Az állam azt szeretné, hogy minden az övé legyen, mindenki tőle függjön, és persze ennek megfelelően mindenki kussoljon is.

Fokozatosan, óvatosan (azt hiszik, senki nem veszi észre?) teszi be az állam mindenhova a lábát, mint a mesében a farkas. Most a szociális törvények módosításában akarják elérni, hogy a gyermekvédelmi kedvezményekre visszamenőleges hatállyal is vonatkozzon az, hogy Erzsébet-utalványban fizethetik.

A szociális államtitkárság sokat vitatott elképzelése módosító javaslat formájában kúszna be a törvényekbe. Eszerint az önkormányzatok dönthetnek arról, hogy ha a rendszeres szociális segély meghaladja a 10 ezer forintot, ebből ötezer forintot Erzsébet-utalvány formájában fizetnek-e ki. Akadnak azonban a javaslatban további pontok is. Lényeges (bár az elképzelések, pontosabban a szakértői vélemények között már felbukkant) változtatás lenne, hogy az Erzsébettel ezentúl tanszereket, iskolai cikkeket, ruhákat is lehetne vásárolni. Nyilván az állam által gondosan kiválasztott helyeken.

Az Erzsébet kiterjesztését az idézett javaslat a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény felhasználásánál tartalmazza. A rászoruló gyermekeknek és családjuknak eddig ezen a címen évi két alkalommal gyermekenként 5800 forintot adtak. A kedvemény várható  összegéről az új (a parlamentben egész héten tárgyalt) költségvetésben döntenek majd. (Vajon, miért nem gondoljuk, hogy az összeget emelni fogják?) Ha pedig valaki abban reménykedne , hogy mivel neki már odaítélték ezt a kedvezményt, továbbra is számíthat arra, hogy az készpénzben érkezik, az egyik passzus lehűtheti. A bizottság ugyanis arra is ügyelt, hogy a törvényben szerepeljen a visszamenőlegesség. A most születendő rendelkezéseket ugyanis a 2012. augusztus elseje előtt megállapított gyermekvédelmi kedvezménynél is alkalmazni kell.

„Bözsikével” az is a baj, hogy csak baráti helyeken használható, a legtöbb üzletben nem. Éppen a családügyi és szociális bizottság javasolja ezeket a módosításokat, miközben az itt ülő képviselőknek lenne az a feladata, hogy a legelesettebbeket támogassa, ne jöjjön létre olyan jogszabály, ami a szegénységben élőket még rosszabb helyzetbe sodorja.

Az állam nagyon szeretné megmondani, mire és hol költsük el a pénzünket. Sőt, még azt is megmondaná, hol tegyük félre a megtakarításunkat. Érdemes emlékezni arra: április elején született kormányrendelet arról, hogy milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a lakosság minél több állampapírt vegyen. A tervek szerint a közszféra dolgozóinak lehetővé kívánják tenni, hogy munkáltatójukon keresztül vehessenek állampapírt. Attól tartunk, ebben az esetben a döntés „szabadsága” nagyban függhetne attól, ki a munkahelyi vezető, és ő milyen instrukciókat kap. Elég egy túlbuzgó vezető, a megfélemlítés légköre, és sokan úgy érzik majd: kötelező az állampapír-vásárlás. A fizetés egy része állami adósságlevélben, a segélyek és juttatások pedig állami utalványban testesülhetnének meg. 

És persze a sorba tartozik még az állami mobilszolgáltató is, de folytathatjuk az állami bankkal, ami majd (haha) fellendíti a gazdaságot, ha már a gaz bankok (épp az állami beavatkozások miatt) nem akarnak hitelezni. Legyen tehát minden állami – mint a rendszerváltás előtt, amiből menekültünk -, az életünket minél mélyebben hassa át állam bácsi, hisz ő „gondoskodik rólunk”.  Lehet azt hinni (én nem tenném), hogy ez jó így. Azonban mindennek ára van. Aki az államtól függ, azt alapjogaitól foszthatják meg. Vége a szólásszabadságnak, az állampolgár jól gondolja meg, kit és hogyan kritizál, a tüntetést pedig felejtse el. Személyes tapasztalatom a közelmúltból: alig 2 hónapja tüntettünk gyerekeink iskolájáért. Az önkormányzati dolgozókat megfenyegette a polgármester. Csak finoman, de az is elég volt. Közölte: senkit nem akar látni a tüntetésen a munkatársak közül. (Megjegyzem, a tüntetés nem a polgármester, hanem a kormányhivatal döntése ellen szólt.) Aki a kormányhivatal döntése ellen emelt szót nyilvánosan, már nem dolgozik az önkormányzatnál, a munkatársak pedig még csak érdeklődni sem mernek utána. Ezek után senki nem ment el az önkormányzati dolgozók közül a tüntetésre, ott voltak azonban a házastársak és a gyermekeik. A munkahelyük megtartásáért lemondtak egyik alapjogukról. Ezt akarjuk?