Ne ess pánikba! – mondogatom folyvást magamnak. Biztosan nincs semmilyen hiperakármilyen sztráda építése tervbe véve, aminél éppen a mi kis országunk lenne az útban. Követezésképpen nem is akaszthatták ki számunkra elérhetetlen helyre a terveket. Ja, persze, nekünk nem is parancsol senki, mi mindentől és mindenkitől független állam vagyunk, ránk holmi globális cuccok nem is lehetnek hatással.

Idáig rendben. Mégis, miért aggódom folyvást? A jelenlegi gazdasági miniszter, a volt jegybankelnök (Bod Péter Ákos) szerint abban sincs semmi különös, ha a minősítők bóvli kategóriába sorolják az országot. Voltunk már ott, oszt mégis túléltük. Matolcsy György a Heti Válasznak adott interjúban amúgy is pökött a minősítőkre, ők a válság idején leszerepeltek (és tényleg, de valahogy mások mégis hallgatnak rájuk, ami jól látszik például a forint árfolyamán).

Egyre többen sutyorogják a közgazdászok közül, hogy tavaszra elfogy a pénz, egyszerűen nem lesz miből fizetni az orvosoknak, tanítóknak, rendőröknek. Ami a rendőröket illeti: kaptunk egy levelet, amiben egy vállalkozóval közölték, ne is számítson egyhamar pénzre tőlük. A számlát már rég leadta, befizette utána az adót – várta az ellenértéket. E helyett érkezett a levél.

Az állam mindig is csúszva fizetett – legyinthetnénk. A levél tartalma azonban felpiszkálta az amúgy is bennem bujkáló pánik-magot. Türelmet kérnek, mivel „a költségvetési egyensúly megtartása a gazdaság valamennyi szereplőjének közös érdeke”. Ezt a gondolatmenetet pedig ebben az országban sokan ismerjük. Tartsunk ki, hozzunk még egy kis áldozatot, azután minden jobbra fordul!

A költségvetési intézmények spórolása nem egy család számára jelenthet most szegényebb Karácsonyt (nyilván nem egyedül a rendőrség kényszerült ilyen lépésre). Akinek pedig nem fizetnek, maga sem tud a tőle pénzt váróknak fizetni. Ez azonban még mindig a szokásos menet (a körbetartozás egyetlen vállalkozó számára sem ismeretlen.)

A mi közös érdekünk emlegetése, ennek cinikus rögzítése az, ami táplálja pánikomat. Mint dús képzelettel megáldott (megvert?) személy ugyanis, pillanatok alatt számtalan olyan megkötés és lehetőség rémlett bennem fel, amit a „köz érdekében” elvárhatnak még tőlünk.

A vogonok közben mintha közelednének…