AZ ÉN PÉNZEM

Itt az újabb lehetőség a vállalkozóknak – az adómentes munkáltatói támogatás formájában - arra, hogy minden köztehertől mentesen szivattyúzzák ki a pénzt a cégükből. Bezzeg a munkavállalók szívnak. Nekik adózniuk kell, ha olcsó hitelt kapnának a munkáltatótól.  

Mosolyogva, örömmel jelentette be Selmeczi Gabriella, hogy kormányunk milyen rendes: lehetővé teszi, hogy a munkáltatók adómentesen adjanak 7,5 millió forintot a végtörlesztéshez. Nem hitelt! Ajándékot! Tegye fel a kezét, aki ismer olyan céget, amelyik hirtelen elkezd soha vissza nem fizetendő milliókat osztogatni a munkavállalóinak ajándékba. Sajnos én nem ismerek ilyet, pedig szívesen dolgoznék ott, ahol a fizetésen felül adómentesen megdobnak még 7,5 millióval.

Mégis kinek jó ez? Azoknak a vállalkozóknak, akik most köztehermentesen tudják kiszivattyúzni cégükből a pénzt ezen a módon. Mert a munkáltató nem ad ajándékot, főként nem ekkorát. Talán egy-két menedzser kiharcolhat magának valamennyit ebből a juttatásból, valahogy megoldják, hogy mindez a fizetése terhére menjen. De a dolgozó nép, na, az nem lát ebből semmit sem.

Pedig lenne egy nagyon egyszerű lehetőség arra, hogy a kormány valóban segítsen a devizahiteleseken: adómentessé kellene tenni a munkáltatói hiteleket. Sok cég ugyanis tényleg adna kedvező kamatozású, netán teljesen kamatmentes hitelt a munkavállalóinak. Csakhogy ha a hitel kamata kevesebb, mint a jegybanki alapkamat plusz 5 százalék, azaz jelenleg 11 százalék, akkor adózni kell utána. Márpedig a 11 százalékos kölcsönben semmi kedvezményes nincs. (Végtörlesztési ajánlatokat lásd itt.) Ez ugyanolyan drága, mint a piaci kölcsönök.  Kis kibúvó van, de az sem sokat segít: lehet az MNB alapkamat + 5 százaléknál olcsóbb a hitel, ha bizonyítani tudják, hogy a piaci kamatok is alacsonyabbak. Most a 11 százaléknál némiképp olcsóbb hiteleket találhatunk ugyan, de 8,5-9 százaléknál nem tud lejjebb menni a hitel kamatában a munkáltató, ha nem akar adóvonzatot. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy – főként a leminősítés után, 317 forintos eurónál – ez a jegybanki alapkamat nagyon gyorsan emelkedni kezd.

Miért nem kapnak adómentességet az olcsó, netán kamatmentes munkáltatói hitelek? Mert az valóban segítene a rászorultakon? És akkor értelmes dolgot cselekedne a kormány?

A bankok megígérték, hogy jók lesznek, a kormány pedig vállalta: legalább két hétig nem húz elő a kalapból egy teljesen vadonatúj haza-, otthon-, család-, vagy akárhogy is nevezzék mentőcsomagot. Az idő lejárt, a bankok letették az asztalra titkos javaslatukat. Hazánk felelős vezetői most nyilván alaposan megvizsgálják, azok a csúnya profithajhász intézmények mit is találtak ki.

Vagy mégsem egészen így néz ki a történet?

Meglátjuk. A Magyar Nemzet mindenesetre már tudni véli, mit tartalmaz a bankszövetségi javaslat. Elsőre elég jól hangzik a dolog, úgyhogy valahogy nehezen hiszem, hogy lesz is ebből ebben a formában valami.

A gyűjtőszámlába vernének életet a pénzintézetek. Abba a konstrukcióba, amit a kormány maga nyírt ki a végtörlesztéssel. Ki a fene akarna hitelt kapni a nyakába, amikor a védőként kitalált árfolyamon meg is lehet szabadulni a devizakölcsöntől (a gyűjtőhitel azt jelenti, hogy amennyiben a fixált árfolyamnál drágább a deviza, akkor a különbözet a számlán kölcsönként, kamattal terhelten sokasodik, három év után pedig az eredeti is és ez is piaci módon ketyeg)? A kérdés persze költői, magam is tudom rá a választ. Senki. Kivéve, ha muszáj neki.

Aki nem tud a sublódból előhúzni néhány milliót, és erre a rokonainak, barátainak és jóakaróinak sincs módja (vagy szándéka), ráadásul a válság miatt jócskán megszigorított szabályokkal nem is hitelképes, most keserűen nézheti, milyen nemzeti ajándékot kaptak a szerencsésebbek. Nos, a kiszivárogtatott tervek szerint ők is hozzájuthatnának így egy csepp mézhez. A bankok ugyanis hajlandóak lennének átvállalni a gyűjtőszámla terheinek egy részét, az állam pedig kamatkedvezménnyel segítené a devizaadósokat. Állítólag.

Az, hogy ez a megoldás teljesen lenullázhatja-e a végtörlesztéshez igénybe vehető forinthitelek iránti keresletet, nyilván a pontos feltételektől függ majd. Azok viszont, akik a leginkább rászorultak, a teljes buliból pedig valahogy mégis kimaradtak, talán remélhetnek. Attól tartok azonban, hogy azért bízniuk még korai.

A következő hónapokban egyre drágábban juthatunk majd hitelhez. Nem csak a lakáshitelek, de az autók vásárlására felvehető kölcsönök és mindenféle egyéb hitel is egyre többe kerül majd. Nem jósolgatok, ezt maguk a bankok mondják az MNB kérdésére.

 „Ha ilyen hülyeségeket beszélne egy diákom a vizsgán, megbuktatnám” – a közgázon tanító, a magyar gazdasági életben és gazdaságpolitikában meghatározó szereplő mondta ezt nekem anno, mostani kormányunk egyik miniszteréről (lehet találgatni, hogy ki lehet az) egy köztük felmerülő konfliktusra reagálva. Akkor egy gazdasági napilap újságírójaként beszéltem vele.

Cikk nem született belőle, egyik szereplő sem egyezett bele, hogy leírjam, amit nekem elmondtak. Mindenesetre a miniszter, aki akkor kutató volt, bevallotta, hogy valójában tényleg közgazdasági nonszensz, amit aláírt, de a cél szentesíti az eszközt.

Azóta sok-sok év telt el. Hogy ma mit gondol valójában, mi a cél, ami szentesíti az eszközt, nem igazán tudom. Csak az eszközökön rémüldözöm.

Aki élni tud a végtörlesztéssel, az jól jár. Leginkább akkor, ha készpénzben tud fizetni. Amit nyer, azt a bank elveszíti. Ez nem egy win-win játszma. Itt valaki nyer, valaki veszít. Mindenki ésszerűen cselekszik, aki végtörleszt, hiszen most azonnal nyer rajta. 

Persze mondhatjuk: „Úgy kell a bankoknak, gonosz tőkések!” Az a baj, hogy a banknak nem egyszerűen a profitja lesz kevesebb, hanem vesztesége keletkezik. Persze ez sem kell, hogy valakit személy szerint érdekeljen. Csakhogy a veszteséget valahol be akarják majd hozni. Tehát drágulni fog minden hitel.

Jövőre pénzpiaci kamatokhoz kell igazítani minden jelzáloghitelt. Már most a BUBOR-hoz (budapesti bankközi kamatláb) igazítják a végtörlesztéshez felvehető hitelek árát, és mint jól látható, ezek a kölcsönök jóval drágábbak, mint a normál lakáshitelek. Bizony, már drágábbak lettek a jelzálogalapú hitelek. Innentől kezdve a bank játéktere annyi, hogy felárat csap a BUBOR-hoz. Azt ő mondja meg, hogy mennyit: BUBOR + 5%, 6%, 7% ? De jön majd a 8, 9, 10% is. Ők így drágítanak.

És drágít majd maga a piac is. Ha a pénzpiacokhoz igazodik a hitel kamata, akkor a devizáról forintra váltott kölcsönöknél nem az árfolyam miatt rágjuk minden hónapban a körmünket, hanem a BUBOR alakulásán. Végül is – nézhetjük úgy is – a kormányok mindent megtesznek a pénzügyi tudatosság növeléséért, a pénzügyi oktatásért. (Ide most valami olyan jelet kéne tennem, hogy mindenki értse: ironizálok.) A magánnyugdíjpénztárak és az árfolyamkockázat után azt is meg fogja tanulni a lakosság, hogy mi a BUBOR. Akár akarja, akár nem.

 A 6 hónapos BUBOR egyébként 6,1 százalékról 6,61 százalékra kúszott fel másfél hónap alatt. Ebben jócskán benne van a piac reagálása a végtörlesztésre. A most kínált hitelek is már ennyivel drágultak. A kölcsönök árát pedig tovább növelheti a már említett felárak jövőbeli emelése. 

A hitelek tehát drágábbak lesznek. És mellesleg - az MNB felmérése szerint - a bankok a hitelek feltételeit is szigorítják majd. Ki jut itt majd hitelhez? És mennyiért?

Én mindenesetre örülök, hogy nem kell most végtörlesztenem, pláne forinthitelből, ami iszonyú drága lesz. De nem ugorhatok el a kérdés elől, ha valaki felteszi nekem: te végtörlesztenél? Bár leírhatnám azt a sok-sok dolgot, amit összességében mérlegelni kell, a rövid válaszom az, hogy igen. Mert ha drága is lesz a forinthitelem, a tőketartozásom csökken. És ha a jövőben jól alakul az életem, még ha külön díjért is, de könnyebben kifizethetem részben vagy egészben ezt a terhet.

Egyelőre keveseknek esett le, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárban csücsülő pénz is segíthet a végtörlesztésben. Persze a pénztáraknak nem érdekük, hogy a tagok most megrohamozzák őket, és pillanatokon belül vagy eltűnjön minden megtakarítás, vagy élve a lehetőséggel, tömegével hitelt vegyenek fel az emberek. Ezért ne várjuk, hogy önként és dalolva ajánlgassák nekünk a végtörlesztési alternatívákat.  

Már a válság kitörése után megfigyelhető volt, hogy a bajba jutottak inkább leadózták az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításaikat, csak legyen valami tartalék a zsebükben. Sokakat azért nem izgatott az adó, mert a munkáltató fizette be a számlájukra a pénzt cafeteria keretében, tehát nem közvetlenül a fizetésükből vonták le. Csak szólok: ez a pénz is a fizetésük része volt, csak másként hívták.

Teljesen érthető azonban, ha a jövőbeli felhasználásra szánt pénzt az azonnali pénzügyi, azaz valójában megélhetési problémák kezelésére használjuk. De érdemes számolni egy kicsit.

Most minden devizahiteles még a padlást is kisöpri, hogy elég megtakarítást találjon a végtörlesztéshez, vagy ha nem lel kincseket, egyre dráguló forinthitelt vesz fel. Nagy kérdés, hogy évek múlva mi lesz az egyenleg, hányan mondják majd a kamatemelések miatt elszállt törlesztőrészleteket nézve, hogy nem is érte meg. Ami viszont biztos: minden egyes forintot, amit most ki tudunk fizetni készpénzben, azt már megnyertük. Még egy rövid futamidejű hitel is jó lehet átmenetileg, ha azt hamar vissza tudjuk fizetni a befolyó pénzekből.

Nem biztos tehát, hogy a teljes önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításunkat fel kell most számolni, elég lehet a jellemzően 11 százalékos kamattal felvehető, nagyon rövid futamidejű tagi hitel is. Még akciós kamattal is találkozhatunk. De akár fedezetként is használható ez a pénz, így könnyebben juthatunk hitelhez. (A hitellehetőségek, adózás részleteiről itt olvashat.) Kedves megszorult tagok! Számolásra fel!

Tegnap késő este a parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, ami szerint nyaralóra is igénybe lehet venni a fix árfolyamú végtörlesztést.

Egy fiktív magyar ember reggeli monológja:

„Jól dolgoztak tegnap este a fiúk a parlamentben. Mondogattam már néhány pálinkafőzős, vadászgatós bulin, hogy „hogy a fenébe’ nem tudom a nyaralómra felvett hitelt végtörleszteni, miért csak a Józsinak kedveznek”. Ő bezzeg kifizethette zsebből a 150 milliós villáját, és az APEH (vagy hogy a csudába is hívják) nem fogja ezért vegzálni. Pedig tudom, hogy csak azért vette fel a hitelt a házra, hogy ha jönnének a vagyonát ellenőrizgetni, akkor bemutathassa a hitelszerződését. Tudom, mert én javasoltam neki. De most szépen előszedte a páncélszekrényből az euróját, még jót kaszált is a valuta átváltásán, és kifizette a hitelét.

Hát ez mán nem járja! Bezzeg én benne ragadtam a 80 millás hitelemben, amit a balatoni villámra vettem fel. Persze nekem sem kellett a hitel, de hogyan igazoltam volna, hogy az 5 házam mellé még ezt a villát is felhúztam. Pedig vigyáztam, hogy ne minimálbérre legyek bejelentve, a könyvelőm is óva intett ettől, ezért fizetek is vagy bruttó 200 ezer után. De ez a villa mán sehogy nem jött volna ki a fizuból. Bezzeg a Józsinak már nem kell félnie a vagyonosodási vizsgálattól.

De most végre én is kifizethetem a hitelt. Nyerek is rajta, és adóvizsgálat sem lesz.”

Egy másik fiktív magyar ember reggeli monológja:

„Elviszem a gyerekeket az iskolába és az óvodába. Utána megint elmegyek három interjúra, de egyikből sem lesz állás. Már 3 hónapja vagyok munkanélküli. Még egy hónap és minden pénzünk elfogy. Nem fogom tudni kifizetni a számlákat. A lakáshitel törlesztője 80 ezerről 130 ezerre nőtt azóta, hogy felvettük. Jó lenne a végtörlesztéssel élni, de nincs egy vasam sem. Ha forintra válthatnám a hitelt, újra 80 ezer lehetne a részlet. De nem kapok hitelt. Nincs munkám. Pedig remélem lesz, mégiscsak diplomás vagyok, lehúztam 15 évet a szakmámban. De nem tudok szabadulni a kölcsöntől. Nyaralóm nincs, és lassan lakásom se.”