AZ ÉN PÉNZEM

Nem vagyunk hülyék! Nem csak a magam nevében beszélek (hisz nagyképűen mondhatnám, hogy én szakértő vagyok a pénzügyekben), de a pénzügyi ismeretek terén folyamatosan lesajnált lakosság nevében is.

 Október 30-a a Takarékossági Világnap, így a napokban egyik konferencia a másik után próbálja az öngondoskodásra felhívni a figyelmet. A konklúzió, mint már évek óta állandóan az, hogy pocsék a lakosság pénzügyi kultúrája, oktatni kéne már a pénzügyeket. (Erre most van egy kis remény, majd meglátjuk, tényleg elindul-e a tanítása az iskolákban.)

 Tény, hogy ismeretek nélkül nehéz pénzügyileg tudatosan viselkedni, de ha az emberek nem takarítanak meg nyugdíjas napjaikra, az leginkább nem a pénzügyi tudatlanságnak, hanem a gazdasági helyzetnek köszönhető, amire a politikai még jó nagy lapáttal rá is tett.  Az OTP Öngondoskodási Indexének felméréséből kiderült, hogy nem csak a magánnyugdíjpénztárakból származó reálhozam nagy részét élték fel az emberek, de eddigi megtakarításaik is szépen fogyogatnak.

 Kedves bankosok, hölgyeim és uraim! Az embereknek nincs pénzük. Inkább esznek ma, mint hogy a pénzt eltegyék, hogy 20-30-40 év múlva is enni tudjanak. Ez teljesen ésszerű viselkedés. Ugyanakkor az öngondoskodás egyre inkább más formákat kezd ölteni: felértékelődik a családok szerepe, egymás segítése, és az egészség fontossága. Hiszen aki beteg, nem tud dolgozni és pénzt keresni.

 Sokan bizalmatlanok is a pénzügyi intézmények iránt. Én most nem lovagolnám meg a kormány bankellenes retorikáját, szerintem az alapvetően baromság. De tényleg nagyon sok hibát követtek el a bankok, biztosítók, amiről nem beszélnek. Inkább úgy csinálnak, mintha meg se történt volna. Erre bíztatják őket a kommunikátorok is a saját konferenciájukon.

Pedig igenis van felelősségük. Tegye fel a kezét, aki nem bukott olyan befektetésen, amit bank, biztosító ajánlott!

 Itt vannak mindjárt a befektetési alapok. Ezeknek jelentős részét (az ingatlan-, a fantasztikus ázsiai alapokat) bankfiókban sózták az ügyfelekre. Akik szépen nézhették, hogy olvad el a pénzük. Persze kissé cinikusan azt is mondhatnám: na ugye! Most aztán kaptak egy kis pénzügyi kultúrát! Megtanulták a leckét!

 Persze, sokat tettek a kormányok is a pénzügyi kultúra terjesztéséért. Még nincs egy éve, hogy a Fidesz-kormány magáévá tette 3 millió ember 3 ezermilliárd forintos magánnyugdíjpénztári pénzét. A pénztárak nagyrészt kussoltak, mert igenis vaj volt a fejükön. Amíg nem volt költségkorlát, annyit számoltak fel, amennyit nem szégyelltek. (És nem nagyon szégyenkeztek.) Saját pénzként kezelték a nyugdíjvagyonunkat, saját céljaiknak megfelelően. És majdnem a sajátjuk is lett a sok nyugdíjpénztár, hiszen a szocikormány nekik akarta adni még 2009. végén egy törvénymódosítással. (Ezt akkor a köztársasági elnök vétózta meg.)

 Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója egy tegnapi konferencián azt ecsetelte, hogy micsoda ostobaság, hogy az emberek döntően készpénzben tartják a vagyonukat. Noha előtte minden előadó azt bizonygatta, hogy az öngondoskodást elég havi kis összegekkel is elkezdeni, (csak kezdjük már el!), addig a vezérigazgató szerint, aki csak kápéban tartja a pénzét, az ne is tegyen félre. Szerinte egyébként a megtakarítás netovábbja a sok-sok részvény, abba kellene fektetni. (És nyilván OTP alapokba.)

 Kérem szépen! Biztos, hogy hülye a lakosság, amikor készpénzben tartja vagyonkáját? És nem tolja unit-linked alapokba vagy más nagyszerű banki termékekbe, amelyeken a pénzügyi intézmények jó sokat tudnának keresni, ő viszont sokat bukna? Arról nem is beszélve, hogy egy bankbetétet legalább biztosít az OBA, ezeket pedig egyáltalán nem. Márpedig a mostani válságos időkben ez nem elhanyagolható szempont.

Kezdek belefáradni a sok-sok forradalmi újításba, úttörő szolgáltatásba, amelyek megváltják pocsékul működő világunkat. Valahogy mi, a bamba, ellustult, újdonságra nem fogékony emberek egyszerűen nem kérünk belőlük, pedig a szolgáltatók tudják, mi lenne jó nekünk. Bár szerintem inkább nekik.

Most éppen összeházasították az okostelefont a bankkártyával, és bíznak benne, hogy a frigyből születő megoldással fogunk fizetni, ráadásul még a sárga csekkeknek is befellegzett. (Vagy majd befellegzik, mert ehhez a szolgáltatóknak is csatlakozniuk kellene.)

Csakhogy az emberek kártyával sem nagyon szeretnek fizetni, ráadásul az internetes vásárlók többsége is inkább készpénzzel fizet. Így nehezen tudom elképzelni, amint a postán sorbanálló Mari nénik majd okostelefonon ütögetik a kódokat, és azzal egyenlítik ki a számlákat.   

Nem vagyok az újítások ellen. Az rendben van, ha csökkentjük a készpénzes fizetést az alternatív megoldásokkal, hiszen a kápé rendszerszinten is nagyon sokba kerül. De egy kicsit maradhatnánk a realitás talaján, vagy legalábbis nem kellene előre ünnepelni olyan szolgáltatást, amiből az eddigi tapasztalatok alapján nagyon kevesen kérnek.

Eddig is fizethettünk mobillal (például menetjegy, parkolási díj, belépők, előfizetések), de túl nagy forgalmat nem bonyolíthattunk, ugyanis hétpecsétes titokként őrzik az erről szóló adatokat.  Az MNB 2010-es tanulmánya szerint, amikor mobiltelefonnal fizetünk, akkor döntően a telefonhoz köthető szolgáltatásokra költünk (csengőhang, stb). Csak iciri-piciri rész a valódi vásárlás: a teljes mobilos fizetés 4 százaléka valamilyen szolgáltatás kifizetése, és csak 2 százaléka áruvásárlás. Tény, hogy ezek 2008-as adatok, azóta „fejlődhettünk”.

A tanulmány azonban nem régi, hanem tavalyi, megállapításai ma is érvényesek.

„Az innovatív fizetési megoldások terjedésének a jelenben sem, de 30 évvel

ezelőtt sem elsősorban technikai, technológiai korlátai voltak.”

„A globális tendenciákat elemezve elmondható, hogy a világon sehol nem jellemző egyelőre az innovatívként jellemzett fizetési megoldások tömeges elterjedése… Az újítások tömeges elterjedését sokkal inkább a valós fogyasztói kereslet hiánya, valamint a szolgáltatók közötti életképes együttműködés hiánya gátolta hazánkban és globálisan is.

Egyelőre tehát sem a fogyasztók, sem a szolgáltatók nem kérnek belőlük.

Először azt gondoltam, csak olvasószemüvegre lenne szükségem, de aztán rájöttem, hogy a nagyító is kevés. Ugyanis a legtöbb banknál nincs mit nézi. Vagy ha van is, akkor annyira kevés, hogy nem érdemes vele számolni.  

A folyószámlára adott kamatokról beszélek. Igaz, hogy régen sem erőltették meg magukat a bankok, de egészen elképesztőnek tartom, hogy néhánynak van képe 0, azaz nulla százalék kamatot adni az ott parkoló pénzünkre.

Csodák nincsenek, a pénzügyek terén pedig biztosan nem. Miközben nulla forintos számlacsomagot hirdet a Citibank, nulla a kamat is, amit a folyószámlán tartott pénzünkre kapunk. (Tényleg teljesen nulla számlacsomag!) Tehát van, amin behozza az általa nyújtott kedvezményt. A Budapest számlák is ennyit „fialnak”, de a Raiffeisen sem erőlteti éppen meg magát.

Érdemes tehát számolnunk. Évente sok tízezer forint lehet a különbség az egyes bankszámlák költségei között, de ezt a pénzt be is hozhatja, vagy éppenséggel még meg is dobatja a kamat,

amit az egyiken megkapunk, a másikon pedig nem.

A bankok a lustaságunkban bíznak. Ezért nulla vagy nulla közeli kamatot adó számlákon nem szabad pénzt parkoltatni. Persze attól függ, mekkora az átlagos egyenlegünk, de többszázezer forintnál vagy keressünk házon belül egy másik számlát, vagy a banki költségeket ennek függvényében hasonlítsuk össze és váltsunk, ha máshol jobb.

Sok olvasói levelet kaptunk az „Így húz le a bank” ( http://azenpenzem.postr.hu/post-004 ) című posztunkkal kapcsolatban. A történetekből az derült ki, hogy jó néhányan lehetnek, akiknek szintén egyoldalúan, szándékuk ellenére emelte meg a bankjuk hitelkeretüket.

Néhány ízelítő:

„Bementünk a bankba és közöltük, hogy 100 000 forintra szeretnénk csökkenteni az összeget. Az ügyintézőt kb. fél óráig győzködtük, hogy „köszönjük, de nem kérjük”. Nem akarták elhinni... Majd egy órás ügyintézés következett, és kaptunk vagy 50 oldalnyi tájékoztatót arról, hogy milyen veszélyekkel jár az eladósodás...”

„A kártyánk 300 ezres keretét emelték föl folyamatosan - kérés nélkül, végül már egymillióra. Mi vagyunk a hibásak, miért nem mentünk be szólni, hogy nem kell. Megjegyzem azért, mert nem értünk rá a bankba menni sorban állni - interneten ügyintézek. De végre bejutottam. Majd’ negyedóra után már elég indulatosan próbáltam kérni, hogy vegyék vissza a keretet. Ja, de csak a legutóbbit, azaz egyszázezer forintot lehet – állították. Meg: nem engedi a rendszer... Megkérdeztem, kinek kell levelet írni ez ügyben, megírtam, beadtam... Nem igazán akarta az ügyintéző aláírni, hogy átvette - merthogy minek - de azért megtette. Ennek egy hónapja. Azóta várjuk a választ...”

„Én csütörtökön mentem be az egyik fiókba forintosítani a deviza szabadfelhasználású hitelemet. Gondoltam, mivel eddig rendesen fizettem még a megemelt törlesztőrészleteket is, nem lehet akadálya az átváltásnak. De nem így történt. Az én hitelem összege nem egy egetverő, 2 millió forint lakás- és 800 ezer személyi kölcsön, melynek együttes törlesztője 60 ezer forint. Gondoltam, egybe váltom, és akkor kb. 30–34 ezer lesz a havi kiadásom. De a bank szerint bár 60 ezret tudok fizetni 30 ezret nem, mert nem elég a jövedelmem. Mellesleg, még a nyáron kifizettem a hitelkártya-tartozásom, ami kb. 70 ezer forint volt, az akkori hitelkeretem 340 ezer. Amint kifizettem, jött a levél a banktól: örömmel látjuk, használja kártyáját. És felemelték 600 ezer forintra a keretet. Ennek a meglevő hiteleim mellé plusz 30 ezer forint lenne a minimum fizetendő összege. Így már havi 90 ezer forintot kellene fizetnem. De mindez még nem minden: van A-hitel keretem is, melynek összege 310 ezer. Ezt is felemelték 498 ezer forintra. A lényeg: kb. 100-110 ezret szerintük tudnék fizetni, de 30 ezret nem.”

A problémával megkerestük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. „A PSZÁF aggályosnak tartja a hitelkeret egyoldalú emelését” - válaszolt a felügyelet a www.azenpenzem.hu – nak. Felmerül ugyanis, hogy ezzel a módszerrel próbálják rábírni az ügyfeleket a nagyobb hitelkeret felhasználásra.  

Érdemes tehát a konkrét történetekkel a felügyelethez fordulni. Ha kiderül, hogy a bankok nem csak egy-egy ügyféllel teszik meg a kérés nélküli hitelkeret-emelést – számunkra kiderült, hogy nem -, hanem tömegesen élnek ezzel a módszerrel, akkor egy nagyobb büntetés is kinéz nekik. (És persze akkor meg is tiltja nekik a felügyelet, hogy ezt a módszert alkalmazzák.)

(Bankneveket azért nem írtunk, mert nem egyre jellemző ez a történet, többen játsszák el az ügyfeleikkel ugyanezt.)

Az egész világ végtörlesztési lázban ég, és számolgatja, hogy megéri-e forinthitelre váltani. (Egyelőre nem igazán.) De ha sikerül valamennyi készpénzt összegyűjteni, és részben fizetni, majd a maradékra hitelt felvenni, úgy már érdekes lehet a dolog.

Azzal azonban számolni kell, hogy ha a forinthitelt más banktól veszem fel, akkor bizony számlavezető bankot is váltok majd. Ugyanis mindegyik arra pályázik, hogy a jövedelmem hozzájuk menjen.

Ha tehát nem lenne elég gondom, még a bankszámlák költségeit is figyelni kell. A különbség ugyanis évente 40-50 ezer forint is lehet a legjobb és a legrosszabb ajánlat között.

A kérdést akkor is érdemes körbejárni, ha valaki nem akar végtörleszteni, és bankot se váltana. Ugyanis mindenhol több számlacsomag közül lehet választani, és nem biztos, hogy épp a legjobb fajtában csücsül az ember. Csak ismerni kell a saját bankolási szokásainkat, és annak megfelelően kell választani. Ez havonta akár ezreket is hozhat.