AZ ÉN PÉNZEM

A következő hónapokban egyre drágábban juthatunk majd hitelhez. Nem csak a lakáshitelek, de az autók vásárlására felvehető kölcsönök és mindenféle egyéb hitel is egyre többe kerül majd. Nem jósolgatok, ezt maguk a bankok mondják az MNB kérdésére.

 „Ha ilyen hülyeségeket beszélne egy diákom a vizsgán, megbuktatnám” – a közgázon tanító, a magyar gazdasági életben és gazdaságpolitikában meghatározó szereplő mondta ezt nekem anno, mostani kormányunk egyik miniszteréről (lehet találgatni, hogy ki lehet az) egy köztük felmerülő konfliktusra reagálva. Akkor egy gazdasági napilap újságírójaként beszéltem vele.

Cikk nem született belőle, egyik szereplő sem egyezett bele, hogy leírjam, amit nekem elmondtak. Mindenesetre a miniszter, aki akkor kutató volt, bevallotta, hogy valójában tényleg közgazdasági nonszensz, amit aláírt, de a cél szentesíti az eszközt.

Azóta sok-sok év telt el. Hogy ma mit gondol valójában, mi a cél, ami szentesíti az eszközt, nem igazán tudom. Csak az eszközökön rémüldözöm.

Aki élni tud a végtörlesztéssel, az jól jár. Leginkább akkor, ha készpénzben tud fizetni. Amit nyer, azt a bank elveszíti. Ez nem egy win-win játszma. Itt valaki nyer, valaki veszít. Mindenki ésszerűen cselekszik, aki végtörleszt, hiszen most azonnal nyer rajta. 

Persze mondhatjuk: „Úgy kell a bankoknak, gonosz tőkések!” Az a baj, hogy a banknak nem egyszerűen a profitja lesz kevesebb, hanem vesztesége keletkezik. Persze ez sem kell, hogy valakit személy szerint érdekeljen. Csakhogy a veszteséget valahol be akarják majd hozni. Tehát drágulni fog minden hitel.

Jövőre pénzpiaci kamatokhoz kell igazítani minden jelzáloghitelt. Már most a BUBOR-hoz (budapesti bankközi kamatláb) igazítják a végtörlesztéshez felvehető hitelek árát, és mint jól látható, ezek a kölcsönök jóval drágábbak, mint a normál lakáshitelek. Bizony, már drágábbak lettek a jelzálogalapú hitelek. Innentől kezdve a bank játéktere annyi, hogy felárat csap a BUBOR-hoz. Azt ő mondja meg, hogy mennyit: BUBOR + 5%, 6%, 7% ? De jön majd a 8, 9, 10% is. Ők így drágítanak.

És drágít majd maga a piac is. Ha a pénzpiacokhoz igazodik a hitel kamata, akkor a devizáról forintra váltott kölcsönöknél nem az árfolyam miatt rágjuk minden hónapban a körmünket, hanem a BUBOR alakulásán. Végül is – nézhetjük úgy is – a kormányok mindent megtesznek a pénzügyi tudatosság növeléséért, a pénzügyi oktatásért. (Ide most valami olyan jelet kéne tennem, hogy mindenki értse: ironizálok.) A magánnyugdíjpénztárak és az árfolyamkockázat után azt is meg fogja tanulni a lakosság, hogy mi a BUBOR. Akár akarja, akár nem.

 A 6 hónapos BUBOR egyébként 6,1 százalékról 6,61 százalékra kúszott fel másfél hónap alatt. Ebben jócskán benne van a piac reagálása a végtörlesztésre. A most kínált hitelek is már ennyivel drágultak. A kölcsönök árát pedig tovább növelheti a már említett felárak jövőbeli emelése. 

A hitelek tehát drágábbak lesznek. És mellesleg - az MNB felmérése szerint - a bankok a hitelek feltételeit is szigorítják majd. Ki jut itt majd hitelhez? És mennyiért?

Én mindenesetre örülök, hogy nem kell most végtörlesztenem, pláne forinthitelből, ami iszonyú drága lesz. De nem ugorhatok el a kérdés elől, ha valaki felteszi nekem: te végtörlesztenél? Bár leírhatnám azt a sok-sok dolgot, amit összességében mérlegelni kell, a rövid válaszom az, hogy igen. Mert ha drága is lesz a forinthitelem, a tőketartozásom csökken. És ha a jövőben jól alakul az életem, még ha külön díjért is, de könnyebben kifizethetem részben vagy egészben ezt a terhet.

Tegnap késő este a parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, ami szerint nyaralóra is igénybe lehet venni a fix árfolyamú végtörlesztést.

Egy fiktív magyar ember reggeli monológja:

„Jól dolgoztak tegnap este a fiúk a parlamentben. Mondogattam már néhány pálinkafőzős, vadászgatós bulin, hogy „hogy a fenébe’ nem tudom a nyaralómra felvett hitelt végtörleszteni, miért csak a Józsinak kedveznek”. Ő bezzeg kifizethette zsebből a 150 milliós villáját, és az APEH (vagy hogy a csudába is hívják) nem fogja ezért vegzálni. Pedig tudom, hogy csak azért vette fel a hitelt a házra, hogy ha jönnének a vagyonát ellenőrizgetni, akkor bemutathassa a hitelszerződését. Tudom, mert én javasoltam neki. De most szépen előszedte a páncélszekrényből az euróját, még jót kaszált is a valuta átváltásán, és kifizette a hitelét.

Hát ez mán nem járja! Bezzeg én benne ragadtam a 80 millás hitelemben, amit a balatoni villámra vettem fel. Persze nekem sem kellett a hitel, de hogyan igazoltam volna, hogy az 5 házam mellé még ezt a villát is felhúztam. Pedig vigyáztam, hogy ne minimálbérre legyek bejelentve, a könyvelőm is óva intett ettől, ezért fizetek is vagy bruttó 200 ezer után. De ez a villa mán sehogy nem jött volna ki a fizuból. Bezzeg a Józsinak már nem kell félnie a vagyonosodási vizsgálattól.

De most végre én is kifizethetem a hitelt. Nyerek is rajta, és adóvizsgálat sem lesz.”

Egy másik fiktív magyar ember reggeli monológja:

„Elviszem a gyerekeket az iskolába és az óvodába. Utána megint elmegyek három interjúra, de egyikből sem lesz állás. Már 3 hónapja vagyok munkanélküli. Még egy hónap és minden pénzünk elfogy. Nem fogom tudni kifizetni a számlákat. A lakáshitel törlesztője 80 ezerről 130 ezerre nőtt azóta, hogy felvettük. Jó lenne a végtörlesztéssel élni, de nincs egy vasam sem. Ha forintra válthatnám a hitelt, újra 80 ezer lehetne a részlet. De nem kapok hitelt. Nincs munkám. Pedig remélem lesz, mégiscsak diplomás vagyok, lehúztam 15 évet a szakmámban. De nem tudok szabadulni a kölcsöntől. Nyaralóm nincs, és lassan lakásom se.”

Hiába módosítgatják a baromira átgondolt végtörlesztéses szabályozást, a többség nem tud kiszállni a csapdahelyzetből. Akár deviza alapú hitelt vett fel, akár valóban devizában vette fel, és abban is törleszti a kölcsönt, akár lízingeli a lakását, akár kombinált hitelből vette meg álmai otthonát. Ugyanis NINCS pénze.

A NINCS-re pedig nincs megoldás. Néhány kamuból eladósodó kivételével a többség csak újabb kölcsönből tudná végtörleszteni a devizahitelét. Márpedig a törvénymódosítgatásokból nem lesznek kedvező feltételű forinthitelek.

Egyrészt a bankoknak nem érdeke, hogy ilyet adjanak, másrészt a pénzpiacok ezt nem is engedik. Ami ma elérhető, az 11-12 százalék körüli thm-mel kapható. De mielőtt valaki ennek is megörülne, tudnia kell, hogy gyakorlatilag az összes forint kölcsön a pénzpiaci kamatokhoz igazodik. És akár havonta változhat. Hiába szabadul az ember attól a frásztól, amit az okoz, hogy az árfolyam változása miatt nem tudhatja, hogy mennyit kell majd az adott hónapban fizetnie. Ehelyett kap egy másik frászt. Figyelheti, hogyan alakul a jegybanki alapkamat vagy a 3 havi BUBOR (budapesti bankközi kamatláb).

Márpedig ilyen árfolyamok mellett, amikor 307-308 forint az euró, bizony hamarosan alapkamat emelés jön. És szólok, hogy a 3 havi BUBOR egy hónapja 6,10 százalék volt, tegnap pedig 6,16 százalék. Szóval igenis változott, méghozzá nőtt. Így annak a forinthitelnek is nőni fog a kamata, amit ehhez kötöttek. Méghozzá havonta!

Másrészt, ha mégis úgy dönt valaki, hogy jöjjön a forinthitel, egyáltalán nem biztos, hogy a bank, még ha akar is, hitelt adhat neki. Ugyanis az elmúlt 2 évben szigorodtak a hitelezési szabályok. A hitelfelvevő igazolt jövedelmét kell figyelembe vennie, márpedig a minimálbéres tömegek kiesnek innen. Néhány éve még mondhatta a bank, hogy jó, de van egy vállalkozása, abból is csurran-cseppen valami. Ma ezt már nem mondhatja. Nem azért, mert csúnya, gonosz, hanem azért, mert a törvény nem engedi. Nem fordítható a hivatalosan igazolt jövedelem 30 százalékánál több hiteltörlesztésre. Így fordulhat elő, hogy ha valaki a személyi kölcsönre, hitelkártyára és a folyószámla hitelre együtt 100-120 ezer forintot fizet havonta, akkor sem lesz például 30 ezerre hitelképes. Mert a nem ingatlan fedezetű hiteleknél nincs semmilyen törvényi megkötés (tehát annyit ad a bank, amennyit akar), míg az ingatlan fedezetű hiteleknél a szigorú szabályozás köti a bankok kezét. A többség tehát a jogszabályok szerint ma nem hitelképes, hiába váltana forinthitelre.

Mondjuk egy átgondolt, jó gazdaságpolitika mindenkinek segítene. Például javulna az árfolyam (ez jó lenne a devizahiteleseknek), és csökkennének a forint kamatok (ez pedig a forinthiteleseknek lenne jó). 

Csak speciális forinthitellel lehet kiváltani a devizakölcsönt, a normál lakáshiteleket erre nem lehet használni. Ezek azonban drágák, így egyelőre nem sokan kérik. Eddig a többség saját zsebből fizetett.

Ahogy várható volt, akinek van pénze, az már rohant is végtörleszteni. A CIB-nél a végtörlesztési igényt beadók 93 százaléka, az Ersténél 85 százaléka zsebből fizette ki a hitelét.

Az eddigi tendenciákon jól látszik, amit az egész végtörlesztéses műsor legelején is lehetett tudni: a jómódúaknak kedvezett a kormány. Akik ugyanis nem tudják előrántani zsebükből a milliókat, azok hitelfelvételre kényszerülnek. Csakhogy a forintkölcsönök közül egyedül a lakáshitelek versenyképesek a devizahitelekkel. Ezeket pedig nem lehet végtörlesztésre használni.

Speciális kölcsönök használhatóak csak hitelkiváltásra, ezek pedig drágábbak a devizahitelnél. Ráadásul a forinthitelek esetében ugyan megszabadul az ember az árfolyamkockázattól, de a kamatemelés réme állandóan ott lebeg majd a feje felett. Márpedig jegybanki kamatemelés bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

Van egy-két bank, amelyik segíti a saját ügyfeleit viszonylag elviselhető forinthitellel (pl. Erste, BB), de egyelőre a többség nem nagyon igyekszik segíteni a végtörleszteni akarók, de készpénzzel nem rendelkezők problémáján. Lássuk be, nem is érdekük, hogy a számukra veszteséget termelő üzlet létrejöjjön.

A jónak mondható kondíciókkal is csak saját, „jó adósaikat” kínálják meg, nem akarják lenyúlni a többi, versenytárs bank devizahiteleseit. Már csak azért sem, nehogy a másik az ő jó adósainak nyújtson segítő kezet.

A végtörleszteni hitelből akarók tehát vagy a saját bankjuknál találhatnak kiváltó kölcsönre, vagy ha bankjuk nem ad ilyen kölcsönt, akkor egy-két takaréknál próbálkozhatnak. Ebből egyelőre nem lesz tömeges kiváltás, ezért töpreng a kormány is azon, hogy mi a fenét kezdjen a dologgal.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy az a bank (pl. CIB, K&H), amelyik egyáltalán nem ad forinthitelt a végtörlesztéshez, az mit is gondol. Hiszen ha saját, jó ügyfeleiknek sem akarnak kedvezni, azok előbb-utóbb elszivárognak.

Kizárták az ügynököket a végtörlesztési mókából. Pedig akár sokszázezer ügyfél is dönthet úgy, hogy forinthitelre váltja át mostani devizahitelét, ami jó kis jutalékot hozhatna nekik. A jutalék így elmarad, amit – a közvetítők érvelése szerint - egyébként is a bank fizet.

Csakhogy vigyázzunk ezzel az érveléssel. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem az fizeti az ügynök árát, aki megveszi a terméket, legyen az hitel, biztosítás vagy bármi más? Persze igaz, hogy a bank/biztosító/eladó cég adja oda a jutalékot, tehát magát a cselekvést valóban az eladó hajtja végre (nyelvtanilag helyes az érvelés.)

De a termék árában benne van a jutalék is! Vagyis én, mint fogyasztó fizetem azt. A jutalékkal együtt kerül annyiba, amennyibe. És még csak nem is az én érdekeimet képviselik ebből a pénzből.

Rengeteg rémtörténet kering a piacon azokról a hitelközvetítőkről, akik olyan kölcsönt sóztak az ügyfélre, amellyel sokan jól jártak. Csak épp a hitelfelvevő nem.

Zokogni tehát egyelőre nem kell amiatt, hogy közvetítők nem vehetnek részt ebben a mostani buliban.

Ugyanakkor jó lenne, ha tanácsadókhoz fordulhatnának az emberek. A közvetítők egy része valóban alkalmas lenne erre a feladatra. Bár egyelőre ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a bankok hitelkiváltó ajánlatai között. (Időnként úgy tűnik, hogy ők maguk sem döntötték még el, mit is csináljanak.)

Érdemes lehet várni egy kicsit, hogy tisztuljon a kép. Jöhetnek még újabb ajánlatok is. Mi magunk pedig tájékozódjunk minél több helyen. 

Közvetítőt ne keressünk, sőt hajtsuk el, ha jön, mert a törvény nem engedi, hogy a buliban részt vegyenek.