AZ ÉN PÉNZEM

Szépen, szinte észrevétlenül csusszanhat át másfél hónap múlva a babakötvény a kincstárhoz. Az októberben született gyerekeknél, ha a szülők célzottan takarékoskodni szeretnének, azt csak állampapírok vételével, az államnál vezetett számlán tehetik. Akik elégedetlenek a babakötvényre (pontosabban a Start-számlára) fizetett banki kamattal, választhatnak. Vagy a kincstárhoz viszik a számlát, vagy maradnak, ahol vannak.

Szabad döntés mai módon. Persze szavunk sem lehet, a meglévő számlákat ugyanis nem államosítják, azok maradhatnak továbbra is a bankoknál. A kispapák és -mamák, a leendő újszülöttek pedig a jelenlegi feltételek mellett kifejezetten jól járhatnak, hiszen míg a Startra a legmagasabb elérhető kamat nyolc százalék volt (az ezt korábban kínálók kondíciós listájában egyébként már nyoma sincs ennek), a Magyar Államkincstár augusztusra 8,4 százalékos hozamú állampapírt ajánl. A szülők és a babák (bár ők még egy darabig egészen biztosan mással lesznek elfoglalva) keble dagadozhat: hozzájárulnak az ország stabilabb működéséhez.

Minél több állampapírt vesznek ugyanis hazánk fiai (és lányai, hogy a csecsemőkről ne is beszéljünk), annál kevésbé szorulunk a külföldi befektetőkre. Azokra, akik – mint ezt már többször hallhattuk – csak azt nézik, hol nyomhatják víz alá a magyart. Így húzhatjuk ki magunkat a hajunknál fogva a gödörből. Az állampapírokkal kitömött ládafiák mellett még némi jegybanki tartalék is segíthet, de én most a babakötvénynél akarok maradni. Vissza tehát a babákhoz!

Egy szavam sem lett volna, ha az életkezdési támogatás (az anyakönyvben ezen a néven szerepel a babakötvény), amit minden esetben a kincstár folyósít, szőrőstől-bőrőstől eredetileg is ott maradt volna. A szülői befizetés után járó további kedvezményt mindig is lehetett kincstári Start-számla révén igényelni. Kialakíthatták volna a rendszert úgy is, hogy csak ez a lehetőség legyen.

Nem így történt, megnyitották az utat a bankok előtt. Abban bízva, hogy ők majd kellően népszerűsítik a dolgot, és így szépen híznak a babaszámlák. Nem ez történt. Néhány pénzintézet nagy reményekkel indult, de rá kellett jönniük: gúzsba kötve nehéz lubickolni.  A Start-számlákon ugyan adómentes a hozam, de ennek fejében évi 120 ezer forintban maximálták a befizethető összeget. Ráadásul az egészet csak azok vehették igénybe, akik családi pótlékot vettek fel.

Csiribá! Október elsejétől nem így lesz. Se korlát, se családi pótlék felvételi kötelezettség! Sőt, a 2006. előtt született gyerekekre is lehet Startot nyitni. Igazán érdeklődve várom a fejleményeket. Jelenleg már több mint minden második gyerekre spórolnak külön is a szülők, a bankoknál mintegy 20 milliárd forint gyűlt össze erre a célra. (A pénz nagyrészt eddig is a kincstárnál volt.) Ők meg akarják őrizni ezt az állományt, de ahogy érzékeltük, a kamatokkal azért nem akarnak versengeni. Sebaj, az ügyfeleknél meg a tudatosság hiányzik, hiszen még a legpocsékabb feltételeket ajánlót sem hagyta ott szinte senki.

A dolgot viszont módosíthatja, mit tesznek a komolyabb vagyonokkal rendelkezők. Nekik ugyanis most a kamatadó megspórolására alkalmas tbsz. mellett a babaszámla is megnyílik. Némi kockázatot persze jelenthet, hogy kérdés, mekkora lesz az elérhető kamat, amikor egyeduralkodóvá (vagy majdnem teljesen egyeduralkodóvá) válik az állam.

Talán sokakban felmerül az is, mi lesz, ha valahogy mégsem tudjuk magunkat a hajunknál fogva kirántani? Én azért bízom. Szerintem roppant találékony és túlélésre képes nép vagyunk.

A jövedelem kötelező számlára utalását, a teljes körű kártyaelfogadás kikényszerítését, a készpénzhasználat korlátozását javasolja az MNB. Nagy izgalmat nem váltott ki a dolog, talán azért, mert senki sem hisz a tervek realitásában.

Korábbi (nagyon jó) fogorvosom nem volt hajlandó elfogadni egészségpénztári kártyát. Most már lassan rákényszerülök majd – mondta évekig, de ez a kényszer valahogy a mai napig nem tudott hatni. Nyilván nem véletlenül. Nagyon sokan leginkább készpénzben szeretnek fizetni. Annak nincs nyoma.

Amikor a lakásfelújításnál a mesternél érdeklődtem, nem lehetne-e átutalni munkája ellenértékét, szabályosan a szívéhez kapott. Egy másik esetben az asztalos végül ráállt, hogy utaljak, de gondosan a magánszámlájára. Esetenként annyi egyeztetés és konspiráció kísérte próbálkozásaimat, hogy a végére azt is megbántam, hogy belefogtam. Az már nem is zavart, hogy a hátam mögött összemosolyogtak, vagy éppen ijedten néztek – ők bánták, hogy egyáltalán megismertek. Mint a taxis, aki amikor kiderült, az adóhivatalba megyek, kapkodva és érzékelhető rettegéssel matatott valamit az óra körül.

A páromnak neten rendeltem neves alkalomra technikai cuccot. Persze későn, rettegtem, időben megérkezik-e. Hát megérkezett. A futár azonban nem volt hajlandó odaadni, mert készpénzfizetéses kísérőpapírt állítottak ki hozzá. Nincs senki, aki utalna – mentegetőztek a cégnél őrjöngő telefonomra.

A történetek egy része régebbi. Mint az, amikor a többel ezelőtti adóhivatali elnök bevallotta nekem: a lakását csinosító munkásoktól nem kért számlát. Nagyon sokkal lett volna drágább – magyarázta szégyenkezve. Az utóbbi években azonban némi változást érzékeltem. Már nem váltott ki akkora döbbenetet, ha felvetettem: átutalnék. Kártyát is egyre több helyen lehetett használni.

Most viszont mintha megint visszafelé haladnánk. Emelkedett az áfa (jobban megéri számla nélkül), nehezedtek a körülmények, a járulékok még mindig pokoli magasak. Olyan vállalkozó ismerősöm is pénzkötegekkel szaladgál, akinél korábban ezt nem tapasztaltam.

Határozottan kezdek veszteni én is a készpénzhasználattól való viszolygásomból. Na, erre jön a jegybank, hogy rendet vágjon. A jövedelem kötelező számlára utalását, a teljes körű kártyaelfogadás kikényszerítését, a készpénzhasználat fokozatos korlátozását javasolják. A fehéredés amúgy nem lenne rossz, de a lerobbant autó rendbe hozatalát sem tűnik célszerűnek a lemosással kezdeni.

Többen azt gondolják, hogy az MNB provokál. Az elektronizálás előnyeit már régóta hangsúlyozzák, az azon elérhető megtakarításokkal együtt. Most viszont ezt összekapcsolják azzal, hogy ennek megvalósulása esetén nem is lenne szükség a tranzakciós illeték jegybankra kiterjesztésére. Ez is csak egy politikai játszma – legyintenek.

Látom is, amint hever az összetört autó. Felette színes transzparensek hirdetik milyen szép és tökéletes. Vannak ott még táncoló lányok, üstök és dobok. Oldat pedig sötét arcú emberek bizonygatják, bizony ez a masina teljesen totálkáros. Hogyan lesz vajon ebből javítás?

Ha azt hiszed, hogy a saját euródhoz azonnal hozzájuthatsz, nagy tévedésben vagy. Még 200 euróra is várnod kell.

Bármennyire is híve vagyok a modern bankolási technikáknak, készpénz nélkül soha nem indultam el külföldre. Úgy tűnik azonban, egyes bankoknál nehezebb és bonyolultabb hozzájutni a saját devizaszámlámon csücsülő eurómhoz, mint ha keresek magamnak egy valutaváltót.

A köztudatban az él, hogy nagyobb összegű készpénz felvételét előre be kell jelenteni a banknál, és ez az összeghatár jellemzően 2 millió forintnál kezdődik, akár forintról, akár valutáról van szó. Ez azonban a nagybankok esetében csak az Erstére és az MKB-ra igaz, de utóbbinál is kizárólag az alapvalutákra. Az összeghatár ugyanis bankonként, sőt fiókonként, de a valutától függően is változhat. Abban az esetben, ha valaki horvát kunához szeretne jutni (akár saját devizaszámlájáról venné azt ki), többnyire jobb, ha előtte tájékozódik, mi is a szokás a bankjánál ezzel kapcsolatban. Ugyanis általában az euró a legkeresettebb valuta, de nyáron ehhez még hozzájön a horvát kuna is.

Egyik olvasónk jelezte, hogy a K&H-nál az egyik fiókban saját számlájáról kétszáz eurót nem akartak kifizetni előzetes bejelentés nélkül. A K&H-nál ugyanis két nappal korábban kell - személyesen a fiókban vagy telecenteren keresztül - jelezni, ha valaki valutát szeretne felvenni. A banknál mindenkinek érdemes résen lennie, mert a neten nem lehet utánanézni, mekkora összegnél várják el az előzetes bejelentést. Ezt minden fiókban külön kifüggesztik. Az ominózus, budapest-belvárosi fiókban az állt a kifüggesztett papíron, hogy bármekkora összegű eurófelvétnél előre kell jelezni a szándékot. Az pedig általános a banknál, hogy ha valaki nem forintot, eurót vagy dollárt akar felvenni, az összegtől függetlenül mindenképpen szólni kell a készpénzfelvételi igényről.

Máshol kevesebb a várakozás

A Citibanknál (ahol érzékelhetően egészen nagy összegek kivételére is számítanak, jelzik, hogy a 10 millió forint feletti valutánál a szokásos egy nap helyett két nappal korábban kell tudatni a szándékot) angol fontot és svájci frankot is ki lehet még venni. Az egyéb valutáknál viszont itt is elvárják az előzetes jelzést.

Az OTP-nél alapesetben csak ötmillió forint vagy háromezer euró (illetve ennek megfelelő egyéb valuta) feletti összegnél kell az előzetes bejelentés. Ugyanakkor a fiókoknak lehetőségük van ettől lefelé eltérni (amit itt is a kifüggesztett tájékoztatóból lehet megtudni). Az FHB egymillió forint és ennek a felét elérő euró felett kér bejelentést. Itt az egyes fiókok között az elvárt időben van különbség. A Budapest Banknál (BB) is kétmillió forint a határ. Az eurónál azonban már csak egymillió, a dollárnál 250 ezer, az angol fontnál és a svájci franknál pedig 150 ezer a korlát – forintra átszámítva. Az ezektől eltérő valutanemekben a BB is minden esetben javasolja az előrejelzést, mert – mint hozzátették – ezekből nem mindig áll rendelkezésre pénz a fiókokban. A CIB a forintnál egységesen egymillió, az eurónál és dollárnál pedig ezres határt alkalmaz. Az Unicreditnél is azonos feltételeket találunk minden fiókban. Ez a forintnál kétmilliós, az eurónál és a dollárnál pedig egymilliós (itt ez forintban értendő) korlátot jelent.

Azonnal kell? Fizess!

Persze amennyiben a pénztári készlet lehetővé teszi, szinte minden bank hajlandó bejelentés nélkül is fizetni. Ilyenkor azonban több helyen külön díjat számítanak fel. Ezzel a készpénzfelvételi költség megnő. Egymillió forinthoz a K&H-nál így 3,5 ezer forint helyett majdnem nyolcezezért juthat valaki. Valutánál azonban akár száz euróba (persze ez a maximum) is fájhat a tervezés hiánya.

A bankok tapasztalatai szerint gyakran előfordul, hogy a fiókban szembesül valaki azzal, hogy korábban szólnia kellett volna. Az Unicredit Budapesten lehetővé is teszi az úgynevezett prompt rendelést: ennek keretében, ha nagyon muszáj – külön szállítási díj felszámításával –, azonnal készpénzhez juthat az ügyfél. A bankok szerint csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a megrendelt pénzért valaki ne menne el. Érdemes azért is figyelni, mert a bankok (már amelyik ilyet felszámít) a külön díjakat sokszor nem hangsúlyozzák.

Így hiába boldog valaki, hogy azonnal valutához jutott (bejelentés nélkül), a végén lehet, hogy csak a számlaegyenlegét böngészve értesül ennek áráról. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a bankok a külön díjat akkor is felszámítják, ha valaki megrendeli a készpénzt, de később mégsem megy el érte.

A tranzakciós illeték („becenevén” sárgacsekkadó) beindította a bankok fantáziáját. A Magyar Bankszövetség elnöke, Patai Mihály az MTI-nek elmondta: „ha a kormánynak szüksége van erre a 100-150 milliárd forintra, lehet úgy strukturálni a terheket, hogy arányosan a bankszektorra is jussanak, és azokra is, akik el tudják viselni.”  Patai el tudja képzelni, hogy kötelezővé tegyék a bankszámlák nyitását minden vállalkozás és magánszemély számára. A nemzeti hírügynökségnek valószínűleg nem tűnt fel, hogy a cégekre ez már megvalósult. Újdonság tehát a lakossági bankszámla kötelezettsége lenne.

Ez az ötlet már nem először merült fel. Volt egykor egy bankbizottságnak nevezett testület (ezt nem a banklobbi gründolta, épp ellenkezőleg), amely javasolta, hogy legyen egy ingyenes alapszámla. Mit mondjak, a bankok nem lelkesedtek az ötletért. Közben szépen magától megjelent a nullás bankszámla (ahol szinte vagy tényleg minden díjtalan), csakhogy ez majdnem mindenütt csak a magasabb jövedelmű, több szolgáltatást igénybe vevő ügyfeleknek dukál.

Apróbb probléma egyébként ezeknél is akad. Az országos lefedettség ugyanis még hagy maga után kívánnivalókat. Az pedig nem árt, ha valakinek a főszámlája egy olyan banknál van, ahová nagyobb túra megtétele nélkül be tud térni, például ha hitelt kér (esetleg majd egyszer). Különösen azért, mert mára az is általánossá vált, hogy jövedelem átutalása nélkül drágább a kölcsön. A számlák folyamatos költöztetése pedig, valljuk be, még egy a mainál elektronizáltabb világban is macera.

A kötelező bankszámla előírása nehezen képzelhető el úgy, hogy egyúttal ne jelenjen meg az ingyenes alapszámla. (Én még emlékszem, hogy amikor a nagyobb cégek áttértek a fizetések utalására, kikötés volt, hogy a dolgozóknak ne kerüljön plusz költségbe, hogy hozzájussanak a bérükhöz – ez azután szép csendben feledésbe merül). Úgy vélem azonban, kis hazánkban a minden pénz bankba csatornázásának – amit én személy szerint amúgy helyeselnék – a pénzintézeti költségeknél nagyobb akadálya is van.

A bankszövetség azt is „elképzelhetőnek tartja”, hogy a vállalatok közötti készpénzmozgást jó alaposan (a tranzakciós illeték egy ezrelékes mértékénél jobban) megadóztassák. Ez majd szépen kifehéríti a gazdaságot. Hát, erre valóban nagyon nagy szükség lenne! A jelenlegi közterhek mellett azonban borítékolható, hogy az intézkedés gyors következményként a kisebb cégek, kényszervállalkozások sorának bukását hozná. (A nagyobb, a szürkegazdaság mezsgyéjén profitot gyártó vállalkozások biztosan gyorsan megtanulnának alkalmazkodni, ahogy tették ezt eddig is.)

Csökkenteni kellene tehát a bérekre rakódó költségeket! Ez azonban ilyen adófizetési morál mellett aligha kivitelezhető. Marad tehát a tranzakciós, a telefon-, a biztosítási, később talán a lélegzetvételi, a talajhasználati (miket írok, ilyen már tulajdonképpen van is) adó és a többiek… A sort ki-ki saját képzelete alapján folytathatja.

A legújabb adóterveknek „köszönhetően” jövőre annak is fizetnie kell a pénze használata után, aki eddig ezt gondosan megúszta. Egy kis odafigyeléssel az adónál többet takaríthatunk meg.

Nem, ez nem egy rémálom, ez maga a valóság. A kormány komolyan gondolja, hogy különféle adókkal éves szinten –egyes számítások szerint - 60-70 ezer forintot húzzon ki a családok zsebéből. A magunk részéről legfeljebb ötleteket adhatunk, honnan spórolható meg ez az összeg.

A jól megválasztott bankszámlával a kivetett adónál jóval többet lehet megtakarítani. Ettől persze még nem fáj kevésbé, ha újabb sarcokat vetnek ki ránk. Valóban léteznek nulla forintos bankszámlák, bár a legtöbb banknál a díjmentes utalásoknak és ingyenes készpénzfelvételnek az ára az, hogy havi fix díjat kérnek a számlavezetésért. A jövőre bevezetendő banki tranzakciós adó (sárgacsekk-adó, ha így jobban tetszik) véget vet a díjmentes utalásoknak, így az ilyen számlákkal rendelkezők bankköltségei biztos, hogy emelkedésnek indulnak.

A többség azonban nem ilyen számlákban ül. Itt az ideje tehát, hogy összehasonlítsuk a bankszámlák költségeit és olcsóbbra váltsunk. (Bankszámlaválasztó kalkulátorunk itt található.) A pénzügyeink minden területén találhatunk spórolási lehetőséget, érdemes tehát átnézni minden kiadásunkat és pénzügyekkel kapcsolatos bevételeinket. A számlánkon felejtett, nem akciós kamattal lekötött pénzen is nagyot bukhatunk. Érdemes tehát a futamidő végét észben tartani és ismételten lekötni, lehetőleg akciósan. Aki rutinos kamatvadász, tisztában van vele, hogy a pénz mozgatásának ára elviheti a többletpénzt. Fontos tehát, hogy a pénzfelvétel vagy utalás árával is kalkuláljunk.

Nagyobb összegnél tízezreket is spórolhatunk. Tavaly egyik ismerősöm 90 ezer forintot takarított meg azzal, hogy nem a saját számlájáról, hanem a család egy másik tagjának bankjából vette fel lakásvásárláskor a készpénzt. Az eladó ugyanis ragaszkodott a készpénzhez, és mivel 10 millió forint feletti összegről volt szó, körbejárta a család, hogyan lehetne a legkisebb költséggel kivenni a pénzt a bankból. A legolcsóbb megoldás az lett, hogy átutalta a pénzt egy családtag számlájára, mert annál a banknál a készpénzfelvétel árának felső korlátja volt. Tény, hogy kissé macerás lett az eljárás, és több órát eltöltöttek az üggyel, de a 90 ezres spórolás bőven kárpótolta őket. (Most legújabb kalkulátorunkkal kiszámolható a pénz mozgatásának költsége.)

Ugyancsak érdemes elővenni a biztosítási szerződéseinket és évfordulónál olcsóbbra váltani, ezzel is megspórolva a biztosításokra kivetett adókat.

A telefonálásnál pedig át kell gondolni a szokásainkat és Skype-ra vagy egyéb, díjmentes alkalmazásokra lehet váltani. Igaz, hogy ezekhez jó internet-kapcsolatra van szükség.