Továbbra is igyekszik a kormány a gazdagok kedvében járni. Most olyan törvénymódosítás van terítéken, ami lehetővé tenné a vagyon – lehetőség szerint – adófizetés nélküli átmentését az utódok számára.

Merjünk nagyot mondani! Úgysem kéri rajtunk számon senki sem. Hangzatos, szittya-magyaros, a hazai keblet feszítő, az újszülötteket (akiknek ugyebár minden vicc új) megnyerő tervek folynak a csapból is egy ideje. Két éve, a Fidesz kormányalakítása után nem sokkal, meglepő gondolattal állt elő Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Luxemburgban bejegyzett Primatum alapkezelő igazgatóságának elnöke. Azzal rukkolt elő, hogy saját tapasztalatai miatt úgy gondolja, Magyarország minden olyan adottság birtokában van, amely alkalmassá teszi arra, hogy pénzügyi szolgáltatói központtá váljon. Úgy vélte, tanulhatnánk Luxemburgtól, és akár keleti befektetőket is ide csábíthatnánk. A szakma ugyan már akkor megmosolyogta, de mégsem lehetett legyinteni rá. Az ötlete ugyanis azért volt (legalább kicsit) érdekes, mert jó kapcsolatokat ápolt az új kormányhoz közeli üzletemberekkel, politikusokkal. Korábban ugyanis a Heti Válasz lapigazgatója volt, majd az ismert jobboldali üzletember, Vitézy Tamás üzlettársa. Volt tehát némi esély arra, hogy az ötlet utat talál majd, és ez növeli tőkepiacunk – és nem mellesleg gazdaságunk – túlélési esélyeit.

Hát, azóta annyi történt, hogy a kormány tényleg minden erejével azon van, hogy a meglehetősen szűk, hazai vagyonos réteget helyzetbe hozza. Az adópolitikától kezdve a Polgári Törvénykönyv napirenden lévő módosításáig. Ugyanis a gazdagok is rájöttek, hogy nem halhatatlanok, valamit tehát tenni kéne a vagyon – lehetőleg adófizetés nélküli – átmentéséért. És a fránya vagyonkezelők, akiknek örvendezniük kellene, hogy ügyfeleik híznak, rosszkedvűek. Sőt, egyenesen letargikusak.

Mondhatnánk, hogy kit érdekel a privátbankárok hangulata, csakhogy ez sokat jelez az ország jelenlegi és várható helyzetéről. Márpedig a múlt héten megtartott, III. Magyarországi Privátbankári Konferencián a hangulat minden volt, csak derűs nem. Bármilyen jövőképhez ugyanis elengedhetetlen lenne a kiszámíthatóság – bukott ki többekből is. Az egyik vagyonkezelő szerint Ausztriában, de más országokban is a kelet-európai friss pénzek hoznak a privátbanki üzletágban növekedést. De mint hozzátette: tőkevonzó képességben Prága, Varsó, de még Isztambul is előrébb tart, mint mi. Ezt a versenyt mi már rég elvesztettük, Magyarország vagy visszaintegrálódik, vagy elfogadja, hogy áll hozzá Európa.

Helyi Luxemburg tehát nem hogy nem lettünk (oké, ne legyünk igazságtalanok, ennyi idő alatt nem is lehettünk volna), de még csak jele sincs annak, hogy elindultunk volna az oda vezető úton. Lehet persze a gazdagokat helyzetbe hozni, a biztonság azonban – főleg a megszerzett vagyon esetében – fontosabb még annál is, hogy mennyit hoz a pénz.

Ez a magyarázata annak, hogy a magas hazai betéti kamatok mellett meglehetősen alacsony kamatot kínáló külföldi, nálunk csak fióktelepként működő banknál jelentősen nőtt a betét az elmúlt időszakban is. A miértre a válasz egyszerű. „A biztonság fontosabb az embereknek a hozamnál” – mondta a bank igazgatója. És a biztonság itt a kiszámíthatóságot és egy másik, nyugaton található országot jelent.

Jaj, majd elfelejtettem: Szalay-Bobrovniczky Kristóf tavaly óta igazgatósági tagja a Századvég Gazdaságkutató Zrt-nek.