Kizárták az ügynököket a végtörlesztési mókából. Pedig akár sokszázezer ügyfél is dönthet úgy, hogy forinthitelre váltja át mostani devizahitelét, ami jó kis jutalékot hozhatna nekik. A jutalék így elmarad, amit – a közvetítők érvelése szerint - egyébként is a bank fizet.

 

Csakhogy vigyázzunk ezzel az érveléssel. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem az fizeti az ügynök árát, aki megveszi a terméket, legyen az hitel, biztosítás vagy bármi más? Persze igaz, hogy a bank/biztosító/eladó cég adja oda a jutalékot, tehát magát a cselekvést valóban az eladó hajtja végre (nyelvtanilag helyes az érvelés.)

 

De a termék árában benne van a jutalék is! Vagyis én, mint fogyasztó fizetem azt. A jutalékkal együtt kerül annyiba, amennyibe. És még csak nem is az én érdekeimet képviselik ebből a pénzből.

Rengeteg rémtörténet kering a piacon azokról a hitelközvetítőkről, akik olyan kölcsönt sóztak az ügyfélre, amellyel sokan jól jártak. Csak épp a hitelfelvevő nem.

 

 

 

Zokogni tehát egyelőre nem kell amiatt, hogy közvetítők nem vehetnek részt ebben a mostani buliban.

 

Ugyanakkor jó lenne, ha tanácsadókhoz fordulhatnának az emberek. A közvetítők egy része valóban alkalmas lenne erre a feladatra. Bár egyelőre ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a bankok hitelkiváltó ajánlatai között. (Időnként úgy tűnik, hogy ők maguk sem döntötték még el, mit is csináljanak.)

Érdemes lehet várni egy kicsit, hogy tisztuljon a kép. Jöhetnek még újabb ajánlatok is. Mi magunk pedig tájékozódjunk minél több helyen. 

 

Közvetítőt ne keressünk, sőt hajtsuk el, ha jön, mert a törvény nem engedi, hogy a buliban részt vegyenek.