AZ ÉN PÉNZEM

Ne csak otthon dühöngjünk, hanem tegyünk is ellene, ha jogtalanul bánt velünk a bank. Ha igazunk van, kártérítést is kaphatunk.


Közel négymillió forint kártérítést fizet ki az egyik bank az ügyfelének, miután az adós a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) mellett működő Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordult. Az ügy elég bonyolult, de megpróbálom dióhéjban összefoglalni: állami támogatású hitelt vett fel a pórul járt ügyfél, de ezt csak úgy adta meg neki a bank, ha két lakást ajánl fel fedezetként. Később az egyiket szabaddá tette volna az adós, de ehhez a bank egymillió forint előtörlesztését kérte. Persze nem volt ennyi pénze. És ekkor jött a „remek” ajánlat. Devizahitelre váltják a korábbi forint kölcsönét. Igaz, hogy ezzel az akkori 12,8 millió forintos tartozás 15,5 millióra emelkedett. Ráadásul a bank „elfelejtette” tájékoztatni az ügyfelét arról, hogy a forint hitel előtörlesztéséért jó kis summát tett zsebre. Most azt kérte az adós, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület nyilvánítsa semmissé a devizahitel szerződését. Ez nem történt meg, ugyanis a PBT csak akkor indíthat eljárást, ha a kérelmező az érintett szervezetnél vagy személynél közvetlenül már megkísérelte a vitás ügy rendezését. Az ügyfél pedig ezt nem tette meg. Viszont az egész hitelfelvétel annyira „bűzlött”, hogy végül az ügyfél azt kérte, legalább a fedezetértékelést vizsgálja már meg a testület. A banknak vaj volt a füle mögött és ezt nagyon jól tudta. Ugyanis közben megszületett az egyezség. A bank vállalta, hogy 3,92 millió forint úgynevezett „tőkepótló kártérítést” fizet.
A történetnek több tanulsága is van. Az első az, hogy mindenkinek először a saját bankjánál kell hőbörögnie.  A második az, hogy ne hagyjuk annyiban az igazunkat (pláne, ha neadjisten még a jogszabályok is mellettünk állhatnak).  

Bizony, sokakat beszéltek rá a bankok arra, hogy a jó kis támogatott forinthitel helyett devizahitelt vegyenek fel. Ennek nagyon egyszerű oka volt: több volt rajta a bank haszna. Ezen persze nincs sok fognivaló. Van olyan ismerősöm is, akinek támogatott forint hitelét akarta a bank mindenképpen devizára váltani. Szerencsére ellenállt. Ugyanakkor nagyon sok olyan esettel is találkozom, ami már első hallásra is kiveri a biztosítékot, mégsem tesz az ügyfél semmit, csak dühöng. Pedig nekünk magunknak kell megtenni az első lépést. Például azzal, hogy hivatalos levelet írunk a banknak.

Folyamatosan nő a rossz adósok száma, egyre többen csúsznak a törlesztőrészletekkel. Egyelőre nincs kiút.

Egy év alatt több mint 80 ezerrel nőtt a rossz adósok száma. December végén 849 ezer magánszemély késett a hitele törlesztésével legalább 3 hónapja – derül ki a Központi Hitelinformációs Rendszer legfrissebb adataiból. (Ezz hívták régen BAR-listának.) Egy évvel ezelőtt 768 ezer rossz adóst tartottak nyilván, számuk idén júniusban lépte át a 800 ezret.
A statisztikák szerint egy nem fizető adósra átlagosan valamivel kevesebb, mint 2 hitel jut. Összesen 1 millió 567 ezer tartozást van a rendszerben.
Az utolsó negyedévben 17 ezerrel bővült a nemfizetők köre. Annak örülhetnénk, hogy csak ekkora volt a növekedés (a harmadik negyedévben 26 ezren kerültek a listára), de véleményünk szerint ennek nem az az oka, hogy javulna az adósok helyzete. Sokkal inkább arról van szó, hogy a bankok jelentősen visszafogták a hitelezést, emiatt kevesebben kapnak kölcsönt és csúszhatnak meg a törlesztéssel. Ugyanis nem csak az ingatlanhitelek, hanem a hitelkártyák és személyi hitelek esetében is gondot okoz a fizetés. Jelenleg már a lakosság 8,5 százaléka tartozik abba a körbe, akik nem képesek törleszteni a tartozásukat.

Emelkedő hitelkamatokkal köszönti az új esztendő a végtörlesztőket és a lakáskölcsönt igénylőket. A pénzpiaci kamatokhoz igazodó hiteleknek egyelőre csak a hátrányát érzékelhetjük, nem lesz tőle átláthatóbb a piac. Sőt…

Éveken át mondogathattuk – joggal -, hogy a bankok úgy alakítják a hiteleink árát, ahogy ők akarják. A szerződésekbe szép jogi nyelvezetbe csomagolva azt írták, hogy akkor és úgy módosíthatnak, amikor és ahogy akarnak. Semmi sem kötötte a kezüket. Egyik ismerősöm pár évvel ezelőtt a hitelszerződés aláírása előtt pattant fel a bankfiókban és hagyta az egészet a fenébe, mert úgy gondolta, hogy ebbe nem mehet bele. Más kérdés, hogy volt elég pénze ahhoz, hogy ne legyen rászorulva a hitelre.

Most megkapjuk a referenciakamathoz kötött hiteleket, de nehogy azt higgyük, hogy ettől nekünk jobb lesz. Igaz, hogy csak áprilistól kötelező a bankoknak a jelzáloghiteleik kamatát a pénzpiacokhoz kötni, de a végtörlesztéshez felhasználható forint kölcsönök többségénél és a normál lakáshitelek nagy részénél is ezt alkalmazzák már.

Ennek köszönhetően nem évente vagy félévente, hanem akár havonta, automatikusan változik majd a kamat és vele együtt a törlesztőrészlet. Ne legyenek kétségeink! A következő időszakban – jósok jelentkezését várom, hogy ez milyen hosszú lesz – folyamatos kamatemelés jön.

Erre tesznek még rá egy jó nagy lapáttal a bankok azzal, hogy nem egy meghatározott áron adják a hitelt, hanem –tól -ig felárat pakolnak a referenciakamatra. Több kategóriába sorolják az ügyfeleiket, és csak a legjobb adósok kaphatják meg legolcsóbban a kölcsönt. A különbség nem kevés, akár 2,5 százalékpont is lehet.

Azt persze sejthetjük, hogy az adósminősítés mi alapján történik (jövedelem, hitelmúlt, ingatlan értéke, megtakarításunk), de nem tudhatjuk biztosan, mitől fogunk a legjobb vagy a legrosszabb kategóriába tartozni. (Van olyan bank, amelyik 9! kategóriát használ.) Mert ezt nem kell nyilvánosságra hozni. Így csak a hitel aláírásakor fog kiderülni, hogy végül mennyi kölcsönt, milyen hosszú futamidőre és milyen kamaton kapunk. Ahogy megírtuk, egyik olvasónk is ezzel szembesült, aki végtörlesztéshez igényelt hitelt, és amikor bement a fiókba aláírni a szerződést, nem kapta meg a 13,7 milliót, csak 12,21 milliót, és nem 240 hónapra, hanem 312 hónapra. Indoklás nem volt.

Nesze neked átláthatóság!

A következő év alighanem kemény próba elé állítja a családokat. A drágulás akár új fázisába is léphet. A forgalmi adó emelése ugyanis árnövekedést hoz, de nagy kérdés, a kereskedőknek miként fog majd a ceruzája.

A sokadik nadrágszíj-meghúzós év előtt állunk, ami nem tölt el jókedvvel. Az áfa emelése mindenkit érint, és – mivel adónövelésből kívánja a kormány a jövő évi költségvetés hiányát a megfelelő szinten tartani – ismét arra számíthatunk, hogy sok mindenért többet kell majd fizetnünk. Az infláció 4,2 százalék volt az elmúlt egy évben, de hát ez a fogyasztói kosár… Az már más kérdés, hogy ki hogyan élte meg. Mert hát, akinek nincs pénze, az nem vesz tartós fogyasztási cikket, aminek – jaj de jó – még csökkent is az ára. Kár, hogy a cukoré 42 százalékkal nőtt.

Marad tehát a spórolás, hogy ellensúlyozzuk a kiadások növekedését. Az idősebbek még tudták, hogyan lehet szinte a semmiből is megtakarítani. Emlékszem, hogy csodálkoztam gyerekként, amikor keresztmamám a gáztűzhely meggyújtásához használt hosszú gyufát nem dobta ki, hanem többször is felhasználta. Igaz, hogy nekem ma legalább öt normál gyufát kell elhasználnom, míg valamelyik rendesen ég, és használni is tudom. (Irinyi János foroghat a sírjában.) Ezt a spórolási trükköt tehát kilőhetem.

Az üzemanyag ára több mint 21 százalékkal nőtt egy év alatt, itt is érezteti majd hatását az adóemelés. Ezen is lehet spórolni, sokan már egyáltalán nem használják az autójukat. Ezt a biztosítási szakemberek is megerősítik. Szerintük azért lehet javuló kárstatisztikákról beszélni a kötelező felelősségbiztosításnál, mert egyre kevesebben autóznak.

Egyik ismerősöm mesélte, hogy amikor a nagymamája vezette a háztartást, akkor minden hónapban megtakarítottak. Amikor ő vette kezébe a dolgokat, noha semmivel nem éltek jobban, mint korábban, a hónap végén szó szerint éheztek. Ugyanannyi pénzből tehát valaki ki tudja gazdálkodni a család ellátását, valaki azonban nem.

Érdemes tehát ésszerű spórolási tippeket begyűjteni, mert az árak emelkedése garantált 2012-ben, a jövedelmünké azonban nem.

Eddig úgy tűnik, hogy elmarad az év végi megtakarítási hajrá, amivel növeljük a félretett pénzünket, és csökkentjük az adónkat. Már az adókedvezmény sem kell nekünk? Vagy nincs rá pénzünk? Vagy nem itthon takarítunk meg?

Minden év decemberében nagyon öngondoskodóvá válik a magyar. Ebben a legfőbb szerepet az adókedvezmények játsszák. Ilyenkor lehet csökkenteni a személyi jövedelemadónkat, miközben hosszú távú célra takaríthatunk meg. Ekkor nő meg az önkéntes nyugdíjpénztári és NYESZ (nyugdíj-előtakarékossági számla) befizetés, valamint a tartós befektetési szerződések (TBSZ) száma is megemelkedik. Ez utóbbin a kamatadót lehet megspórolni.

Idén azonban nincs hajrá. Persze még van néhány hét az év végéig, csakhogy az előző évekhez képest semmi jele annak, hogy most félre akarnánk tenni. Ennek persze több oka is lehet. Az egyik ok lehet az, hogy az évek óta tartó válságban már kezdenek kifogyni az emberek a tartalékokból. Másik lehet az, hogy nem hosszú távra kötjük le a pénzünket, hanem inkább gyorsan felszabadítható betétekben tartjuk, hiszen bármikor szükségünk lehet rá. Egy harmadik ok, hogy a végtörlesztés sok tartalékot felemészt. És egy negyedik ok például az, hogy egyre kevesebben hisznek ma a hosszú távú megtakarításban, pláne ebben az országban.

Lehet szidni a csúnya hitelminősítőket, csakhogy a magyarok jelentős része sem itt fekteti be a pénzét. Ősszel a Napi Gazdaság Private Banking kiadványában lehetett talán először arról olvasni – amiről persze a szakma már rég tudott -, hogy a vagyonos réteg kiviszi az országból a pénzét, és külföldön fekteti be. Azt gondolom, hogy eljött az az idő, amikor már a kevésbé vagyonos, de némi megtakarítással rendelkezők is ezt teszik. Nem telik el nap, hogy ne kérdeznék tőlem, hol is nyissanak külföldön számlát. Mert féltik a megtakarításukat. Mert nem bíznak a forintban. Mert nem bíznak a kormányban.