AZ ÉN PÉNZEM

Adhattam volna ennek az írásnak a „Tuti tippek a pénzvesztéshez II.” címet is. Előző posztunkra ugyanis érkezett néhány olyan visszajelzés, aminek alapján úgy láttam, érdemes még a témát egy kicsit kiegészíteni.

Előrebocsátom, hogy a fene se akar okoskodni! A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy nem lehet eleget hangsúlyozni: nincs ingyenebéd! Ahol az ár-érték arány feltűnően eltér, ott valami suskus lehet. Soha nem felejtem el, hogy amikor lázas lakáskeresőben voltam, találtam egy olyan bombázó ajánlatot, hogy csak na! Izgatottan hívtam a megadott számot, ahol egy srác közölte: az ár csak erre a hétvégére érvényes (szombat reggel jelent meg a hirdetés). Majd ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztatta: vigyem oda kápéban a foglalót, és már szerződhetünk is. Letettem a kagylót. Később egészen véletlenül tudtam meg, hogy több tíz volt azoknak a száma, akik beugrottak, a fiúnak pedig, aki levette őket semmi köze sem volt a lakáshoz (kinyitotta az ajtót, kicserélte a zárat, és úgy árulta a külföldön levő tulajok kéróját). Nem kapták el.

Az ilyen és hasonló csalók az emberi mohóságra játszanak. Hallottam több olyan történetet, amikor a merészek nyertek (jó kocsi, jó üzlet stb. mind a másé… de az is lehet, hogy az érintettek csak lelkesen önigazolnak), gyanítom azonban sokkal több a kijózanító ébredés. Szerencsés esetben nem azonnal. Ilyenkor még van idő kiszállni, de senki se lepődjön meg, ha ez – minden előzetes ígéret ellenére – még sem sikerül.

Most ráadásul igen veszélyes időket élünk. Meglehetősen széles réteg keres magának valamilyen megélhetési lehetőséget. Akadnak köztük bőven ügyes értékesítők (számos ügynök elől vették el a kalácsot, sőt a kenyeret is). Mások pedig a munka nélküli meggazdagodás útját keresik (ahogy előző posztunkban szerepelt: lám, a Józsi is…).

Szinte tálcán kínálja magát a megoldás: multi level marketing (MLM) értékesítési, vállalkozási forma. Csak egy jó ötlet kell! Lehet kínálni aranyat, devizát, kötvényeket, ingatlanokat, bármit. A lényeg, hogy pörögjön az üzlet, minél többen szálljanak be, így a lánc tetején levők szép pénzt kaszálhatnak. Arról meg sokan hallottak, hogy például az Amway esetében milyen pompásan működött a dolog. Sőt. A céget jó harminc éve Amerikában a kereskedelmi szövetség beperelte piramisjáték vádjával. A bíróság nem nekik adott igazat. Az MLM azóta is virágzik.

A tengerentúli bíróság több tényezőt is meghatározott, aminek alapján elválasztható az ocsú a búzától, az MLM a piramisjátéktól. Ezek között szerepel például visszavásárlási garancia, de a raktáron levő készletek 70 százalékának eladása is. Pénzügyi (pláne származtatott, szintetikus) termékeknél mindkettő eleve a vicc kategóriája.

Miből gondolja bárki is, hogy 50 százalékos hozamot garantáltan megkap? Elég egy jól megszerkesztett honlap vagy egy csillogó iroda és emberek ezrei önként nyújtják át minden megtakarításukat.

Csalók mindig voltak és lesznek is, mint ahogy piramisjáték is. Van, ami nem is piramisjátéknak indul, bár kódolva van a bukás. Időnként ezt még azok is tudják, akik beszállnak, mégis odaadják a pénzüket abban a reményben, hogy majd időben kiszállnak. Az már nem zavarja őket, hogy ezzel ők is részesei lesznek a csalásnak, nem pedig áldozatok. A vagyonukat elvesztőket ők is megkárosítják.

Lassan dagad a Quantum XXL körüli botrány, amiről a Kiszámoló is megemlékezett már. Tele van az internet olyan hirdetésekkel, amelyek arról szólnak, hogy pillanatok alatt bárkiből fantasztikus devizakereskedő válhat, és a (néhány órás) tanfolyamon megszerzett tudásával akár milliókat kereshet. Aztán beszervezik őket a világ másik végén bejegyzett cég nevében, amelynek (milyen szerencse!) magyar nyelvű honlapja is van. Kezdődhet az online devizakereskedés olyan szoftverekkel (robotokkal), amik ontják a pénzt. És igen, mindig bedőlnek jó sokan. Mert eleinte működik.

Nem szeretném összemosni általában a forex platformokat (ahol online lehet devizaügyleteket kötni) a csalással, de azt látni kell, hogy egy teljesen tájékozatlan befektető nehezen fogja megkülönböztetni az egyébként rendkívül kockázatos ügyleteknek teret adó lehetőséget a tőkebefektetési csalástól.

A biztos hozamígéret és a tőkegarancia már önmagában ki kellene, hogy verje a biztosítékot. A Quantum 30-50 százalékot ígért, de mindenki nyugodjon meg, ennél jóval több is elérhető (ígéret szintjén) a piacon. Mert a licit tovább folyik, csak más és más cég neve alatt. A múlt héten hallott legjobb ajánlat HAVI 20 százalék volt. (Csaknem sírva kértem az ismerőst, aki be akart szállni, hogy ne tegye.) Az észérvek nem hatnak, mert „Józsi is sokat keresett vele és nem is csinál semmit csak otthon ül”.

A Quantumnál akkor borult a bili, amikor a quantumos befektetők számláját kezelő brókercég egyszer csak a veszteségeket is mutató számlaegyenleget küldött. (Korábban csak a nyereségről kaptak kimutatást az ügyfelek.) Most perelhetnek, keresgélhetik az egyébként Hong Kongban bejegyzett cég tulajdonosait. És – ahogy több fórumon is olvastam – felügyeletért kiáltozhatnak. Igaz, korábban nem zavarta őket, hogy a cégnek nincs felügyeleti engedélye. Mert nálunk nagyon is működik a cinkos összekacsintás a felügyeleti szervekkel kapcsolatban. Csakhogy azzal tisztában kellene lenni, hogy ha egyszer elfogadom, hogy egy cégnek nincs PSZÁF engedélye, mert „a felügyelet csak nehezítené a befektetést, és kevesebb maradna nekünk” (nem viccelek, az egyik cég így toboroz), akkor utána senkitől nem tudom kérni, hogy tegyen bármit is a pénzemet 100 százalékban meglovasító ellen.

Az akció jó hívószó, ráadásul bármekkora drágítás jöhet a kifutása után.

Azt szokták mondani, hogy a magyar nem is annyira árérzékeny, inkább "akcióérzékeny" teremtés. Nem tudom, hogy ez még ma is igaz-e, de tény, hogy számtalan olyan akcióba botlok nap mint nap, amikor kiderül, hogy akció nélkül olcsóbb volt a termék, vagy éppen arra kell ráébrednem, hogy akciósan is drágább, mint a versenytársaké.

A bankok az akció hívószót inkább kiskapuként használják. Ugyanis csak szigorú szabályok szerint emelhetik a költségeket, ezek a rendelkezések azonban kijátszhatók. Az egyik trükk, hogy újabb és újabb termékeket vezetnek be, a másik az akció szó használata. Abban a pillanatban, amikor valami akciós, máris új árat lehet bevezetni, ha kifut a kedvezményes időszak. Az akciókra ugyanis nem vonatkozik az emelési korlát.

A tisztességes magatartás azonban megkérdőjelezhető, amikor nincs időtartam megjelölve, mert csak annyit tesznek közzé, hogy „visszavonásig”. Gyanakodásra adhat okot, ha a korábban díjmentes szolgáltatás egyszer csak nulla forintos díjért szerepel. Ez ugyanis a díjemelés előszele szokott lenni.

Becsületes eljárás, ha az emelést előre jelzik. Így találkozhatunk előre beharangozott áremelésekkel. A Volksbanknál például a pénztári készpénzfelvételnél az akciós feltétel 0,35 százalék plusz száz forint, ami majd ötszázra emelkedik. Ez egyébként tízezer forint felvételekor majdnem 90 százalékos díjemelést jelent; húszezernél a növekedés „csak” 50 százalékos. A Citibank június 15-ével megszünteti a nulla forintos bankszámlához kapcsolódó készpénz-visszatérítést.  (Ez addig akár havi 10 ezer forintot is jelenthet a bankkártyás vásárlások után.) Biztató viszont, hogy a Citinél a díjmentes kifejezés még igen sokszor fordul elő a feltételek között, ráadásul egyetlen helyen sem jelzik, hogy akciós lenne. Az OTP az alapszámlánál a pénztári készpénzbefizetésért kér kedvezményesen 59 forintot. Ez a díj lesz rövidesen 0,45 százalék, de minimum 447 forint – felső korlát nélkül.

Azt is fontos tudni, hogy a banknak nem kötelező minden évben az infláció mértékével emelni a díjait, viszont több évnyi drágítást is végrehajthat, ha korábban „elmaradt” az árak igazítása. Mindebből a legfontosabb tanulság, hogy időről időre érdemes átnézni a bankköltségeinket, és ennek megfelelően váltani, ha nagy meglepetés ér minket.

Nem is olyan régen szedtük csokorba, mi ingathatta azoknak a magyaroknak a bizalmát, akik a külföldi számlanyitást választották. Összeállításunkban nem sok helyet szántunk a babakötvénynek, hiszen annak államosításáról felröppent hírt a szaktárca azonnal cáfolta. Nos, mára kiderült, az a bizonyos haraszt ez esetben sem véletlenül zörgött.

A kormány a múlt héten megjelent határozatban kötelezte a nemzetgazdasági minisztert (ugye, onnan adták ki a cáfolatot még januárban), hogy kezdeményezze a fiatalok életkezdési támogatásáról – magyarul: babakötvény – szóló törvény módosítását a Start-értékpapírszámla Magyar Államkincstárnál történő kizárólagos vezetésére. Egy zárójeles megjegyzésben azonban kitérnek arra, hogy ez csak a törvénymódosítás hatályba lépését követően nyitott számlákra vonatkozna. A bankok tehát korábbi ügyfeleiket megtarthatnák – ha tudnák.

Gyanítható ugyanis, hogy az állam a bankokkal is versenyre kelne a lakossági forintokért. Már pedig ki hagyná banknál gyermeke számláját, ha másutt jobb hozam érhető el?  Kérdés persze, meddig lenne így. A korábbi tapasztalatok alapján ugyanis az állam a hozzá kényszerűen kötődőkhöz (a Start-számlák 18 éves korig nem használhatók fel) nem túl nagyvonalú. Az egész történetet fűszerezheti még a bizalmatlanság, de erre most még gondolni sem akarunk.

Érdekességek ugyanis a babakötvény tervezett átalakításánál is akadnak. A változás ugyanis nemcsak a számlavezetőre terjedne ki. A nemzetgazdasági miniszternek a határozat szerint meg kell vizsgálnia a Start-értékpapírszámlához kapcsolódó éves befizetési korlát törlését is. Jelenleg 120 ezer forintnál többet itt évente nem lehet elhelyezni. A plusz befizetéshez kapcsolt támogatás évente különlegesebb esetekben is legfeljebb 12 ezer forint. Ésszerű és kedvező lépés lenne, ha a szülők ennél többet dughatnának el maguk elől gyermekeik javára.

Nem csak a spórolásnál, másutt is belenyúlnának a mai jogszabályba. Megcélozzák ugyanis a Start megnyitására jogosultak, sőt a számlatulajdonosok körének bővítését is. Előbbi a családi pótlék előírásának törlését jelenti (most az a szülő nyithat ilyen számlát, aki a baba után családi pótlékra jogosult), utóbbinál azonban csak találgathatunk. Most ugyanis a 2006-tól születetteknél jár a babakötvény, egyetlen további feltétel még a magyarországi állandó lakóhely.

Annak érdekében, hogy több állampapírt vegyenek a magánszemélyek (az említetteket tartalmazó határozat már címében is jelzi ezt a törekvést) vajon minden iskolás is kaphat majd babakötvényt? Vagy inkább a kinti magyarok keblében dobogó magyar szívre számítanak? A miniszter számára adott határidő elég szoros (konkrétan a mai nap), így rövidesen megtudhatjuk ezekre is a választ.

A miniszter amúgy arra május végéig kapott időt, hogy elintézze: a közszférában minden munkavállaló számára a Magyar Államkincstár nyisson értékpapírszámlát. A szép új rendszerben állampapírokat lehet majd venni a postán, az okmányirodán (ott még vezetik is a számlát), az ügyfélkapunk keresztül. Sőt, április végéig okostelefonon is forgalmazzák az állam adósságleveleit. Csak vegye, vigye azokat a lakosság!

 Az országmentő akcióra (teljesen nyilvánvaló, hogy a kabinet célja az ország finanszírozási helyzetének stabilizálása) mintegy kétmilliárd forintot már el is különítettek. Sürgős az ügy, így bárki beláthatja, hogy egyúttal miért írják elő, hogy a pénz elköltésénél kerülni kell a közbeszerzési eljárásokat.

A devizahitelesek számára kidolgozott új árfolyamgát minden híresztelés ellenére jó lehetőség. Az igénylésről azonban régebben a bankok, most pedig a minisztérium próbálja az érintetteket lebeszélni. Vajon mi lehet a háttérben?

Meglehetősen felháborítónak tartottuk, hogy a bankok egy része a védernyő korábbinál sokkal jobb formája ellen szinte annak megszavazása pillanatában elkezdett dolgozni. A devizahiteleseket figyelmeztették arra, hogy így további tartozást halmoznak fel. (A konstrukció előnyeiről most nem szólnánk, ha valaki figyelmesen átnézi a táblázatot, amiben összefoglaltuk a jellemzőket, maga is ítéletet alkothat.) Olyanról is hallottunk, hogy pénzügyi intézmények megpróbálták úgy beállítani, mintha a piaci és a fix árfolyam törlesztőrészlete közötti különbséget az adósnak kötelező lenne megtakarítani. Ha valaki beugrott volna, jelezzük: bár valóban célszerű tartalékolni (már ha tud valaki), ez semmiképpen sem kényszerűség.

Hát igen, a bankok meg akarják spórolni a kamatszámla (lásd táblázatunkat) miatti veszteségeiket – gondoltuk. Mostanra viszont mintha fejre állt volna a világ. A bankok között ugyanis nem egy akad, amely levélben hívja fel ügyfelei figyelmét arra, milyen jó lehetőség az árfolyamgát. A nemzetgazdasági tárca viszont, ahol korábban azt hangoztatták, hogy minél szélesebb kör számára szeretnék elérhetővé tenni a fix árfolyamú törlesztést, hangot váltott.

Annak az adósnak, aki ha nehezebben is, de képes fizetni a megnövekedett svájci frank árfolyam ellenére a törlesztőrészletet, mindenképpen jobb, ha az eredeti szerződési feltételek változatlansága mellett törleszt tovább – olvasható a tárca közleményében. Szerintük az árfolyamgát azoknak lehet leginkább megoldás, akik olyan nehéz helyzetbe kerültek, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy a közeljövőben törlesszék az adósságot. Szerintünk viszont ez egyáltalán nem így van. Már csak azért sem, mert az árfolyamgátat eleve nem a legnagyobb bajban levőknek találták ki. Számukra más eszközök (forintosítás, Nemzeti Eszközkezelő) jöhetnek szóba.

A fene se akar (sőt!) ismét vészforgatókönyvekről írogatni. Sajnos azonban, ha az egyet és a kettőt összeadjuk, nehéz nem arra gondolni, hogy a korábbinál reálisabbá vált az árfolyamok elszállása. Az állam ugyanis nyilván előre kalkulált a kamatszámla rá eső terheivel. A kiszámíthatatlan a plafon (ismét csak: lásd táblázatunkat!) feletti szint kiadási igénye. A bankok is számoltak a kamatszámla rájuk háruló terhei miatti veszteségekkel. Az efeletti fájdalom azonban eltörpülhet, ha arra gondolnak, az adósok helyzete az esetleg vészesen gyengülő forint miatt mennyire drámaian romolhat.

Az mindenesetre tény, hogy az IMF-hiteltárgyalásokról szóló hírek finoman szólva is igen ellentmondásosak – ami pedig jelentős hatással van a devizaárfolyamokra. Orbán Viktor miniszterelnök nemrégiben kijelentette: hónapok óta egyre vár a Nemzetközi Valutaalapra, de csak nem jönnek. A Reuters megkeresésére az IMF magyarországi küldöttségének vezetője írásban nyomatékosította: a tárgyalások megkezdése teljes mértékben a magyar kormánytól függ. A sikeres tárgyalások érdekében pedig kritikusan fontos az európai hatóságok támogatása.

A labdát tehát szépen pattogtatják. Ez a játékszer azonban nem más, mint a mi fejünk. A játszma pedig nem csak a devizahitelesek számára lehet sorsdöntő.

*efelett mindent az állam áll, tehát a tőkeszámlán sem keletkezik további adósság