Akadnak banki szakértők, akik majdnem biztosra veszik, hogy a válság kitörése után tapasztalthoz hasonló vad küzdelem indulhat a megtakarítók pénzéért. Ez pedig (mint látszott 2009-ben is) elsősorban a bankbetéteknél jelent csuda jó kamatokat.

Már itt a Mikulás, de egyelőre nem látjuk, hogy tömegesen elszálltak volna a betétkamatok. Azért mozdulatlannak sem tekinthető a piac. A 8,5 százalékos ajánlat két egész százalékponttal haladja meg ugyanis a jegybanki alapkamat szintjét, ami már önmagában is a jó két évvel ezelőtti helyzetet idézi.

Emellett – igaz inkább csak jól hangzó csaliként – a tíz százalékos kamat is felbukkant. Nem is egy helyen.

A betétesek jobb felkészültségét (vagy netán az általánosabb pénzhiányt?) jelezheti viszont, hogy 10 százalék ide, vagy oda, nem ugranak a megtakarítók. Régebben jól látszott, hogy ha a transzparensekre valamilyen impozáns szám került, az alaposan megdobta a keresletet. Még akkor is, ha végül kiderült (mint van sokszor): ahhoz, hogy valaki ezt megkapja háromszor kell megpördülni, majd lehajolva az ujjakat meghatározott sorrendben tartva integetni. Ja, és minden nem érvényes, ha nem a megfelelő égtáj felé hajtja végre valaki. Amúgy pedig, akinek mégis sikerült mindezt megfelelően kiviteleznie, annál az EBKM (ez mutatja meg valójában mennyit is hoz a pénzünk) tizedekkel emelkedik. A magas kamat ugyanis csak rövid időre, és a legvégén jár.

A bankok most mindenesetre (megint) nagyon vágynak a pénzünkre. Akinek van lehetősége, annak mindenképpen érdemes kihasználnia a helyzetet. De, mint mindig, nem árt észnél lenni!