AZ ÉN PÉNZEM

Folyamatosan emelik a bankok a devizahitelek kamatát. A válság kitörése óta az árfolyamok elszállása mellett újabb és újabb kamatemeléssel kénytelenek szembenézni az adósok. Pedig annak idején a devizahitel jó döntésnek tűnt. A kockázatokról a bankok hallgattak, a szerződések egyoldalúak voltak. 

Az AXA május elsejétől 1,15 százalékponttal emelte az általa korábban folyósított devizahitelek kamatát. Egyes kölcsönöknél az emelés ennél valamivel alacsonyabb mértékű volt. Az MKB május 7-étől lép. Az alacsonyabb összegű, egyéves kamatperiódusú svájci frank kölcsönök kamata ezután 8,3 százalékra, az eurónál ez 9,7 százalékra rúg. A Budapest Banknál a 2010 előtt felvett frankhitelek már április közepén drágultak, átlagosan egy egész százalékponttal (akadt ennél csekélyebb, de nagyobb változás is). Az FHB június 18-ától a devizahitelek (euró és svájci frank egyaránt) kamatát 0,5 százalékponttal emeli.

A válság kitörése óta nemcsak az árfolyamok elszállásával kellett szembenéznie az adósoknak, hanem a folyamatos kamatemelésekkel is. Míg 7-8 évvel ezelőtt kevesebb, mint 6 százalék volt egy svájci frank alapú lakáshitel kamata és kezelési költsége együttesen, addig ez mára 9 százalék környékére nőtt. Az euró alapú hiteleknél 7 százalék környékéről emelkedett 9-10 százalék környékére. Persze találhatunk ennél még drágább kölcsönöket is, hiszen a bankok megtehették, hogy olyan mértékben változtatták a hitelek árát, ahogy nem szégyellték.

Meg lehet érte kövezni, de én személy szerint nem tartottam nemhogy törvénysértőnek, de etikátlannak sem azt, hogy a bankok a deviza alapú lakáshiteleknél vételi és eladási árfolyamot alkalmaztak. Ez benne volt a szerződésben, amikor az ügyfelek aláírták, így előre tudni lehetett, hogy ezen a bank nyerészkedik. (Lásd OTP ítélet.) Az persze már más kérdés, hogy a vételi és eladási árfolyam közötti rést (marzsot) kényük-kedvük szerint szélesíthették, és a már bankhoz kötött adós csak a bank jóindulatában bízhatott, és abban, hogy az nem lesz túl mohó. Mert ugyanakkora hitel esetében többszörös volt a különbség abban, hogy mennyit keresett az árfolyam-különbözeten egy-egy bank. A hitel törlesztésekor már monopolhelyzetben volt a pénzintézet (jellemzően nem lehetett devizában törleszteni), az ügyfélnek nála kellett átváltani a forintját. Ha pedig profitnövelés céljából, egyoldalúan szélesítette a marzsot, akkor ez már erőfölénnyel való visszaélés, és ezen nyugodtan találhatott volna fogást a GVH (Gazdasági Versenyhivatal) és a PSZÁF is.

Ami nálam kiverte a biztosítékot – és nem most, hanem már 2004-ben, a devizahitelezés felfutásának elindulásakor - az volt, hogy a feltételeket a bankok úgy változtathatták, ahogy akarták. Egyoldalúan. Kötöttségek nélkül. Idézem egy akkori cikkemből az egyik bankvezért: „Vállalati ügyfeleimnek nem tudnék ilyen hitelt értékesíteni"

Ezzel azonban hajdanán senki nem kezdett semmit sem.

(A devizahitelekkel nyakunkba szakadt gondok és felelősség kérdésének boncolgatását a későbbiekben még folytatjuk.)

Lovas Judit

Az egyetemista, főiskolás fiatal már nagykorú, azaz hivatalosan felnőtt. Itt az ideje, hogy hitelkártyát kapjon! Megtanította neki valaki, hogyan használja? Nem? Sebaj, az idősebbek sem értenek a pénzügyekhez. Így adósodik el a magyar. Mert a számlát a végén a szülő állja.

Egyszer már megégette magát a Citibank, amikor hitelkártyát kínált a felsőoktatási intézményekben tanuló diákoknak. A bank még a 2007-es jelentésében büszkén tudatta: „bevezette a főiskolai és egyetemi hallgatók igényeihez igazított szolgáltatásokkal bővített Diákhitelkártyát, mellyel hozzájárult ahhoz, hogy egy új generáció megtanulja a hitelkártyát okosan használni”. Nem tanulták meg. Egy évvel később már hallgatott a bank a dugába dőlt kísérletről. Hiába volt kelendő a kártya, a hitel törlesztésénél sorozatos problémák voltak. Ugyanis nem kellett szülői hozzájárulás a kártya igényléséhez. Csakhogy ezek a fiatalok – jövedelem híján – a szülők pénzére szorultak rá, így ők maguk nem tudták fizetni a saját tartozásukat. Végül mégis a szülőnek kellett állnia a cechet.

A Citi most megint azt tervezi, hogy a diákoknak hitelkártyát kínál. Információink szerint most dolgoznak a kondíciókon. Úgy tudjuk, hogy a plasztik kifejezetten a Diákhitel II. konstrukció kiegészítését célozza majd. Tehát az egyébként is hitelre szoruló fiatal arra használhatná az egyik legdrágább hitelt (a Citinél most kb. 30 százalék a teljes hiteldíj mutató, és ezzel az olcsók közé tartozik), hogy előre elköltse a diákhitelt, amit majd valamikor felnőtt életében egyszer visszafizetni. Értem én, hogy az átmeneti készpénzzavart oldaná a dolog, de az eladósodás veszélye túlzott. Valójában a felnőtt lakosság (mármint a diákoknál idősebb, pénzt kereső emberek) sem tudja megfelelően használni a hitelkártyát. (A hitelkártya veszélyeiről és helyes használatáról itt írtunk.)

A Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) nyilvántartott rossz adósok száma december végén 849 ezer volt. Ők 1,56 millió darab szerződést nem teljesítettek, azaz átlagosan csaknem 2 hitelt nem fizettek. Ezeknek a tartozásoknak a legnagyobb része fogyasztási kölcsönöket jelent, ezeken belül igen nagy a hitelkártyás tartozások aránya.

Tehát ha a felnőttek nem tudják helyesen használni a hitelkártyát, adjuk a gyereknek? Majd a maga kárán megtanulja, hol, mennyit és hogyan költsön vele? A hitelkártya ugyanis vásárlásra ösztönöz. Nem érzékeli az ember, hogy fogy a pénze, mert nem lesz kevesebb a bankszámláján vagy a pénztárcájában, csak a havi elszámoláskor látható, mennyi az összes költés. Egyik barátom mesélte, hogy amikor diákként nyári munkába állt, nagy öröm volt számára, hogy a büfében nem kellett azonnal fizetnie. Mindenkinek volt egy hitelszámlája. Csak felírták a fogyasztást, és fizetésnapon kellett kiegyenlíteni a tartozást. Hát, ő nem tudta kiegyenlíteni. A fizetése ugyanis kevés volt, és utána az egész nyári keresetét a büfébe tolta be, hogy törlessze az első havi fogyasztását. Ő akkor egy életre megtanulta, hogy kézben kell tartania a pénzügyeit. Igaz, sokba került neki. Nem kéne a pénzügyeket végre az élet helyett az iskolában megtanítani?

Adva van egy hiányos és elkent jogszabály és az azt alkalmazó bankok. Az adósok tehát teljesen kiszolgáltatottak, hiszen a pénzintézeteken múlik, kinek nehezítik vagy könnyítik meg  deviza alapú jelzáloghitelének forintra váltását. Bekavarhat még a kormány és a nemzetközi pénzpiacok alakulása is. Nem mindegy ugyanis, milyen árfolyamon váltják át a hitelt.

A bankoknak április 15-éig kellett értesíteniük adósaikat (akik már tavaly szeptember végén 90 napon túli hátralékban voltak legalább 78 ezer forinttal, és a csúszás azóta is fennáll, de a hitelt a bank még nem mondta fel) a devizahitelük forintra váltásának lehetőségéről. A jogszabály szerint az adósok kölcsönét a bankok forintra váltják majd a 2012. május 15. és június 15. közötti jegybanki középárfolyam átlagán, és a tartozás 25 százalékát elengedik. Fontos kitétel még, hogy a fedezetként szereplő ingatlanok összértéke nem haladhatja meg a 20 millió Ft-ot.

Azonban vannak olyan devizaadósok, akik máig nem kaptak értesítést, miközben a procedúrát május 15-ig kellene elindítaniuk. A törvény szerint az adósnak nyilatkoznia kell arról, hogy a késedelembe esésének oka a fizetőképességében beállott jelentős, igazolható romlás volt. Az eredeti tervek szerint külön végrehajtási rendeletben szabályozták volna, milyen okokat fogadhatnak el a bankok, és azt pontosan milyen papírokkal kell igazolni. A kormány viszont végül nem bíbelődött a részletekkel (törvény sem született, csupán az árfolyamgáthoz benyújtott egyik módosító révén indulhatott el a folyamat).

Bank és jóindulat?

Most tehát az ügyfelek a bankok jóindulatában bízhatnak. Egyelőre úgy tűnik, elég egy nyilatkozat. Ugyanakkor a forintosítás egyáltalán nem biztos, hogy bármit is megold az ügyfélnek. Igaz, hogy a hitel negyede ugrik, de egyáltalán nem mindegy, hogy mennyibe kerül az új, forint alapú hitel. Kérdés, hogy azt tudja-e valaki fizetni.

Szabályozás híján ebben is eltér a banki gyakorlat. A CIB a FIX3 Megoldás hitelét ajánlja erre a célra. Ehhez az első periódusban (ha a hitel futamideje ezen túlnyúlik) három éven keresztül igényelhető a forintban fizetendő törlesztőrészlet 50 százalékos könnyítése is. Mint a bank modellszámításából kiderül, a 11,35 százalékos kamatozású kölcsönnel az első három évre majdnem 60 százalékkal csökkenhet az eredeti (az, amit ugye, az adós nem tudott fizetni) törlesztőrészlet. Ezt követően azonban a teher – a tartozás negyedének elengedése dacára – a jelenlegi szintre emelkedik.

A K&H ügylettípusonként, illetve a törlesztési múlt alapján határozza meg a feltételeket. Az OTP Átváltó hitelét kínálja, ami roppant drága, jelenleg a háromhavi Bubor felett 6,15 százalékponttal (ez jelenleg 13,39 százalék) kamatozik. A BB-nél azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kiváltó hitelek kondíciói megfelelnek a hirdetményében megtalálható kondícióknak. Ennél pedig a felár a hathavi Bubort 5,7 százalékponttal haladhatja meg, ami szintén 13 százalék feletti kamatot jelent.

Árfolyamtól is függ

Az adósok az átváltási árfolyamnak is ki vannak szolgáltatva. Egy 160 forintos svájci franknál felvett 5 millió forintos hitel utáni tőketartozás 4 év alatt például alig csökkent. Márpedig így az adós hitele 7,5 millióra nőtt 240 forintos árfolyamnál, 7,18 millióra 230 forintosnál és 6,87 millióra 220 forintosnál. (Nem mintha azt gondolnánk, hogy 220 forintra csökkenne a következő másfél hónapban a svájci frank ára, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy egy normálisabb gazdaságpolitikánál mennyivel kisebb lenne a fennálló hitel.)

Amikor pedig a negyedét elengedi a bank, akkor a felsorolt árfolyamoktól függően 5,6 millió, 5,3 millió illetve 5,15 millió forintos hitele maradna az adósnak.

Süketek párbeszéde? Vagy tudatos szívatás? A pénzügyi felügyelet mellett működő békéltető testület sorra hozza a határozatait a végtörlesztés meghiúsulása miatti panaszokkal kapcsolatban.  Nehezen bizonyítható, ha a bankban átvertek, de az világos: sem az ügyintéző, sem a bank nem a barátunk, jobb, hanem bízunk bennük.

Itt az ideje, hogy belássuk: a bank nem a barátunk, az ügyintéző nem a személyes pénzügyi tanácsadónk. Hiába is szeretnék ezt elhitetni velünk. Csak olyan terméket akarnak nekünk eladni, amin a pénzintézet jól keres. Ez persze nem zárja ki a win-win játszmát, azaz amikor a bank mellett mi ügyfelek is jól járhatunk, de sajnos sokszor nem ez a felállás.

A végtörlesztéssel a kormány megszívatta a bankokat, azok pedig az ügyfeleket. Persze igazságtalan lenne kijelenteni, hogy minden bank és ügyintéző az átveréssel foglalatoskodott, hiszen nagyjából 170 ezer embernek mégiscsak sikerült végtörlesztenie. Igaz, mi is rengeteg levelet kaptunk olyan devizaadósoktól, akik arról számoltak be, hogyan próbálja akadályozni a bank a végtörlesztésüket.  A PSZÁF mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) most sorra hozza a határozatait az ilyen ügyekben.

Volt olyan ügyfél, aki már a rögzített árfolyamú végtörlesztés előtt forinthitellel váltotta volna ki a devizahitelét. De addig szórakoztak vele, míg a forint brutális gyengülése miatt a felvett forint hitel már nem  volt elég a kiváltásra. Aztán jött a rögzített árfolyamú végtörlesztés, amire bejelentkezett, de mivel a kiváltásra felvett forint hitelt a bank ide-oda váltogatta, a költségek szépen apasztották a pénzt, ami ismételten kevésnek bizonyult a végtörlesztéshez. Itt egyezséggel zárult az ügy.

De számos esetben zárul úgy az ügy, hogy a pórul járt ügyfél panaszát végül elutasítják. Több olyan eset is akadt, amikor a bank heteken át kérte be a különféle iratokat és pénzért beszerezhető igazolásokat, majd a végén közölte: nem végtörleszthet az ügyfél, mert nem írta alá a kérvényt.  Vajon mennyire elképzelhető az, hogy egy paksaméta iratot átnyújtunk a bankban, egyenként átnézik, és nem szólnak, hogy a legfontosabb hiányzik belőle? (Akadt azért olyan ajánlás is, amelyben azt javasolják a banknak, hogy januárban már a teljes szükséges összeget átutalt adóstól a konkrét papír híján is fogadja el a teljesítést.)

Ebből elég világosan látszik, hogy minden egyes iratot egyenként kell átvetetni az ügyintézővel.  Csak így tudjuk bizonyítani, hogy valóban beadtuk. Másik tanulság, hogy nem kell feltétlenül hinni az ügyintézőnek és nem kell túlságosan bízni sem benne. Ő ugyanis azt sózna ránk, amit parancsban megkapott, és ha a verdikt az, hogy valamiről lebeszéljen, akkor azt meg is próbálja.

Nem tudjuk tehát megúszni a tájékozódást és azt, hogy felkészüljünk a pénzügyekből. A végtörlesztéses panaszok jól mutatják, hogy ha az ügyfél tájékozottabb, akkor nem tudta volna a bank megvezetni. Tanulságos lehet az árfolyamgátra készülőknek, hogy ne csak a bankban tájékozódjanak, hiszen a bank ellenérdekelt lehet.  Ha a pénzintézet úgy dönt, hogy bizonyos ügyfeleket lebeszélne róla, másokat viszont éppen rábeszélne, akkor is érdemes külső segítséget igénybe venni a tájékozódáshoz. 

A legújabb adóterveknek „köszönhetően” jövőre annak is fizetnie kell a pénze használata után, aki eddig ezt gondosan megúszta. Egy kis odafigyeléssel az adónál többet takaríthatunk meg.

Nem, ez nem egy rémálom, ez maga a valóság. A kormány komolyan gondolja, hogy különféle adókkal éves szinten –egyes számítások szerint - 60-70 ezer forintot húzzon ki a családok zsebéből. A magunk részéről legfeljebb ötleteket adhatunk, honnan spórolható meg ez az összeg.

A jól megválasztott bankszámlával a kivetett adónál jóval többet lehet megtakarítani. Ettől persze még nem fáj kevésbé, ha újabb sarcokat vetnek ki ránk. Valóban léteznek nulla forintos bankszámlák, bár a legtöbb banknál a díjmentes utalásoknak és ingyenes készpénzfelvételnek az ára az, hogy havi fix díjat kérnek a számlavezetésért. A jövőre bevezetendő banki tranzakciós adó (sárgacsekk-adó, ha így jobban tetszik) véget vet a díjmentes utalásoknak, így az ilyen számlákkal rendelkezők bankköltségei biztos, hogy emelkedésnek indulnak.

A többség azonban nem ilyen számlákban ül. Itt az ideje tehát, hogy összehasonlítsuk a bankszámlák költségeit és olcsóbbra váltsunk. (Bankszámlaválasztó kalkulátorunk itt található.) A pénzügyeink minden területén találhatunk spórolási lehetőséget, érdemes tehát átnézni minden kiadásunkat és pénzügyekkel kapcsolatos bevételeinket. A számlánkon felejtett, nem akciós kamattal lekötött pénzen is nagyot bukhatunk. Érdemes tehát a futamidő végét észben tartani és ismételten lekötni, lehetőleg akciósan. Aki rutinos kamatvadász, tisztában van vele, hogy a pénz mozgatásának ára elviheti a többletpénzt. Fontos tehát, hogy a pénzfelvétel vagy utalás árával is kalkuláljunk.

Nagyobb összegnél tízezreket is spórolhatunk. Tavaly egyik ismerősöm 90 ezer forintot takarított meg azzal, hogy nem a saját számlájáról, hanem a család egy másik tagjának bankjából vette fel lakásvásárláskor a készpénzt. Az eladó ugyanis ragaszkodott a készpénzhez, és mivel 10 millió forint feletti összegről volt szó, körbejárta a család, hogyan lehetne a legkisebb költséggel kivenni a pénzt a bankból. A legolcsóbb megoldás az lett, hogy átutalta a pénzt egy családtag számlájára, mert annál a banknál a készpénzfelvétel árának felső korlátja volt. Tény, hogy kissé macerás lett az eljárás, és több órát eltöltöttek az üggyel, de a 90 ezres spórolás bőven kárpótolta őket. (Most legújabb kalkulátorunkkal kiszámolható a pénz mozgatásának költsége.)

Ugyancsak érdemes elővenni a biztosítási szerződéseinket és évfordulónál olcsóbbra váltani, ezzel is megspórolva a biztosításokra kivetett adókat.

A telefonálásnál pedig át kell gondolni a szokásainkat és Skype-ra vagy egyéb, díjmentes alkalmazásokra lehet váltani. Igaz, hogy ezekhez jó internet-kapcsolatra van szükség.