AZ ÉN PÉNZEM

Ön dönt! Vagy fizet havi 2490 forint internet előfizetést a telefonjához, vagy ki kell fizetnie 40 ezer forintot az adatforgalomért és további 50 ezer forint előleget. Pedig nem is kértem internet előfizetést, és nem is interneteztem.

A szolgáltatások értékesítésének sajátos módját választja a Telenor. Egyszerűen megzsarolja óvatlan előfizetőit, és rákényszeríti őket arra, hogy azt is megrendeljék, amire semmi szükségük.

Induló vállalkozásunk céges mobil-előfizetésre és készülék vásárlására adta a fejét. A választás kieséses alapon a Telenorra esett. AVodafone ugyanis nálunk használhatatlan, a T-Mobile csomagján pedig egyszerűen bedühödtünk. Az első ránézésre ugyanis vonzó percdíjakról kiderült, hogy az előfizetés ugyan lebeszélhető, de csak hálózaton belül. Ma már senkiről nem lehet tudni, hogy melyik hálózatba tartozik, tehát azt sem tudom, hogy lebeszéltem-e az előfizetést vagy sem – csak utólag. Mindez a tizenvalahányadik oldalon derült csak ki az apróbetűk között.

Maradt tehát a Telenor. Hangsúlyosan nem kértünk internetet, sőt rá is kérdeztünk, hogy ugye véletlenül sem használhatjuk majd. Előjött ugyanis egy nem is oly régi emlék; A gyerek készülékén egy olyan gomb volt, amit véletlenül mindig megnyomott, amikor hozzáért a készülékhez, és amivel felugrott az internetre. Nem csak lefogyott a kártyájáról a pénz, hanem feltöltéskor a 2 ezer forint helyett csak 600 jelent meg a számláján. Amikor reklamáltam, az volt a válasz, hogy mínuszba csúszott. Egy feltöltőkártyás hogy csúszhat mínuszba? Már akkor a felügyeleti szervükhöz vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz kellett volna mennem, de nem vagyok feljelentős.

Most a csiri-viri, iszonyatosan okos telefonomra már néhány nap után egy sms érkezett: „Tájékoztatjuk, hogy ügyfélszintű forgalma elérte a magasforgalmi limitet” Majd: ügyfélszámán magasforgalmat észleltünk, kimenő hívásait 24 órán belül felfüggesztjük.” Végül jött a telefon az ügyfélszolgálattól: túl nagy internetes forgalmat csináltunk. Ennek díja 40 ezer forint és még ki kellene fizetni 50 ezer forint előleget is. De! Fel tudják ajánlani (hát nem nagylelkűek?), hogy ha megrendelem a Mobile Online 1 GB előfizetést, akkor mindezt nem kell kifizetni. Ennek csak 2400 forint körüli a havidíja.

Hiába mondtam, hogy mi nem is interneteztünk, nem is kértünk internet hozzáférést, sőt kértük, hogy ne is legyen ilyen szolgáltatás. Az ügyfélszolgálatos azt a választ adta, hogy nála be van állítva valami alapszintű internet szolgáltatás, amit adatforgalom után kell fizetni. És rögtön megkérdezte: új készüléket is vettek? Okostelefont is? Mert az magát frissíti, és akkor is adatforgalmat csinál, amikor nem használom. (A kis édes. A mobilcégek beépített ügynöke a telefonom.)

Ismerve ezeket a társaságokat, nem mi vagyunk az elsők, akikkel ezt eljátsszák.

A Gazdasági Versenyhivatal site-unk kérdésére azt válaszolta, hogy a hozzá eddig beérkezett panaszok alapján nincs semmi probléma az ingyenes mobilinternet-előfizetésekkel. Igaz, azt nem vizsgálta, hogy valaki annak ellenére is kapott ilyen szolgáltatást, hogy nem is kérte.

Közben a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság már elmeszelte a T-Mobile-t hasonló trükkért. És jelezte, hogy a többi mobilszolgáltatót is vizsgálni fogja. Persze amíg nincs nagy büntetés, addig lehet szórakozni.

Várjuk az olvasók történeteit az olvaso@azenpenzem.hu címre.

Sok olvasói levelet kaptunk az „Így húz le a bank” ( http://azenpenzem.postr.hu/post-004 ) című posztunkkal kapcsolatban. A történetekből az derült ki, hogy jó néhányan lehetnek, akiknek szintén egyoldalúan, szándékuk ellenére emelte meg a bankjuk hitelkeretüket.

Néhány ízelítő:

„Bementünk a bankba és közöltük, hogy 100 000 forintra szeretnénk csökkenteni az összeget. Az ügyintézőt kb. fél óráig győzködtük, hogy „köszönjük, de nem kérjük”. Nem akarták elhinni... Majd egy órás ügyintézés következett, és kaptunk vagy 50 oldalnyi tájékoztatót arról, hogy milyen veszélyekkel jár az eladósodás...”

„A kártyánk 300 ezres keretét emelték föl folyamatosan - kérés nélkül, végül már egymillióra. Mi vagyunk a hibásak, miért nem mentünk be szólni, hogy nem kell. Megjegyzem azért, mert nem értünk rá a bankba menni sorban állni - interneten ügyintézek. De végre bejutottam. Majd’ negyedóra után már elég indulatosan próbáltam kérni, hogy vegyék vissza a keretet. Ja, de csak a legutóbbit, azaz egyszázezer forintot lehet – állították. Meg: nem engedi a rendszer... Megkérdeztem, kinek kell levelet írni ez ügyben, megírtam, beadtam... Nem igazán akarta az ügyintéző aláírni, hogy átvette - merthogy minek - de azért megtette. Ennek egy hónapja. Azóta várjuk a választ...”

„Én csütörtökön mentem be az egyik fiókba forintosítani a deviza szabadfelhasználású hitelemet. Gondoltam, mivel eddig rendesen fizettem még a megemelt törlesztőrészleteket is, nem lehet akadálya az átváltásnak. De nem így történt. Az én hitelem összege nem egy egetverő, 2 millió forint lakás- és 800 ezer személyi kölcsön, melynek együttes törlesztője 60 ezer forint. Gondoltam, egybe váltom, és akkor kb. 30–34 ezer lesz a havi kiadásom. De a bank szerint bár 60 ezret tudok fizetni 30 ezret nem, mert nem elég a jövedelmem. Mellesleg, még a nyáron kifizettem a hitelkártya-tartozásom, ami kb. 70 ezer forint volt, az akkori hitelkeretem 340 ezer. Amint kifizettem, jött a levél a banktól: örömmel látjuk, használja kártyáját. És felemelték 600 ezer forintra a keretet. Ennek a meglevő hiteleim mellé plusz 30 ezer forint lenne a minimum fizetendő összege. Így már havi 90 ezer forintot kellene fizetnem. De mindez még nem minden: van A-hitel keretem is, melynek összege 310 ezer. Ezt is felemelték 498 ezer forintra. A lényeg: kb. 100-110 ezret szerintük tudnék fizetni, de 30 ezret nem.”

A problémával megkerestük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. „A PSZÁF aggályosnak tartja a hitelkeret egyoldalú emelését” - válaszolt a felügyelet a www.azenpenzem.hu – nak. Felmerül ugyanis, hogy ezzel a módszerrel próbálják rábírni az ügyfeleket a nagyobb hitelkeret felhasználásra.  

Érdemes tehát a konkrét történetekkel a felügyelethez fordulni. Ha kiderül, hogy a bankok nem csak egy-egy ügyféllel teszik meg a kérés nélküli hitelkeret-emelést – számunkra kiderült, hogy nem -, hanem tömegesen élnek ezzel a módszerrel, akkor egy nagyobb büntetés is kinéz nekik. (És persze akkor meg is tiltja nekik a felügyelet, hogy ezt a módszert alkalmazzák.)

(Bankneveket azért nem írtunk, mert nem egyre jellemző ez a történet, többen játsszák el az ügyfeleikkel ugyanezt.)

Újraéledhet-e a lakáshitelezés, és a szocpollal együtt beindíthatja-e a teljesen kinyiffantott építőipart? Ezek a legfőbb kérdések a kormány tegnap bejelentett otthonteremtési programjával kapcsolatban.

Egyelőre csupa fanyalgó hangot hallani. Nekünk azonban első ránézésre tetszik a csomag. Csak lehet, hogy már késő.

Kezdjük a szocpollal. A 2009 előtt évi 36 milliárd forinthoz képest valóban nagyon kevés az 5 milliárd körüli összeg. Ezt is csak kb. 4 ezer család vehetné igénybe. Régen volt félszocpol lakásbővítéshez, ez most nem lenne. Csak új építésűre adnák, viszont ahogy nő a lakás mérete, úgy nőne a kapható szocpol is, a gyerekszámtól függően.

A teljesen bedöglött lakáspiacnak egyébként még ez a 4 ezer új lakás/ház építése is jól jönne, tekintettel arra, hogy idén összesen 12 ezer lakás épülhet. (Mindössze 5585 lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt az első félévben).

Hol vagyunk már a 2007-es és 2008-as évi 36 ezer darabos építéstől? Persze az építőiparban érdekeltek azt mondják, hogy évente 40 ezer lakásnak kellene épülnie ahhoz, hogy a teljesen lerobbant otthonok helyett újak kerüljenek be a körforgásba. A kérdés nagyon összetett, és már csak azért is nehéz állást foglalni, mert a lakásvagyonról nincs semmiféle felmérés. (Például hány ember kezében, hány és milyen lakás van.)

Érdemi segítség lehet ugyanakkor, hogy visszatérnek a támogatott lakáshitelek. Igen, tudjuk, hogy a költségvetésnek ez nem biztos, hogy jó, de nem szabad elfelejteni, hogy az ingatlanpiac és az ingatlanpiac beindítása bevételeket is hoz, így nem csak ráfordít az állam, hanem kap is bevételt. Ráadásul ezt a kiadást most nagyon behatárolják, mindössze 1,3 milliárd forintot szánnak rá. Ez pedig csak 3-5 ezer családnak segítene. Nyilván nagy az átfedés azokkal, akik szocpolt is felvesznek majd. Tehát ez nem lök sokat a piacon.

Ami viszont tényleg segíthet, az az önerő csökkentése a normál, nem támogatott lakáshiteleknél. A korábban 25 százalékra emelt minimális önerőt ugyanis 20 százalékra mérsékelnék, így könnyebben lehetne hitelt felvenni. Ez tényleg támogathatná a lakáshitelezést, lendíthetne rajta, hiszen kölcsön nélkül nem megy az ingatlanok vásárlása. Ráadásul a lakáshitelekkel csökkenteni lehetne a banki különadó alapját is. (Na, nem magát az adót, csak az adóalapot.)

A kérdés az, hogy miután a kormány kötelet tett a bankok nyakára a bankadóval, majd a végtörlesztéssel ezt a kötelet jól meg is húzta, és gyakorlatilag megfojtotta őket, lesz-e kedvük kölcsönt nyújtani bárkinek is. 

Első kísérletnek jónak tűnik, de várjuk meg a végleges jogszabályokat. Mert az ördög tényleg a részletekben rejlik.

Nagy dérrel-dúrral csaptak bele a takarékszövetkezetek a végtörlesztési versenybe. De úgy tűnik, nem bírják sokáig szuflával. Akarom mondani: tőkével.

A legolcsóbb forinthitelt nyújtónál például már betelt a keret, nincs több kölcsön. (Pedig hol van még az év vége.) A többieknél sem lesz több tőke a hitelek kiváltásához. Szabad pénz persze lenne, de ezek a fránya jogszabályok olyan hatalmas tőkekövetelményeket írnak elő, amivel ezek a kicsi takarékok nem rendelkeznek. A takarékpontos ajánlat mögött ugyan ott áll a Takarékbank – ennek van nagyobb méretű tőkéje – de kérdés, hogy meddig bírja a rohamot.

Persze a csúnya multiknak van tőkéjük, de őket inkább kiebrudalnák az országból.

Pedig nyomulnak a takarékok, hirdetnek, kampányolnak. Csak éppen azt nem lehet tudni, hogy pontosan mit is akarnak nekünk eladni. A hitelek feltételeit ugyanis legfeljebb részlegesen teszik közzé. A takarékszövetkezetek és a Takarékpont akciók sorát hirdeti. Az akció pedig már csak olyan, hogy lejár… Nem ártana tudni már most, mi lesz utána.

Igaz, hogy be lehet menni a fiókba, ha valaki meg akarja ismerni a pontos feltételeket, de ott már nem biztos, hogy a meghirdetett kamattal találkozik . Ugyanis lehetőség van arra, hogy pofára mérjék az árut. Azaz egyéni kockázat alapján mérlegeljenek.

A hitelre vágyókban reményt kelthet, hogy nem csak az Erste, hanem más nagybankok is beszállhatnak ténylegesen a versenybe. Ha ez így lesz, akkor ezeknél is lehet majd 10 százalék körüli thm-mel (teljes hiteldíj mutató) hitelhez jutni, és nemcsak a 12-15 százalékos ajánlatok közül válogatni.

Igaz, akkor megint a csúnya multihoz megy a magyar… De ha egyszer ott van pénz?

Az egész világ végtörlesztési lázban ég, és számolgatja, hogy megéri-e forinthitelre váltani. (Egyelőre nem igazán.) De ha sikerül valamennyi készpénzt összegyűjteni, és részben fizetni, majd a maradékra hitelt felvenni, úgy már érdekes lehet a dolog.

Azzal azonban számolni kell, hogy ha a forinthitelt más banktól veszem fel, akkor bizony számlavezető bankot is váltok majd. Ugyanis mindegyik arra pályázik, hogy a jövedelmem hozzájuk menjen.

Ha tehát nem lenne elég gondom, még a bankszámlák költségeit is figyelni kell. A különbség ugyanis évente 40-50 ezer forint is lehet a legjobb és a legrosszabb ajánlat között.

A kérdést akkor is érdemes körbejárni, ha valaki nem akar végtörleszteni, és bankot se váltana. Ugyanis mindenhol több számlacsomag közül lehet választani, és nem biztos, hogy épp a legjobb fajtában csücsül az ember. Csak ismerni kell a saját bankolási szokásainkat, és annak megfelelően kell választani. Ez havonta akár ezreket is hozhat.