AZ ÉN PÉNZEM

Ha a cafeteria kicsinálása a cél, akkor jó úton halad a kormány. Újabb, 10 százalékos egészségügyi hozzájárulást pakolnak a béren kívüli juttatásokra, így a cégek összesen mintegy 31 százalékos adó mellett nyújthatják azt a dolgozóiknak.

Van egy szó, amit biztos, hogy az elmúlt jó 20 évben soha, de soha nem lehetett ráhúzni a magyar adópolitikára: a kiszámíthatóság. Van-e ember Magyarországon (vagy akár a Földön), aki meg tudná mondani, hogy hány elképzelés született már a hazai adórendszerről, hányszor váltottak koncepciót, hányszor módosították a feltételeket és hányszor kellett a cégeknek és a magánszemélyeknek is újraszámolni, hogy a legújabb feltételek mellett mennyi pénzük is marad. Na, nem is egy-két év múlva, hanem akár másfél hónap múlva.

Lehet, hogy az emberek többsége már immunis az egészre, de én továbbra is elképesztőnek tartom, hogy minden rendszerszemléletet nélkülözve dobálóznak az ötletekkel – és ami a legborzasztóbb, hogy azokat meg is valósítják -, és nekünk ezeket folyamatosan követni kell, és számolni, számolni, számolni. Megéri? Nem éri meg?

Nem akarom a cafeteriat védeni, mert el lehet mondani, hogy ha egyszerűsíteni akarjuk az adórendszert, akkor nincs rá szükség. De nézzük már egy kicsit mikroszinten, könyörgöm! Az embereknek az számít, hogy mennyi pénzért dolgoznak, és abból ki tudnak-e jönni. A cafeteria a fizetés része, bár a munkavállalók többsége ajándéknak tekinti, holott ugyanúgy megdolgozik érte, csak kevesebb adó terheli, mint a normál bért. (Na, most már nem sokkal.)

Vannak célok, amiket támogathat az állam, és azokra adókedvezményt is adhat. Így megszabhatja, hogy a béren kívüli juttatásokba mik tartozzanak bele. (Most kivették az internetes szolgáltatás kifizetését.) Ide sorolhatók a hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarítások is az önkéntes nyugdíjkasszák formájában.

Most éppen arra számítanak a kasszák, hogy a cafeteria 10 százalékos adóemelésével a cégek ennyivel kevesebbet adnak majd béren kívüli juttatásként, és mivel az embereknek az azonnali megélhetéshez kell a pénz, ezért kevesebbet tesznek ebből félre nyugdíjra.

Erre persze ellenérvként jöhet az, hogy ha magánszemélyként „öngondoskodom”, akkor 20 százalék szja-kedvezményt kapok. Sokaknak azonban nincs egy fillérjük sem arra, hogy megtakarítsanak. És várhatóan a csökkenő munkáltatói béren kívüli juttatást is - érthető módon - inkább kajára költik. És akkor miből is lesz nyugdíj? Mert hát az állami nyugdíjra számítani…

Az IMF-fel majd egyszer tényleg folyó tárgyalások kimeneteléről, sikerességéről bőszen találgat mindenki. Én azonban bízom. Úgy gondolom ugyanis, hogy kormányunk sokkal többre képes, mint gondolnánk. Azt mindesetre tanítani lehetne, ahogy a magán-nyugdíjpénztári rendszert kinyírták. Mostanra egyértelművé vált, hogy a kasszák helyét is szeretnék sóval behinteni. Még nem sikerült persze teljesen. De rajta vannak.

A már mindenki által ismert történet (a maradóknak kellett nyilatkozniuk, még meg is fenyegették őket stb.) után a polgárok számára sokkal kevésbé felfogható és átlátható terepen folyik a nyugdíjtőzsdézők ellen a küzdelem. Egy pillanatig azért érdemes elmerengeni ezen a „nyugdíjtőzsdézésen” is.

Törvényben írják ugyanis elő, hogy kor szerint milyen összetételű befektetésben kell tartani a tagok pénzét, és a fiataloknál ebben jócskán szerepelnek részvények is. Ha nem „tőzsdéznének” a pénztárak, nem végeznék jól a vagyonkezelést. Arról viszont mit sem tudunk, hogy az állam mennyire gondosan bánik a hozzá került részvényekkel és egyéb befektetésekkel. Sejtéseink azért (a Rába és a Mol bezsákolása után) lehetnek erről.

A pénztárak tőzsdéznek tehát, de a náluk maradt csekély vagyon miatt ez nem igazán hathat a piacra. Látszik is a részvényárakon. Nem csak a részvények, hanem az állampapírok kereslete is szépen tükrözi, hogy nagy hazai intézményi vevők tűntek el. Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint már most háromszor akkora a kamatveszteség az állam adósságlevelein, mint amit a bevonáson kerestek. Emlékeztetőül: a magánpénztári vagyon állampapírban tartott részét bevonták, hogy csökkenjen az államadósság. Csökkent is, de mára szépen visszamászott korábbi szintjére. A nyugdíjpénz gyakorlatilag eltűnt… a negatív hatások viszont maradtak. És vélhetően még hosszan maradnak is velünk.

Úgy tűnik azonban, nem ez zavarja a kormányzatot, hanem az, hogy ezek a makacs kasszák még mindig itt vannak közöttünk. Azzal a százezer rebellissel, akik tagjaik maradtak. Azt ugyanis, hogy ki csinál/csinálhat forradalmat, és kinek szabad lázadni, ők mondják meg. A magánpénztári tagoknak pedig egyértelműen nem osztottak lapot.

A legújabb ötlet, hogy a magánkasszák kínlódjanak azzal, miként szedhetik majd be jövőre a cégektől a nyugdíjpénzt. Ezt korábban az adóhivatal tette meg. A rendszer elég verítékesen, több év alatt kezdett megfelelően működni. Épp ideje tehát visszacsinálni. Azoknak a pénztáraknak tehát, amelyek csak folyamatos veszteség mellett tudnak most fennmaradni, új rendszert kell ismét kiépíteniük (ezt kellett tenni a korábbi átállásnál is). Ezt követően pedig kínlódhatnak maguk, miként szerzik meg a tagjaiknak járó forintokat a magyar vállalatoktól.

Azoktól, akik most kaptak egy jelzést: a kormányzat a maga részéről mossa kezeit.

Több száz millió forint reálhozamnak nincs meg a gazdája a magánnyugdíjpénztári rendszerben, de az is lehet, hogy ez az összeg meghaladja az 1 milliárd forintot is. Kérdem én: nem kell a pénz?

Amikor a kormány tavaly év végén/idén év elején lenyúlta a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat, nagy kegyesen annyi engedményt tett, hogy a reálhozamot megkaphatták a tagok. Van, aki semmit nem kapott, van, aki szép summát. És van, aki kaphatna, de nem találják.

Egyszerűen nem lelhető fel azon a címen, de az is lehet, hogy rossz a bankszámlaszám, amit megadott. A nyugdíjpénztárak válaszaiból és számításainkból az derül ki, hogy akár 1 milliárd forint is keringhet a rendszerben.

Aki nem kapott értesítőt a pénztárától, az gyanakodjon. Persze sokan nem is tudják, hogy mi is az a magánnyugdíjpénztár, így azzal sincsenek tisztában, hogy még valami pénz is üthetné a markukat. Nekik tehát nem fog fájni, amiről nem tudnak. Ugyanis mindjárt itt a határidő. Ha november 30-ig nem rendelkeznek a hozamról, a pénzük rászáll állam bácsira.

Egyelőre keveseknek esett le, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárban csücsülő pénz is segíthet a végtörlesztésben. Persze a pénztáraknak nem érdekük, hogy a tagok most megrohamozzák őket, és pillanatokon belül vagy eltűnjön minden megtakarítás, vagy élve a lehetőséggel, tömegével hitelt vegyenek fel az emberek. Ezért ne várjuk, hogy önként és dalolva ajánlgassák nekünk a végtörlesztési alternatívákat.  

Már a válság kitörése után megfigyelhető volt, hogy a bajba jutottak inkább leadózták az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításaikat, csak legyen valami tartalék a zsebükben. Sokakat azért nem izgatott az adó, mert a munkáltató fizette be a számlájukra a pénzt cafeteria keretében, tehát nem közvetlenül a fizetésükből vonták le. Csak szólok: ez a pénz is a fizetésük része volt, csak másként hívták.

Teljesen érthető azonban, ha a jövőbeli felhasználásra szánt pénzt az azonnali pénzügyi, azaz valójában megélhetési problémák kezelésére használjuk. De érdemes számolni egy kicsit.

Most minden devizahiteles még a padlást is kisöpri, hogy elég megtakarítást találjon a végtörlesztéshez, vagy ha nem lel kincseket, egyre dráguló forinthitelt vesz fel. Nagy kérdés, hogy évek múlva mi lesz az egyenleg, hányan mondják majd a kamatemelések miatt elszállt törlesztőrészleteket nézve, hogy nem is érte meg. Ami viszont biztos: minden egyes forintot, amit most ki tudunk fizetni készpénzben, azt már megnyertük. Még egy rövid futamidejű hitel is jó lehet átmenetileg, ha azt hamar vissza tudjuk fizetni a befolyó pénzekből.

Nem biztos tehát, hogy a teljes önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításunkat fel kell most számolni, elég lehet a jellemzően 11 százalékos kamattal felvehető, nagyon rövid futamidejű tagi hitel is. Még akciós kamattal is találkozhatunk. De akár fedezetként is használható ez a pénz, így könnyebben juthatunk hitelhez. (A hitellehetőségek, adózás részleteiről itt olvashat.) Kedves megszorult tagok! Számolásra fel!

A kormány érzékelhetően sóval szerette volna behinteni a magánnyugdíjpénztáraknak még a helyét is. Százezer „ellenálló” azonban hősiesen (vagy ostobán - erről erősen megoszlanak a vélemények) mégis igyekszik életben tartani ezt a rendszert. Ennyi tag bízik. De miben is?

Lehet, az Alkotmánybíróságban, a nemzetközi jogi fórumokban, a történelem forgandóságában…

Egyetlen dolog biztos: a gazdasági racionalitásban jelenleg elég nehéz fogódzót találni. A kabinet ugyanis nagyon ügyesen minden oldalról igyekezett felégetni a kasszákat.  Még felsorolni is sok. Megnyitották az állami nyugdíjrendszerbe visszalépést (a döntés a reálhozam kp-ban kifizetésével még meg is édesítve), a maradóknak külön nyilatkozniuk kellett – okkal bízva a magyar ember lustaságában – , rossz lelkiismeretet próbáltak kelteni a magánkasszák mellett kitartókban, hangoztatván, hogy ők kiírják magukat a szolidaritásból, és még az állami nyugdíjat is elvették tőlük. Na, de ezzel sem érték be. A pénztáraknak egy olyan lehetetlen szabályozást vezettek be, ami csak veszteségeket okozhat. Az elszámolható költségek szintjét ugyanis a nyugat-európai alá szállították le. A mikroszkópikus méretűvé zsugorított szektorban (evidencia, hogy minél nagyobb a kezelt vagyon, annál alacsonyabb lehet a költségszint).

Nyilvánvaló, hogy ezzel a pénztárakra akarták tolni a felelősséget: lám ezek a haszonleső, nyugdíjpénzzel tőzsdéző intézmények cserbenhagyják tagjaikat. A pénztárak azonban kitartottak. Eddig. Most bedobja a törülközőt az első, jelentős biztosító nevét viselő kassza. A Generali beolvadhat a Dimenzióba, ha annak a tagsága is így gondolja.  Én belebonyolódtam, amikor megpróbáltam leírni, mi is történhet, amikor egy kis hal megeszi a nagyobbat… így a képalkotást mindenkire magára bízom. (Képzelőerő mindenesetre kell ahhoz, hogy az egész történetet feldolgozzuk.)

Tény, hogy a Dimenzió igazgatósága úgy látja: a Generali lenyelése legfeljebb 6-9 hónappal odázhatja el a gondokat, ez követően ugyanis ismét válaszút elé kerül a tagság: végelszámolás vagy egy nagyobb szereplőbe beolvadás.