AZ ÉN PÉNZEM

Az idén az első negyedévben majdnem ezer hamis forintbankót vont ki a jegybank. Ez annak tükrében, hogy ugyanekkor csak a tíz- és a húszezresekből (általában ezeket a címleteket hamisítják) mintegy 167 millió darab volt forgalomban, szinte viccesen kevés. A trend azonban növekvő. Nem véletlenül akciózik már második éve az MNB olyan berendezések terítésével, amelyekkel könnyebb ellenőrizni a bankókat.

Az eddig nyilvánosságra került esetekből azonban kiderült, hogy nem valamilyen szupertechnikával felszerelt nagyívű bűnözői csoportok mérgezik a gyanútlan magyarok mindennapjait az éj leple alatt gyártott remekműveikkel. Ehhez a mi országunk túl kicsi, a forintunk pedig nagyon is jól védett. Az idén a rendőrség Hódmezővásárhelyen több mint tízmillió forint hamis húszezres foglalt le. Az azonos sorszámú bankjegyeket számítógéppel és tintasugaras nyomtatóval állították elő, nem tartalmaztak fémszálat, vízjelet és más biztonsági elemet sem. Ennek ellenére többször sikerült velük fizetni.

Talán sokan emlékeznek még a négy évvel ezelőtti esetre, amikor egy szerencsétlen juhász a 100 ezer forintra tartott birkáiért elfogadott két ötvennégyezres címletű bankót. Még örült is, hogy nyolcezer forintot pluszban kereshetett. Az amúgy kabarétréfának is gyenge sztori slusszpoénja az volt, hogy kiderült: nem ő volt az egyetlen.

Jártam olyan társaságban, ahol a kártyához fénymásolt pénzt használtak, időnként viccesen a címletet is „megbolondítva”. Az ilyesmin addig lehet jókat nevetni, amíg éjnek évadján nem dörömböl a rendőrség, mert például egy jókedvű csemete remek ötletnek tartja továbbpasszolni a játékpénzt. Az ilyen bankót elfogadó (nevezzük finoman figyelmetlennek) bukja az „üzletet”: amit az értéktelen papírért odaadott, az a másiké, neki viszont nem marad semmi. A fecnikért – merthogy nem is érnek semmit – senki semmilyen ellentételezést sem ad. Nyolc év börtönt kaphat a pénzhamisító, de azt is lecsukhatják, aki véletlenül jut a hamis pénzhez, de hogy mentse a menthetetlent, megpróbálja egyszerűen továbbpasszolni.

Pénzhez hasonló papírdarabokat amúgy viccből vagy házi használatra is csak meggondoltan szabad csinálni. Aki persze akar ilyesmivel bíbelődni, megpróbálhat engedélyt szerezni az MNB-től. Engedély nélkül akkor készíthető papír forintbankjegy-utánzat, ha az anyagában markánsan eltér a valós pénztől. Előírás még a jelentős méretkülönbség is (kétoldalú nyomatnál a fele vagy a kétszerese lehet a „műpénz” a valódinak). Például fára, plasztikra, vagy üvegre nyugodtan lehet viszont pénzt imitálni, azt semmi sem tiltja. Ugyanígy az elektronikus eszköz útján, internetes honlapon, vezetékes vagy vezeték nélküli eszközzel hozzáférhetővé tett utánzatért sem büntethetnek meg senkit. Annak ellenére, hogy nemrégiben akadt olyan pénzhamisító, akik azt állította, a „mesterpéldányokat” a netről töltötte le.

Méregdrágák lettek a lakáshitelek. A bankok kínálatából egyértelműen kiderül, alig akar valaki lakáskölcsönt adni.

Mindössze két bank akad a piacon (a K&H és az OTP), amelyik tárt karokkal várja az ügyfeleket, ha lakáskölcsönt szeretnének. Ugyanis csak ennél a két pénzintézetnél szerepel a kiemelt ajánlatok között ez a szolgáltatás. AZ AXA és a Citibank nem is tesz úgy, mintha a kérdéssel foglalkozni szeretne, egyszerűen nem lehet náluk ingatlanhitelhez jutni. (Inkább a rövid távú, fogyasztási kölcsönökre koncentrálnak.) A többieknél van lakáshitel, a kérdés csak az, hogy milyen áron.

Áprilistól – a jogszabályi előírásnak megfelelően – már minden lakáshitelt az irányadó kamathoz kell kötni. Ez a BUBOR (budapesti bankközi kamatláb) vagy a 3 illetve 5 éves állampapírpiaci hozam, amire rápakolják a felárat (plusz 2, 3, 4,...7 ..százalék). Ennek köszönhetően a valamivel több mint 10 százaléktól egészen 18 százalékos thm-ig (teljes hiteldíj mutató) találhatunk ajánlatokat. Az azért gyanítható, hogy a 17-18 százalékkal hitelező bank elrettentésnek szánja a kölcsön árát, ilyet nem nagyon szeretne nyújtani. De az is lehet a háttérben, hogy a nagyon rászorult ügyfelet jól lehúzza.

Az összehasonlítás egyre nehezebb, mert ugyanaz a bank többféle áron adja a kölcsönt attól függően, hogy az ügyfél fizetése oda érkezik-e, vagy más szerződése is van-e a bankcsoportnál. Ezek után ember legyen a talpán, aki kiigazodik. Az biztos, hogy a legolcsóbban azok jutnak lakáshitelhez, akik többszázezres nettó jövedelemmel rendelkeznek, pénzüket a hitelező bankhoz utalják és a kölcsönt nyújtó sok egyéb termékét is használják.

Néhány bank lakáshitel ajánlata:

Az akció jó hívószó, ráadásul bármekkora drágítás jöhet a kifutása után.

Azt szokták mondani, hogy a magyar nem is annyira árérzékeny, inkább "akcióérzékeny" teremtés. Nem tudom, hogy ez még ma is igaz-e, de tény, hogy számtalan olyan akcióba botlok nap mint nap, amikor kiderül, hogy akció nélkül olcsóbb volt a termék, vagy éppen arra kell ráébrednem, hogy akciósan is drágább, mint a versenytársaké.

A bankok az akció hívószót inkább kiskapuként használják. Ugyanis csak szigorú szabályok szerint emelhetik a költségeket, ezek a rendelkezések azonban kijátszhatók. Az egyik trükk, hogy újabb és újabb termékeket vezetnek be, a másik az akció szó használata. Abban a pillanatban, amikor valami akciós, máris új árat lehet bevezetni, ha kifut a kedvezményes időszak. Az akciókra ugyanis nem vonatkozik az emelési korlát.

A tisztességes magatartás azonban megkérdőjelezhető, amikor nincs időtartam megjelölve, mert csak annyit tesznek közzé, hogy „visszavonásig”. Gyanakodásra adhat okot, ha a korábban díjmentes szolgáltatás egyszer csak nulla forintos díjért szerepel. Ez ugyanis a díjemelés előszele szokott lenni.

Becsületes eljárás, ha az emelést előre jelzik. Így találkozhatunk előre beharangozott áremelésekkel. A Volksbanknál például a pénztári készpénzfelvételnél az akciós feltétel 0,35 százalék plusz száz forint, ami majd ötszázra emelkedik. Ez egyébként tízezer forint felvételekor majdnem 90 százalékos díjemelést jelent; húszezernél a növekedés „csak” 50 százalékos. A Citibank június 15-ével megszünteti a nulla forintos bankszámlához kapcsolódó készpénz-visszatérítést.  (Ez addig akár havi 10 ezer forintot is jelenthet a bankkártyás vásárlások után.) Biztató viszont, hogy a Citinél a díjmentes kifejezés még igen sokszor fordul elő a feltételek között, ráadásul egyetlen helyen sem jelzik, hogy akciós lenne. Az OTP az alapszámlánál a pénztári készpénzbefizetésért kér kedvezményesen 59 forintot. Ez a díj lesz rövidesen 0,45 százalék, de minimum 447 forint – felső korlát nélkül.

Azt is fontos tudni, hogy a banknak nem kötelező minden évben az infláció mértékével emelni a díjait, viszont több évnyi drágítást is végrehajthat, ha korábban „elmaradt” az árak igazítása. Mindebből a legfontosabb tanulság, hogy időről időre érdemes átnézni a bankköltségeinket, és ennek megfelelően váltani, ha nagy meglepetés ér minket.

A devizahitelesek számára kidolgozott új árfolyamgát minden híresztelés ellenére jó lehetőség. Az igénylésről azonban régebben a bankok, most pedig a minisztérium próbálja az érintetteket lebeszélni. Vajon mi lehet a háttérben?

Meglehetősen felháborítónak tartottuk, hogy a bankok egy része a védernyő korábbinál sokkal jobb formája ellen szinte annak megszavazása pillanatában elkezdett dolgozni. A devizahiteleseket figyelmeztették arra, hogy így további tartozást halmoznak fel. (A konstrukció előnyeiről most nem szólnánk, ha valaki figyelmesen átnézi a táblázatot, amiben összefoglaltuk a jellemzőket, maga is ítéletet alkothat.) Olyanról is hallottunk, hogy pénzügyi intézmények megpróbálták úgy beállítani, mintha a piaci és a fix árfolyam törlesztőrészlete közötti különbséget az adósnak kötelező lenne megtakarítani. Ha valaki beugrott volna, jelezzük: bár valóban célszerű tartalékolni (már ha tud valaki), ez semmiképpen sem kényszerűség.

Hát igen, a bankok meg akarják spórolni a kamatszámla (lásd táblázatunkat) miatti veszteségeiket – gondoltuk. Mostanra viszont mintha fejre állt volna a világ. A bankok között ugyanis nem egy akad, amely levélben hívja fel ügyfelei figyelmét arra, milyen jó lehetőség az árfolyamgát. A nemzetgazdasági tárca viszont, ahol korábban azt hangoztatták, hogy minél szélesebb kör számára szeretnék elérhetővé tenni a fix árfolyamú törlesztést, hangot váltott.

Annak az adósnak, aki ha nehezebben is, de képes fizetni a megnövekedett svájci frank árfolyam ellenére a törlesztőrészletet, mindenképpen jobb, ha az eredeti szerződési feltételek változatlansága mellett törleszt tovább – olvasható a tárca közleményében. Szerintük az árfolyamgát azoknak lehet leginkább megoldás, akik olyan nehéz helyzetbe kerültek, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy a közeljövőben törlesszék az adósságot. Szerintünk viszont ez egyáltalán nem így van. Már csak azért sem, mert az árfolyamgátat eleve nem a legnagyobb bajban levőknek találták ki. Számukra más eszközök (forintosítás, Nemzeti Eszközkezelő) jöhetnek szóba.

A fene se akar (sőt!) ismét vészforgatókönyvekről írogatni. Sajnos azonban, ha az egyet és a kettőt összeadjuk, nehéz nem arra gondolni, hogy a korábbinál reálisabbá vált az árfolyamok elszállása. Az állam ugyanis nyilván előre kalkulált a kamatszámla rá eső terheivel. A kiszámíthatatlan a plafon (ismét csak: lásd táblázatunkat!) feletti szint kiadási igénye. A bankok is számoltak a kamatszámla rájuk háruló terhei miatti veszteségekkel. Az efeletti fájdalom azonban eltörpülhet, ha arra gondolnak, az adósok helyzete az esetleg vészesen gyengülő forint miatt mennyire drámaian romolhat.

Az mindenesetre tény, hogy az IMF-hiteltárgyalásokról szóló hírek finoman szólva is igen ellentmondásosak – ami pedig jelentős hatással van a devizaárfolyamokra. Orbán Viktor miniszterelnök nemrégiben kijelentette: hónapok óta egyre vár a Nemzetközi Valutaalapra, de csak nem jönnek. A Reuters megkeresésére az IMF magyarországi küldöttségének vezetője írásban nyomatékosította: a tárgyalások megkezdése teljes mértékben a magyar kormánytól függ. A sikeres tárgyalások érdekében pedig kritikusan fontos az európai hatóságok támogatása.

A labdát tehát szépen pattogtatják. Ez a játékszer azonban nem más, mint a mi fejünk. A játszma pedig nem csak a devizahitelesek számára lehet sorsdöntő.

*efelett mindent az állam áll, tehát a tőkeszámlán sem keletkezik további adósság

Akár hatvanszoros is lehet a különbség a legolcsóbb és legdrágább bankszámla díja között. Éves szinten 55-60 ezer forinttal is többet fizethet az, aki rosszul választ bankot és számlát. Nem árt átgondolni a bankolási szokásainkat is.

Szépen emelték a bankok a számlák költségeit, újabb és újabb „díjkülönlegességgel” rukkolnak elő. Fél évvel ezelőtt még „csak” ötvenszeres volt a különbség a legolcsóbb és legdrágább bankszámla között, ez mára hatvanszorosára nőtt.

Igaz, hogy a törvényi előírás miatt csak körülbelül az infláció mértékével emelhetnék az árat a pénzintézetek, de ez csak a már meglévő konstrukciókra vonatkozik. A gordiuszi csomót nagyon egyszerűen vágják át; átalakítják a számlákat, újakat vezetnek be, és csiribí-csiribá, máris annyit számítanak fel érte, amennyit nem szégyellnek.

Az OTP például az alapszámlánál a pénztári készpénzbefizetést is sarcolja (ami a lakosságnál egyáltalán nem szokás). Ezért, most még kedvezményesen, 59 forintot kérnek. Rövidesen azonban a díj 0,45 százalék, de minimum 447 forint lesz – felső korlát nélkül. A postai befizetés költségeit is ügyfeleikre hárítják. Ekkortól a forint lekötése 22 forintba kerül. A többi számlacsomagnál nincsenek ilyen díjak, így úgy véljük, érdemes (akinek még van ilyen) az Alap számlától mindenképpen megválni. Arra sem árt azonban ügyelni, hogy a Net számlánál sem sokáig (a tavalyi inflációs adatok hivatalos közzétételéig) tart az eseti utalások díjmentessége az OTP-nél.

De egyre több a nulla forintos és filléres számla (havi néhány száz forint), ehhez azonban meg kell találni a megfelelő bankot és megfelelő számlát. Mert az olcsó számlát okosan is kell kezelni. Érdemes a fejekben átállítani a bankolási szokásokat. Bankkártyával vásárolni, készpénzt a bank saját automatájából felvenni és lehetőleg interneten intézni az ügyeket. Ez a legolcsóbb módja a bankhasználatnak. És persze meg kell találni ehhez a megfelelő bankszámla-csomagot is. Ugyanis bankon belül is nagyon eltérőek a díjak, így ugyanannál a pénzintézetnél – ha rossz számlában ülünk – több ezer forint is lehet a különbség egy hónap alatt. Egyre több helyen kérnek kevesebb díjat, ha az ügyfél nem kér postán kivonatot.

Íme, csak egy példa: akinek 150 ezer forintos fizetés érkezik a bankszámlájára, és mindössze arra használja, hogy felvegye róla az összes pénzt négy alkalommal, ehhez a bank saját automatáját használja, ilyen havidíjra számíthat az egyes bankoknál (benne van a bankkártya éves díja is):

Havidíj