Ha a cafeteria kicsinálása a cél, akkor jó úton halad a kormány. Újabb, 10 százalékos egészségügyi hozzájárulást pakolnak a béren kívüli juttatásokra, így a cégek összesen mintegy 31 százalékos adó mellett nyújthatják azt a dolgozóiknak.

 

 

Van egy szó, amit biztos, hogy az elmúlt jó 20 évben soha, de soha nem lehetett ráhúzni a magyar adópolitikára: a kiszámíthatóság. Van-e ember Magyarországon (vagy akár a Földön), aki meg tudná mondani, hogy hány elképzelés született már a hazai adórendszerről, hányszor váltottak koncepciót, hányszor módosították a feltételeket és hányszor kellett a cégeknek és a magánszemélyeknek is újraszámolni, hogy a legújabb feltételek mellett mennyi pénzük is marad. Na, nem is egy-két év múlva, hanem akár másfél hónap múlva.

 

Lehet, hogy az emberek többsége már immunis az egészre, de én továbbra is elképesztőnek tartom, hogy minden rendszerszemléletet nélkülözve dobálóznak az ötletekkel – és ami a legborzasztóbb, hogy azokat meg is valósítják -, és nekünk ezeket folyamatosan követni kell, és számolni, számolni, számolni. Megéri? Nem éri meg?

 

Nem akarom a cafeteriat védeni, mert el lehet mondani, hogy ha egyszerűsíteni akarjuk az adórendszert, akkor nincs rá szükség. De nézzük már egy kicsit mikroszinten, könyörgöm! Az embereknek az számít, hogy mennyi pénzért dolgoznak, és abból ki tudnak-e jönni. A cafeteria a fizetés része, bár a munkavállalók többsége ajándéknak tekinti, holott ugyanúgy megdolgozik érte, csak kevesebb adó terheli, mint a normál bért. (Na, most már nem sokkal.)

 

Vannak célok, amiket támogathat az állam, és azokra adókedvezményt is adhat. Így megszabhatja, hogy a béren kívüli juttatásokba mik tartozzanak bele. (Most kivették az internetes szolgáltatás kifizetését.) Ide sorolhatók a hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarítások is az önkéntes nyugdíjkasszák formájában.

 

Most éppen arra számítanak a kasszák, hogy a cafeteria 10 százalékos adóemelésével a cégek ennyivel kevesebbet adnak majd béren kívüli juttatásként, és mivel az embereknek az azonnali megélhetéshez kell a pénz, ezért kevesebbet tesznek ebből félre nyugdíjra.

 

Erre persze ellenérvként jöhet az, hogy ha magánszemélyként „öngondoskodom”, akkor 20 százalék szja-kedvezményt kapok. Sokaknak azonban nincs egy fillérjük sem arra, hogy megtakarítsanak. És várhatóan a csökkenő munkáltatói béren kívüli juttatást is - érthető módon - inkább kajára költik. És akkor miből is lesz nyugdíj? Mert hát az állami nyugdíjra számítani…