AZ ÉN PÉNZEM

A bankok mindig nyernek. Itt az élő példa arra, hogy nem veszthetnek. Mindig megkapják az ellentételezést, így a végén nyereséggel jönnek ki a buliból. Elindult az új, támogatott lakáshitel, a sokkal olcsóbb régi pedig „magától” eltűnik a piacról. Csak az ügyfél jár rosszul.

Alig egy hete mérgelődtem az új, támogatott lakáshitel miatt, ami a bankok zsarolásának köszönhetően jóval drágább lett, mint ahogy a kormány eredetileg tervezte. Bezzeg az új konstrukcióval az OTP ripsz-ropsz el is tudott már indulni. (Ezt a héten jelentette be.) Miközben az eredetileg jóval olcsóbb hitelt valahogy fél éven át nem volt képes nyújtani. Sajnos azonban az OTP ezzel az indulással egyidőben szépen, csendben eltüntette az egyébként még mindig élő, régi típusú támogatott hitelt is.

Nincs itt másról szó, mint a profitról. Tény, hogy a 2009-es, támogatott hitel csak új otthon vásárlására és korszerűsítésre jár(t), és sokkal szűkebb réteg vehette igénybe, mint a most bevezetett, új hitelt. Csakhogy aki jogosult volt rá, annak bizony nagyon kedvező kölcsön volt. A támogatás 20 évre jár(t), a kamat a támogatás mértékétől függően 5,8 és 8,5 százalék között volt. Az OTP nem véletlenül tüntette el a régi típusú, támogatott kölcsönt. Hogy nézne ki egy jóval olcsóbb kondíció házon belül? Még azt vennék fel az ügyfelek! (Tartok tőle, hogy az OTP mozdulatát követi majd a kormány, és egyszerűen megszünteti egy tollvonással a régi, csúnya szocialisták által bevezetett támogatott hitelt.)

Bezzeg az új hitel! A mai pénzpiaci hozamokkal számolva, új lakásnál és három gyereknél 7,55 százalék a kamat már az első évben. És mivel a támogatás csak 5 évig jár, és minden évben egyre kevesebb, 5 év múlva 12,86 százalék lesz már a kamat. Míg a régi típusú, az OTP által már nem nyújtott kölcsönnél az eredeti, alacsony kamat maradt volna.

Nem csoda, hogy sok bank már most is azt nyilatkozta, hogy nem fogja bevezetni a támogatott hitelt, mert a saját kölcsönét is elég kedvezőnek tartja. A vicc az, hogy ez tényleg igaz. Valóban vannak kedvezőbb, piaci alapú hitelek is. Nem csak akkor lesznek jobbak, amikor 5 év múlva kifut az állami támogatás az otthonteremtő hitelből, hanem már az első évben is versenyképesek. Tehát egy nem támogatott hitel akár olcsóbb is lehet, mint a támogatott.

Csak néhány példa a piacon fellelhető, 12 százalék thm (teljes hiteldíj mutató) alatti jelzáloghitelekre: A Budapest Bank 10,74 százaléktól, a Gránit 11,27 százaléktól, a K&H 11 százaléktól nyújt kölcsönt, míg az Unicreditnél a thm 11,43 százalék. (Ami a hitel költségeit is tartalmazza!) Míg a támogatott lakáshitel esetében az OTP-nél a thm 11,31-11,75 százalék.  

Mit lehet hát tenni? Kedves leendő hitelfelvevők! Tessék szépen körbenézni!

Legfrissebb cikkünk a támogatott hitelekről konkrét számokkal a honlapunkon olvasható. 

A bankok (nem támogatott) jelzáloghiteleinek kondíciót itt szedtük csokorba. 

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál. 

Úgy tűnik, még mindig az össznépi csiki-csuki része a biztosítók átverése. Bár a Pénzügyi Békéltető Testület sokszor ad igazat a károsultaknak a biztosítóval szemben, azért az esetekből időnként kitűnik, valami nem stimmel a károkkal kapcsolatban. Csak bizonyítani nehéz az egészet.

Lehet, hogy a biztosítók sem lennének annyira szigorúak a kárfelmérésnél és kárkifizetésnél, és nem érezné azt az ügyfél, hogy - képletesen - egy kínvallatáson esik át, ha a biztosítóknak nem kellene a csalások leleplezésén munkálkodniuk. Becsületes ügyfélként persze sért a feltételezés, hogy a csalókkal egy kalap alá vesznek, de egy múlt heti eset elgondolkodtatott.

Egyik ismerősöm ugyanis azt mesélte, hogy gondok voltak a lakása riasztóberendezésével. Kijött a cég, amelyikhez be van kötve a riasztás, és mivel a műszaki problémát nem tudták megoldani, a riasztórendszer paneljének cseréjét javasolták. Cirka 30 ezer forint, erre lehet számítani – így hangzott a becslés. Majd a lehető legnagyobb természetességgel azt javasolták, hogy a legközelebbi vihar esetén jelentsék be, hogy villámcsapás érte a házat, tönkrement a panel, ők adnak számlát, IGAZOLJÁK a villámcsapás okozta kárt, és így a biztosító állja a beruházást.

A történet arra ösztönzött, hogy egy kicsit megértőbbé váljak a biztosítókkal szemben. (Persze csak egy kicsit.) Mivel a honlapunkat és a blogunkat is a hétköznapi embereknek, a pénzügyi terméket fogyasztóknak szánjuk, és nem a pénzügyi szolgáltatást nyújtóknak, ezért ennek szellemében írjuk cikkeinket is. Alapvető beállítottságunk is a fogyasztóvédelem. (Egyszer az egyik banki sajtós – akivel egyébként kedveljük egymást – azzal hívott fel egy vitriolos hangú cikkem után, hogy csak ennyit mondott: a májad, a májad! Igaza volt, tényleg jól esett megírnom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elmeszelte a bankot egy olyan ügy miatt, amiről már hónapokkal korábban folyamatosan azt írogattam, hogy versenytörvényt sért, és visszaél az ügyfelek kiszolgáltatottságával)

De vissza a biztosítókhoz. A Pénzügyi Békéltető Testület ismét pellengérre állította a Generalit, és éppen egy viharkáros ügy miatt. Ugyanis egy vihar után a biztosító a kár egy részét kifizette az ügyfélnek, egy másik részénél azonban arra hivatkozva nem akart téríteni, hogy egy évvel korábban ugyanazokra a károkra kért pénzt az ügyfél, és szerinte azokat nem javíttatta meg. Valójában tehát ismét az egy évvel korábbi vihar miatti kárra akart pénzt. A PBT arra jutott, hogy összehasonlítva a két vihar után, a kárfelvétel során készített fényképeket, részben megalapozott az ügyfél panasza. Így ajánlásában azt írta elő, hogy a tetőn elmozdult cserepek miatt az egyik szobában keletkezett kár helyreállításának költségét állapítsa meg a biztosító, és fizesse ki. A többi kárigényt azonban nem tartotta megalapozottnak. 

Az ajánlást olvasgatva erősen az volt az ember érzése, hogy itt a biztosítónak volt igaza. Legalábbis részben. Több olyan, korábbi eset is akadt, ahol az a gyanúm támadt, hogy a biztosító vagy azért nem akar fizetni, mert „büdös” neki az eset, vagy azért, mert az ügyfél már sokadszorra kért kárkifizetést. A Generali nevét egyébként más biztosítókkal ellentétben azért ismerhetjük meg, mert magasról tesz a PBT döntésére, és nem tesz eleget az ajánlásoknak.

Én személy szerint nem egészen értem a Generalit, mert rengeteg káresetet kifizet rendben, mégis az a néhány kap publicitást, amelyik már megjárta a PBT-t, és ahol a testület szerint az ügyfélnek volt igaza, mégsem fizet a biztosító. Kötheti az ebet a karóhoz, érezheti úgy, hogy az ügyfél átveri, de összességében nem hiszem, hogy megéri neki nem kifizetni azt a pár tízezer forintot. (Cserébe romlik az imázs.)

Persze ügyfélként nagyon mérges leszek, ha velem szórakozik a biztosító, mert túl sok a „furcsa” kár. Nem vagyok naiv, csalások, füllentések mindig lesznek. Emlékszem, hogy a kilencvenes években sokan sportot űztek abból, hogy az utasbiztosításukból fedezték a külföldi útjaikat. Csak egy kis macerát kellett kiállni, amikor a helyi rendőrségen bejelentést tettek (akik nyilván nem csináltak semmit), és máris benyújthatták azt a hatalmas kárlistát, amit az autóból loptak el. Ma már egyébként nem fizet a biztosító az autóból kilopott holmik után.

Az is sokáig divat volt (tán még ma is az), hogy ha valaki egy betörés után legalább az értéktárgyainak egy részét pótolni akarta, akkor a valós kár többszörösét kellett bediktálnia, hogy ehhez a pénzt megkapja. (Értem én, hogy egy hatéves tévé után nem jár az újkori ára, de hát hol kapok én hatéves tévét, ami olyan, mint az enyém volt. Mehetek újat venni, és fizethetem a nagy részét a zsebemből.)

Ma tehát folytatódik ez a társasjáték. Az ügyfelek egy része csal, a biztosító nyomoz, és időnként annak sem fizet, akinek kellene. Muszáj ezt tovább játszani? 

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál. 

A régebbi lakáshitelben csücsülők nem egyszer szembesültek már azzal, hogy a bank, ha úgy tartotta úri kedve, jókorát lökött a kamaton. Ebben a hónapban még van megoldás! Át lehet szerződni olyan kölcsönre, amelynél csak a pénzpiac (és nem a bank kénye) alakíthatja a kamatot. A svájci, de az európai irányadó kamatláb is nullával kezdődik, csak a tizedeseknél találunk értékeket. Ez pedig a szakértők szerint hosszan így marad (akad, aki 30 éves időtávról beszél).

A lehetőség tehát – ami már áprilisban megnyílt – elég vonzónak tűnik, az adósok azonban mégsem rohamozzák a bankokat. Azok ugyanis inkább igyekeznek úgy tenni, mintha nem is hallottak volna az átlátható árazásról. Miközben az ügyfelek számára – persze a banknak sokat hozó – teljesen érdektelen termékekről kéretlenül is kapjuk a szórólapokat, sőt telefonon is felhívnak minket, addig a hitelek átalakításának kondícióit hónapokig nem, vagy csak hosszú keresgélés után találhattuk meg a bankok honlapján.

Mi az átlátható árazás?

Az idén áprilistól az ingatlan fedezete mellett nyújtott kölcsönöknél kötelező az átlátható árazás. A kamat a pénzpiaci irányadó mutató alapján változhat, megszűnt a kezelési költség és az időszaki akció is. Akik tehát azóta vesznek fel hitelt, már nincsenek kitéve a bankok kényének-kedvének. A jogszabály lehetővé tette azt is, hogy a korábban eladósodottak augusztus végéig kérjék, hogy szerződésüket a bank az új szisztéma szerint alakítsa át. Ez vagy évekre rögzített kamatot, vagy egy irányadó pénzpiaci mutatóhoz kötött kamatozást jelent. Így a hitel ára csak akkor változik, amikor ez a referenciakamat is mozdul. Ez jellemzően a forint hitelek esetében a Bubor, devizahiteleknél az Euribor vagy CHF Libor.

És az ajánlatok

Akárcsak minden más banki termék esetén, itt is hatalmas a különbség a bankok ajánlata között. Csakhogy most az adósok ki vannak szolgáltatva a saját bankjuknak. Hiszen ha most akarok hitelt felvenni, és vagyok annyira okos, hogy körbenézzek a piacon, ki tudom választani a legjobb hitelt. (A mostani forint lakáshitelek kamata 11 és 18 százalék között szóródik!) Van tehát választási lehetőségem. A már futó hitelek esetében azonban nincs. A bank felajánlja az új konstrukciót, és vagy élek vele, vagy nem. A bankok egy részénél ugyanannyi lesz a hitelem ára az új kamatszámítási módszerrel, mint a régivel. Ekkortól azonban már én is láthatom, ellenőrizhetem, hogy mitől függ a változás. Ugyanakkor van olyan bank is (pl. a CIB), ahol drágább lesz a hitelem az új számítással. Mert a bank szerint hosszú távra kell befixálnia, hogy mennyit tehet rá a referencia kamatra, és ez neki nagyobb kockázatot jelent. Tehát a szerződés módosítását követően a futamidő végéig a kölcsön kamatozása referencia kamatlábhoz kötött marad, és újabb módosításra nincs lehetőség. Éppen ez adná az adósok számára a biztonságot. A banki feltételek alapján nagy sikerre nem számíthatunk az átlátható árazással kapcsolatban. Akad azért kivétel.

Van, akinek egyértelműen megéri

Azoknak az adósoknak, akik nem csúsztak meg a fizetéssel, érdemes bankjuknál érdeklődni. Esélyes ugyanis, hogy úgy állhatnak át a kiszámítható kamatozásra, hogy nem nő havi terhük. Ebben az esetben pedig (annak ellenére, hogy a még eleve nem drágább hitelt felajánló bankok is igyekeznek lebeszélni róla) érdemes váltani.

Ráadásul, ha a jövőben valaki úgy érzi, hogy túlzottan drágította egy bank a hitelét, és emiatt hőzöngeni kezd, akkor majd a szemére is vethetik: miért nem szerződött át átlátható árazásúra?

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál. 

Zsarolással érték el a bankok, hogy drágább legyen a támogatott lakáshitel. Így persze a hasznuk is nagyobb.

Nem tudok osztozni a bankok örömében, és nem állok be az ugyancsak banki érdekek szerint, szócsőként működő blogok sorába. (Tessék kérem mindig megnézni, ki a blog vagy a honlap működtetője, milyenek a tulajdonosi összefüggések. Hiszen a szék határozza meg a tudatot. Ha nem találjuk, abból is érdekes következtetéseket vonhatunk le.) Nem fogom tehát dicsérgetni az új, támogatott lakáshitelt. Leginkább azért nem, mert az ügyfeleknek drágább lett a kölcsön, ráadásul 5 év múlva, amikor az állam már nem ad támogatást, az adós szépen ott csücsül majd egy drága hitelben.

Egy korábbi blogunkban, még tavasszal számoltunk be arról, hogy a bankok egyszerűen elszabotálják a szocpol és a támogatott lakáshitel nyújtását. A törvény szerint a támogatott lakáshitel kamata nem lehetett több, mint az éves, illetve az ötéves állampapírpiaci átlaghozam 3 százalékponttal növelt értéke. A bankok azonban kevesellték ezt a 3 százalékpontot. Ezért egyszerűen közölték a kormánnyal: bevezethet mindenféle otthonteremtési támogatást, adhat szocpolt és támogatott hitelt, ezt csak ők tudják továbbadni, nekik pedig nem kötelező ilyet nyújtani. És nem is fognak, hacsak nem adhatják drágábban a támogatott kölcsönt, mint a tavaly elfogadott törvényben áll.

Néhány hónapig folyt az iszapbirkózás. A kormány számára pedig egyértelművé vált: ezek bizony tényleg nem adják sem a szocpolt, sem a támogatott lakáshitelt. Vagy nem is szerződtek az állammal, vagy ha szerződtek is, a hitelt nem kínálták. Így a kormány belátta, ki van szolgáltatva nekik. Ha szeretné, hogy menjen a hitel, engednie kell. A bankok az állampapír hozamokat még 5 százalékponttal szerették volna megtoldani, de hogy ne úgy nézzen ki, mintha csak az ő akaratuk érvényesülne, a végén a képlet a következő lett: az éves vagy ötéves állampapírpiaci átlaghozam 130 százaléka plusz 3 százalékpont. (Ez egyébként a mostani magas hozamoknál magasabb kamatot eredményez, mint a bankok eredeti javaslata.) Az egyéves kamatperiódusú hiteleknél így 12,49 százalék lett a kamat. Mint látható, a piaci kamatok is ezen a szinten vannak, sőt ennél olcsóbbakat is találhatunk. A régi verzió szerint, amit ugyebár nem kínáltak a bankok, 10,3 százalék lett volna a kamat, ami már tényleg kedvező. Ezekből jön le 5 éven keresztül az évente csökkenő mértékű kamattámogatás.

Az új verzió szerint így az első évben egy kétgyerekes család, új lakás esetén 8,11 százalékos kamattal jut hitelhez. Míg a most eldobott, eredeti törvény szerint 5,92 százalék lett volna a kamat. Hát ezért nem tapsikolok!

A bankok hitelezési vezetői egyébként arra számítanak, hogy a lakáskölcsönöknél trendfordulót hoz a kamattámogatás beindulása. Én ezt nem tartom valószínűnek, bár biztos, hogy az eddigi semminél több hitelt fognak kihelyezni. Persze nem mindenki, hiszen most is kapható új lakáshoz még a szocikormány által 2009-ben bevezetett támogatott lakáshitel. És ezt sem nyújtja mindegyik bank. A legviccesebb pedig az egészben az, hogy a szigorú feltételek mellett is a szocikormány támogatott hitele sokkal kedvezőbb, mint ez az új tákolmány. (Igaz, erre az újra többen lesznek jogosultak.) Ráadásul a 2009-es hitel esetében 20 évig jár az állami kamattámogatás, nem csak 5 évig. És azt is alig kérte valaki. Akkor mitől is lenne most fellendülés? Hát persze, hogy semmitől. 

Az otthonteremtési programról és a konkrét számokról itt olvashat. 

Nem igaz, hogy a Kúria döntése nyomán nincs esélye a devizahiteleseknek egy bankkal szembeni perben. Nem kell mindenbe beletörődni.

Viharos sebességgel söpört végig a neten a Napi gazdaság cikke arról, hogy a Kúria (leánykori nevén Legfelsőbb Bíróság) egyik döntése sok szelet kifoghat a perre készülő devizahitelesek vitorlájából, a szerződések generális megtámadása nem lesz járható út. Pedig mindössze annyi történik, hogy a Kúria lenyesegeti a „vadhajtásokat” ebben a nagy devizahiteles katyvaszban. Ennek köszönhetően kezd körvonalazódni az is, hogy miben támadhatóak a devizahiteles szerződések. Nem véletlenül vélik úgy az ügyvédek is, hogy a fent említett döntés kifejezetten kedvező, hiszen a Kúria mindössze egy rossz ügyvédi munkáról mondott véleményt. Sok mindent ugyanis nem vizsgált és nem vizsgálhatott. Viszont éppen ez adhat kapaszkodót a pereskedőknek. (A megjelent cikkünk a témában a jobb oldali hasábból érhető el.)

A Kúria döntése ugyanis egy EGYEDI beadvánnyal kapcsolatos, bár kétségtelenül generális megállapításokat is tartalmaz. Így kimondja, hogy ha a bankok a kamat mellett díjakat és költségeket is felszámítanak, vagy egyoldalúan módosítják a szerződést, az önmagában és általánosságban még nem tekinthető a jóerkölcsbe ütközőnek. Ennyi és kész. Szó sincs arról, hogy a szerződés, amit az adós kötött a bankkal, megfelelt-e a jogszabályoknak, tisztességes feltételeket tartalmazott-e. A banknak tehát lehetősége van az egyoldalú szerződésmódosításra, de ennek feltétele, hogy a szerződés külön pontban meghatározza azokat a feltételeket, amikor a bank változtathat. Tehát előre le kell írni a szerződésben, hogy mikor és hogyan módosulhatnak a feltételek, és – még egy fontos kitétel – elő kellett írni, hogy a módosítást a HATÁLYBA LÉPÉSE ELŐTT, hirdetményben kell közzétennie. (Csak hogy még bonyolultabb legyen: a kérdés megítélése időszakonként is változó, hiszen mások voltak a jogszabályok.)

Nos, kíváncsi vagyok, hány szerződésben van benne az egyoldalú módosítás hatályba lépés előtti közzététele. Nem is szólva a módosítás feltételeiről. Hiszen ezek általában arról szóltak (most lefordítom magyarra): én, a bank, akkor emelek és annyival, amennyivel akarok, és amennyit nem szégyellek. És arra is kíváncsi vagyok, hogy a szerződések és a banki üzletszabályzatok önmagukban mennyire jogszerűek. Ugyanis épp ez a legfontosabb része a Kúria döntésének: szükséges, hogy a szerződés és az üzletszabályzat jogszerű legyen. Márpedig ebben az egyedi esetben nem vizsgálhatta meg, hogy maga a szerződés és üzletszabályzat megfelelő volt-e, hiszen az adóst képviselő jogász ezt nem is kérte.

A kérdésben nagy fordulatot hozhat majd a Kúria őszre várható iránymutatása. Nem mindegy ugyanis, hogy mit mondanak ki abban a kérdésben: kinek kell állnia a kockázatokat. Hiszen ha a bank minden kockázatot az ügyfélre terhelhet – sokszor még ebben az esetben is az indokoltnál nagyobb mértékben nőttek a törlesztőrészletek -, akkor mi a fene dolga is van neki? Hol a hozzáértés, és egyáltalán mit csinál, ha nem kezel kockázatot? (Korábbi posztunkban arról írtunk, hogy szerintünk minden szereplő felelős a devizahiteles helyzetért.)

Ha pedig kimondják, hogy ezen a kockázaton osztozni kell, na, akkor szépen, egyenként meg lehet vizsgálni, hogy ez hogyan is nézett ki az egyes szerződéseknél. (Persze csak per esetén. Ne gondolja senki, hogy ez automatikus lesz.) Viszont ha egy üzletszabályzat volt rossz, akkor minden az alapján kötött szerződéssel rendelkező ügyfél együtt is perelhet. 

A mostani határozatból kiderül még, hogy nem kellett a banknak beírni a szerződésbe, hogyan alakul a svájci frank árfolyama a hitel lejártáig, és ezt nem kellett beleszámítani a thm-be sem. Ezt egyébként az ügyfelek többsége is tudja.

Félreértés ne essék, nem buzdítunk senkit arra, hogy perre menjen. (Főként nem a manapság nem ritka „jogászlovagok” unszolására vagy közreműködésével.) A per ugyanis mindenképp kockázatos. Elvesztése esetén akár milliókat is fizettethetnek az ügyféllel illeték és ügyvédi költség címen. 

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál.