Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

„Kötelező” hisztikeltés

Nagyobb a füstje, mint a lángja – mondhatjuk a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kampány eddigi napjairól. A PSZÁF árgus szemmel figyeli a hibákat (a Genertel után 7 biztosítónak kell javítania), az online alkuszok hatalmas számokkal dobálóznak, míg a független alkuszok arra figyelmeztetnek, hogy a reklámfogásként kiadott közleményeknek a fele sem igaz.

 

Lehet, hogy túl nagy a médiafelhajtás, és lehet, hogy az emberek még nem is érdeklődnek. De egy biztos: a többség ilyen olcsón még nem köthetett biztosítást. Márpedig ez jó az ügyfeleknek. Persze marhaság bizonyos magazin előfizetéséhez kötni a díjkedvezményt, és a gyorshajtásra kötött biztosítás sokak szerint már mindennek az alja. De hát csak ki kell tűnni a tömegből! Hiszen valójában minden biztosító ugyanazt az egy terméket árulja az összes autósnak, ezért valamivel fel kell turbóznia, hogy észrevegyék.

 

Nekünk pedig tanulság: ha egy piac jól összehasonlítható és jól átlátható, a verseny az ügyfelekért nagy, az ügyfelek pedig tömegesen elhagyják azt a szolgáltatót, amelyik drága, akkor az árak csökkennek. Ehhez azonban nekünk is tudatos pénzügyi döntéseket kell hoznunk.

0 Tovább

Végtörlesztés nyaralóra

Tegnap késő este a parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, ami szerint nyaralóra is igénybe lehet venni a fix árfolyamú végtörlesztést.

 

 

Egy fiktív magyar ember reggeli monológja:

 

„Jól dolgoztak tegnap este a fiúk a parlamentben. Mondogattam már néhány pálinkafőzős, vadászgatós bulin, hogy „hogy a fenébe’ nem tudom a nyaralómra felvett hitelt végtörleszteni, miért csak a Józsinak kedveznek”. Ő bezzeg kifizethette zsebből a 150 milliós villáját, és az APEH (vagy hogy a csudába is hívják) nem fogja ezért vegzálni. Pedig tudom, hogy csak azért vette fel a hitelt a házra, hogy ha jönnének a vagyonát ellenőrizgetni, akkor bemutathassa a hitelszerződését. Tudom, mert én javasoltam neki. De most szépen előszedte a páncélszekrényből az euróját, még jót kaszált is a valuta átváltásán, és kifizette a hitelét.

Hát ez mán nem járja! Bezzeg én benne ragadtam a 80 millás hitelemben, amit a balatoni villámra vettem fel. Persze nekem sem kellett a hitel, de hogyan igazoltam volna, hogy az 5 házam mellé még ezt a villát is felhúztam. Pedig vigyáztam, hogy ne minimálbérre legyek bejelentve, a könyvelőm is óva intett ettől, ezért fizetek is vagy bruttó 200 ezer után. De ez a villa mán sehogy nem jött volna ki a fizuból. Bezzeg a Józsinak már nem kell félnie a vagyonosodási vizsgálattól.

De most végre én is kifizethetem a hitelt. Nyerek is rajta, és adóvizsgálat sem lesz.”

 

 

Egy másik fiktív magyar ember reggeli monológja:

 

„Elviszem a gyerekeket az iskolába és az óvodába. Utána megint elmegyek három interjúra, de egyikből sem lesz állás. Már 3 hónapja vagyok munkanélküli. Még egy hónap és minden pénzünk elfogy. Nem fogom tudni kifizetni a számlákat. A lakáshitel törlesztője 80 ezerről 130 ezerre nőtt azóta, hogy felvettük. Jó lenne a végtörlesztéssel élni, de nincs egy vasam sem. Ha forintra válthatnám a hitelt, újra 80 ezer lehetne a részlet. De nem kapok hitelt. Nincs munkám. Pedig remélem lesz, mégiscsak diplomás vagyok, lehúztam 15 évet a szakmámban. De nem tudok szabadulni a kölcsöntől. Nyaralóm nincs, és lassan lakásom se.”

5 Tovább

Pofára adják a hitelt

A lakossági hitelek feltételei az elmúlt évek alatt egyre áttekinthetőbbé váltak. Na, a végtörlesztéssel ebbe is sikerült alaposan belepancsolni. Sohasem látott példák sorával találkoztunk ugyanis. Kezdve azzal, hogy egy precízen fizető, de nem különösebben tehetős adóst azzal lepett meg bankja, hogy megkérdezte: mit szólna, ha 1,5 százalékpontos kamatkedvezményt adnának devizahitelére? Mással (ő sem híresség, sőt hatalmas vagyona sincs) élénk tárgyalásokba bocsátkoztak, milyen feltételek is lennének számára megfelelők.

A Volksbanknál viszont arra az egyszerű kérdésre, hogy vajon érdemes e náluk másutt levő kölcsönhöz kiváltó hitelért menni, igen csak óvatosan reagáltak. Háááát, esetleg – mondták elég bizonytalanul. Azután már lelkesebben személyes találkozást forszíroztak, előre jelezve, az nem csekély időt vehet majd igénybe. Akad bank, amely legalább hivatalosan is közzéteszi: vannak különbek (az persze nem derül ki, kik is tartoznak pontosan ebbe a körbe), másról viszont csak a piacon rebesgetik, hogy így tesz.

Felborult a világ. Egyik ismerősöm szerint azonban ez csak azt jelenti, most állt a talpára. Nem arról szól a hitelbírálat, hogy egyedileg megnézik a fószert? – kérdezte álnaivul. Valóban erről szól, vagy kellene szólnia. Másrészt viszont hová lesz ilyenkor a verseny, hogy annak tisztaságáról ne is beszéljünk. Normális esetben a fogyasztó (a hiteladós is az) megnézheti az ajánlatokat, összehasonlíthatja azokat és így dönthet. Most azonban vagy szerencsés pillanatban van jó helyen, és szól jól, vagy mehet a …

A jogalkotók viszont nem pihennek. A végtörlesztés pompás mutatványa után a banki ellenállás és találékonyság újabb próbatételét programozták be a parlament előtt levő indítványban.

A javaslat teljesen átalakítja a jelzálog-hitelezést. Eltűnik a kezelési költség (a kamaton felül egyéb rendszeresen fizetendő díj nem számolható majd fel), de az időszaki akciók is tiltólistára kerülnek. Vagy valamilyen mutatóhoz (referencia) kötött, vagy három, öt, illetve tíz évre fixált lesz a kamat. Referencia kamatként a jogszabály-tervezet csak a 3, 6, 12 havi Bubort és a három vagy ötéves állampapír átlaghozamot nevezi meg. Ugrik tehát a jegybanki alapkamathoz kötés (amit egyébként több takarékszövetkezet alkalmaz a végtörlesztő hiteleknél).

Eddig jó. Úgy rendelkeznek viszont, hogy amennyiben az élő szerződések nem felelnek meg az új rendelkezéseknek, akkor 2012. május 31-ig egy alkalommal díjtalanul lehetővé kell tenni a megállapodás (azonos devizanemű) újrakötését. Már látom, miként hebegik az ügyfélszolgálatokon: bejönni ide a bankba? A kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bejönni... majd egy-két hónap múlva...

5 Tovább

Becsali betétkamatok

Az elmúlt tíz évben szinte mindig pancsernek számított, aki pénzét hosszabb távra kötötte le hiszen a rövidebb – éven belüli – futamidőkre rendre jobb kamatot fizettek a bankok. Kivételes lehetőségek és időszakok persze mindig akadtak, de 2003 után egyértelműen ez lett a szabály. Ezt mutatják a jegybank statisztikái is.

Na, ez mintha most változna.

A bankosok sötét szobában, suttogva, hogy maguk se hallják, aggódva latolgatják: jön vagy nem a betéti kamatverseny? Az ő rémálmuk persze a betétesek vágyálma.

Most mindenesetre vaskos összegek távoznak a megtakarításokból. Végtörlesztésre ment/megy el a pénz. Emellett a készülő új hitelezési szabályozás (referencia, illetve évekre fixált kamatok alkalmazása a jelzáloghitelezésben) is alakíthatja a bankok magatartását. Kell tehát majd a pénzünk.

A helyzet azonban - mint sosem - most sem egyértelmű. Az egyre jobban elvárt „csak annyi legyen a hitelezés, amennyi betétet sikerül összegyűjteni” elv néhány banknál már teljesült. Ők tehát biztosan nem akarnak ringbe szállni (a betéti kamatajánlatokból jól látszik, melyek ezek). A többiek pedig jól tudják, az ilyen harccal csak veszteségeik nőnek. Bízzunk a renitensekben! A tapasztalat szerint mindig akadnak kivételek. Amikor pedig a többiek látják, hogyan fogyatkozik betétállományuk, ők is meggondolják, mit is ajánljanak.

A lekötési időtől függő átlagkamatokból látszik, hogy legalább már éven belül a hosszabb időtáv felé mozdultak el a bankok. Hat hónapra akad több hat feletti, sőt nyolc százalékos kamat is. Már megjelent az első attraktív ajánlat tartós befektetési szerződésre is. Aki pénzét 3-5 évre le tudja kötni (így megúszva a kamatadót), talán rövidesen válogathat.  (A pakliban persze benne van, hogy a tartósabb lekötést választók jövőre elzöldülve nézik, miként száll el a kamat.) Mindig fogós kérdés: rövid vagy hosszabb (mennyire hosszú) táv a legjobb választás.

Ami viszont biztos: az új ügyfelekre kivetett kamathorgot nem érdemes bekapni! Ha ugyanis a „beetetés” jól sikerül, akkor a továbbiakban a bank nem szégyell 1-2 százalékot fizetni a lekötésre.

1 Tovább

Csatakép a végtörlesztésről

A kormányzat hathatós segítséget ígért azoknak, akik kedvezőbb forinthitelre várnak, hogy meg tudjanak szabadulni devizahitelüktől. E helyett most éppen összeborultak a bankokkal.

Tegnap nagy csinnadrattával közös sajtótájékoztatót tartott a gazdasági miniszter, a pénzügyi felügyelet és a bankszövetség elnöke. Ezen kiderült: mivel a pénzintézetek megígérték, hogy jók lesznek, cserében egyelőre nem kapnak a nyakukba semmit. Két hétig eltárgyalgatnak a bankvezérek, végigveszik, mit is tehetnének az ÜGY érdekében. Azt már most megtudtuk, hogy a helyzet cseppet sem egyszerű, nincs csodafegyver, nem is lehet, a dolgokat komplexitásukban...

Csak sikerül valahogy kibekkelni, hogy múljék már el végre ez az év. Az ugyanis még fenyegetésként sem hangzott el, hogy a kormány kitolná a végtörlesztésre meghirdetett december 31-i határidőt.

A bankokat amúgy nehéz hibáztatni, hiszen alsó hangon már 100 milliárdos forint felettinek látszik az a veszteség, amit a kabinet – valljuk be, igen csak furcsa – döntése miatt le kell nyelniük. Ezt a kormányhoz határozottan lojális felügyeleti elnöktől tudtuk meg.

Közben (a kormányhoz nem annyira lojális) jegybank kiszámolta, a devizahitelüktől megszabadulók, illetve azt forintra váltók aránya több okból sem haladhatja meg a 20 százalékot. Részben éppen azért, mert rövid a határidő. Másrészt viszont elképesztően magas azoknak az aránya, akiknek háza, lakása szinte teljes egészében kölcsönnel terhelt. Az összes érintett mintegy harmada lehet ilyen. Náluk aligha képzelhető el, hogy a szükséges összeget zsebből előhúzzák, új hitelhez viszont biztosan nem juthatnak.

Eddig 23 ezren mintegy 134 milliárdot már kifizettek. Ők a jelenlegi árfolyam alapján 25 százalékos nyereséggel (ezt nevezem nemzeti ajándéknak!) már megszabadultak devizahitelüktől. (A számításhoz az alapot szintén a PSZÁF elnöke adta.) A kevésbé szerencsések viszont kénytelenek elviselni a forint – részben éppen a végtörlesztési lehetőség miatt bekövetkező – mélyrepülését. Tévedés ne essék, a számlát a devizahitel nélküli többségnek is állnia kell!

Summa summárum, itt bizony az ország érdekére hivatkozva egy újraelosztás zajlik. Több mint 30 milliárd forinttal mindenestre valakik már beljebb vannak. Ezzel persze egyetlen sikeres végtörlesztőt sem akarok bántani (na jó, néhányukat azért talán). Mindenki, aki ezt tette, racionális döntést hozott.

Az egész történet az, ami úgy agyrém, ahogy van!

4 Tovább

AZ ÉN PÉNZEM

blogavatar

Minden a pénzről. Egyszerűen és érthetően. A blogot az én pénzem, www.azenpenzem.hu készítői írják.

Utolsó kommentek