AZ ÉN PÉNZEM

Érdekes kísérletet folytat a kormány. Nem most kezdték, de a Széll Kálmán 2.0 intézkedéseinek kormánydöntés utáni bejelentése talán minden eddiginél élesebben mutatta meg ennek lényegét: ha sokat és hangsúlyosan mondják, hogy szakítottak a megszorítások korábbi, eléggé el nem ítélhető gyakorlatával, akkor ezt vajon elhiszik-e a választók? Ők érzékelhetően úgy vélik, igen.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kijelentette: „ez a kormány megszorító csomagok helyett a növekedés stratégiájára alapoz”. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a most bevezetendő új adók megalapozhatják, hogy majd egyszer a jövőben csökkenjenek a béreket terhelő elvonások. Mint elhangzott: a fogyasztást adóztatják, hogy a bérből és fizetésből élők maguk dönthessék el, mire kívánnak költeni. Ennek cinizmusát talán önmagában is mutatja, hogy nemzetgazdasági miniszter is elismerte, hogy a fogyasztás a következő évben sem nőhet majd. A trendforduló évének 2014-et jelölte meg.

A kommunikációs ügyeskedés már tegnap este apró zavart okozott a rendszerben. Matolcsy ugyanis rágörcsölve arra, hogy nyomatékosítsa: a tranzakciós illeték becenevű adót NEM a lakosság, hanem a bankok fizetik meg, mindenfélét mondott. Például azt is, hogy a gonosz bankok bezzeg el akarták érni, hogy azt a magánszemélyekre terheljék, de a kabinet ezt határozottan visszautasította.  A Magyar Bankszövetség (hiába no, fafejű bankárok, akik nem akarnak a sorok között/mögött olvasni) sebtében közleményt adott ki. Ők ugyan nem akartak ilyent. Hozzátették persze azt is, ha rájuk lőcsölik ezt a terhet, még ennyire sem adnak hitelt, amit meg mégis, azt drágábban. Nem figyeltek a miniszter egy másik mondatára, amiben azt fejtegette, hogy nyilván mindenki (bankok, telefonos cégek, biztosítók – bár utóbbiakról valahogy nemigen esett szó) megpróbálja áthárítani az adót a fogyasztókra, de ez nem sikerül majd.

Akadályt állít ennek a verseny. A konkurálás is olyan dolog, amit a kormányzati kommunikáció úgy húz elő, ahogy éppen neki tetszik. Most éppen üdvözlendő (Matolcsy kis kacajjal rácsodálkozva mondta is: lám, mire lehet jó a verseny!), máskor viszont a zűrzavar szinonimája – ez a helyzet például a mobilfizetéssel, amit egyetlen állami kézbe akarnak vonni. A telefoncégeknél nem csak a csodálatos új (tudottan Fidesz-közeli vállalkozásként egyszer biztosan induló) piaci szereplő garantálhatja, hogy az istenadta nép ne járjon rosszul, az adó áthárítása – tudtuk meg a minisztertől – technikailag is nehézséget okoz majd.

Még egy csomó tárgyaláson csiszolódhatnak az elképzelések, kőbe vésve csupán az adók léte és persze az általuk remélt bevétel van. Gyanítom egyébként, hogy a most vázolt szisztéma valóban nem jelenti majd az egy az egyben áthárítást. Az eddigi gyakorlat alapján aligha lenne meglepő, ha a teher valahogy a szegényebbek felé nyomódna. Egyelőre azonban elvetette a kabinet azt a korábbi elképzelést, hogy a 30 millió forint feletti utalásoknál már ne nőjön az elvonás. A korlát hatása nem kiszámítható – magyarázta a döntést a miniszter. (A többié igen, kérdem csendben, nem látván erről semmilyen kormányzati elemzést.)

Annak érdekében, hogy ez ne terelje a pénzt a fekete zóna felé, bevezetik, hogy a cégek ötmillió forint felett kötelesek legyenek utalni. Persze ez a határ az egyes ügyletekre vonatkozik (szétdarabolva már szabad a vásár). Volt ilyen javaslat, de végül elvetették, hogy a magánszemélyeket is a kötelező banki utalás felé tereljék. Ezt ugyanis bőszítőnek tartották.

Hurrá! Ezek szerint törődnek az érzéseinkkel. Hát kell ennél több?

A legújabb adóterveknek „köszönhetően” jövőre annak is fizetnie kell a pénze használata után, aki eddig ezt gondosan megúszta. Egy kis odafigyeléssel az adónál többet takaríthatunk meg.

Nem, ez nem egy rémálom, ez maga a valóság. A kormány komolyan gondolja, hogy különféle adókkal éves szinten –egyes számítások szerint - 60-70 ezer forintot húzzon ki a családok zsebéből. A magunk részéről legfeljebb ötleteket adhatunk, honnan spórolható meg ez az összeg.

A jól megválasztott bankszámlával a kivetett adónál jóval többet lehet megtakarítani. Ettől persze még nem fáj kevésbé, ha újabb sarcokat vetnek ki ránk. Valóban léteznek nulla forintos bankszámlák, bár a legtöbb banknál a díjmentes utalásoknak és ingyenes készpénzfelvételnek az ára az, hogy havi fix díjat kérnek a számlavezetésért. A jövőre bevezetendő banki tranzakciós adó (sárgacsekk-adó, ha így jobban tetszik) véget vet a díjmentes utalásoknak, így az ilyen számlákkal rendelkezők bankköltségei biztos, hogy emelkedésnek indulnak.

A többség azonban nem ilyen számlákban ül. Itt az ideje tehát, hogy összehasonlítsuk a bankszámlák költségeit és olcsóbbra váltsunk. (Bankszámlaválasztó kalkulátorunk itt található.) A pénzügyeink minden területén találhatunk spórolási lehetőséget, érdemes tehát átnézni minden kiadásunkat és pénzügyekkel kapcsolatos bevételeinket. A számlánkon felejtett, nem akciós kamattal lekötött pénzen is nagyot bukhatunk. Érdemes tehát a futamidő végét észben tartani és ismételten lekötni, lehetőleg akciósan. Aki rutinos kamatvadász, tisztában van vele, hogy a pénz mozgatásának ára elviheti a többletpénzt. Fontos tehát, hogy a pénzfelvétel vagy utalás árával is kalkuláljunk.

Nagyobb összegnél tízezreket is spórolhatunk. Tavaly egyik ismerősöm 90 ezer forintot takarított meg azzal, hogy nem a saját számlájáról, hanem a család egy másik tagjának bankjából vette fel lakásvásárláskor a készpénzt. Az eladó ugyanis ragaszkodott a készpénzhez, és mivel 10 millió forint feletti összegről volt szó, körbejárta a család, hogyan lehetne a legkisebb költséggel kivenni a pénzt a bankból. A legolcsóbb megoldás az lett, hogy átutalta a pénzt egy családtag számlájára, mert annál a banknál a készpénzfelvétel árának felső korlátja volt. Tény, hogy kissé macerás lett az eljárás, és több órát eltöltöttek az üggyel, de a 90 ezres spórolás bőven kárpótolta őket. (Most legújabb kalkulátorunkkal kiszámolható a pénz mozgatásának költsége.)

Ugyancsak érdemes elővenni a biztosítási szerződéseinket és évfordulónál olcsóbbra váltani, ezzel is megspórolva a biztosításokra kivetett adókat.

A telefonálásnál pedig át kell gondolni a szokásainkat és Skype-ra vagy egyéb, díjmentes alkalmazásokra lehet váltani. Igaz, hogy ezekhez jó internet-kapcsolatra van szükség.

Áprilistól olcsóbbak lettek a hitelkártyák, de csak az újak. A pénztárcádban csücsülőt ideje lecserélni, de a legjobb, ha teljesen megszabadulsz tőle.

A hitelkártya akkor jó üzlet neked, ha sok-sok pénzed van, nem érdekes, hányszor és mennyit költesz vele, vissza tudod fizetni minden hónapban az összes költést, és nagyon fegyelmezetten vissza is fizeted. Ellenkező esetben szabadulj meg tőle, mert csak a bank jár jól, te pedig fülig eladósodsz. Ha viszont ragaszkodsz a kis plasztiklaphoz, akkor sürgősen cseréld újra. Áprilistól ugyanis olcsóbb lett, de jellemzően csak az újonnan igényelt kártyák ára kedvezőbb.

Életbe lépett ugyanis a hitelplafon szabályozás, ami azt jelenti, hogy a magasabb kockázatú kölcsönök esetében (ilyen a hitelkártya is) nem lehet több a thm (teljes hiteldíj mutató), mint a jegybanki alapkamat plusz 39 százalékpont. Ez pedig jelenleg 46 százalékot jelent. A hitelkártyák többsége még ennél a brutális árnál is drágább, ezért változtatni kellett a bankoknak a kondíciókon. Mindezt úgy tették, hogy a pénztárcákban tartott, összesen mintegy 1,2 millió hitelkártya ára nem lett kevesebb. Csakis az április 1. után igényelt bankkártyák díjára vonatkozik az árcsökkenés. Ebből pedig az következik, hogy az évfordulókor érdemes visszaadni a mostani hitelkártyát és újat igényelni, hiszen annak ára kedvezőbb lesz a mostaninál. (Kivétel a Citibank, nála ugyanis a régi ügyfeleknek olcsóbb a hitelkártya.) Az éves kártyadíjat ugyanis már előre levonta a bank egy évre, így ha évforduló előtt válunk meg a plasztiklaptól, akkor sem kapjuk vissza a díj egy részét.

Amikor pedig eljön az évforduló, és a váltáshoz úgyis visszafizetünk minden adósságot, érdemes átgondolni, hogy tényleg szükségünk van-e hitelkártyára. Hiszen ha a pénzügyek terén biztonságban szeretnénk érezni magunkat, akkor legalább 4-6 hónapnyi megélhetéshez szükséges megtakarítással kellene rendelkeznünk. Márpedig a hitelkártyás költés (amit utólag fizetünk ki) valójában nem egy hónap megtakarítást, hanem egy hónap lemaradást jelent, amit le kéne dolgozni. Tehát mindenképp nehezíti a pénzügyi helyzetet. Ráadásul még az új, olcsóbb hitelkártyák is nagyon sokba kerülnek, így ha valaki nem tudja a hitelkártyás költést minden hónapban visszafizetni, akkor a legdrágább hitelek egyikében ül a 40 százalék feletti thm-mel.

Nagy gondot jelenthet az is, hogy a hitelkártya vásárlásra ösztönöz. Nem érzékeli az ember, hogy fogy a pénze, mert nem lesz kevesebb a bankszámláján vagy a pénztárcájában, csak a havi elszámoláskor látható, mennyi az összes költés. Le a kalappal az előtt a fegyelmezett hitelkártya használó előtt, aki naponta felírja az összes fizetést, és egy fillérrel sem költ többet annál, mint egyébként tenné, ha készpénzzel fizetne, beosztva a havi jövedelmét.

Akinél ez nem jelent problémát, mert nem gond, bármennyit költ is, annak javaslom a használatát. A többieket viszont óvatosságra intem. Ugyanis nagyon könnyen bele lehet csúszni abba, hogy többet költünk, mint amennyit megengedhetünk magunknak. A Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) - leánykori nevén BAR-lista - nyilvántartott rossz adósok száma december végén 849 ezer volt. Ők 1,56 millió darab szerződést nem teljesítettek, azaz átlagosan csaknem 2 hitelt nem fizettek. Ezeknek a tartozásoknak a legnagyobb része fogyasztási kölcsönöket jelent, ezeken belül igen nagy a hitelkártyás tartozások aránya.

A bajba került adós is bekerülhet az árfolyamgát rendszerébe, ha törleszt. Sok múlik a bank jóindulatán is.

Aki a saját bankja adósvédelmi programjában vesz részt, nem kerülhet be az árfolyamgát rendszerébe. Pedig nem kevés devizahitelesről lehet szó, hiszen a PSZÁF statisztikája szerint 2011-ben már meghaladta a 900 milliárd forintot azoknak a kölcsönöknek a nagysága, amelyeknél a folyósító bank valamilyen segítséget nyújtott. Ezen belül 90 százalékos a devizahitelesek aránya.

A legjellemzőbb adósvédelmi program az átmeneti (1-2 éves) csökkentett törlesztőrészlet, amit a futamidő hosszabbításával kombinálnak. A megnyújtott futamidő nem kizáró ok az árfolyamgátból. A banki adósvédelmi programban való részvétel viszont igen.

Aki tehát be szeretne kerülni az árfolyamgát alá - év végéig van erre lehetőség -, annak először is ki kell szabadulni a banki programból. Vagy úgy szabadulhat meg tőle, hogy lejár a program, vagy a bankkal kell erről egyezkednie. Ez pedig azt jelenti, hogy a hitelintézet jóindulatán múlik, engedi-e szabadulni az ügyfelét, aki aztán belép az árfolyamgátba, ami neki (mármint a banknak) pénzbe kerül.

Nehéz tanácsot adni a hitelfelvevőnek, aki nem véletlenül kérte a banktól a segítséget, hiszen nem tudta fizetni az eredeti törlesztőrészletet. Pedig meg kellene találni a megoldást arra, hogy visszaálljon az eredeti feltételek szerinti fizetésre, hogy bekerülhessen az árfolyamgát rendszerébe.

Kizáró ok az árfolyamgátból a 90 napon túli tartozás is. Ha ezt a hátralékot valaki le tudja dolgozni, akkor viszont kérheti a bekerülést. Érdemes tehát többet fizetni, hogy elfogyjon a felhalmozott tartozás. Erre egyébként több bank – ha nem is mindegyik – odafigyel. Sorra hívják fel az ügyfeleket telefonon, hogy próbáljanak meg többet törleszteni a lemaradásból, hiszen így esélyük lesz az árfolyamgátra.

Most mindenkinek érdemes előkaparnia minden pénzt a párnacihából, az árfolyamgát ugyanis tényleg jelentős védernyőt jelent a forint árfolyamának gyengülése ellen. Gondoljunk csak bele, hogy az euró ára januárban „megkóstolta” a 320 forint feletti szintet. Márpedig – ne legyen igazam! – benne van a levegőben egy jelentős gyengülés lehetősége. És a mai árfolyamok mellett is (a svájci frank tegnap 243, az euró 293 forint volt) nagyon jó üzlet, ha 180 forintos svájci frank és 250 forintos euró áron törleszthetünk, és bár az e feletti tőketörlesztés a gyűjtőszámlára kerül, a kamatot elengedik. (Korábbi posztunk a számításokról itt található.) 

A Radnóti Gimnázium igazgatója kétségbeesett levelet küldött a szülőknek, amiben anyagi segítséget kér tőlük – írta meg a Népszabadság online. Januártól hirtelen 22 millió forintos közüzemi díjat terheltek az iskolára, ami a tanárok egyhavi bérének megfelelő nagyságrendű összeg. Ezt képtelenség most tanév közben előteremteni – mondta a lapnak az igazgató.

Adományokkal próbálják tehát valahogy fenntartani magukat. Gyorssegélyt várnak többek között azoktól az öregdiákoktól, akik esetleg „helyzetüknél fogva megtehetik, hogy az ország második legeredményesebb tehetséggondozó iskolájának egyszeri, nagyobb összegű támogatást adjanak”.

A Napló online arról adott hírt, hogy a devecseri óvodát részben ausztriai magyarok adományaiból újították fel. A kormány 13,5 millió forint pályázati támogatást nyújtott. A híradásban arról nem esett szó, hogy az átadási ünnepségen Tállai András önkormányzati államtitkár beszélt volna arról, hogy a vörösiszap-katasztrófa kormány által gyűjtött adományait vajon mire fordították.

Több anyukától is hallottam, hogy (bár ezek nem kaptak sajtónyilvánosságot), hogy óvodák, iskolák kérik a szülők megértését – és pénzét – ahhoz, hogy valamennyire képesek legyenek fenntartani a korábbinál csökkentettebb szintet is. A gyerekek most kevesebb szakkörre, készségfejlesztő különképzésre járhatnak. Ami mégis megmaradt, azért egyre többet kell fizetni. Az önkormányzati bölcsődékben egy tavalyi törvénymódosítás „szentesít” egy plusz sarcot. Ettől az évtől ugyanis új kiadás terhelheti a szülők pénztárcáját. A Napi Gazdaság információi szerint több város közgyűlése már rábólintott a gondozási díjra, ami például Érden tízezer forint körüli összeget jelent. A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetnek elnöke a lapnak úgy nyilatkozott: a csökkenő támogatások és a növekvő önkormányzati kiadások miatti deficit egy részét sem a gyereküket önkormányzati bölcsődében elhelyező szülőkkel kellene megfizettetni.

Ugyanez nekem is a bajom a „kikényszerített” adakozással (fizess vagy bezár az iskola, fizess vagy hátrányba kerül a gyereked!). Nem ez persze a helyzet a gazdagabbaktól gyűjtött adományokkal (bár a magyar tehetősek nem éppen híresek arról, hogy szívesen a zsebükbe nyúlnának, néhány általuk létrehozott alapítvány pedig bűzlik a marketinghaszontól). Ha már az adományokról beszélünk, akkor érdemes megemlíteni: kifejezetten kedvező az a változás, hogy az adózás előtti eredményt csökkenti az idén adott céges támogatás. A térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értékének 20 százaléka írható le, ha közhasznú szervezet, 50 százaléka, ha a Magyar Kármentő Alap vagy a Nemzeti Kulturális Alap kapja. További 20 százalék a kedvezmény tartós adományozási szerződés esetén.

Talán ezt az intézkedést is kissé más megvilágításba helyezik viszont Hegedűs Zsuzsa szociológus, Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójának az FN24-nek mondott szavai: "minden normális országban az aktív felnőttek felelősek azokért, akik a maguk erejéből képtelenek boldogulni: az idősekért és a gyerekekért. Ez nem állami feladat”. Azt hiszem, valahol lemaradtam. Mintha a kormányzati kommunikációban (eddig) nem igazán ezt hangsúlyozták volna.