AZ ÉN PÉNZEM

Nagy dérrel-dúrral csaptak bele a takarékszövetkezetek a végtörlesztési versenybe. De úgy tűnik, nem bírják sokáig szuflával. Akarom mondani: tőkével.

A legolcsóbb forinthitelt nyújtónál például már betelt a keret, nincs több kölcsön. (Pedig hol van még az év vége.) A többieknél sem lesz több tőke a hitelek kiváltásához. Szabad pénz persze lenne, de ezek a fránya jogszabályok olyan hatalmas tőkekövetelményeket írnak elő, amivel ezek a kicsi takarékok nem rendelkeznek. A takarékpontos ajánlat mögött ugyan ott áll a Takarékbank – ennek van nagyobb méretű tőkéje – de kérdés, hogy meddig bírja a rohamot.

Persze a csúnya multiknak van tőkéjük, de őket inkább kiebrudalnák az országból.

Pedig nyomulnak a takarékok, hirdetnek, kampányolnak. Csak éppen azt nem lehet tudni, hogy pontosan mit is akarnak nekünk eladni. A hitelek feltételeit ugyanis legfeljebb részlegesen teszik közzé. A takarékszövetkezetek és a Takarékpont akciók sorát hirdeti. Az akció pedig már csak olyan, hogy lejár… Nem ártana tudni már most, mi lesz utána.

Igaz, hogy be lehet menni a fiókba, ha valaki meg akarja ismerni a pontos feltételeket, de ott már nem biztos, hogy a meghirdetett kamattal találkozik . Ugyanis lehetőség van arra, hogy pofára mérjék az árut. Azaz egyéni kockázat alapján mérlegeljenek.

A hitelre vágyókban reményt kelthet, hogy nem csak az Erste, hanem más nagybankok is beszállhatnak ténylegesen a versenybe. Ha ez így lesz, akkor ezeknél is lehet majd 10 százalék körüli thm-mel (teljes hiteldíj mutató) hitelhez jutni, és nemcsak a 12-15 százalékos ajánlatok közül válogatni.

Igaz, akkor megint a csúnya multihoz megy a magyar… De ha egyszer ott van pénz?

Az egész világ végtörlesztési lázban ég, és számolgatja, hogy megéri-e forinthitelre váltani. (Egyelőre nem igazán.) De ha sikerül valamennyi készpénzt összegyűjteni, és részben fizetni, majd a maradékra hitelt felvenni, úgy már érdekes lehet a dolog.

Azzal azonban számolni kell, hogy ha a forinthitelt más banktól veszem fel, akkor bizony számlavezető bankot is váltok majd. Ugyanis mindegyik arra pályázik, hogy a jövedelmem hozzájuk menjen.

Ha tehát nem lenne elég gondom, még a bankszámlák költségeit is figyelni kell. A különbség ugyanis évente 40-50 ezer forint is lehet a legjobb és a legrosszabb ajánlat között.

A kérdést akkor is érdemes körbejárni, ha valaki nem akar végtörleszteni, és bankot se váltana. Ugyanis mindenhol több számlacsomag közül lehet választani, és nem biztos, hogy épp a legjobb fajtában csücsül az ember. Csak ismerni kell a saját bankolási szokásainkat, és annak megfelelően kell választani. Ez havonta akár ezreket is hozhat.

Kizárták az ügynököket a végtörlesztési mókából. Pedig akár sokszázezer ügyfél is dönthet úgy, hogy forinthitelre váltja át mostani devizahitelét, ami jó kis jutalékot hozhatna nekik. A jutalék így elmarad, amit – a közvetítők érvelése szerint - egyébként is a bank fizet.

Csakhogy vigyázzunk ezzel az érveléssel. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem az fizeti az ügynök árát, aki megveszi a terméket, legyen az hitel, biztosítás vagy bármi más? Persze igaz, hogy a bank/biztosító/eladó cég adja oda a jutalékot, tehát magát a cselekvést valóban az eladó hajtja végre (nyelvtanilag helyes az érvelés.)

De a termék árában benne van a jutalék is! Vagyis én, mint fogyasztó fizetem azt. A jutalékkal együtt kerül annyiba, amennyibe. És még csak nem is az én érdekeimet képviselik ebből a pénzből.

Rengeteg rémtörténet kering a piacon azokról a hitelközvetítőkről, akik olyan kölcsönt sóztak az ügyfélre, amellyel sokan jól jártak. Csak épp a hitelfelvevő nem.

Zokogni tehát egyelőre nem kell amiatt, hogy közvetítők nem vehetnek részt ebben a mostani buliban.

Ugyanakkor jó lenne, ha tanácsadókhoz fordulhatnának az emberek. A közvetítők egy része valóban alkalmas lenne erre a feladatra. Bár egyelőre ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a bankok hitelkiváltó ajánlatai között. (Időnként úgy tűnik, hogy ők maguk sem döntötték még el, mit is csináljanak.)

Érdemes lehet várni egy kicsit, hogy tisztuljon a kép. Jöhetnek még újabb ajánlatok is. Mi magunk pedig tájékozódjunk minél több helyen. 

Közvetítőt ne keressünk, sőt hajtsuk el, ha jön, mert a törvény nem engedi, hogy a buliban részt vegyenek. 

Sokan azért vettek fel devizahitelt, hogy azzal takarózzanak az adóhatóság előtt. (Persze nem ez a jellemző a többszázezer devizahiteles döntő többségére.) Így ha jött egy ellenőrzés, nyugodtan mondhatták: a palota hitelből épült, nem az eltitkolt jövedelemből.

Most nagy dilemma előtt állnak: végtörleszteni, vagy nem végtörleszteni. Kifizetnék ugyanis zsebből a mára megdrágult kölcsönt, zsebre is vágnák az állami ajándékot, amit a végtörlesztés kedvező árfolyamán érnek el. De mi lesz, ha jön a NAV, alias APEH, vagy akárhogyishívják adóhatóság.

Bizony jöhet, ahogy ezt online lapunknak le is szögezték.

Ettől persze most megrettenhet az a többszázezer devizahiteles is, akinek valóban nincs pénze, és úgy próbálja meg összeszedni a teljes rokonságtól azt a pár milliócskát, amivel szabadulhat a kölcsöntől. Akkor most őket is vizsgálgatják majd? Hogy bizonyítják, hogy honnan jött a pénz? Írassanak papírt a rokonokkal, hogy tőlük kaptak kölcsön? És vajon a kisvállalkozó nagybácsi biztos szeretne egy olyan papírt adni, amiben az áll, hogy ő adott kicsi unokahúgának 3 milliót? (És ezzel ő vonná magára az adóhatóság figyelmét.)

Rettegni azonban nem kell. A NAV a vagyonosodási vizsgálat keretében a nagyhalakra vadászik – legalábbis nekünk ezt mondták. Önmagában a végtörlesztéseket nem fogják vizsgálni. És persze kapacitásuk sincs arra, hogy mindenkit megnézzenek. Valószínűleg akkor bukkannak fel, ha valami más miatt is felhívtuk magunkra a figyelmet. (Vagy valaki más hívta fel a figyelmüket.) Persze akkor rákérdezhetnek még akár 1 milliócska végtörlesztés eredetére is. Mindenesetre nem árt jóban lenni a szomszédokkal… 

Óráról órára nő a takarékok száma, akik sorra rukkolnak elő a devizás ingatlanhitelek végtörlesztéséhez felhasználható kölcsönökkel. Ezek teljes hiteldíj mutatója (thm) 10-11 százalék körül alakul.

Tény, hogy kisebb lesz a havi törlesztőrészlete annak, aki ezen az áron egyszerűen lecseréli a jelenlegi devizahitelét. De ez nem annak köszönhető, hogy olyan bombázóak lennének a forinthitelek. Hiszen az áruk magasabb, mint a most végtörlesztésre váró devizahiteleké.

Azért lesz kisebb a havi részlet, mert forintban számolva nem ugyanakkora tartozásra kell fizetnie.

Például ha valakinek – aki svájci frankos hitelt vett fel - a tegnapi 245 forintos svájci frank árfolyamon 23 millió forint volt a tartozása, a 180 forintos végtörlesztésnek köszönhetően csak 16,5 millió forintot kell kifizetnie. Ha pedig nincs készpénze, akkor csak ennyi kölcsönt kell felvennie.

Ez persze első ránézésre jónak tűnik annak, aki visszafizetné a hitelt, de végső soron mégsem fog jól járni... 

A takarékok pénzpiaci kamathoz kötik a hitelek árát. Ez örvendetes, hiszen ettől kezdve nem hasraütésszerűen változik majd a hitel ára. Csakhogy többségében ezek a kamatok – a kondíciók szerint - túlságosan gyakran, akár 1-3 havonta módosulhatnak.   

Elnézve az ország gazdasági helyzetét, a külföld véleményét (most a gazdaságról alkotott véleményre gondolunk, amin jelentősen ront az egész végtörlesztéses történet) és a forint árfolyamának alakulását, jó kis kamatemelés néz ki.

Márpedig akkor nagyon gyorsan drágulhatnak majd ezek a hitelek.