AZ ÉN PÉNZEM

Szeretnéd, hogy a munkaadód mondja meg, hova tedd a pénzed? A kormány tudja, mi a jó neked. Nem érted?

A kormány azt szeretné, hogy minél többen vásároljunk állampapírt: kötvényt, Kamatozó Kincstárjegyet, Takarékjegyet, diszkontkincstárjegyet. A cél az, hogy vegye már meg valaki itthon is azt a fránya állampapírt, ne csak a külföldiek. Ugyanis a magánnyugdíjpénztárak mellett (amiket ugyebár kinyírtak) más hazai vásárlók is eltűntek a piacról. Tehát gyakorlatilag csak a külföldiek veszik és finanszírozzák a magyar államadósságot. Jöjjön tehát a lakosság, vegyen a hétköznapi ember állampapírt!

Ehhez marketingkampányba is kezdtek, az elkészült első reklámfilm üzenete az, hogy a magyar állampapírok vásárlása nem csupán üzlet, hanem az összetartozás kifejezése is. Kíváncsi vagyok, hányan rohannak felajánlani megtakarításukat az államnak az összetartozás boldog érzéséért. (Biztos van ilyen, egészségére!)

Nem is rossz!

Ha valaki nem harap a közösséghez tartozás élményére, az elérhető hozamok miatt mégis elgondolkodhat az állampapírok vásárlásán. Biztonságos befektetésként ugyanis egész jól hozhat. Az inflációkövető, 3 és 5 éves lekötésű Prémium Magyar Államkötvény 9,5 százalékos éves kamata veri a bankbetétekét. Azokra a kamatokra gondolok, amikhez nem kapcsolnak mindenféle trükkös és kacifántos feltételt a bankok, és amiknél nem derül ki a végén, hogy csak a pénz felére-harmadára jár a magas kamat. Jelenleg az Erste Bank adja a legtöbb, 9 százalékos kamatot 12 hónapos lekötésre, de csak a bankba érkező új pénzekre szól az ajánlat. Új pénzekre több bank is kínál 8 százalékot, a régi ügyfeleknek azonban csak a CIB adja meg ezt a kamatot. Tény, hogy ha Prémium államkötvényt veszünk, és a 3 vagy 5 év múlva történő lejárat előtt akarunk a pénzhez jutni, akkor ennél kisebb lesz a hozamunk. Ugyanis a Magyar Államkincstár (MÁK) fiókjaiban jellemzően a nettó árfolyamnál 2 százalékkal kevesebbet fizetnek érte (plusz a felhalmozott kamat). Egy januárban vásárolt Prémium államkötvényt, ha ma visszaváltanánk, akkor körülbelül 4,2 százalékra jönne ki az éves hozam. Ez  valamivel kevesebb, mint a legjobb betéti kamatok, de nem rossz teljesítmény, ha azt nézzük, hogy sokszor semmit vagy alig valamit fizet egy-egy bank betétfeltörés esetén (amikor lejárat előtt vesszük ki a pénzünket).

A Prémium államkötvény inflációkövető, évente változik a kamata. A 3 éves futamidejű 2015. március 19-én jár le, a kamatot évente egyszer változtatják. Minden évben a januári 12 hónapos inflációt (az idén 5,5 százalék volt) fejelik meg 4 százalékponttal, így az első évben 9,5 százalék a kamat. Az 5 éves futamidejű 2017. március 5-én fut ki, a kamat pedig az első évben ugyancsak 9,5 százalék. Igaz, hogy nem tudhatjuk, hogyan alakul az infláció, tehát bizonytalan a későbbi évekre a kamat, de ha elszaladna a pénzromlás, a befektetésünk biztos, hogy e felett hoz majd.

Rövidebb távra

Érdemes tehát inkább olyan állampapír vásárlásán gondolkodni, amit nem akarunk a lejárat előtt visszaváltani. Az egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy8 százalékos kamatot ad, a hozamunk azonban legfeljebb 7,91 százalék lehet. Ugyanis a jegyzési időszak előbb kezdődik és ér véget, mint a futamidő indulása, tehát akár egy hétig is kamat nélkül áll a befektető pénze. Ez az állampapír a legjobb banki betéti kamatokkal is versenyképes. A leginkább talán ennek a papírnak a 6 hónapos változata, a Féléves Kincstárjegy veszélyezteti a bankbetéteket. Ennek kamata 7,5 százalék, az elérhető éves hozam legfeljebb 7,34 százalék. Akciós betéti kamatokkal ugyan elérhetünk évi 8-9 százalékot is 6 hónapos lekötésnél, de csak a CIB és a Volksbank ad ennél többet, ha nem új pénzt visz valaki a bankba. Az előbbi 7,85 százalékot, az utóbbi 8 százalékot fizet akciósan a féléves lekötésre. (A legfrissebb betéti kamatok kalkulátorát itt találja.)

A lakosság körében Kincstári Takarékjegy a legnépszerűbb, ebből 240 milliárd forintot tartottak az emberek április végén. Nem véletlenül, hiszen a Prémium államkötvénnyel szemben széles körben elérhető, a Magyar Posta hálózatában lehet vásárolni. Márpedig az elérhetőség fontos dolog. Egy éves lekötésre 7,75 százalékot fizet, ami jellemzően magasabb, mint a 6-7 százalékos betéti kamatok. A Kincstári Takarékjegy az első 3 hónapra nem fizet semmit. Ezt követően azonban már akkor is ad kamatot, ha a lejárat előtt akarja valaki visszaváltani. A kamat a lekötési idővel együtt nő, így a negyedik hónapban még csak 5,25 százalékos éves kamatot lehet elérni (ami ugyancsak versenyképes a bankbetétekével), tíz hónap után pedig 7 százalékos éves kamat jár.

Nehezen elérhető

A legnagyobb gond befektetői szempontból az, hogy az állampapír vásárlása macerás. Először is igen gyér a MÁK fiókhálózata, főleg országosan vizsgálva. (A 19 fiók adatait a MÁK honlapján jelenleg itt nézheti meg.) Van, amit persze bankban is vehetünk, de az államkincstárban épp az a pláne, hogy díjmentes a számlanyitás és nem kell fizetni a számlavezetésért sem. (Nem véletlenül kapnak agyvérzést ettől a bankok.) Persze, ha már nyitottunk számlát, akkor interneten vagy telefon is adhatunk-vehetünk állampapírt, de a befektetésnek ez a módja még egyáltalán nem elterjedt a lakosság körében. Ráadásul az ÁKK honlapján egy nem kellően tájékozott befektető aligha kap kedvet az állampapír vásárlására, az ugyanis egyáltalán nem ügyfélbarát. (Finoman fogalmaztam, egyszerűen pocsék, de már tervbe vették a változtatását.) Még a postákon kapható Kincstári Takarékjegy érhető el a legszélesebb kör számára, és illik bele leginkább az emberek befektetői szokásaiba.

Született tehát április elején egy kormányrendelet arról, hogy milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a lakosság minél több állampapírt vegyen. Így növelnék a fiókok számát, például az okmányirodák, kormányablakok bekapcsolásával, fejlesztenék a webes értékesítést.

Nem „kötelező”

A tervezett intézkedések között megtalálható: lehetővé kívánják tenni, hogy a közszféra dolgozói a munkáltatójukon keresztül vehessenek állampapírt. Ez lehet szép kezdeményezés, de valamiért bennem rossz érzést kelt, amikor egy munkaadó (jelesül az állam) ajánlgatja egy neki dolgozó, a megélhetésében tőle függő dolgozónak, hogy hova tegye a megtakarítását. A rossz érzést csak erősítik bennem az elmúlt hónapokban a közvetlen környezetemben tapasztaltak, közeli és távoli ismerőseim történetei. Így például nagyon sokan azért nem maradtak a magánnyugdíjpénztári rendszerben, mert a munkaadójuk közvetlenül vagy közvetve az állam, és úgy érezték (éreztették velük), ha maradnak a magánnyugdíjpénztárban, az állásukat veszítik el. Ők soha nem felejtik a rendszer által elszipkázott több millió forintjukat. Mert balgán azt gondolták, az az övék. Mint ahogy a fizetésükről is azt gondolják.

Akár ötszörös különbség is adódhat a külföldi bankkártyás pénzfelvét árában attól függően, hogy melyik banknál vezeted a számlád, és hol próbálsz meg kápéhoz jutni. Van ingyenes megoldás is.

Külföldi utunkra mindenképp érdemes készpénzt is magunkkal vinnünk (a technika ördöge soha nem alszik), de általában jobban megéri bankkártyával készpénzt felvenni, mint itthon a bankban váltani. Hiszen a kártyás pénzfelvétnél jellemzően a valutáénál kedvezőbb deviza vételi és eladási árfolyamot számolja a bank.

Nem mindegy azonban, hogy milyen költségekkel szembesülünk, ha kinti automatából vagy bankfiókból akarjuk feltölteni készpénz-készletünket. Akár ingyenes is lehet a pénzhez jutás, de ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor kb. 300 forinttól 1000-1500 forinton át csaknem 3 ezer forintig szóródik 100 euró kivéte.

És akkor lássuk a konkrétumokat:

Egyre több bank használja ki annak a lehetőségét, hogy nemzetközi csoporthoz tartozik. A CIB aranykártyás és Visa Inspire plasztikkal rendelkező ügyfelei díjmentes juthatnak pénzükhöz az anyabank bankjegykiadó automatáinál (ATM). Az olasz Intesa Sanpaolo tulajdonos nevét nem minden magyar ügyfél ismeri, ezért ingyenes ATM kereső alkalmazást készítettek okostelefonokra. Így 11 külföldi országban lehet keresni a közel tízezer bankjegykiadó automata között.

Hazai nagybankunk, az OTP maga köré épített csoportot, és ennek előnyeit élvezhetik az ügyfelek külföldön is. Nem árt utazás előtt megnézni a bank honlapján, hogy ugyan kik is tartoznak hozzá, mert az átlagembernek nem sokat mond a bolgár DSK vagy a montenegrói Komercijalna elnevezés. (Szerencsére a legtöbb leányvállalat nevében már ott az OTP, így könnyen azonosítható.) Tehát a csoport külföldi ATM-jeinél 1 euró a kp-felvét díja, ami most kb. 304 forint. Idegen ATM-használat már 1362 forintba kerül 100 eurónál.

Saját automata használatáért egyáltalán nem kér pénzt az Erste és az UniCredit. Nem árt azonban figyelni arra (mielőtt a sokat utazók közül valaki rohanna ezekhez a pénzintézetekhez számlát nyitni), hogy a kedvezményeknél minden hitelintézet feltünteti, hogy azokat csak akciósan nyújtja. Utazás előtt érdemes megnézni, hogy pontosan mely országokra is érvényes ez a kedvezmény. Ha pedig nem a csoporthoz tartozó ATM-et használunk, akkor 100 euróhoz az Ersténél 1522, az Unicreditnél pedig 1292 forintért juthatunk.

A Budapest Bank esetében 1500 forint minden külföldi ATM-használat, és ami meglepő, szinte ugyanennyi a külföldi bankfiókban is a készpénzfelvét, miközben a többi bank esetében – szinte kivétel nélkül – drágább.

A Citinél a hálózathoz tartozó ATM-ekből két alkalommal ingyenesen juthatnak az ügyfelek készpénzhez, utána azonban már 100 euró esetében sikerül a legtöbbet elkérnie: 2800 forintba kerül a készpénzhez jutás. Az AXA-nál 570 forint minden külföldi ATM-használat, a K&H-nál 1862 forint 100 euró felvéte esetében. Az MKB 8 eurót kér, és csaknem ugyanennyit a Raiffeisen is leszámláz (7,95 euró), ami most 2400 forint körül alakul.

Cikkünk és a táblázat arról, hogy mennyibe kerül 100 eurós készpénzfelvét külföldön itt található.

A kártyás készpénzfelvét díjairól a táblázat itt található.   

Nem szavazza meg ma a parlament azt a jegybanki törvényt, amiről mindenki tudta, hogy nem felel meg a nemzetközi szervezetek elvárásainak. Hurrá. Ez azonban már érdemben aligha segít azoknak a bedőlt az adósoknak, akik élve a törvényi lehetőséggel, a hitelük forintra váltása mellett döntöttek. A kormány késlekedett meghozni azokat a jogszabályokat, amelyekben megállapodott még decemberben a bankokkal, így alighanem az eddigi lehető legmagasabb árfolyamon sikerül majd átváltani a bedőlt hitelesek tartozását. Őket valószínűleg nem vigasztalja, hogy ez lehetett volna rosszabb is. Több elemző is figyelmeztetett ugyanis, ha a jegybankról szóló törvényt változatlan formában elfogadják, az akár brutális forintgyengülést is maga után vonhat.

Iszonyú fontos volt tavaly év végén a kormánynak, hogy átverjen a parlamenten több száz olyan (közte a jegybanki) jogszabályt, amelyek miatt állandóan magyarázkodnia kell, de amit írásban is vállalt, azt nem teljesítette. A bankokkal december közepén állapodott meg a devizahitelesek megsegítéséről, ennek a része volt a végtörlesztés január végi lezárása, az árfolyamgát bevezetése és a 90 napon túl tartozó adósok hitelének forintra váltása, majd a tartozás negyedének elengedése. A határidőket nem tartotta be, így a mostani, igen rossz nemzetközi hangulatban védelem nélkül maradtak az adósok. Ráadásul sikerül majd az eddigi lehető legmagasabb árfolyamon átváltani a bedőlt hitelesek tartozását.

Forintosítás

Eredetileg március 15-ig kellett volna kérniük a 90 napon túl tartozó devizahiteleseknek, hogy váltsák forintra a kölcsönüket március 15. és április 15. közötti átlagárfolyamon. De, mint említettem, ennél a törvénynél fontosabb volt minden más, így a vége az lett, hogy május 15-ig kellet a forintosításra jelentkezni, és május 15. és június 15. közötti átlagárfolyamon váltják majd át az adósok hitelét. Márpedig az elmúlt napokban nem egyszerűen nyaldosta a 250 forintot a svájci frank ára, hanem folyamatosan fölötte csücsül, így biztosítva, hogy minden idők legmagasabb egy hónapos átlagárfolyamán forintosítsák az adósok tartozását. Ez pedig egy eredetileg 5 millió forintos, kb. 4-5 éve felvett hitel esetén is többszázezer forintot jelenthet.

Árfolyamgát

Június 1-jétől indulhatott el már minden devizaalapú lakáshiteles számára a lehetőség, hogy végre bejelentkezzen a bankba az árfolyamgát alá. De a szabadfelhasználású ingatlanhiteleseknek (két bankot kivéve, ahol már elindították a befogadást) még várniuk kell. Mint megírtuk, a bejelentkezéstől számítva még hónapokig tart, mire valóban a 180 forintos árfolyamon kezdhet törleszteni az adós. Egyébként a kormánynak január 31-ig kellett volna az árfolyamgátról szóló törvényt benyújtani az országgyűlésnek, ezt azonban csak jóval később tette meg, így csak márciusban született meg a jogszabály.

A forinthitelesek között is egyre többen akadnak, akik nem tudják fizetni a törlesztőrészletüket. Míg a devizahitelesek „megmentésére” több, ilyen-olyan megoldás is született, a forinthitelesek - ebben a tekintetben - másodrangú állampolgárok.

 A forinthiteleknél is nő azoknak a száma, akik nem tudnak törleszteni – derül ki a felügyelet legfrissebb jelentéséből. Ami persze nem csoda, hiszen a lakáshitelek kamata kezd az egekbe szökni. Miközben a hivatalos, állami kommunikáció folyamatosan azt állítja középpontba, hogy megmenti a devizahiteleseket (mindannyiunk pénzéből – teszem hozzá én), arról már nem igazán hallani, hogy a forinthiteleseknek is egyre nagyobb gondot okoz a törlesztés. (Az ingatlanhitelek 4-5 százaléka dől be, a fogyasztási kölcsönök közül pedig minden negyedik bukik.)

Ráadásul az is világosan kiderül, hogy az úgynevezett banki segítő programok is kevésbé hatásosak. Hiába kap ugyanis valaki haladékot egy-két évig a havi részletek csökkentésével, a hitel kamata olyan brutálisan megnőtt, hogy ugyanolyan gondot okoz a kifizetése, mint a devizahiteleseknek a részletek emelkedése.

Mert mi lett volna, ha – játsszunk el a gondolattal – nem a szabadságharcos utat követi kormányunk? Két évvel ezelőtt – a kételkedőknek javaslom a Magyar Nemzeti Bank honlapját - a svájci frank 185 forint körül mozgott. Nagyjából tehát azon a szinten, amin a végtörlesztést, az árfolyamrögzítést és a forintosítást meglépték. Az eurót 275 forint körül adták-vették. Aztán, amint megjelentek a teljesen újszerű, tankönyvekben még nem látott csodamódszerek, szépen elkezdett gyengülni a nemzeti devizánk. (Most jut eszembe: lehet, hogy a forint így szabadságharcol.) Mindezt rohamtempóban tette. Egy-két hónap alatt a svájci frank árfolyama a 200 forintos, majd év végére a 220 forintos szint fölé került. A tavalyi év is igen jól sikeredett neki, hiszen nyáron már tesztelte a 230-240 es szinteket, és a végtörlesztés bejelentése után nem nagyon láttuk 240 alatt. (Ne is beszéljünk a mostanában egyre többször felbukkanó 250 forint fölötti svájci frank árakról.)

Ezzel csak az volt a baj, hogy azemberek hatalmas része devizahitelekben csücsült, így a választók azt érezhették – nyilván teljesen tévesen -, hogy kormányuk rossz úton jár. Nosza, jött az ötlet: forintosítsuk a hiteleket! Jött tehát a végtörlesztés. Íme, a PSZÁF legfrissebb jelentéséből néhány adat: „Az ügyfelek a 2011. szeptember 30-i 5.611 milliárd Ft-os jelzálog-fedezetű háztartási devizahitel-állomány több mint 24 százalékát végtörlesztették kedvezményes árfolyamon, és ezáltal mintegy negyedével csökkent a háztartások jelzálog alapú deviza kitettsége. A program során a végtörlesztő devizahitel adósok összesen mintegy 370 milliárd forint tőketartozás-elengedésben részesültek, ami ügyfelenként átlagosan 2,186 millió Ft tartozás- elengedést jelent.”

Pontosan ezzel az elengedett 370 milliárd forinttal nőtt meg tehát először ennek a 170 ezer családnak a tartozása a kormány unortodox gazdaságpolitikája miatt, amit aztán nagyvonalúan elengedett nekik ugyanez a kormány. Csakhogy a cechet nem ő fizette, hanem a bankok, és az összes többi hitelfelvevő.

Végtörleszteni zsebből azok tudtak, akik valójában nem is szorultak semmilyen állami segítségre. A kétharmadu zsebből fizetett. Többen is megírták már, hogy a saját köreiken belül ki mennyit nyert a bulin. Akiknek nem volt pénzük, azok kénytelenek voltak forinthitelt felvenni. Csakhogy közben a forinthitelek kamata – éppen a forint árfolyamának gyengülése és még külön a végtörlesztés okozta veszteségek ellensúlyozása miatt is - elkezdett emelkedni. Így nőtt a 9,5 százalék körüli hitelár (thm) 12 százalék fölé az ingatlanhiteleknél. Nemcsak a kiváltó hitelek drágultak, de minden lakáshitel ára megemelkedett. Szívtak azok, akik hitelből végtörlesztettek. (Hallottunk olyan adósról, aki 18 százalékos thm-mel kapott csak kiváltó hitelt.) És nagyon rossz helyzetbe kerülnek azok is, akik eddig is forinthitelt fizettek, mert az ő kölcsönük ára is emelkedik. Egyre többet fizetnek tehát a forinthitelesek, egyre többen dőlnek be közülük is.

Lehet szidni a bankokat, mert a piaci viszonyoknak megfelelően reagálnak. Ha nem így tennének viszont, egy filléremet sem tartanám a bankban. És ezt nem ajánlanám másnak sem.

Rájár a rúd az OTP-re, most a lakáslízing cége vesztett pert. Nem akarta ugyanis elfogadni a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) határozatát, hogy fizesse vissza az árfolyam-különbözet egy részét az ügyfelének. Ezért perelt.

A felügyelet mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) határozata szerint az OTP Lakáslízingnek 572 ezer forint árfolyam-különbözetet kellett volna visszafizetnie az ügyfelének. A PBT ajánlásait többnyire elfogadják és betartják a bankok és biztosítók, de időnként egyesek inkább perre mennek. Eddig 7 olyan ügy volt, amikor nem tettek eleget a határozatoknak. Az OTP Lakáslízing esetében született meg az első jogerős ítélet. Jelenleg 4 per folyik, de a felügyelet maga is indít majd közérdekű keresetet. Úgy tudjuk, az egyik az AXA lesz (erről itt írtunk korában).

A mostani történetben az egyik adós 18 millió forintos, scvájci frank alapú lízingszerződést kötött egy 28 millió forintos lakás megszerzésére. Négy évig rendben törlesztett. Ezután bajba került, de végül sikerült vevőt találnia a lakásra. 2011. szeptember elején jelezte, mindent szeretne kifizetni. Az összeg végül 30,2 millió forintra rúgott.

A vita a törlesztési árfolyam nagyságán tört ki. A lízingcég ugyanis a szerződést csak a fordulónapon volt hajlandó lezárni, hiába fizetett volna előbb az ügyfél, aki attól félt, hogy a svájci frank árfolyama tovább emelkedik. Az OTP hajlandó volt tárgyalni, de a kért fix árfolyam helyett határidős ügyletet ajánlott. Az elszámolás eszerint nem deviza-közép, hanem határidős deviza eladási árfolyamon történt volna. Így az azonnalinál magasabb, de fixált árfolyamon mehetett volna a törlesztés. A határozatból kiderül, hogy az adós nem értette meg a konstrukciót (ami azért cseppet sem meglepő). A PBT viszont úgy vélte, ezzel megindult egy tárgyalás, amit nem zárhatott volna le olyan kurtán-furcsán a lízingcég, ahogy tette. A békéltető így végül az árfolyamok akkori alakulását elemezve döntött a közel 600 ezer forint visszafizetéséről.

A devizaadósoknak azonban ebből a történetből sem kell arra a következtetésre jutniuk, hogy automatikusan bármekkora összeget is visszakaphatnak majd a bankjuktól. A mostani történet szereplője is maga fordult a PBT-hez, és járt utána a saját érdekének. Kellett hozzá a PBT neki kedvező ajánlása, majd - mivel a bank perre ment - az OTP pervesztése.

Mint láthatjuk, a bank nem adja fel könnyen. A Szegedi Ítélőtábla az OTP Bankkal szemben indított perben (erről itt írtunk) kimondta: ugyanazt a típusú árfolyamot kell alkalmazni a devizahitelek folyósításánál és törlesztésénél. De a bank ezt sem fogadta el, hanem a Kúriához fordult felülvizsgálatért. Igaz, ennek a pernek a következményei sokkal messzebb vezetnek majd.