AZ ÉN PÉNZEM

Nagyon sokan bíznak abban, hogy a végtörlesztés meghiúsulását megtámadva kerülhetnek jobb helyzetbe. Attól tartunk, hogy ezeket a reményeket sok ügyvéd is szítja majd (a válság a jogászokat is megviselte, így néhányan bármire hajlandóak, hogy egy kis pénzhez jussanak). Nem árt azonban az óvatosság! Az adósok ugyanis a reménytelen perekbe bonyolódva könnyen még a korábbinál is rosszabb anyagi körülmények között találhatják magukat.

A pénzügyi felügyeletnél (PSZÁF) megpróbáltuk felderíteni, ki mikor hová fordulva számíthat leginkább sikerre. A „recept” elég egyszerű (bár az ügyeket a sémákba beleerőltetni nyilván csak sokkal bonyolultabban lehet). A PSZÁF álláspontja szerint a pénzintézetnek saját ügye, hogy ad-e vagy sem forintkölcsönt a devizahitel kiváltásához. Pusztán tehát az, hogy valaki nem jutott a kiváltáshoz pénzhez, önmagában semmiképpen sem alapozhat meg kedvező ítéletet. Más viszont a helyzet akkor, ha a bank hibázott – és ezt a felügyelet határozattal is alátámasztotta. Ez az ottani szakemberek szerint egy olyan biankónak tekinthető, amely szinte garancia a bíróság előtti sikerre. (Néhány év múlva, esetleg jelentős ügyvédi költség árán …)

Abban az esetben viszont, ha ahogy a PSZÁF-nál fogalmaznak: „létezik már szerződéses jogviszony a bank és az ügyfél között”, érdemes a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordulni. Az eddigi döntésekből úgy tűnik, a pénzügyi szolgáltatók „packázásainál” mindenképpen érdemes kiállni igazunk mellett. A véletlenül feltört betét miatti kiesést például pótoltatni lehet így. Bukkantunk olyan döntésre, amelyben mintegy 160 ezer forintos késedelmi kamat elengedését is sikerült az ügyfélnek kiharcolnia.

A végtörlesztési ügyeknél (már szép számmal akadnak ilyenek is) elég vegyes az eddigi kép. Hol sikerült valamit elérnie az adósnak, hol nem.  A PBT viszont legalább olcsó (korlátozzák az ügyvédi költséget is), és a döntésüket meglehetősen gyorsan meghozzák. A legérdekesebb (és legeredményesebb) ügy eddig véleményünk szerint az volt, amikor a Magyar Államkincstár 2,4 millió forint állami támogatást jogosulatlannak minősített, és kamatos visszafizetését rendelte el. A deviza lakáshitelesek szerint ez a helyzet azért állhatott elő, mert a bank nem vizsgálta megfelelően a feltételeket. Az egyezségben végül a hitelintézet vállalta, hogy az állam javára visszafizetendő összeg kamatrészét (majdnem 600 ezer forint) méltányosságból megtéríti, a tőkerészre pedig kedvezményes részletfizetést biztosít. Emellett aláírta azt is, hogy a fennmaradó svájci frank hitel végtörlesztéséhez forintkölcsönt nyújt.

Mindez viszont még a végtörlesztési határidőn belül történt. A továbbiakban egyre nehezebb lehet bármit is elérni. A PSZÁF belső állásfoglalása szerint mindenki joggal emel kifogást, akinek a bank azért tagadta meg a végtörlesztési kérelme befogadását, mert lakóhelye a tulajdoni lapon nyaralóként, hétvégi-, vagy akár csónakházként szerepelt. (Az „üdülő” kategóriánál nem akadt ilyen gond, mert a törvény azt külön nevesítette.) Ha viszont a devizahiteltől csak forintkölcsön felvételével tudna megszabadulni az adós, nem sokat ér számára a kedvező ítélet. Arra ugyanis, hogy hitelezzen is, nem kötelezheti még a bíróság sem a bankot.

Mára gyakorlatilag bezárult a hitelkapu. A nagybankok közül ugyan az OTP még nem jelentette be, hogy nem fogad be a végtörlesztéshez forinthitelre vonatkozó kérelmet, de ez itt is bármelyik pillanatban bekövetkezhet. A takarékszövetkezetek „központi” hitelnyújtójának tartott TakarékPont is leállt már, annak ellenére, hogy korábban azt hangoztatták, hogy a végsőkig kitartanak.
Alighanem elérkezett a történet vége. A kölcsönigényléseket ugyanis január 30-ig fel kell dolgozni. Néhány kisebb bank, illetve takarék még hivatalosan nem zárta be a kapuit, kérdés azonban, mennyi eséllyel lehet most kölcsönért rohamozni. Hát, szerintünk nem sokkal.
A közalkalmazotti kedvezményes kölcsönnek még mindig se híre, se hamva. Emlékszünk, ezt két levélben is maga a miniszterelnök ígérte meg, majd (immár nem véve a fáradságot a levélírásra) egy nyilatkozatban arról beszél, a gazdasági miniszter kezdjen tárgyalásokat erről a bankokkal. Azok szépen el is hajtották.
Alighanem bejön így a jegybanki becslés, amely szerint mintegy 600 ezer devizahiteles maradhat. Ők szinte biztosan nem tudják kihasználni a végtörlesztés lehetőségét. Úgy tűnik azonban, választási lehetőségük nekik is maradt.
A kormány és a bankszövetség megállapodása értelmében (ezt pedig eddig precízen betartotta a kormány) jön az új védernyő. Leporolva, javítva (mint arról korábbi posztunkban már írtunk). Az pedig, hogy a bankok komolyan veszik a devizahitelek csökkentésére vonatkozó kormányzati (és logikus) elvárást, már látszik. Megjelentek ugyanis a devizakiváltó (nem végtörlesztési) forinthitelek. Persze, ki az az őrült, aki a jelenlegi árfolyamon váltja át svájci frank kölcsönét forintra? Nyilvánvalóan csak az, aki így megszabadulhat hátraléka negyedétől. Ebben a kedvezményben viszont csak azok részesülnek, akik 2011. szeptember 30-án már 90 napot késtek a törlesztéssel, a hitelért felajánlott ingatlan(ok) értéke pedig nem haladta meg a 20 millió forintot. Nekik egy újabb, május 15-éig tartó határidőt szabnak meg (az erről szóló törvényt egyébként éppúgy nem fogadta még el a parlament, mint az előbbit).
Meglepő módon bukkantunk viszont olyan takarékszövetkezeti ajánlatra, amelyben februárra hirdetnek meg kiváltó hitelt.  Ez a kölcsön is a háromhavi pénzpiaci kamathoz (Bubor) kötött, a felár azonban a végtörlesztési hitelnél alkalmazottaknál jóval alacsonyabb, 2-3 százalékpontos. Még abban az esetben is 2,5-3,5 százalékpontot tesznek a pénzpiaci kamatra, ha nem jegyeznek be jelzálogjogot (nincs tehát ingatlanfedezet).
Kérdés persze, hogy most, a végtörlesztés lezárulása után visszacsúsznak-e a felárak a végtörlesztés előtti szintre. Nagy reményeket ehhez aligha érdemes fűzni. De ha még így is lenne, az egekben levő (és esetleg még tovább emelkedő) forintkamatok biztosan sokak kedvét elvehetik az eladósodástól, de a forintra váltástól is.
Ki járt jól ezzel a pompás akcióval? Néhányan biztos, de Magyarország aligha.

Ma reggel az Erste Bank is bedobta a törölközőt kiváltó hitel ügyben. A devizahitelesek egyelőre nem tudnak lépni.

Csökken a végtörlesztési esélye azoknak, akik úgy jelentették be ezt a szándékukat a bankjuknak, hogy nem volt a zsebükben pénz vagy hitelígéret a banktól. Mármint írásos hitelígéret, ugyanis a szóbeli mit sem ér.
Sokan gondolták úgy december utolsó napjaiban, hogy érdemes lehet még próbálkozni, hitelt pedig januárban igényelnek, hátha... Hát nem jól gondolták. Már január első napjaitól több bank nem foglalkozik a kiváltó hitelekkel. Az Erste Bank pedig ma reggel tudatta, hogy nem fogad már be forint alapú kiváltó hitelekre igénylést. Persze a már beadott kérvényekkel normál menetrend szerint dolgoznak. Ugyanakkor el is bizonytalaníthatja a jelenlegi (és várható) forint kamatszint az embereket: megéri-e forintra váltani. Hiszen jóllehet megszabadulnak az árfolyamemelkedés rémétől, viszont egy minden felső korlát nélküli kamatemelési lidérc ülhet a nyakukba.
Viszont itt van – illetve lenne, mert még nincs – az új formába öntött gyűjtőszámla a végtörleszteni nem tudó devizahiteleseknek. A szabályozásnak január végéig kell megszületnie. Eszerint 180 forintos svájci frank és 250 forintos euró árfolyam felett a havi törlesztőrészletet forintban egy gyűjtőszámlára teszik. És ez az itt gyűlő tartozás nem kamatozik! Csak 2016 után kell visszafizetni a gyűjtőszámlán lévő tartozást, ráadásul ez csökkenhet is, amennyiben addig a devizaárfolyam a 180 illetve 250 forint alá süllyedne. (Mondjuk erre momentán semmi esélyt nem látok.)
Az új szabályozás (amelynek meghozatalát nem siette el a kormány) ráadásul tartalmaz majd egy manapság nem elhanyagolható pontot. Nem egy végtelen forintgyengülést kell ugyanis később kifizetniük az adósoknak. Amennyiben a svájci frank ára 270 forint, az euróé 340 forint fölé nőne, nem emelkedik a devizahiteles tartozása a számlán, a különbözetet efölött az állam fizet. (Amikor először jelentették ezt be, még oly távolinak és elképzelhetetlennek tűntek ezek a számok. A múlt heti forintzuhanás bebizonyította, hogy nagyon is elképzelhető árfolyamokról van szó.) A kölcsönt felvevők árfolyamkockázata tehát véges.
De nem ez a helyzet azokkal, akik most vesznek fel forinthitelt a végtörlesztéshez. Úgy tűnik, nekik parttalanul meg kell fizetniük a gazdaságpolitika csetlés-botlásait.
Az elmúlt napokban erősödött a forint (főként persze az euróval szemben), de az adósok terhét a jövőben meghatározó pénzpiaci kamatok egy jottányit sem mentek lejjebb. Egyre tartja magát ráadásul az a vélemény, hogy már rövid távon is tovább emelkedhet a jegybanki alapkamat. A forinthitelek kamata akár az égig is nőhet.

A nagybankok közül szinte mindenki bedobta a törölközőt kiváltó hitel ügyben. Egyre kisebb az esély, hogy kölcsönből tudjanak az ügyfelek végtörleszteni.

Már csak az Erste, az OTP és az FHB ad kiváltó hitelt a végtörlesztéshez. A többiek úgy döntöttek, hogy vége a dalnak. Közben szorít az idő: január végéig fizetni kell, vagy be kell mutatni, hogy lesz hitelünk végtörleszteni. Maradt még néhány takarék is, de gyakorlatilag alig van már esély arra, hogy hitelt kaphat, aki ebből fizetne.

Év végéig közel százezren végtörleszettek, és ebből csak 17 ezren hitelből. Elsöprő többségben azok tudtak fizetni, akiknek volt megtakarításuk. Az év végig lehetett bejelenteni a végtörlesztési szándékot. Közel kétszázezren éltek is a lehetőséggel, de a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy mivel egyelőre nincs hitel, nem fognak tudni fizetni.

Sok közalkalmazott is elrohant a bankba az utolsó napokban, hiszen „személyesen” Orbán Viktor miniszterelnök írt nekik levelet, amit karácsony előtt vagy a két ünnep között kaptak kézhez. Ebben azt ígérte, hogy támogatott hitelből fizethetnek. Most az MTI-nek úgy nyilatkozott: a közalkalmazottak érdekében Matolcsy György, gazdasági miniszter tárgyalást kezd a bankokkal. Ebből pedig úgy tűnik, hogy semmi konkrétum nincs az ígéret mögött. Tehát jelenleg úgy áll a dolog, hogy épp az anyagilag egyébként sem jól eleresztett közalkalmazotti kör (tanárok, egészségügyi dolgozók, stb) marad ki a végtörlesztésből.

A piaci alapon hitelt felvevők sem örülhetnek. Hiába csökken hirtelen a végtörlesztés miatt a tartozásuk, a kamatok brutálisan megemelkedtek az elmúlt néhány hónapban, és – a maradék helyeken - többségében 13-15 százalékos teljes hiteldíj mutató (thm) mellett lehet hitelhez jutni.  

Túlélésre játszik az egész ország, a lakosság azon töri a fejét, miben tartsa a megtakarítását. Közbeszéd tárgya lett az államcsőd. Ki gondol most hosszú távra?

Nem kezdek annak felsorolásába, hogy mennyi kárt okozott ez a kormány az országnak, mert most csak egyről szeretnék írni. Arról, hogyan „sikerült” az egyébként borzasztóan alacsony hosszútávú öngondoskodás iránti igényünket lenullázni, miként vesztette el a bizalmát a lakosság abban, hogy érdemes 20-30 évet előre gondolkodni.

A válság önmagában megtépázta a megtakarításainkat (már akinek volt), sokan nyúltak a nyugdíjra/gyerek taníttatására/lakás vásárlására félretett pénzükhöz, hogy túléljenek. Egyre többen szabadítják fel a hosszú távra lekötött pénzüket, hogy mozgósítani tudják, ha szükség lenne rá. Ez nem a kormány hibája.

De az igen, hogy a magánnyugdíjpénztári pénzek tavalyi államosítása után tömegesen kezdték mondogatni az emberek: többet itthon nem teszek félre. (Jó, nem vagyok egy statisztikai hivatal, de elég széles az ismeretségi köröm, ráadásul folyamatosan kapjuk az olvasói leveleket.)

De betett a végtörlesztés is rendesen. Pillanatok alatt illantak el családi megtakarítások, hogy kifizessék az adósságot, attól rettegve, hogy mi lesz, ha a svájci frank vagy euró árfolyama olyan magasságokba repül, ami elsöpörheti a teljes családi vagyont.

Aki pedig nem tudott/tud végtörleszteni, az éppen a kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően tényleg egyre nehezebben tud majd fizetni. (315 forint körül jár az euró, a svájci frank árfolyama 259 forint felett van.)

A december utolsó napjaiban történtek (IMF idő előtti távozása, az új MNB-szabályozás, Lázár János beszólása, hogy izguljon az IMF, végülis neki tartozunk, az ő pénzéről van szó) sokaknál betették a kaput. Akik eddig nem hitték el, hogy mindez igaz lehet, hanem csak egy politikai játszma részének tartották a képtelen nyilatkozat-hegyeket, azok is megijedtek: nyakunkon az államcsőd. Ezt fejelte meg december utolsó napjaiban az Erste Banknak küldött Lázár-levél, amelyben a kormánypárti frakcióvezető nem is burkoltan fenyegeti meg a bankot, ha az árfolyamveszteséget nem osztja meg Hódmezővásárhellyel.

Kérdem én: ha az IMF-nek izgulnia kell a pénze miatt, és az Erste Banknak is, akkor mi a helyzet velünk, egyszerű állampolgárokkal? A MI pénzeink vannak a bankokban, azt hitelezik ki másoknak. Ha az állam megteheti, hogy a nemfizetést lebegteti a külföld orra előtt, városokat finanszírozó bankot zsarol egy kormánypárti városvezető/frakcióvezető, közbeszéddé válik az államcsőd, akkor mi lesz a bizalommal, ami a pénzügyi rendszert fenntartja? Mi lesz a pénzünkkel? Ki fog itt hosszú távra gondolni? Amikor rövid távra sem lehet.