érzékeli minden adós. Sokan úgy gondolják, hogy ez még mindig jobb, mint amikor a bank a maga kénye-kedve szerint rángatja a kamatokat. Nos, a számok ebből a szempontból elég meglepő dolgokat mutatnak. A lakáshitelek kamata ugyanis novembertől novemberig (ennél frissebb adat nem áll rendelkezésre) 0,8 százalékponttal nőtt. Ebből pedig úgy tűnik, hogy a bankok igenis tompították a folyamatokat. Különösen akkor lenne így, ha a végtörlesztési agyrémet kiszűrnénk. Persze akkor maguk az adatok sem így néznének ki.

Vannak viszont, akik nyertek. Ráadásul jobban, mint amit a pénzpiac indokolt volna. Az éven túl lekötött betéteknél ugyanis a kamat (ismét csak 2010 novemberétől 2011 novemberének végéig) 1,72 százalékponttal nőtt. Sajna azonban közülük is mind többen pottyanhatnak ki a nyertesi pozícióból. Az idei harmadik negyedévben száz megkérdezettből már csak 16 válaszolta azt, hogy rendelkezik megtakarítással – derült ugyanis ki a Raiffeisen Bank és a GfK közös megtakarítási felméréséből. Ezzel egyébként a lakosság megtakarítási képességének indexe mélypontra süllyedt.

A lakosság a jövőt illetően is borúlátó, többen arra számítanak, hogy tartalékaik és jövedelmük is csökken. Érdemes kiemelni, hogy a kutatás megtakarítási attitűdre vonatkozó kérdéseiből az tűnt ki, hogy nőtt a bankok iránti bizalom. Hasonló következtetés egyébként több más felmérésből is levonható.

Lehet, hogy a bankellenes hangulatot csupán egy szűkebb, bár annál hangosabb réteg kelti?

0 Tovább

Ki rántja el a kormányt?

Úgy érzem, a magyar kormány fokozatosan csúszott mai, nem túl dicsőséges szerepébe. Én valahol a magánnyugdíjpénztári vagyonnal kapcsolatos első lépéseknél látom a mostani folyamatok kezdetét. Akkor és most is úgy gondolom, történhetett volna másképp. A kormány azt az (egyébként jogos) igényét, hogy a pénztári megtakarításokat Brüsszelben vegyék figyelembe a költségvetési hiány számításánál, nem tudta keresztülvinni. Erre egyre vadabb nyilatkozatokkal reagált. Szerintem akkor egy engedékenyebb európai politika vagy egy jól elhelyezett kemény tockos még eltéríthette volna az ügyeket.

A fejlett világ szereplői persze gondolhatták, hogy a felvont szemöldök (pontosabban a szemöldök felvonásának kilátásba helyezése) erős üzenet lehet. A diplomáciai finomságokhoz szokott uniós tisztviselők nem tudtak (nem akartak?) a sáros csizmák és a futballpályák nyelvén szólni. Ez később sem igazán ment nekik.

A kormány pedig egyre inkább úgy látta, mindent megtehet. Meg is tett. A saját mércéjével finoman próbálgatta szárnyait, az ellenkezéseket pedig legfeljebb távoli sóhajokként érzékelte. Ma már vadul csapkodnak, arra sem ügyelve honnan mit vernek le, és az mekkorát csörren. Az üzenet teljesen nyílt és egyértelmű: mindent meg lehet tenni, hát miért ne tennék? Ráadásul akad olyan választói réteg, amely lelkes csápolással díjazza a magyar virtust, és erőt lát a hőzöngésben. Miután nem képes beilleszkedni, inkább az egész országot szeretné kirekeszteni a modern Európából.

A politikusok pedig azt gondolják, Európa ezt úgysem engedheti meg magának. A vén kontinens számtalan baja között biztosan nem hagyja, hogy itt, a közepén újabb gócpont alakuljon ki. A Fidesz frakcióvezetője, Lázár János ezért tarthatta megfelelő reagálásnak az IMF/EU hirtelen távozásakor, hogy a rá jellemző kedves mosollyal azt mondja, kuncsorogjon az, akinek tartoznak. (Azóta az Erste megzsarolásával újabb síkot villantott fel arról, mi várható még itt a közeljövőben.)

Valami azonban történt. A hangnem még mindig nem idézi a dagonyás stílust, és a vidéki maffia szemlélete sem bukkant fel, de az már érzékelhető, hogy az Uniónak kezd igazán elege lenni az itteni „szárnyalásból”. A hiteltárgyalásokkal kapcsolatos üzenetet (majd akkor folytatódnak, ha erre a magyar kormány határozottan jelzi igényét) valóban nem lehet nem megérteni. Még itt az ugaron sem. Attól tartok azonban, mindez már késő.

Most tehát egymás felé rohan az IMF/EU kamionja és a magyar járgány. Úgy tűnik, mindkét járműben abban bíznak, hogy a másik még időben félrerántja a kormányt. Bizonyos sebességnél azonban már szinte mindegy, ki mit lép, a katasztrófa elkerülhetetlen. A pénzpiac pedig most erősen megnyomta a gázt.

Erről meg az jut eszembe, amikor az autópályán a kocsi szélvédőjén csattan egy bogár. Az ember beindítja az ablaktörlőt és továbbmegy.

2 Tovább

Bankra, magyarok!

A közalkalmazottak közül sokan most ébredhetnek – a kormányfőtől karácsony előtt kapott levél kapcsán -, hogy érdemes lehet akkor is jelezniük a végtörlesztést a bankjuknak, ha nincs egy fillérjük sem rá. Ha ugyanis nem lesz támogatott forint kölcsön, és nem tudják kifizetni a devizahitelüket, annak semmiféle következménye nem lesz. Egyszerűen fut tovább az eddigi hitelük. Ha viszont valami csodának köszönhetően mégis az ölükbe pottyan egy olcsó forinthitel, akkor nyert ügyük van.

Ez egyébként másokra is vonatkozik. Jobb azonban, ha a későn ébredők felvértezik magukat türelemmel, néhány bankban ugyanis (mint azt több olvasónk is jelezte) akár 2-3 órát is várni kell. Utoljára ma van lehetőség arra, hogy a teljes banki napot kihasználják. Holnap ugyanis szinte mindenütt már csökkentett üzemmódban lesznek a bankok. Többen is azt ígérik azonban, hogy a fiókokba a normál időben érkezőket mindenképpen kiszolgálják. Elképzelhető tehát, hogy a késő esti órákba nyúlóan is intézik majd a végtörlesztési igényeket.

A hivatali bürokrácián edződött magyarok (köztük én is) persze gyanakodnak. Azoknak a bankoknak ugyanis, amelyek most érzékelhetően elhatározták: a jobb arcukat mutatják (lehet persze, hogy ebben szerepet játszik a PSZÁF nem is burkolt fenyegetése, amiben már most jelezték, minden vitatott ügyben az ügyfél javára hajlik majd), vannak azért korlátozó lehetőségeik. Leállíthatják például az ügyfélhívó rendszert.

Valószínűbb viszont, hogy most legalább a kérelmek befogadásánál nagyvonalúbbak lesznek. Azok ugyanis, akik devizahitelüktől egyösszegben meg tudtak szabadulni, ezt vélhetően már megtették. A többiek azonban sokszor hiába ácsingóznak forinthitelért.

Szaporodnak az elutasítások, de egyre többen még ezzel sem akarnak bíbelődni, egyszerűen leállítják ezt a hitelezést. Kiszállt az FHB, a Kéthely és Vidéke, valamint a Savaria takarék is. A Raiffeisennél már több mint egy százalékponttal magasabb teherrel kell szembesülnie annak, aki nem tudja a hitelt 30-áig felvenni. A Zirci takarék „csak" a felárat emeli jövőre fél százalékponttal. Az FHB amúgy kikéri magának, hogy „kiszállt volna” a hitelezésből. Mint elmondták: december 27-étől felfüggesztették ugyan a kifejezetten kiváltásra szolgáló kölcsönüknél a kérelmek befogadását, de január 2-ától új termékkel jönnek ki. Erről azonban még semmilyen részletet nem tudunk. Gyanítjuk viszont, itt is drágulás következik majd be. Tudni azonban erről éppúgy nem lehet semmit, mint a közalkalmazottaknak belengetett támogatott kölcsönről.

Éppen ezért bankra magyarok! Végül is a végtörlesztést seperc alatt bevezető kormány a kalapból akár valamilyen bombázó hitelt is előhúzhat. A devizahitelesek csak néhány bankban töltött órát veszthetnek az életükből, amit érdemes megreszkírozni (hadd dolgozzanak azok a bankárok).

0 Tovább

Sarcolják a devizaszámlákat

A külföldi számlanyitások elharapódzása sokak fantáziáját megmozgatta. Egyik ismerősöm mesélte, hogy a bankjánál próbált érdeklődni a dologról. Ott lelkesen elkezdték ajánlgatni, hogy tegye pénzét euró alapú alapba, de nyithat devizaszámlát is. Dühöngött. Nem csak azért, mert teljesen félreértették (neki nem a forintban, hanem az egész országban ingott meg a bizalma), azért is, mert megnézte, mennyibe is kerülne neki a számla.

Néhány banknál tényleg elég durván számolják fel a költségeket. Nem egy pénzintézet akad, ahol fizetni kell akkor is, ha pénz érkezik. A következő évben ráadásul kifuttatnak néhány akciót, így a számlák fenntartása drágul. A devizaszámláknál különböző címeken is megsarcolják a magyarországi bankok az ügyfeleket. A fizetési megbízás módosítása 20 eurót is kóstálhat, ha pedig valaki bankinformációhoz szeretne jutni, az már 30 euróba is belekerülhet. A megbízás visszavonásáért, módosításáért 5-10 dollárt is legombolhatnak.

A devizánál általában is jobban észnél kell lenni. A trehány ügyfelek sokszor csak lázas telefonálgatással tudják helyrehozni egy-egy tévedésüket. A forintszámláknál ez többnyire sikeresen hajtható végre és különösen a pénztárcát sem terheli meg. Nem ez a helyzet azonban, ha valaki a nemzetközi átutalásnál vét (ahogy a hozzánk érkezett jelzésekből látjuk, manapság bőven akadnak ilyen tranzakciók). Érdemes koncentrálni az úgynevezett IBAN-számra, ennél ugyanis egy aprócska elírás (aminél a hazai bankszámlaszámoktól eltérően nem is feltétlenül sikít a rendszer) igen sokba kerülhet. Ennek oka, hogy a külföldi bankoknál automatikus a feldolgozás, de ha valami gond van, akkor kézzel kell intézni, amit keményen le is számláznak.

Kedves Honfitársaim, nem lenne mégis jobb maradni a mi kedves forintunknál?

0 Tovább

A végtörlesztés végnapjai

Mára alig akad valaki, aki ne dühöngene a végtörlesztés miatt. Az igények bejelentésével most mindenesetre már nagyon sietni kell. Bár aki devizahitelét csak forintkölcsönnel tudná kiválatani, jobb ha nem nagyon reménykedik.

Nehogy segíts valamelyik barátodnak! – óvott egykori főnököm. Mint kifejtette, ha valakinek adok, az azt vagy alamizsnaként éli meg és utál érte, vagy úgy gondolja, igazán több is telhetett volna tőlem. A többiek viszont azon agyalnak, milyen piszokság valakivel kivételezni. Főnököm szerint ez a legjobb út ahhoz, hogy egyetlen barátom se maradjon.

A végtörlesztési agyrém során többször eszembe jutott az előbbi iránymutatás. Az analógia persze sántít, hiszen a kormány annyira szépen mosolygott a gazdagabbakra, hogy ők aligha haragudhattak meg. (Legfeljebb akkor, ha az ország egészére is figyelnek, ami azért nem zárható ki.) A többiek viszont nagyon csalódottak.

Erre pedig meg is van minden okuk. Az méltán dühöng, akik körültekintő és óvatos volt, és frankhitelét a kormányzati akció előtt forintra váltotta. Most nyögi a kedvezőtlen árfolyam miatt jócskán megnövelt hitelének hatalmas terheit. Mások azon borongnak, hogy a legtöbbet a nemfizetők kapják. Ha viszont bárki felveti, hogy a törlesztési részletekkel csúszók esetleg kifejezetten az állami segítségben bízva teszik ezt (mint egyik olvasónk a saját fülével hallottak alapján írja: igenis akadnak ilyenek), jönnek az őrjöngő levelek. Kaptunk ilyent is mostanában. (Hogy is van ez a barátokkal?)

Most frissen a közszolgálatban dolgozóknak a miniszterelnök által írt levélben kilátásba helyezett extra hiteltámogatása borzolja a kedélyeket. Pedig erről pontos részleteket éppúgy nem tudunk még, ahogy a részletüket legalább három hónapja nem fizetők számára kilátásba helyezett segítségről. A bankok és a kormány között született megállapodásból ugyanis még nem született meg a törvény (a parlamentnek ennél fontosabb dolga akadt, elő kellett például készíteni, hogy összevonható legyen a jegybank és a pénzügyi felügyelet).

A fő vonalak persze ismertek (kamatmentes gyűjtőhitel, a forintra váltott kölcsön 25 százalékának elengedése), de nagyon nem mindegy, hogy ki és milyen körülmények között élhet ezekkel. Gyanítható, hogy azért ez nem lesz olyan egyértelműen nagyvonalú nemzeti ajándék (azt a keretet már kimerítették a tehetősebbek). Ráadásul az sem zárható ki, hogy a közszolgáknak belengetett madzagon ugyanez a méz lesz.

Most mindenestre minden devizahitelesnek (akik ezt nem tette korábban) érdemes sietnie. Csak mintegy három napjuk maradt ugyanis arra, hogy végtörlesztési igényüket jelezzék a bankjuknál. Persze, ha a kiváltáshoz forinthitelt kell felvenniük, jobb ha nem nagyon reménykednek. A bankok ugyanis szinte minden módon igyekeznek ezt meggátolni. Az igazi dühöngés tehát valószínűleg csak most jön. A hitelhez nem jutók, a pontosan fizetők, az óvatosak, és ne feledkezzünk meg arról a többségről sem, akik egyáltalán nem vettek fel devizahitelt (netán helyette a drágább forintban adósodtak el)…, mindenki haragos. Érthető okból.

A kormánynak azonban mégis maradtak bőven barátai. Na, ez az ami nem semmi teljesítmény. Vagy csak látszat?

8 Tovább

Menekül ki a pénz

A magyar nyelvű ügyintézést hirdető (meglehetősen rossz feltételeket alkalmazó) ausztriai bankoknál hirtelen megnőtt az ügyfélforgalom.  Akad olyan határmenti pénzintézet, ahol a két ünnep között már minden időpont betelt, annyi magyar jelentkezett be számlanyitásra.

 Nagyon régen olvastam egy novellát. Ködös emlékeim szerint ebben azt írták igen plasztikusan le, hogy a metrón az Ördög csinál mindenféle csúnya és szélsőséges dolgot, egészen addig, amíg az egyik utas azt nem mondja: ezt NEM HISZEM EL! Erre szétrobban a kép, és visszaáll a rend. Na, én mostanában igen sokszor mondogatom ezt, de valahogy még sem változik semmi.

Az országunk már nem köztársaság, a legfőbb bírói fórumot tulajdonképpen kasztrálták, a médiatörvény leple alatt épp az ellenzék egyik rádiós fórumának elhallgattatásán dolgozik a kormányzat. Már hajszál választhat el minket attól, hogy egy kedvenc lovat nevezzenek ki szenátorrá. Jut eszembe, szenátorasszonyunk már van. Erről meg valamiért a nyugdíjpénzek lenyúlása ugrik be. A háromezermilliárd már elpárolgott, most az ország devizatartalékára kacsingatnak. Nem nehéz elképzelni, hogy a lenézett pénzpiac ezzel mit művel majd. Köddé teszi, és a nyomát is elfújja.

Mindez szabadságharcként, némi pökhendi mázzal bevonva és a teljes tudatlanságot feltételező szósszal leöntve tálalják nekünk. Az egyik olvasónk szerint mi (általában a közgazdászok) látjuk teljesen rosszul a dolgokat. Mikor, mely évszázadban szerette az eltérő szokás-rendszerrel, kultúrával rendelkező magyarokat a nyugati vagy az Amerikából diktált külföldi tőke – kérdi. Ő a krisztusi szeretet jegyében úgy látja: az lenne az első feladat, hogy végre merjük felvállalni másságunkat, más emberi habitusunkat. (Levelében nem ez az egyetlen, amit nem teljesen értünk.)

Nos, neki és még biztosan nagyon sokaknak nyilván tetszik az, ami itt történik. „Másságunk felvállalása” viszont kicsit problémás lehet a XXI. században, Európa közepén. Persze meg lehet próbálni. Úgy tűnik, azt hogy ez milyen eredménnyel járhat, egyre többen vélik tudni. Vastag sugárban megindult ugyanis (úgy az IMF távozását követő napokban) az országon túlra azoknak a pénze, akik mindennek, csak nem a leggazdagabbaknak nevezhetők. Ez egyébként abból is látszik, hogy a magyar nyelvű ügyintézést hirdető (meglehetősen rossz feltételeket alkalmazó) ausztriai bankoknál nőtt hirtelen meg az ügyfélforgalom.  Olyan emberek ülnek autóba és viszik ki kis megtakarított pénzecskéjüket, akikről soha senki (még önmaguk sem) feltételezett volna ilyesmit. Akad olyan határmenti bank, ahol a két ünnep között már minden időpont betelt, annyi magyar jelentkezett be számlanyitásra.

Rettegve gondolok arra, hogy az eddigi tapasztalatok alapján mit és miként tett a kormányzat azokkal, akiket ellenállóknak tartott. Új devizaszabályok jönnek, esetleg megpróbálják lezárni a határokat? Vagy a tévelygőknek megengedik, hogy fix árfolyamon átváltva egy állami banknál helyezzék el hazahozott pénzüket, cserébe megkapják az „Ön elfogadható állampolgár” címét?

Utóbbiakat persze tekintse mindenki csak képzelgési képességeim bizonyítékának.  Én amúgy ezeket leírva is egyre litániázom magamban, hogy „nem hiszem el”. Hátha egyszer valaki, valahol meghallja, és varázsütésre visszahozza azt a nem bóvli országot, amire egykor nagyon büszke voltam.

10 Tovább

Végtörlesztés: szívat a bank

A kormány a bankokat szívatja, azok meg minket. Ha mindenáron végtörlesztenénk, és ehhez hitelre van szükségünk, akkor végre úgy akadályozhatják az egészet, hogy tiszták maradnak a felügyelet szemében. 

Különböző trükkökkel próbálják akadályozni a bankok a végtörlesztést, ennek legegyszerűbb módja az, ha nem adnak forinthitelt. Vagy mégis adnak, csak a szükségesnél kevesebbet. Így széttárhatják a kezüket: mi segítettünk volna, de hát…

A következő történetet egyik olvasónk küldte:

„A hiteltartozásom 25 millió 770 ezer forint 180 forintos árfolyamon. November elején telefonáltam a banknak: tudnának-e hitelt adni, ha 12 millió forintot kifizetek. A bank a hitelt megígérte. November 28-án a fiókban ezt személyesen is megismételték: minden feltételnek megfelelek, jó a fizetés, a lakás értéke is, minden rendben, két-három nap alatt megvan a jóváhagyás, és megkapom a 13,7 millió forintot 20 évre. Amikor hétfőn bementünk szerződni, kiderült: a bank nem adja meg a 13,7 milliót, csak 12,21 milliót, és nem 240 hónapra, hanem 312 hónapra. Indoklás nincs. Valami olyasmit azért mondtak, hogy közben szigorodtak a feltételek.”

Az ügyfél tehát vagy összeszedi a hiányzó 1,5 milliót, vagy hoppon marad. Vészesen közeleg ugyanis a január végi határidő, amit február végéről hoztak előre a múlt héten. Sokat nem tehet az adós, ugyanis a bankoknak nem kötelező forinthitelt nyújtaniuk a végtörlesztéshez. Így egyáltalán nem biztos, hogy találna másik pénzintézetet, ahol elég kölcsönhöz juthatna.

A történet különösen bosszantó lehet még abból a szempontból is, hogy annak idején azért vett fel a család ekkora hitelt, mert nem sikerült eladni a korábbi lakásukat. Miután az elkelt (csak közben nagyot gyengült a forint) a pénzt ott tartották a kölcsönt nyújtó banknál vezetett számlán. Éveken át ott kamatozott, a hitel részleteivel pedig nem csúsztak. (Az igényelt forinthitel havi részlete a végtörlesztés után 100 ezerrel lett volna kevesebb, mint a mai, devizahitel utáni törlesztő.) Így legyél jó adós! És ennyit a pozitív adóslistáról is! Mert hiába vagy a világ legjobb adósa, ha akarnak, megszívatnak.

Várjuk olvasóink történeteit a végtörlesztésről az olvaso@azenpenzem.hu címre.

5 Tovább

Hurrá, nő a kamat!

Egyedül a bankbetéttel rendelkezők örülhetnek a jegybank tegnapi kamatemelésének. Több banknál ugyanis automatikusan többet fizetnek a pénzükre.

Vitatkozhat/neheztelhet/hisztizhet a Nemzetgazdasági Minisztérium a jegybankkal a tegnapi kamatemelés miatt, de az MNB nem tett mást, mint követte a pénzpiaci folyamatokat. Most tehát a jelzáloghitelek egy része is átárazódik, hiszen van, amelyiknek a kamatát a jegybanki alapkamathoz kötik. Amelyik kölcsön ára a Buborhoz (budapesti bankközi kamatláb) igazodik, az úgyis átárazódott már automatikusan, amikor a bankközi kamatláb emelkedett.  

Örülhetnek viszont a megtakarítók. Az utóbbi időben ugyanis – főként a hosszú távú lekötéseknél – kezd elterjedni a változó kamatozás, ami szintén jegybanki alapkamathoz igazodik. Persze különben a kutya sem kötné le alacsony kamattal hosszú távra a pénzét, ha tudja, hogy kamatemelések jönnek. Márpedig sorra jönnek még, erről maga a jegybankelnök biztosított minket tegnap.

A tartós befektetési számlák (tbsz) között több is akad, amelynél megjelent az alapkamathoz rögzítés. A CIB Maraton Takarékszámlája a jegybanki alapkamatnál mindössze negyed százalékponttal fial kevesebbet, az AXA a TisztaHaszon számlánál vállalta: az ötéves megtakarításnál 1,5 százalékpontig követi a jegybanki kamatemelést. A Budapest Bank (BB) pedig holnaptól 0,5 százalékponttal emeli a tbsz kamatát.

A következő napokban várhatóan több bank is kamatot emel, így érdemes a legújabb kamatokra vadászni.

0 Tovább

Tartozás nem vész el

Egyre többen nem fizetik a hitelüket abban bízva, hogy az állam kihúzza őket a bajból. Mások a teljes pénzpiaci összeomlásra várnak, hátha az elsodorja a tartozásokat is. Rossz hírünk van: az adósság nem vész el.

A PSZÁF legfrissebb jelentéséből az derül ki, hogy nem csak azok nem fizetik a devizahitelüket, akik anyagilag nem bírják, hanem sokan azok közül sem törlesztenek, akik megtehetnék. A magyarázat egyszerű: a kormányra várnak. Egyre nagyobb a nem teljesítő hitelek aránya, és – idézem a felügyeletet –„e tendenciát tovább erősíti a devizahiteleseket segítő intézkedésekkel kapcsolatos várakozások miatt lecsökkent fizetési hajlandóság és a korlátozott portfoliótisztítási lehetőségek”.

A bankok nem szívesen beszélnek a problémáról, nehogy öngerjesztő folyamatként általánossá váljon. Pedig sokan ábrándokat kergetnek arról, hogy majd a kormányunk/cáratyuska/mindenható kisegíti őket. A kormány ugyan kiegyezett a bankokkal, de a devizahitelek forintra váltását és a tartozás egy részének elengedését szigorú feltételekhez kötik. Akik ebbe nem tartoznak bele, az otthonukkal játszanak.

Vannak olyanok is, akik a pénzpiacok teljes összeomlására várnak. Hátha bedől az euró, hátha összedől a magyar pénzpiac is, jön a hiperinfláció, és előbb-utóbb nem lesz forint sem. És ez az egész elsodorja majd a tartozásukat. Rossz hírünk van: tartozás nem vész el. Egy ilyen „világvége” forgatókönyv esetében is csak az történik, hogy a megtakarításunk, az tényleg eltűnik. De a hitel nem. Akkor jönnek az égbe szökő kamatok (a kilencvenes évek elején 30 százalék feletti lakáshitel kamatok voltak), vagy bármilyen új pénznem bevezetésekor arra számolják át a tartozásukat. Csak az akkor jóval több lesz. Ebben „bízni” tehát botorság.

4 Tovább

Emelkedő törlesztők

Illúzió, hogy ha deviza helyett forintban lesz a hitelünk, kevesebbet kell majd fizetnünk. Főként akkor, ha ilyen fantasztikus gazdaságpolitikát űz a kormány.

A devizahitelek felfutásának időszakában a bankokkal kötött szerződések finoman szólva is csak az egyik fél érdekeit képviselték, és ez nem az adós volt. A hitel díját úgy változtathatták a bankok, ahogy akarták, mindez pedig szép szakkifejezésekbe burkolva jelent meg a hivatalos papírokon.

Sok választásunk nem volt, vagy kápéban fizettük ki a lakást, vagy olyan hitelszerződésbe mentünk bele, ami lehetővé tette az egyoldalú módosításokat. Akkor kellett volna referencia-kamathoz kötni a kölcsönök árát.

A válságnak és a kormányokon átívelő fantasztikus magyar gazdaságpolitikának köszönhetően elszálló árfolyamok oda vezettek, hogy megugrottak a törlesztőrészletek, és tömegesen váltak fizetésképtelenné az emberek. Volt olyan bank, amelyik tényleg csak a piaci változásokat hárította át, volt, amelyik még azt sem teljesen, és volt, amelyik annyit emelt, amennyit nem szégyellt. Mert a szerződés ezt lehetővé tette számukra.

Jövő év áprilisától azonban már csak referencia kamathoz lehet kötni a jelzáloghitelek árát, így nem lesz mód arra, hogy önkényesen módosítgassák azokat. De arra sem lesz lehetőség, hogy kevésbé emelkedjenek a kamatok, mint a referencia kamat. Mert további hiteldrágulás jön, abban biztosak lehetünk. A kutya sem akar magyar állampapírt venni. Amióta bejelentették a végtörlesztést, 1,1 százalékkal emelkedett a 3 hónapos Bubor (budapesti bankközi kamatláb). A bankok nagy része már ilyen kamatokhoz köti a jelzáloghiteleket, tehát ezek ára ennek megfelelően drágult az elmúlt hónapokban. A hosszú lejáratú, 15-20 éves hitelek egy részénél akár havonta új törlesztőrészletet fizethetünk, ha változnak a pénzpiaci kamatok.

Mert szabadságharc ide vagy oda (nevezheti a kormány aminek akarja), bizony a külföldi tőkétől függünk. Ha az menekül, akkor az égbe szökhetnek az állampapírok hozamai, és vele együtt a mi jó kis forintban tartott hiteleink ára is.

2 Tovább

Karácsonyra áruhiány?

Aranyvasárnapra hiány lehet a legdivatosabb ajándékokból. Fogyóban a legjobb áron kapható konzolok, több gyermekjáték már hiánycikk.

Azok jártak a legjobban, akik időben megvették az ajándékokat karácsonyra. Az elmúlt héten vásárlóként körbejárva a boltokat azt tapasztaltuk, hogy hiába van határozott elképzelésünk, azt módosítani kell. A magas árkategóriás ajándékok közé tartozó játékkonzolok közül például a PS3 és Xbox 360 GB alapgépeket már nem nagyon lehet kapni, csak játékkal egybecsomagolva árulják. „Már csak pár darab van belőle, és 20 rendelés érkezett” – mondta az egyik bolt eladója. Szerinte néhány napon belül be is zárhatnának az ünnepekre, mert a nagyker is kifogyott, idén már nem valószínű újabb szállítás. A kisebb memóriájú konzolokból (amelyek ár-érték aránya sokkal rosszabb) még volt némi készlet. Azokban az üzletekben volt még választék, ahol ugyanezeket a konzolokat már másfélszeres áron adták.

A nyolcvanas években hiánycikk volt a Lego. Ha ősszel valahova szállítmány érkezett, kígyózó sorokban álltak a szülők, hogy a fizetésükhöz képest iszonyú magas árat kifizethessék erre a különlegesnek számító karácsonyi ajándékra. Hónapokkal előre készültek, mert tudták, hogy akkor kell megvenni, amikor kapható. Nos, ilyen hiánygazdaság ma már nincs, de a választék egy héttel karácsony előtt meglehetősen szűkös. Nem találtunk ömlesztett, nagy dobozban kapható Legot vagy Duplot. Java játékból is több helyen kellett a szettek után kutatni.  

A bevásárlóközpontokban is találtunk üres polcot a játékosztályon, újabb szállítást már nem ígértek. Aki hétvégére vagy a jövő hétre hagyta a bevásárlást, készüljön fel arra, hogy a nagy bevásárlási rohamban vagy mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, vagy módosítania kell az elképzeléseit.

1 Tovább

Ellopott nyugdíj

Matolcsy György tegnapi bejelentése a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban egyértelművé tette a kormány álláspontját: velünk tartasz, vagy megsemmisítünk.

 

Már nem egyszerű zsarolás az (mint egy évvel ezelőtt), ahogy a magánnyugdíjpénztári tagokat sarokba szorítja a kormány, hanem nyílt fenyegetés, gyakorlatilag a jövőjüktől történő megfosztás. Mert élj meg úgy nyugdíjas korodban, hogy egész életedben fizettél, de nem kapsz vissza semmit.

Forr a 8341 lájkkal rendelkező „El a kezekkel a nyugdíj-megtakarításoktól” Facebook-csoport. Az üzenőfalon melegebb éghajlatra küldik az emberek a kormányt, és annak tekintik a lépést, ami valójában: lopásnak. Szerveződik az újabb tüntetés, és a tagok arra bíztatják egymást, hogy forduljanak az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Erről a Magyar Helsinki Bizottságtól is lehet tájékoztatást kapni.

A harcos hangokon túl nagyon sok olyan véleményt olvastam, hallottam, ami arról szól, hogy el kell hagyni ezt az országot: „Ha dolgozom, levonják tőlem a járulékot, de úgysem kapok nyugdíjat, akkor miért dolgozzak itt?”

Egy tegnapi beszélgetés apa és 14 éves fia között:

„- Na, fiam, a kormány most vette el a nyugdíjamat. Gyere, beszéljük meg a dolgokat. Minden pénzt arra áldozunk majd, hogy felneveljünk, taníttassunk titeket. Menjetek külföldre dolgozni, mi anyáddal utánatok megyünk, és ti fogtok eltartani. Szerencse, hogy hárman vagytok, így nem lesz akkora a teher.

- Külföldre! Jaj, de jó! De apa, ne már! Tényleg nekem kell eltartani titeket? Akkor én hogy leszek gazdag?”

 

A károk, amiket a kormány okoz, jóval nagyobbak annál, mint elsőre látszik. Adva van 100 ezer, tudatosan a magánnyugdíjpénztárt választó „rebellis”. Ők úgy gondolták, hogy megéri maradni. Nem véletlenül nem léptek át a tb-rendszerbe, hanem saját döntésük alapján elzarándokoltak erről nyilatkozni. Bár az őket megkülönböztető eddigi jogszabályok is – még ha az Alkotmánybíróság nem akar vagy nem mer dönteni erről – alkotmányellenesnek velük szemben, a mostani bejelentések – ha lehet ezt fokozni – sokszorosan azok. Egyelőre ugyanis fizethetnek a tb-nek, de nem jogosultak cserébe semmire sem, és hivatalosan nem is juthatnak vissza a tb-rendszerbe, csak akkor, ha a pénztáruk megszűnik. Ha ily módon mégis visszakerülnének, nem kaphatnak reálhozamot sem. (Hát kellett nekik ellenállni!)

Csakhogy a történtek után ember nem lesz kis hazánkban, aki ebben az országban akarna felhalmozni és megtakarítani. Nem csak ez a 100 ezer ember, hanem mások sem. Sokan ugyanis azért nem maradtak pénztártagok, mert féltek. Aki bármiféle állami szektorhoz kötődő cégnél dolgozott, nem mert nyilatkozni a maradásról. Azt mérlegelte, hogy fontosabb MOST megtartani a munkáját, mint 20-25 év múlva nyugdíjat kapni. Csakhogy a zsarolásnak akkor engedők szájíze is keserű. Ők sem itt akarják tartani a pénzüket. Szólok, hogy MÉG az Európai Unió tagjai vagyunk. Egyre többen döntenek a külföldi megtakarítás mellett. De ha itt nem lesz pénz, akkor miből fog ez az ország megélni?

 

2 Tovább

Kápéba menekülünk

Egyre többen kuporgatják készpénzben a megtakarításukat, a bankbetétek közül pedig a néhány hónapos lekötés a nyerő. Mindenki mozgósítható tartalékokat akar.

Majd szétrepeszti a bizalom az ország lakosságát a hazai gazdaság és gazdaságpolitika iránt. (Gúnyos mondat – a szerk.) Mindent elmond a mai helyzetről az, hogy folyamatosan nő a készpénz mennyisége a gazdaságban, december elejére már megközelítette a 2,7 ezer milliárd forintot. Persze minden évben megnő (főleg decemberben) a kápé mennyisége, de ez idén még éppen nem látszódhat. Az viszont nagyon is jól látszik a jegybank statisztikáiból, hogy május óta meredeken emelkedik a kápé az országban.

A bankbetétesek döntő része pedig 3 hónapnál rövidebb futamidőre köti le a pénzét, a hosszú távú megtakarítások nem nagyon nőnek, dacára annak, hogy év vége van, és ilyenkor szokás adókedvezményt nyújtó termékekbe fektetni. A rövid távú befektetés egyébként ma nagyon is ésszerű, mert újabb kamatemelésre lehet számítani. Szomorú azonban, hogy nem annyira a tudatos befektetés, mint inkább a félelem miatt rövidek a lekötések. Könnyebb egy rövid futamidejű betéthez hozzájutni, ha szükség van a pénzre, hiszen kicsi a betétfeltörés miatti kamatveszteség.

Ugyanakkor sokan tartanak otthon készpénzt vésztartalékként, bár ez nem túl biztonságos módja a takarékoskodásnak. Betörésnél a biztosító semmit sem, vagy csak nagyon korlátozott összeget térít. Ráadásul kamathoz sem jutunk, így a pénz csak veszít az értékéből. Erre persze a válasz az, hogy legalább bármikor hozzá lehet férni, és állam bácsi sem teheti rá a kezét.

A nyugdíjpénztárak államosítása óta ugyanis az a népi hiedelem tartja magát, hogy ezután majd a bankszámlák jönnek, ha nem lesz miből finanszírozni az országot. Bizony, sokan beszélnek erről baráti körökben.

A jogbiztonságba vetett hit sérült ugyanis az elmúlt másfél évben, miközben dúl a gazdasági válság, és jövőre még rosszabb helyzetre számíthatunk. Jó kis bizalomerősítésre lenne szükség ahhoz, hogy megváltozzanak a tendenciák. Lehet ugyanis hitvitázni, az viszont tény, hogy az otthonokban egyre több a kápé.

6 Tovább

Brutál idők jönnek

A következő év alighanem kemény próba elé állítja a családokat. A drágulás akár új fázisába is léphet. A forgalmi adó emelése ugyanis árnövekedést hoz, de nagy kérdés, a kereskedőknek miként fog majd a ceruzája.

A sokadik nadrágszíj-meghúzós év előtt állunk, ami nem tölt el jókedvvel. Az áfa emelése mindenkit érint, és – mivel adónövelésből kívánja a kormány a jövő évi költségvetés hiányát a megfelelő szinten tartani – ismét arra számíthatunk, hogy sok mindenért többet kell majd fizetnünk. Az infláció 4,2 százalék volt az elmúlt egy évben, de hát ez a fogyasztói kosár… Az már más kérdés, hogy ki hogyan élte meg. Mert hát, akinek nincs pénze, az nem vesz tartós fogyasztási cikket, aminek – jaj de jó – még csökkent is az ára. Kár, hogy a cukoré 42 százalékkal nőtt.

Marad tehát a spórolás, hogy ellensúlyozzuk a kiadások növekedését. Az idősebbek még tudták, hogyan lehet szinte a semmiből is megtakarítani. Emlékszem, hogy csodálkoztam gyerekként, amikor keresztmamám a gáztűzhely meggyújtásához használt hosszú gyufát nem dobta ki, hanem többször is felhasználta. Igaz, hogy nekem ma legalább öt normál gyufát kell elhasználnom, míg valamelyik rendesen ég, és használni is tudom. (Irinyi János foroghat a sírjában.) Ezt a spórolási trükköt tehát kilőhetem.

Az üzemanyag ára több mint 21 százalékkal nőtt egy év alatt, itt is érezteti majd hatását az adóemelés. Ezen is lehet spórolni, sokan már egyáltalán nem használják az autójukat. Ezt a biztosítási szakemberek is megerősítik. Szerintük azért lehet javuló kárstatisztikákról beszélni a kötelező felelősségbiztosításnál, mert egyre kevesebben autóznak.

Egyik ismerősöm mesélte, hogy amikor a nagymamája vezette a háztartást, akkor minden hónapban megtakarítottak. Amikor ő vette kezébe a dolgokat, noha semmivel nem éltek jobban, mint korábban, a hónap végén szó szerint éheztek. Ugyanannyi pénzből tehát valaki ki tudja gazdálkodni a család ellátását, valaki azonban nem.

Érdemes tehát ésszerű spórolási tippeket begyűjteni, mert az árak emelkedése garantált 2012-ben, a jövedelmünké azonban nem.

 

28 Tovább

Lázadó bankváltók

Pénzügyek terén a fiatalok lázadása szüleikkel szemben mindössze abban merül ki, hogy elhagyják a számukra választott bankot. Mintha nem lenne fejlődés a korosztályok között: ugyanazok a szempontok fontosak számukra, mint felmenőik számára.

A fiatalok egyre korábban nyitnak számlát, de ilyenkor még a szülők választanak számukra bankot. Később azután, szinte tekintet nélkül arra, melyik ez a pénzintézet, váltanak. Cikinek érzik ugyanis a korábbi helyen maradni – vonta le a következtetést a Xallis Consulting. Az ezt megalapozó kutatás szerint éppen ezért a 26 éves életkor elérésekor a legnagyobb magyar lakossági bank brutális piacvesztést szenved el.

A bankválasztási szempontokat áttekintve azonban ez nem feltétlenül marad is így. Magam is sok olyan fiatalt ismerek, akik otthagyták az OTP-t, majd végül mégis visszamentek. Jól látszik ugyanis, hogy az életkor előrehaladtával egyre fontosabb szemponttá válik, hogy legyen a közelben bankfiók, sok legyen az ATM, sőt az is erőteljes esik a latba, hogy nagybank legyen a számlavezető. (Sokatmondó egyébként, hogy a költségek még a kérdések között sem szerepeltek.) A lázadás tehát lehet akár átmeneti is.

Kétségbeejtő viszont, hogy minden hiába, a magyar lakosság képtelen elszakadni a fizikai bankba járástól. Olyan ez, mint a sárga csekk megtörhetetlen hegemóniája. Egy ajánlott levélért tegnap kénytelen voltam a postára menni, és döbbenten láttam a feketéllő tömeget, akik (közte nem egy fiatal is) türelmesen álldogáltak az ablakoknál, kezükben szorongatva a feladnivalót.

A Xallis a megtakarítási formák ismertségét is felmérte. Nyilván senkit sem lep meg, hogy a lekötött forintbetét és az ingatlan tudott csak 50 százalék feletti arányt elérni. Ahogy, hiába égették meg sokan magukat a válság nem múló évei alatt, a megtakarítási preferenciák között még a 18-29 éveseknél is az ingatlan áll az élen.  (Ez csak a 60-70-es korosztály esetében szorul a gyermek – mint legjobb befektetés - mögött a második helyre.)

Úgy tűnik, koravén a magyar ifjúság. Vagy mondjuk inkább azt, az egész társadalom szorulna egy alapos fiatalításra?

2 Tovább

Hova lett a pénz?

Eddig úgy tűnik, hogy elmarad az év végi megtakarítási hajrá, amivel növeljük a félretett pénzünket, és csökkentjük az adónkat. Már az adókedvezmény sem kell nekünk? Vagy nincs rá pénzünk? Vagy nem itthon takarítunk meg?

Minden év decemberében nagyon öngondoskodóvá válik a magyar. Ebben a legfőbb szerepet az adókedvezmények játsszák. Ilyenkor lehet csökkenteni a személyi jövedelemadónkat, miközben hosszú távú célra takaríthatunk meg. Ekkor nő meg az önkéntes nyugdíjpénztári és NYESZ (nyugdíj-előtakarékossági számla) befizetés, valamint a tartós befektetési szerződések (TBSZ) száma is megemelkedik. Ez utóbbin a kamatadót lehet megspórolni.

Idén azonban nincs hajrá. Persze még van néhány hét az év végéig, csakhogy az előző évekhez képest semmi jele annak, hogy most félre akarnánk tenni. Ennek persze több oka is lehet. Az egyik ok lehet az, hogy az évek óta tartó válságban már kezdenek kifogyni az emberek a tartalékokból. Másik lehet az, hogy nem hosszú távra kötjük le a pénzünket, hanem inkább gyorsan felszabadítható betétekben tartjuk, hiszen bármikor szükségünk lehet rá. Egy harmadik ok, hogy a végtörlesztés sok tartalékot felemészt. És egy negyedik ok például az, hogy egyre kevesebben hisznek ma a hosszú távú megtakarításban, pláne ebben az országban.

Lehet szidni a csúnya hitelminősítőket, csakhogy a magyarok jelentős része sem itt fekteti be a pénzét. Ősszel a Napi Gazdaság Private Banking kiadványában lehetett talán először arról olvasni – amiről persze a szakma már rég tudott -, hogy a vagyonos réteg kiviszi az országból a pénzét, és külföldön fekteti be. Azt gondolom, hogy eljött az az idő, amikor már a kevésbé vagyonos, de némi megtakarítással rendelkezők is ezt teszik. Nem telik el nap, hogy ne kérdeznék tőlem, hol is nyissanak külföldön számlát. Mert féltik a megtakarításukat. Mert nem bíznak a forintban. Mert nem bíznak a kormányban.

0 Tovább

Betéti trükközések

Sok bank különböző kikötéseket tesz, ki is veheti igénybe az általa kínált akciós kamatokat. A magyarok híres találékonysága azonban itt is belép. A bankok trükkjein edződött ügyfelek között akadnak, akik igyekeznek védekezni. Ilyen fogás például, hogy a család több tagja is vezet számlát ugyanannál a banknál, és a magas kamatot kínáló lekötéshez az egyik családtag átutalja a pénzét a másik számlájára (lám ott az új megtakarítás), majd a lejáratkor a korábban szinte lenullázott számlára utalják vissza az egész összeget. Ekkor már ott nő a megtakarítás, és ott lehet a magasabb kamattal lekötni a pénzt.

Persze erre a „csalafintaságra” rájöttek a bankok is. Akad, ahol éppen ezért árgus szemekkel figyelik a pénzmozgásokat. A K&H nem adja oda a kiemelt akciós kamatot, ha kivettünk pénzt a számláról és 30 napon belül visszatesszük, vagy ha közeli hozzátartozónknak utaltunk egyszer, és az 60 napon belül visszajön. Az Unicredit hangsúlyozza, ha bármelyik ügyfele egy másik ügyfél számlájára utal, akkor az nem számít új pénznek, így nem jár a kiemelkedő kamat. Sőt itt akkor sem jár az akciós ajánlat, ha készpénzben veszi ki az egyik ügyfél a pénzt és fizeti be egy másik, ugyancsak unicredites számlájára.

Persze azt már nem tudják sehol ellenőrizni, amikor az egyik ügyfél kiveszi a készpénzt, odaadja a másiknak, és az fizeti be a saját számlájára. Igaz azonban, hogy ennek a pénztologatásnak magas a díja. Így hamar oda a magas kamat haszna.

A csábító ajánlatok feltétele egyébként a legtöbb helyen az is, hogy a lejáratkor automatikusan induljon újra a lekötés, persze a sokkal alacsonyabb, normál kamattal. Erre mindenképp érdemes odafigyelni, és a szabad szemmel már nem látható kamatperiódus indulása után gyorsan felmondani a lekötést, keresve egy másikat. Kevésbé macerás viszont keresni egy olyan bankot, ahol nem kell minden fifikát bevetni. Hajrá!

1 Tovább

Felszámolt nyugdíjszámlák

A kormány hosszú távon segíteni kívánja az öngondoskodást - mondta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter még tavaly egy interjúban. Attól tartok, ezt szó szerint vehetjük, vagyis: talán majd tíz év múlva. Az eddigi intézkedések ugyanis éppen az ellenkezőjét mutatják.

A magánpénztári rendszer felszámolásakor a reálhozamos mézesmadzagot önmagában nyilván nem találták elég édesnek, ezért alaposan becukrozták még a készpénzben felvehetőséggel. Eredetileg ez a pénz az önkéntes nyugdíjpénztárakba ment volna. Így persze alig jutott oda valami. Nesze neked, öngondoskodás!

A válság kitörése óta amúgy sem megy valami jól a kasszáknak. A bajba kerültek nyilvánvalóan, ha tehették, innen vették ki a pénzt (ki gondolhat nyugdíjas éveire akkor, amikor például ma bukhatja lakását). Sokan nem törődtek, talán nem is törődhettek azzal, hogy az idő előtt elhozott summa után adót és járulékot kell fizetni. A felügyeleti adatok szerint több mint 40 milliárd forintot vettek ki az idén október elsejéig az önkéntes nyugdíjpénztári tagok a jogosultsági idő elérése előtt. Azt ma még nem tudhatjuk, hogy a remek végtörlesztési móka mennyivel apasztja majd összesen az időskori megtakarításokat. Azokra pedig nagy szükség lenne. Az egyéneknek, de az országnak is.

Egyetlen pozitívum, hogy a nyugdíjpénztárak kezdenek valóban önkéntessé válni (persze, óvatosan ezzel, még bukhatják a munkáltatói befizetéseknél a támogatást, rásüthetik – mint az internetnél, amit kiemeltek a cafeteria rendszeréből –, hogy már nincs szükség rá). Szuper, hogy több mint minden harmadik forint egyéni befizetés. Az ugyanakkor aggasztó, hogy egyre inkább úgy tűnik: csak az amúgy is jobb helyzetben levők tudnak félretenni idősebb korukra.

A legfrissebb számok pedig már az egészségpénztáraknál is a lejtmenet megindulására utalhatnak. A szektor fennállása óta először csökkent a létszám és a tagdíjbevétel is. Őket is megtalálta egyébként a kormányzati innováció. A Széchenyi Pihenőkártya favorizálása ugyanis oda vezetett, hogy az egészségpénztári számlákról 2012-ben nem lehet már sportra, gyógyüdülésre vagy fürdőkre költeni. Mindez – csökkentett kerettel – csak a SZÉP felhasználásával vehető kedvezményesen igénybe.

Ennél nem is maga az intézkedés, hanem annak üzenete érdemel figyelmet. Míg ugyanis az egészségszámlán spórolgathatott valaki (általában nem tette, de legalább megvolt a lehetőség rá), a SZÉP-nél azt, amit határidőre nem költenek el, a kibocsátó pénzügyi intézmény egyszerűen zsebre vághatja. Így rendelkezik a törvény. Akkor most, mit is akarnak támogatni?

0 Tovább

Brutális számok az építőiparról

Idén 10-12 százalékkal esett vissza az építőipar, jövőre további (minimum) 5-6 százalékos csökkenés várható. Eddig hivatalosan 70 ezren vesztették el a munkájukat ebben a szektorban, de a valós szám nyilván jóval több, hiszen a korábbi feketemunkásokat a hivatalos statisztikák nem mérik.

Annyira szerettem volna valami vidám dologról írni, valami jóról beszámolni, és végre arról szólni, hogy valahol látszik a fény az alagút végén. Ehelyett magamba zuhantam, amikor kézhez kaptam az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) szakmai anyagát, ami a mai közgyűlésre készült.

A számok azért nagyon elszomorítóak, mert az építőipar a gazdaság egyik fő fokmérője. Ha azt látjuk, hogy valami mozgolódás elindul, akkor reménykedhetünk, hogy talán máshol is…

Nos, ez az anyag nem erről szól. Az idei visszaesést jövőre újabb követi, miközben a válság előtti utolsó jó évhez (2006-hoz) képest már 45 százalékos a csökkenés. A legnagyobb vesztes a lakásépítés, ahol 5 éve alatt a cégek a piac 70 százalékát vesztették el. Persze lehet arról vitázni, hogy a támogatott kölcsönöknek, majd a devizahitelek szárnyalásának (aminek most mindannyian isszuk a levét) köszönhetően túlpörgött ez a szektor, de abban azért talán mindenki egyetért, hogy nem a gazdaság számára egészséges szintre állt be a lakásépítés. Jövőre csak 15-16 ezer új lakás épülhet. Az építőiparban az elmúlt 5 évben 70 ezer legálisan foglalkoztatott vesztette el az állását.

Egy jó ismerősöm – az inkognitója miatt nevezzük Andreának – több mint 10 éve indította el férjével családi vállalkozását. Az építőiparban dolgoztak. Kezdetben burkoltak, majd családi házakat is építettek, szállodák építésében vettek részt alvállalkozóként. Amikor –látszólag – a legjobban ment, akkor 10-15 ember dolgozott náluk legálisan. Napi 10-12 órákat dolgoztak, sokszor 14-et. Csakhogy 4 évvel ezelőtt már karácsonykor nem tudott a gyerekeknek fát állítani, az ünnepi vacsora elmaradt, mert előbb kifizette az embereit, mondván legyen mit enniük az ünnepek alatt. ( Nekik nem volt.) Aztán hitelt vett fel a családi örökségként kapott panellakásra, hogy finanszírozni tudja azokat a munkákat, amikre felkérték őket. Ez a lakás elúszott. Nem azért, mert nem dolgoztak. Éppen azért, mert dolgoztak. Már 4 évvel ezelőtt 20 millió forintra rúgott az a tartozás, amit a munkák után nem kaptak meg. Ma már talán számon se tartja, hogy pontosan mennyi lehet a munkájuk után meg nem kapott pénz. Az elmúlt 2 évben nem tudott kakaót adni a gyerekeknek, gyümölcs is csak mostanában kerül újra az asztalra.

A cég csődbe ment, senki sem dolgozik benne, az államnak egy fillér bevétele nincs belőle. Ők munkanélküliek, a férj tavasz óta feketén dolgozik reggel 4-től este 11-ig, hogy legyen ennivaló az asztalon.

Az építőiparban 400 milliárd forint a körbetartozás, ezen a szinten állandósult és termelődik újra. Ennek egyik gerjesztője maga az állam, amely több mint féléves csúszással fizeti ki az uniós támogatásokat a műszaki teljesítés után. Közben életek mennek tönkre.

8 Tovább

Zsebre vágott százmilliárd

Az első két hónap végtörlesztési adatai szerint közel százmilliárd forinttal sétálhatott el nem egészen 55 ezer honfitársunk. Közülük 93 százalék azoknak az aránya, akik szépen egy összegben, „zsebből” letették devizahitelükért a kormány kegyéből a valós értékénél 27 százalékkal kisebb összeget.

Mielőtt még viszketne valakinek az ujja, hogy bebillentyűzze: micsoda demagóg is, aki ezt a posztot írta, több dolgot szeretnék előrebocsátani. Először is: ha lett volna devizahitelem, magam is rohanok, hogy ilyen remek feltételekkel megszabaduljak tőle. Mert hülye azért nem vagyok! Mint ebből is kitűnhet, senkit nem ítélek el, aki ugyanígy tett.

Ugye, senki sem gondolja viszont, hogy ezért a számlát ne fizetnénk mindannyian meg. És nem csak úgy, ahogy a Fidesz egyik (nem is akármelyik) képviselője indítványozta: kivetett teherként. (Azóta kiderült, hogy ezt nem is úgy gondolta, a frakció pedig egyébként sem ért egyet… ) Amúgy mindegy is, minek nevezzük, szívni mindenki (vagy majdnem mindenki) fog.

Engem azonban leginkább nem is ez bosszant (minden kormányunk minden balfogása a mi hátunkon csattan). Annyira dühít, hogy nem is szeretek belegondolni abba, ennyiért mi minden, valóban az ország érdekét szolgáló lépést lehetett volna tenni. Csak a devizahiteleseknél maradva: ha a kormányzat inkább - éppen a gazdaságpolitikai varázslatok következtében - munkanélküliekké válóknak, a szabályozással hitelképtelenné tetteknek segít, akkor a bankrendszer szintén veszít, de másik oldalon nyer is. A hitelállomány ugyanis ebben az esetben javult volna. Ezzel szemben most eltűnnek a korábban jó adósok, maradnak viszont a problémásabbak. Ezt pedig azok érzik majd igen erőteljesen, akik esetleg hitelfelvételre szánnák el magukat.

A bankos csomag, ami állítólag már valóban a bajban levőknek próbálna kitalálni valamit, egyre késik. Az a kormányzat, amelyik olyan ripsz-ropsz módon képes jogszabályokat alkotni, hogy tán még maga sem tudja mázsányi módosítói között kiismerni magát, most hosszan üldögél a bankszövetségi előterjesztésen. Értem én, azoknak, akik abban hisznek, hogy az ország csak a tehetősebbek helyzetbe hozása révén virágozhat fel, feladja a leckét, amikor a némább tömegeknek kellene segíteni. Valószínűleg nincs egyetlen haver, jóbarát, rokon vagy szomszéd, aki ilyen helyzetbe került volna.  Meg különben is (hogy egy fideszes prominens szavait idézzem) „akinek nincs semmije, az annyit is ér”.

Na, látom, már megint megkapom a demagóg cimkét. Pedig a józan gazdaságpolitika tudja, a növekedéshez nem elég a felső rétegekre alapozni. Persze ez nyilván nem más, mint egy újabb ortodox nézet.

10 Tovább

Táppénz, betegség: magánbiztosítás

Egészségügyi reformra hiába várunk lassan évtizedek óta. Apró előrelépés lehet, hogy januártól a cégek adó- és járulékmentesen vehetnek dolgozóiknak betegség- és balesetbiztosítást, így akár cafeteria (béren kívüli juttatás) keretében is igényelhető lesz ez a szolgáltatás.

Eddig is vehettünk magánszemélyként betegség- és balesetbiztosítást, sőt a cégek is adhattak ilyen juttatást dolgozóiknak. Csakhogy a betegségbiztosítás után járulékot és adót fizetett a munkáltató illetve a munkavállaló, így nem is terjedt el a magánbiztosítás.

Januártól adó-és járulékmentesen fizethetnek a cégek dolgozóik javára ilyen biztosítást. Egyelőre úgy tűnik, hogy csak a jövedelempótló (kiegészítő táppénzt kap a betegség után a dolgozó) biztosításnál kell majd adózni a szolgáltatás után. Bár a biztosítók szerint ez csak egy újabb hiba a törvényben, amit hamarosan módosítani fognak.

Jelenleg a legnépszerűbb a kórházi napi és/vagy műtéti térítést nyújtó betegség- és balesetbiztosítás. Ha ez valóban bekerülhet a cafeteriaba, akkor várhatóan megugrik a magánbiztosítás az egészségügy területén. Így pumpálhat az állam indirekt módon pénzt az egészségügybe. Csak sajnos ezzel a hazai egészségügy gondjai nem oldódnak meg, még ha a biztosításnak köszönhetően néhányan magasabb színvonalú ellátást tudnak majd kifizetni, vagy több esélyük lesz a jobb ellátásra azzal, hogy képesek lesznek paraszolvenciát adni.

0 Tovább

Durvul a betéti kamatverseny?

Akadnak banki szakértők, akik majdnem biztosra veszik, hogy a válság kitörése után tapasztalthoz hasonló vad küzdelem indulhat a megtakarítók pénzéért. Ez pedig (mint látszott 2009-ben is) elsősorban a bankbetéteknél jelent csuda jó kamatokat.

Már itt a Mikulás, de egyelőre nem látjuk, hogy tömegesen elszálltak volna a betétkamatok. Azért mozdulatlannak sem tekinthető a piac. A 8,5 százalékos ajánlat két egész százalékponttal haladja meg ugyanis a jegybanki alapkamat szintjét, ami már önmagában is a jó két évvel ezelőtti helyzetet idézi.

Emellett – igaz inkább csak jól hangzó csaliként – a tíz százalékos kamat is felbukkant. Nem is egy helyen.

A betétesek jobb felkészültségét (vagy netán az általánosabb pénzhiányt?) jelezheti viszont, hogy 10 százalék ide, vagy oda, nem ugranak a megtakarítók. Régebben jól látszott, hogy ha a transzparensekre valamilyen impozáns szám került, az alaposan megdobta a keresletet. Még akkor is, ha végül kiderült (mint van sokszor): ahhoz, hogy valaki ezt megkapja háromszor kell megpördülni, majd lehajolva az ujjakat meghatározott sorrendben tartva integetni. Ja, és minden nem érvényes, ha nem a megfelelő égtáj felé hajtja végre valaki. Amúgy pedig, akinek mégis sikerült mindezt megfelelően kiviteleznie, annál az EBKM (ez mutatja meg valójában mennyit is hoz a pénzünk) tizedekkel emelkedik. A magas kamat ugyanis csak rövid időre, és a legvégén jár.

A bankok most mindenesetre (megint) nagyon vágynak a pénzünkre. Akinek van lehetősége, annak mindenképpen érdemes kihasználnia a helyzetet. De, mint mindig, nem árt észnél lenni!

0 Tovább

Drágult a végtörlesztés

Elindult a bankokban a kamatemelési hullám, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az elmúlt hetekben jócskán nőttek a pénzpiaci hozamok, a múlt héten pedig a jegybank emelt kamatot.

Egyre többe kerül a végtörlesztés azoknak, akik csak forint alapú hitellel tudják kiváltani a devizakölcsönüket. A bankok már a végtörlesztés elinduláskor megemelték a hiteleik kamatát, a normál lakáshitelekhez képest jóval drágább kölcsönöket kínáltak. A takarékszövetkezeteknél találhattuk a legkedvezőbb ajánlatokat, azonban közülük egyre többen dobják be a törölközőt és állnak le a végtörlesztési ajánlataikkal. Most éppen a Répcelak takarék állította le a kérelmek befogadását.  

Sokan azért szabadulnának a devizahitelüktől forinthitel kiváltásával, hogy ne kelljen minden hónapban azért izgulniuk, hogyan alakul a forint árfolyama. A kiszámíthatóság ugyanis nagyon fontos. Sajnos azonban illúzió, hogy a forinthitelek esetében a kamatok ingadozása, és ennek köszönhetőn a törlesztőrészletek változása kevésbé lesz megterhelő. A legtöbb helyen ugyanis a pénzpiaci folyamatokhoz igazodnak a kiváltó hitelek, jellemzően a budapesti bankközi kamatlábhoz (Bubor) kötik. Márpedig az szépen emelkedett a végtörlesztés kezdete óta. Az ajánlatok kidolgozásakor érvényes három és hathavi Bubor 6,1-6,14 százalék volt, pénteken viszont előbbi 6,99 százalékon, utóbbi pedig 7,23 százalékon állt, ami automatikusan jelentkezik majd a THM-ekben.

De van olyan bank is, amelyik arra használja az általános kamatemelkedési hullámot, hogy erre a referenciakamatra még több felárat tegyen rá, tehát a piacinál nagyobb mértékben drágítsa a hitelét. Több helyen is előfordul, hogy a hitel kamata akár havonta is változhat. Nesze neked kiszámíthatóság! Jelenleg a takarékoknál találhatunk még 11 százalék alatti THM-mel kiváltó hitelt, a bankoknál jellemzően 11,5-14 százalék körül alakul ez a mutató.

A kamatemelés ugyanakkor jó hír azoknak, akiknek nem kell hitelt fizetniük, viszont van megtakarított pénzük. A betéteknél már találkozhatunk 10 százalékos kamattal is, igaz ezt csak akkor adja 1-2 bank, ha rövid időre kötjük le a pénzünk egy részét, másik részét viszont hosszabb futamidejű, már nem annyira vonzó kamatozású betétbe fektetjük. Az akciós kamatok 7-8 százalék között alakulnak, de most csak a kamatemelési hullám kezdetén vagyunk, így érdemes lehet kivárni. A legtöbb banknál ugyanis a legjobb kamatot csak az újonnan beérkező pénzekre fizetik.

0 Tovább

A szegénynek nincs hitel

Januártól törvény írja elő, hogy mekkora lehet a hitelek maximális kamata. Emiatt a leginkább megszorult, szegény réteg nem juthat majd kölcsönhöz. Biztos ez volt a kamatplafon célja?

 

Januártól több olyan hitel megszűnik majd, amelyik nem fér bele a kamatplafonba. Az új szabályozás szerint a hitelek kamata legfeljebb MNB alapkamat plusz 24 százalékpont lehet, míg a kockázatos kölcsönöknél MNB alapkamat plusz 39 százalékpont a határ. A jegybanki kamatemelés hatására tehát már most megemelkedett a kamatplafon 30,5 százalékra, illetve 45,5 százalékra. Az utóbbinál akár magasabb kamatszintet is találhatunk a hitelkártyáknál, a személyi hiteleknél, az áruhiteleknél és a gyorskölcsönöknél.

Mielőtt megdörzsöljük a kezünket, hogy a jogalkotó milyen jól korlátozza a kapzsi hitelezőket, nem árt elgondolkodni azon, hogy mi is lesz ennek a hatása. (Azt nem akarom vitatni, hogy a hitelezők profitorientáltak. Ráadásul nem is tartanám náluk betétben a pénzemet, ha jótékonysági céllal kölcsönöznének. De én inkább a piaci versenyre bíznám, hogy mennyit kérhetnek el a hitelért, és a valódi versenyt védeném a törvény eszközével, valamint a felügyeleti szervekkel.)  

A bank úgy árazza a hitelét, hogy a nagyon kockázatos kölcsön sokkal drágább, mint a biztonságosabb. A legdrágább hitelek azért kerülnek ennyibe, mert nagyon magas a bedőlési arány. A bank előre nem lehet biztos abban, hogy melyik hitel is dől be egy kategórián belül: az én személyi hitelem, a szomszédomé vagy az utca túloldalán lakó nyugdíjasé. (Nincs semmire sem garancia,)

Ha a kamatplafon miatt – értsd: nem kérhet többet - nincs rá esély, hogy a bedőlő hitel és annak ára befolyik a többi, hasonló kockázatú hitelből, akkor a bank a továbbiakban nem ad ilyen kölcsönt. Nem csak egyes hiteleket szüntet meg, hanem ezen felül nem ad majd hitelt azoknak, akik esetében a legnagyobb a kockázat a bedőlésre. Ez általában a legszegényebb, legrászorultabb réteg. Ha ők nem kaphatnak – bár igen drága, de akár életmentő – hitelt, akkor kérdés, hogy honnan jutnak pénzhez. Mit tesznek majd, amikor etetni szeretnék a gyereküket? Maradnak az uzsorások. (Akik ellen ugyan egyre erőteljesebben lép fel a hatóság, de nem tudja majd felszámolni a jelenséget.)

A nagyon drága kölcsönt nyújtók törvényes keretek között, felügyeleti szervvel a fejük fölött működtek. A feketepiacot azonban nem ilyen törvények uralják.

17 Tovább

AZ ÉN PÉNZEM

blogavatar

Minden a pénzről. Egyszerűen és érthetően. A blogot az én pénzem, www.azenpenzem.hu készítői írják.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek