AZ ÉN PÉNZEM

Illúzió, hogy ha deviza helyett forintban lesz a hitelünk, kevesebbet kell majd fizetnünk. Főként akkor, ha ilyen fantasztikus gazdaságpolitikát űz a kormány.

A devizahitelek felfutásának időszakában a bankokkal kötött szerződések finoman szólva is csak az egyik fél érdekeit képviselték, és ez nem az adós volt. A hitel díját úgy változtathatták a bankok, ahogy akarták, mindez pedig szép szakkifejezésekbe burkolva jelent meg a hivatalos papírokon.

Sok választásunk nem volt, vagy kápéban fizettük ki a lakást, vagy olyan hitelszerződésbe mentünk bele, ami lehetővé tette az egyoldalú módosításokat. Akkor kellett volna referencia-kamathoz kötni a kölcsönök árát.

A válságnak és a kormányokon átívelő fantasztikus magyar gazdaságpolitikának köszönhetően elszálló árfolyamok oda vezettek, hogy megugrottak a törlesztőrészletek, és tömegesen váltak fizetésképtelenné az emberek. Volt olyan bank, amelyik tényleg csak a piaci változásokat hárította át, volt, amelyik még azt sem teljesen, és volt, amelyik annyit emelt, amennyit nem szégyellt. Mert a szerződés ezt lehetővé tette számukra.

Jövő év áprilisától azonban már csak referencia kamathoz lehet kötni a jelzáloghitelek árát, így nem lesz mód arra, hogy önkényesen módosítgassák azokat. De arra sem lesz lehetőség, hogy kevésbé emelkedjenek a kamatok, mint a referencia kamat. Mert további hiteldrágulás jön, abban biztosak lehetünk. A kutya sem akar magyar állampapírt venni. Amióta bejelentették a végtörlesztést, 1,1 százalékkal emelkedett a 3 hónapos Bubor (budapesti bankközi kamatláb). A bankok nagy része már ilyen kamatokhoz köti a jelzáloghiteleket, tehát ezek ára ennek megfelelően drágult az elmúlt hónapokban. A hosszú lejáratú, 15-20 éves hitelek egy részénél akár havonta új törlesztőrészletet fizethetünk, ha változnak a pénzpiaci kamatok.

Mert szabadságharc ide vagy oda (nevezheti a kormány aminek akarja), bizony a külföldi tőkétől függünk. Ha az menekül, akkor az égbe szökhetnek az állampapírok hozamai, és vele együtt a mi jó kis forintban tartott hiteleink ára is.

A következő hónapokban egyre drágábban juthatunk majd hitelhez. Nem csak a lakáshitelek, de az autók vásárlására felvehető kölcsönök és mindenféle egyéb hitel is egyre többe kerül majd. Nem jósolgatok, ezt maguk a bankok mondják az MNB kérdésére.

 „Ha ilyen hülyeségeket beszélne egy diákom a vizsgán, megbuktatnám” – a közgázon tanító, a magyar gazdasági életben és gazdaságpolitikában meghatározó szereplő mondta ezt nekem anno, mostani kormányunk egyik miniszteréről (lehet találgatni, hogy ki lehet az) egy köztük felmerülő konfliktusra reagálva. Akkor egy gazdasági napilap újságírójaként beszéltem vele.

Cikk nem született belőle, egyik szereplő sem egyezett bele, hogy leírjam, amit nekem elmondtak. Mindenesetre a miniszter, aki akkor kutató volt, bevallotta, hogy valójában tényleg közgazdasági nonszensz, amit aláírt, de a cél szentesíti az eszközt.

Azóta sok-sok év telt el. Hogy ma mit gondol valójában, mi a cél, ami szentesíti az eszközt, nem igazán tudom. Csak az eszközökön rémüldözöm.

Aki élni tud a végtörlesztéssel, az jól jár. Leginkább akkor, ha készpénzben tud fizetni. Amit nyer, azt a bank elveszíti. Ez nem egy win-win játszma. Itt valaki nyer, valaki veszít. Mindenki ésszerűen cselekszik, aki végtörleszt, hiszen most azonnal nyer rajta. 

Persze mondhatjuk: „Úgy kell a bankoknak, gonosz tőkések!” Az a baj, hogy a banknak nem egyszerűen a profitja lesz kevesebb, hanem vesztesége keletkezik. Persze ez sem kell, hogy valakit személy szerint érdekeljen. Csakhogy a veszteséget valahol be akarják majd hozni. Tehát drágulni fog minden hitel.

Jövőre pénzpiaci kamatokhoz kell igazítani minden jelzáloghitelt. Már most a BUBOR-hoz (budapesti bankközi kamatláb) igazítják a végtörlesztéshez felvehető hitelek árát, és mint jól látható, ezek a kölcsönök jóval drágábbak, mint a normál lakáshitelek. Bizony, már drágábbak lettek a jelzálogalapú hitelek. Innentől kezdve a bank játéktere annyi, hogy felárat csap a BUBOR-hoz. Azt ő mondja meg, hogy mennyit: BUBOR + 5%, 6%, 7% ? De jön majd a 8, 9, 10% is. Ők így drágítanak.

És drágít majd maga a piac is. Ha a pénzpiacokhoz igazodik a hitel kamata, akkor a devizáról forintra váltott kölcsönöknél nem az árfolyam miatt rágjuk minden hónapban a körmünket, hanem a BUBOR alakulásán. Végül is – nézhetjük úgy is – a kormányok mindent megtesznek a pénzügyi tudatosság növeléséért, a pénzügyi oktatásért. (Ide most valami olyan jelet kéne tennem, hogy mindenki értse: ironizálok.) A magánnyugdíjpénztárak és az árfolyamkockázat után azt is meg fogja tanulni a lakosság, hogy mi a BUBOR. Akár akarja, akár nem.

 A 6 hónapos BUBOR egyébként 6,1 százalékról 6,61 százalékra kúszott fel másfél hónap alatt. Ebben jócskán benne van a piac reagálása a végtörlesztésre. A most kínált hitelek is már ennyivel drágultak. A kölcsönök árát pedig tovább növelheti a már említett felárak jövőbeli emelése. 

A hitelek tehát drágábbak lesznek. És mellesleg - az MNB felmérése szerint - a bankok a hitelek feltételeit is szigorítják majd. Ki jut itt majd hitelhez? És mennyiért?

Én mindenesetre örülök, hogy nem kell most végtörlesztenem, pláne forinthitelből, ami iszonyú drága lesz. De nem ugorhatok el a kérdés elől, ha valaki felteszi nekem: te végtörlesztenél? Bár leírhatnám azt a sok-sok dolgot, amit összességében mérlegelni kell, a rövid válaszom az, hogy igen. Mert ha drága is lesz a forinthitelem, a tőketartozásom csökken. És ha a jövőben jól alakul az életem, még ha külön díjért is, de könnyebben kifizethetem részben vagy egészben ezt a terhet.

Több százezer tanácstalan devizahiteles keresi a megoldást a végtörlesztéshez. A bankoknak nem érdeke, hogy az ügyfél 180 forintos svájci frankon kifizesse a tartozását, hiszen nagy a bukta rajta. (Ma 246 forint a svájci frank.) Igaz, a törvény kötelezi őket, de a többség úgysem tud előrántani több milliót a zsebéből, így marad a kiváltó forinthitel.

A bankok egy része nem túl kedvező feltételekkel kínálja a végtörlesztéshez a hiteleit, esetleg a saját, számára legjobb ügyfélkörének ad csak kedvező kamatokat. De jó pár bank (CIB, Unicredit, K&H) még mindig nem ad semmiféle kölcsönt a hitelkiváltáshoz az ügyfeleinek. Ráadásul az emberek más banknál is nehezen találhatnak hitelt, ami esetleg kedvező lenne, hiszen ezeket nem reklámozzák. Maradnak a valós és álügynökök.

A törvény tiltja, hogy közvetítők vegyenek részt a végtörlesztésben, így a hitelközvetítőknek csak egyéb trükkök alkalmazásával éri meg a kölcsönök ajánlgatása. Segít a hitel kiválasztásában, ezért nem kap jutalékot, de más termék, például egy biztosítás hozzákapcsolásáért már igen. Így meg tudja keresni azt, amit elveszít a hitelközvetítési jutalékon.

De itt vannak az álügynökök is. Rendszeresen megjelennek a segítségre szorulók háza táján és adósságrendezést vállalnak nem kis összegért. A végén nem csak a hitelt nem kapja meg, aki igénybe veszi őket, de lecsúszik a végtörlesztés határidejéről, és a pénztárcája is könnyebb lesz.

Sokat segítene, ha végre nálunk is elterjedne a független pénzügyi tanácsadás, amikor az ügyfél fizet a tanácsadónak, aki az ügyfél érdekei szerint ad tanácsot, és választja ki a megfelelő kölcsönt. Ha kell, el is intézi helyette a hitelt, persze pénzért. Ahogy most a hitelközvetítő is teszi. Csakhogy a közvetítő ma a banktól kap pénzt, amit az az ügyféltől beszedett pénzből fizet. Így függetlennek nem nevezhető a tanácsa.

Kizárták az ügynököket a végtörlesztési mókából. Pedig akár sokszázezer ügyfél is dönthet úgy, hogy forinthitelre váltja át mostani devizahitelét, ami jó kis jutalékot hozhatna nekik. A jutalék így elmarad, amit – a közvetítők érvelése szerint - egyébként is a bank fizet.

Csakhogy vigyázzunk ezzel az érveléssel. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem az fizeti az ügynök árát, aki megveszi a terméket, legyen az hitel, biztosítás vagy bármi más? Persze igaz, hogy a bank/biztosító/eladó cég adja oda a jutalékot, tehát magát a cselekvést valóban az eladó hajtja végre (nyelvtanilag helyes az érvelés.)

De a termék árában benne van a jutalék is! Vagyis én, mint fogyasztó fizetem azt. A jutalékkal együtt kerül annyiba, amennyibe. És még csak nem is az én érdekeimet képviselik ebből a pénzből.

Rengeteg rémtörténet kering a piacon azokról a hitelközvetítőkről, akik olyan kölcsönt sóztak az ügyfélre, amellyel sokan jól jártak. Csak épp a hitelfelvevő nem.

Zokogni tehát egyelőre nem kell amiatt, hogy közvetítők nem vehetnek részt ebben a mostani buliban.

Ugyanakkor jó lenne, ha tanácsadókhoz fordulhatnának az emberek. A közvetítők egy része valóban alkalmas lenne erre a feladatra. Bár egyelőre ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a bankok hitelkiváltó ajánlatai között. (Időnként úgy tűnik, hogy ők maguk sem döntötték még el, mit is csináljanak.)

Érdemes lehet várni egy kicsit, hogy tisztuljon a kép. Jöhetnek még újabb ajánlatok is. Mi magunk pedig tájékozódjunk minél több helyen. 

Közvetítőt ne keressünk, sőt hajtsuk el, ha jön, mert a törvény nem engedi, hogy a buliban részt vegyenek.