AZ ÉN PÉNZEM

Nagyot nőttek az elmúlt hónapokban a Start-számlákra adott kamatok. Ezzel együtt megugrott a számlanyitások száma is. Ugyanis tömegesen ismerik fel a szülők, milyen jó megoldást jelent a Start-számla Babakötvényestül, ha valaki a gyerekéről szeretne gondoskodni.


Október óta megugrott a Start-számlát nyitók száma. Olyannyira, hogy átlagosan már csaknem minden második, 2011-ben született gyermeknek van ilyen számlája. Mint korábbi posztunkban is megírtuk, nagyon jó befektetési lehetőség, ha a Babakötvényt Start-számlára helyezzük, és az állami támogatást is kihasználva itt takarítunk meg a gyermek jövőjére.
Legalábbis a „kitudjamikorramilyenhozamot" biztosító (most leginkább nagy bukást hozó) unit linked biztosításokkal szemben.
(Itt azért megjegyezzük, hogy sima kockázati életbiztosítást - ami nélkülöz mindenféle befektetési elemet - ajánlatos kötni, hogy halálunk esetén a gyerekről gondoskodjunk. A befektetéssel kombináltat nem ajánljuk, mert egyrészt iszonyúan sok költséget pakolnak rá, másrészt olyan kockázatos befektetési alapokra beszélik rá az ügyfelet, amin aztán nagyot lehet bukni.)
De vissza a Start-számlákhoz. Jó hír, hogy itt is emelkednek a kamatok. Az elmúlt hónapokban egészen átrajzolódott a kínálat. Éppen ezért érdemes jól körülnézni, hiszen jelenleg 4,5 százaléktól 10 százalékig találhatunk banki illetve takarékszövetkezeti ajánlatokat. Egyre több helyen kötik jegybanki alapkamathoz, hogy mennyit adnak. Így a jelenlegi emelkedő kamatkörnyezetben sok helyen automatikusan nő a hozamunk. Fontos, hogy a 2006-tól született gyerekek szülei bármikor megnyithatják a Start-számlát, nem csak az újszülötteknek jár a lehetőség. És még egy, nem elhanyagolható szempont: szinte mindenhol ingyenes a számlavezetés.
 


TOP ajánlatok:

Ma reggel az Erste Bank is bedobta a törölközőt kiváltó hitel ügyben. A devizahitelesek egyelőre nem tudnak lépni.

Csökken a végtörlesztési esélye azoknak, akik úgy jelentették be ezt a szándékukat a bankjuknak, hogy nem volt a zsebükben pénz vagy hitelígéret a banktól. Mármint írásos hitelígéret, ugyanis a szóbeli mit sem ér.
Sokan gondolták úgy december utolsó napjaiban, hogy érdemes lehet még próbálkozni, hitelt pedig januárban igényelnek, hátha... Hát nem jól gondolták. Már január első napjaitól több bank nem foglalkozik a kiváltó hitelekkel. Az Erste Bank pedig ma reggel tudatta, hogy nem fogad már be forint alapú kiváltó hitelekre igénylést. Persze a már beadott kérvényekkel normál menetrend szerint dolgoznak. Ugyanakkor el is bizonytalaníthatja a jelenlegi (és várható) forint kamatszint az embereket: megéri-e forintra váltani. Hiszen jóllehet megszabadulnak az árfolyamemelkedés rémétől, viszont egy minden felső korlát nélküli kamatemelési lidérc ülhet a nyakukba.
Viszont itt van – illetve lenne, mert még nincs – az új formába öntött gyűjtőszámla a végtörleszteni nem tudó devizahiteleseknek. A szabályozásnak január végéig kell megszületnie. Eszerint 180 forintos svájci frank és 250 forintos euró árfolyam felett a havi törlesztőrészletet forintban egy gyűjtőszámlára teszik. És ez az itt gyűlő tartozás nem kamatozik! Csak 2016 után kell visszafizetni a gyűjtőszámlán lévő tartozást, ráadásul ez csökkenhet is, amennyiben addig a devizaárfolyam a 180 illetve 250 forint alá süllyedne. (Mondjuk erre momentán semmi esélyt nem látok.)
Az új szabályozás (amelynek meghozatalát nem siette el a kormány) ráadásul tartalmaz majd egy manapság nem elhanyagolható pontot. Nem egy végtelen forintgyengülést kell ugyanis később kifizetniük az adósoknak. Amennyiben a svájci frank ára 270 forint, az euróé 340 forint fölé nőne, nem emelkedik a devizahiteles tartozása a számlán, a különbözetet efölött az állam fizet. (Amikor először jelentették ezt be, még oly távolinak és elképzelhetetlennek tűntek ezek a számok. A múlt heti forintzuhanás bebizonyította, hogy nagyon is elképzelhető árfolyamokról van szó.) A kölcsönt felvevők árfolyamkockázata tehát véges.
De nem ez a helyzet azokkal, akik most vesznek fel forinthitelt a végtörlesztéshez. Úgy tűnik, nekik parttalanul meg kell fizetniük a gazdaságpolitika csetlés-botlásait.
Az elmúlt napokban erősödött a forint (főként persze az euróval szemben), de az adósok terhét a jövőben meghatározó pénzpiaci kamatok egy jottányit sem mentek lejjebb. Egyre tartja magát ráadásul az a vélemény, hogy már rövid távon is tovább emelkedhet a jegybanki alapkamat. A forinthitelek kamata akár az égig is nőhet.

A külföldi számlanyitások elharapódzása sokak fantáziáját megmozgatta. Egyik ismerősöm mesélte, hogy a bankjánál próbált érdeklődni a dologról. Ott lelkesen elkezdték ajánlgatni, hogy tegye pénzét euró alapú alapba, de nyithat devizaszámlát is. Dühöngött. Nem csak azért, mert teljesen félreértették (neki nem a forintban, hanem az egész országban ingott meg a bizalma), azért is, mert megnézte, mennyibe is kerülne neki a számla.

Néhány banknál tényleg elég durván számolják fel a költségeket. Nem egy pénzintézet akad, ahol fizetni kell akkor is, ha pénz érkezik. A következő évben ráadásul kifuttatnak néhány akciót, így a számlák fenntartása drágul. A devizaszámláknál különböző címeken is megsarcolják a magyarországi bankok az ügyfeleket. A fizetési megbízás módosítása 20 eurót is kóstálhat, ha pedig valaki bankinformációhoz szeretne jutni, az már 30 euróba is belekerülhet. A megbízás visszavonásáért, módosításáért 5-10 dollárt is legombolhatnak.

A devizánál általában is jobban észnél kell lenni. A trehány ügyfelek sokszor csak lázas telefonálgatással tudják helyrehozni egy-egy tévedésüket. A forintszámláknál ez többnyire sikeresen hajtható végre és különösen a pénztárcát sem terheli meg. Nem ez a helyzet azonban, ha valaki a nemzetközi átutalásnál vét (ahogy a hozzánk érkezett jelzésekből látjuk, manapság bőven akadnak ilyen tranzakciók). Érdemes koncentrálni az úgynevezett IBAN-számra, ennél ugyanis egy aprócska elírás (aminél a hazai bankszámlaszámoktól eltérően nem is feltétlenül sikít a rendszer) igen sokba kerülhet. Ennek oka, hogy a külföldi bankoknál automatikus a feldolgozás, de ha valami gond van, akkor kézzel kell intézni, amit keményen le is számláznak.

Kedves Honfitársaim, nem lenne mégis jobb maradni a mi kedves forintunknál?

A magyar nyelvű ügyintézést hirdető (meglehetősen rossz feltételeket alkalmazó) ausztriai bankoknál hirtelen megnőtt az ügyfélforgalom.  Akad olyan határmenti pénzintézet, ahol a két ünnep között már minden időpont betelt, annyi magyar jelentkezett be számlanyitásra.

 Nagyon régen olvastam egy novellát. Ködös emlékeim szerint ebben azt írták igen plasztikusan le, hogy a metrón az Ördög csinál mindenféle csúnya és szélsőséges dolgot, egészen addig, amíg az egyik utas azt nem mondja: ezt NEM HISZEM EL! Erre szétrobban a kép, és visszaáll a rend. Na, én mostanában igen sokszor mondogatom ezt, de valahogy még sem változik semmi.

Az országunk már nem köztársaság, a legfőbb bírói fórumot tulajdonképpen kasztrálták, a médiatörvény leple alatt épp az ellenzék egyik rádiós fórumának elhallgattatásán dolgozik a kormányzat. Már hajszál választhat el minket attól, hogy egy kedvenc lovat nevezzenek ki szenátorrá. Jut eszembe, szenátorasszonyunk már van. Erről meg valamiért a nyugdíjpénzek lenyúlása ugrik be. A háromezermilliárd már elpárolgott, most az ország devizatartalékára kacsingatnak. Nem nehéz elképzelni, hogy a lenézett pénzpiac ezzel mit művel majd. Köddé teszi, és a nyomát is elfújja.

Mindez szabadságharcként, némi pökhendi mázzal bevonva és a teljes tudatlanságot feltételező szósszal leöntve tálalják nekünk. Az egyik olvasónk szerint mi (általában a közgazdászok) látjuk teljesen rosszul a dolgokat. Mikor, mely évszázadban szerette az eltérő szokás-rendszerrel, kultúrával rendelkező magyarokat a nyugati vagy az Amerikából diktált külföldi tőke – kérdi. Ő a krisztusi szeretet jegyében úgy látja: az lenne az első feladat, hogy végre merjük felvállalni másságunkat, más emberi habitusunkat. (Levelében nem ez az egyetlen, amit nem teljesen értünk.)

Nos, neki és még biztosan nagyon sokaknak nyilván tetszik az, ami itt történik. „Másságunk felvállalása” viszont kicsit problémás lehet a XXI. században, Európa közepén. Persze meg lehet próbálni. Úgy tűnik, azt hogy ez milyen eredménnyel járhat, egyre többen vélik tudni. Vastag sugárban megindult ugyanis (úgy az IMF távozását követő napokban) az országon túlra azoknak a pénze, akik mindennek, csak nem a leggazdagabbaknak nevezhetők. Ez egyébként abból is látszik, hogy a magyar nyelvű ügyintézést hirdető (meglehetősen rossz feltételeket alkalmazó) ausztriai bankoknál nőtt hirtelen meg az ügyfélforgalom.  Olyan emberek ülnek autóba és viszik ki kis megtakarított pénzecskéjüket, akikről soha senki (még önmaguk sem) feltételezett volna ilyesmit. Akad olyan határmenti bank, ahol a két ünnep között már minden időpont betelt, annyi magyar jelentkezett be számlanyitásra.

Rettegve gondolok arra, hogy az eddigi tapasztalatok alapján mit és miként tett a kormányzat azokkal, akiket ellenállóknak tartott. Új devizaszabályok jönnek, esetleg megpróbálják lezárni a határokat? Vagy a tévelygőknek megengedik, hogy fix árfolyamon átváltva egy állami banknál helyezzék el hazahozott pénzüket, cserébe megkapják az „Ön elfogadható állampolgár” címét?

Utóbbiakat persze tekintse mindenki csak képzelgési képességeim bizonyítékának.  Én amúgy ezeket leírva is egyre litániázom magamban, hogy „nem hiszem el”. Hátha egyszer valaki, valahol meghallja, és varázsütésre visszahozza azt a nem bóvli országot, amire egykor nagyon büszke voltam.

Pénzügyek terén a fiatalok lázadása szüleikkel szemben mindössze abban merül ki, hogy elhagyják a számukra választott bankot. Mintha nem lenne fejlődés a korosztályok között: ugyanazok a szempontok fontosak számukra, mint felmenőik számára.

A fiatalok egyre korábban nyitnak számlát, de ilyenkor még a szülők választanak számukra bankot. Később azután, szinte tekintet nélkül arra, melyik ez a pénzintézet, váltanak. Cikinek érzik ugyanis a korábbi helyen maradni – vonta le a következtetést a Xallis Consulting. Az ezt megalapozó kutatás szerint éppen ezért a 26 éves életkor elérésekor a legnagyobb magyar lakossági bank brutális piacvesztést szenved el.

A bankválasztási szempontokat áttekintve azonban ez nem feltétlenül marad is így. Magam is sok olyan fiatalt ismerek, akik otthagyták az OTP-t, majd végül mégis visszamentek. Jól látszik ugyanis, hogy az életkor előrehaladtával egyre fontosabb szemponttá válik, hogy legyen a közelben bankfiók, sok legyen az ATM, sőt az is erőteljes esik a latba, hogy nagybank legyen a számlavezető. (Sokatmondó egyébként, hogy a költségek még a kérdések között sem szerepeltek.) A lázadás tehát lehet akár átmeneti is.

Kétségbeejtő viszont, hogy minden hiába, a magyar lakosság képtelen elszakadni a fizikai bankba járástól. Olyan ez, mint a sárga csekk megtörhetetlen hegemóniája. Egy ajánlott levélért tegnap kénytelen voltam a postára menni, és döbbenten láttam a feketéllő tömeget, akik (közte nem egy fiatal is) türelmesen álldogáltak az ablakoknál, kezükben szorongatva a feladnivalót.

A Xallis a megtakarítási formák ismertségét is felmérte. Nyilván senkit sem lep meg, hogy a lekötött forintbetét és az ingatlan tudott csak 50 százalék feletti arányt elérni. Ahogy, hiába égették meg sokan magukat a válság nem múló évei alatt, a megtakarítási preferenciák között még a 18-29 éveseknél is az ingatlan áll az élen.  (Ez csak a 60-70-es korosztály esetében szorul a gyermek – mint legjobb befektetés - mögött a második helyre.)

Úgy tűnik, koravén a magyar ifjúság. Vagy mondjuk inkább azt, az egész társadalom szorulna egy alapos fiatalításra?