Foglaljon helyet – mosolyog melegen a banktisztviselő a hitelkiváltó kölcsönért folyamodóra. Azután jönnek sorban a kérdések. Amint kiderül, hogy az ügyfél havi rendszeres havi jövedelme nem rúg többszázezer forintra, előbb a melegség, majd a mosoly is teljesen eltűnik. A minimálbér vagy annál alig többet felmutató pedig még azt is könnyen megkapja: minek vesz lakást, akinek erre nincsen pénze!

Úgy tűnik, a végtörlesztés remek módszer arra, hogy rendet vágjon a magyar társadalomban. A legtöbbet azok nyerik a kormány ajándékán, akik képesek annyit összeszedni, hogy zsebből rendezzék devizatartozásukat (a fix árfolyam miatt mesebeli feltétellel). Mint a megjelent nagybanki ajánlatokból látszik, azok sem járnak annyira rosszul, akik bár most nem tudják az összes szükséges pénzt összeszedni, de képesek havonta félretenni. Jobb helyzetük ugyanis konkrét kamatkedvezményt jelent. A havi jövedelemátutalás nagysága szerint jár a „hűség” kamatkedvezménye az OTP-nél (350 ezer forint feletti havi jövedelemátutalás esetén majdnem egy százalékponttal olcsóbb a hitel).  A Budapest Banknál a jól keresők akár öt százalék alatti hiteldíjjal is megúszhatják.

Sajnos azonban elég széles rétegeknek még a barátságos tekintet sem jár most a bankosoktól. Lehet, valaha ők is a „kiváltságosok” közé tartoztak (csak időközben megszűnt a cégük vagy leépítették őket – amitől egyébként a ma még jól keresők sem védettek). Lecsúsztak, a mostani „játszma” pedig még egy jó nagyot taszajt rajtuk.

Egyre több elemző figyelmeztet ugyanis arra, hogy azok helyzete, akik nem képesek szabadulni devizahitelüktől, az egész ügylet hatására drámaian romolhat. Hiába mondja ugyanis a kormány, hogy az ország sérülékenysége csökken a devizahitel-állomány mérséklődése nyomán, a fránya külföld ezt valahogy mégis másképp gondolja. A devizahitelek forintra váltása (ennek másik oldala ugyanis, hogy a bankok saját pozíciójuk miatt kénytelenek eladni a forintot és azon devizát venni) önmagában is gyengíti a forintot.

Hja kérem,  mindenért fizetnie kell valakinek!