AZ ÉN PÉNZEM

Aki csak forinthitelből tudott végtörleszteni sokkal rosszabbul jár(t), mint aki az árfolyamgát rendszerébe lép majd be. Csakhogy az eredeti határidőre az erre vonatkozó törvényt nem készítették el, az ígéreteknek pedig már senki sem hisz.


Így szívat a magyar kormány. Ez is lehetett volna a poszt címe. Csak erről sok minden másra is lehetne asszociálni. A végtörlesztés azonban igazi kiszúrás azokkal, akik csak forinthitelből tudták megtenni. A havi törlesztőrészletek ugyanis nagyjából azonosak a teljesen elszállt devizahitelek törlesztőrészleteivel.
Ugyanakkor már tavaly december közepén megállapodott a kormány és a Bankszövetség. Ennek a megállapodásnak az egyik pontja az árfolyamvédelmi/árfolyamgát rendszer. Aki ebbe belép, az 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2,50 forintos japán jen árfolyamon törleszthet 2016 végéig. A törlesztőrészlet e feletti része pedig kettéválik egy tőkeszámlára és egy kamatszámlára. A tőkeszámlán gyűlik az ügyfél tartozása a kamatszámlát pedig a kormány és a bank fizeti. Ez pedig bombajó az adósnak! Kiszámoltuk, hogy hogyan gyűlik az árfolyamgát feletti tartozás, és mi magunk is elképedtünk.

Tény, hogy nincs még jogszabály. Tény, hogy a kormány simán a szemünkbe hazudik és már meglévő törvényeket úgy változtatgat, ahogy akar. De ha most véletlenül mégis betartaná a megállapodást, akkor valóban jól járnak a devizaadósok.
Először is tudnunk kell, hogy a törlesztőrészletünk tőketörlesztésből és kamatból áll. Általában – persze vannak eltérő konstrukciók is – egy teljesen megszokott annuitásos hitel esetében, amikor ugyanannyi a havi részletünk éveken át, az első években a havi fizetnivaló legnagyobb része a kamat és csak igen kis hányada a tőkefizetés. Egy 20 éves hitel esetében valahol 10-15 év után (inkább a 15-höz közelebb) lesz fele-fele a kamatfizetés és a tőketörlesztés aránya a havi részletben. (Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy sok, ettől eltérő konstrukció is létezik, de ez a legjellemzőbb.)
Mivel devizahiteleket gyakorlatilag 2003-2004-től kezdtek el tömegesen felvenni az emberek, az annuitásos hiteleknél még mindig jóval nagyobb a havi törlesztőrészletekben a kamat, mint a tőke. Nos, a megállapodás szerint az árfolyamgát feletti törlesztőrészletnek a kamatrészét kifizeti az állam és a bank.

Itt egy példa: egy 5 évvel ezelőtt felvett, 5 millió forintos, svájci frank alapú hitel kezdeti törlesztőrészlete 43 ezer forint volt. Mostanra (250 forintos árfolyamon) a kamatemelkedés hatásának is köszönhetően mintegy 80 ezerre nőtt. Ha jön az árfolyamgát, 51 ezer forint körülire csökken a havi részlet. De az árfolyamgát feletti csaknem 29 ezer forint NEM MIND növeli a tartozásom. Ebből csak a tőkerész fog a tőkeszámlán gyűlni 2016 végéig. Esetükben a teljes törlesztőrészletnek csak 12 százaléka a tőketörlesztés, a többi kamat. Tehát a 29 ezer forintból 25 ezret a bank és az állam fizet. És egyelőre csak 3400 forint gyűlik, mint tartozás a tőkeszámlán. Miközben ha forinthitelt vesz fel valaki, annak 71 ezer forint lenne a törlesztőrészlete.

Ez csak egy példa, minden hitel más és más. De a többségre igaz, hogy az árfolyamgát feletti rész több mint felét a bank és az állam állja. Márpedig ez bombaüzlet! Lenne...
Ha megszületett volna a jogszabály. Mert így csak üres ígéret, amit mindenki máshogy értelmezett az elmúlt másfél hónapban. Pedig a megállapodás arról szól, amit kiszámoltunk. Csakhogy senki nem meri elhinni, hogy ez ennyire jó is lehet. Amikor választani kell(ett) a végtörlesztés és az árfolyamgát között, senki nem dönthet(ett) arról, amiről még nincs törvény. Erre ugyanis a kormánytagok, de még a miniszterelnök szava sem garancia. Hiszen épp karácsony előtt játszotta el azt a mókát a kormányfő, hogy személyesen (na jó, tudom, hogy nem ő írta alá mind a soktízezer vagy sokszázezer levelet) küldött levelet a közszolgáknak, amiben végtörlesztésre buzdította őket. Ebben támogatott hitelt ígért. És semmi nem lett belőle. Ami lett illetve lesz (már ezt is félve írom le, mert nem tudom, hogy tényleg lesz-e) az az árfolyamgát kissé megvariálva úgy, hogy a tőkeszámlán kedvezőbb kamattal gyűlik a tartozás.

A kormány a bankszövetséggel kötött megállapodásában azt vállalta: „A Kormány 2012. január 31-ig törvénymódosítási javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek a
devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről…” Kérdem én, hol van ez a jogszabály.

Miközben baromira fontos volt, hogy december végén erőltetett menetben olyan törvényeket verjenek át a parlamenten, amelyek jelentős részét most nemzetközi nyomásra vissza kell vonni, arra nem volt idő, hogy a többszázezer devizaadós megsegítéséről szóló jogszabályt kidolgozzák és elfogadtassák. Hiszen ha ez a törvény megszületett volna, akkor vissza lehetett volna tartani sokakat attól, hogy januárban iszonyatosan drágán, akár 18 százalék körüli teljes hiteldíj mutatóval (bizony, bizony, ilyen szép magasra sikerült a végtörlesztéssel feltornászni a forint jelzáloghitelek árát) vegyenek fel forinthitelt a végtörlesztéshez. A kiváltás ugyanis csak 9-10 százalék körüli thm esetén érte volna meg. De hogyan döntsön bárki is, ha jogszabály hiányában nem lehet tudni a pontos feltételeket?

Tavaly előrevetítettük, hogy 2012-ben brutál idők jönnek. Ismét beigazolódott számomra, hogy a legmerészebb fantáziát is képes túlszárnyalni (vagy mondjuk inkább úgy: alulmúlni) a valóság. Januárban járt 265-ön a frank és túllépte a 324-et az euró, az üzemanyag ára újabb és újabb csúcsokat döntött, a kamatszintről pedig talán jobb nem is beszélni. Nyilván nem mindegy, ki hová jár vásárolni, de én úgy érzem, a családunk által kedvelt élelmiszerek többsége nem csak az áfahatással (az adó 25-ről 27 százalékra emelkedése miatt) drágult. Ami pedig a fizetéseket illeti, rövidesen jön az igazság pillanata, kiderül: a minimálbér jelentős emelése, az adójóváírás és a szuperbruttó megszűntetése kit, miként érint. Ahogy egy könyvelő ismerősünk mesélte, az alacsony bérűeknél mintegy 20 ezer forintos emelésből nem egészen 200 forint plusz lesz a munkavállalók számláján.

Lehet izgulni, hogy a cégek mennyire tudnak talpon maradni ilyen körülmények között (az állam a saját intézkedései miatti jövedelemcsökkentést részben velük kompenzáltatja). Lesz-e leépítés, bezárás, kivonulás. Reméljük, most már legalább egyre rosszabbá nem válik minden! Az viszont így is biztos, hogy nagyon nehéz lesz az idei év (még államcsőd és alaposan nekilóduló drágulás nélkül is).

Érdemes, sőt muszáj tehát spórolni. Akadhat, aki most a Bahamáknál valamivel olcsóbb helyre utazik, más esetleg a dízelfaló terepjárót cseréli le takarékosabbra. Vagy mégsem? Engem mindenesetre alaposan elgondolkodtatott, hogy az idén – gyenge forint ide, gyenge forint oda – az egyik alkuszcégnél 43 százalékkal ugrott meg a síbiztosítást kötők száma az előző évihez képest. A kiutazók közel fele az osztrák síterepeket keresi fel, de Franciaország, Olaszország és Szlovákia is igen népszerű – tudatta a társaság.

Az persze örvendetes, hogy az utazók jobban odafigyelnek saját védelmükre (a drágább biztosítások voltak kelendőbbek, legtöbben az orvosi költségek és hegyi mentés fedezetet tartották fontosnak). Azt nem egészen értem, hogy az én ismerőseim közül többen miért sóhajtoznak azon, hogy egyszerűen nem tudják most megengedni maguknak az utazást.

Nem a megfelelő körben forgok talán?

Lehet, hogy új fejezetet nyitott a pokoli terheket nyögő devizahitelesek életében a Szegedi Törvényszék. Az egyelőre nem jogerős döntések (a szegedi mellett másik is akad) alapján azonban még nem érdemes vérmes reményeiket táplálni.

Érvénytelennek nyilvánította a Szegedi Törvényszék a Partiscum XI. Takarékszövetkezet 2010. március 1-jétől 2010. június 4-ig hatályos általános szerződési feltételeit szerdán első fokon meghozott ítéletében. Az ítélet hatálya kiterjed a pénzintézet valamennyi ügyfelére, akik a bírósági döntés jogerőre emelkedéséig nem fizették vissza hitelüket.

A takarékszövetkezet szerződési feltételeiben az egyoldalú módosítás indokai között említette a forrásköltségek változását, teljes felsorolást azonban nem tartalmaz, így lehetőség volt arra, hogy a pénzintézet bármely egyéb okból változtasson a díjakon, kamatokon, költségeken – mondta indoklásában a bíró. A bíróság szerint a Partiscum általános szerződési feltételei alapján a hitelfelvevők azonban nem tudhatták egyértelműen, pontosan milyen körülmények változása esetén válik lehetővé a szerződés egyoldalú módosítása. A szerződések emellett tartalmaztak olyan speciális közgazdasági fogalmakat is, amelyek ismerete nem várható el a laikus ügyféltől. (Hmmm. Csak közbevetve: az autószerelőnél, a kórházban stb. is elvárható vajon, hogy mindenki számára érthetően fogalmazzanak?)

Az ügy több mint pikáns. A Legfelsőbb Bíróság (LB) ugyanis egyszer már elutasította az ugyanebben az ügyben hozott jogerős ítéletet. Az LB akkor kiadott közlemény szerint az, hogy az általános szerződési feltételek egyoldalú szerződésmódosítására vonatkozó rendelkezései érvénytelenek-e, elsősorban a hitelintézeti törvény alapján kell eldönteni. A Ptk. szabályai (amire a bíróság döntését alapozta) akkor alkalmazandók, ha nincs speciális rendelkezés. Nem vagyok jogász, így bár elolvastam az LB döntését is, még sem tudom, hogy a mostani ítélet mennyire lehet összhangban azzal. Ennek megítélésre egyébként jogászok sem vállalkoztak, mondván: látni kellene, mit és miért is döntött pontosan a szegedi bíró. Elképzelhető ugyanis, hogy a takaréknál akadhatott olyan speciális szabály, amibe bele lehetett kapaszkodni.

A Szegedi Törvényszék mindenesetre most legalábbis jelzést adott arra, érdemes a többi devizahitelesnek is perelni.  Reményeiket egyébként egy korábbi – szintén csak elsőfokú – ítélet is fűtheti. Az OTP ellen ugyanis nyert egy adós, akinek jogi képviselője azt támadta meg, hogy a bank a svájci frank alapú kölcsönnél a kezelési költséget is devizában számította fel. Ezt a Békés Megyei Bíróság visszamenőleges hatállyal semmisnek minősítette.

Mindkét esetben kérdés persze, hogy másodfokon milyen ítélet születik. Az ügyfelek dühe mindenesetre érhető. Hiszen például a bankok svájci frankban számították fel a levelezési költséget, sőt azt is, ha valamilyen igazolást kértek tőlük. Itt Magyarországon, magyarok között. Ezt a pénzügyi felügyelet tavaly meg is tiltotta nekik. De itt nincs visszamenőleges hatály. Ugyanakkor a kezelési költség valójában nem az, mint amit a neve mutat. Általában ugyanúgy rakódik a tartozásra, mint a kamat. A bankok pedig – a reklámok miatt – úgy játszottak vele, ahogy akartak: „csak 3 százalék a kamat!” Éppen emiatt változik a szabályozás és áprilistól a kamaton kívül nem lehet külön kezelési költséggel is megterhelni a tartozást.

A perekkel azonban érdemes óvatosan bánni.  Hiénák ugyanis nem csak a bankok lehetnek. A most ígéretesnek tűnő ügyek még megjárják a másodfokot, ekkor látszik majd, hogy valóban mennyire bátran döntik össze a bíróságok a pénzügyi rendszert.

Kár arra számítani, hogy tavasszal – ahogy eddig szokás volt – majd hatalmas akciókkal tukmálják ránk a bankok a lakáshitelt. Ráadásul a jelzálogkölcsönök havi törlesztője 10-18 ezerrel nőtt, egy ötmilliós hitel esetén.


Nem akarnak küzdeni a bankok az ügyfelekért a lakáshitelezés terén. Egyelőre a sebeiket nyalogatják, hiszen január végére derül csak ki számukra is, pontosan mennyi veszteséget okozott nekik a végtörlesztés. Aki lakáshitelt szeretne felvenni, felejtse el az eddig megszokott tavaszi akciókat. Ez persze nem jelenti azt, hogy az akció felirat ne villogna majd ott a reklámokban, de valójában egy-egy díj elengedésén kívül sok jóra ne számítson.
Először is elszálltak a törlesztőrészletek. Szeptemberben, még a végtörlesztés megindulása előtt, 10 százalék körüli thm-mel (teljes hiteldíj mutató) lehetett lakáskölcsönhöz jutni. Ez 5 millió forintos hitelt és 20 éves futamidő esetén 47 ezer forintos törlesztőrészletet jelentett. Nos, ez a múlt. A jelenlegi helyzet az, hogy részben éppen a végtörlesztés miatt megugrottak a pénzpiaci hozamok, így a lakáshitelek is drágultak. Ráadás éppen áprilistól lesz kötelező az úgynevezett referenciakamathoz kötött árazás. Ezzel találkozhatunk mostanában már a bankoknál. A hitel árát a budapesti bankközi kamatlábhoz (Bubor) vagy az állampapírok hozamához kapcsolják, és ehhez adnak még hozzá 3, 4, 5, 6, 7 stb. százalékpontot, azaz felárat.
Most a szeptemberi 10 százalékkal szemben 13-16 százalék a thm a lakáshiteleknél. Márpedig ez a havi törlesztőrészletekben azt jelenti, hogy (továbbra is 5 millió forint 20 éves törlesztését számolva) a 47 ezer forint 53,5 -65 ezer forintra nőtt, attól függően, hogy melyik banknál vesszük fel és mennyire számítunk jó adósnak. Ráadásul az, hogy kinek mekkora felárat (amit a referenciakamaton felül kell fizetni) számítanak, teljesen átláthatatlan egy mezei ügyfél számára. Nem is szólva arról, hogy a bank hiperszuper titokként őrzi az adósminősítést. (Tán még a NASA is megirigyelhetné ezt a titkosítást.)
Nem mindegy egyébként az sem, hogy milyen referenciakamatot határoz meg a bank. Ha ugyanis az állampapírok hozamát veszi alapul, akkor 3, 5 vagy 10 évre is beragadhatunk a jelenlegi magas kamatokba. Nem irigyelek tehát senkit sem, aki most kényszerül arra, hogy lakáshitelt vegyen fel.

Ne csak otthon dühöngjünk, hanem tegyünk is ellene, ha jogtalanul bánt velünk a bank. Ha igazunk van, kártérítést is kaphatunk.


Közel négymillió forint kártérítést fizet ki az egyik bank az ügyfelének, miután az adós a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) mellett működő Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordult. Az ügy elég bonyolult, de megpróbálom dióhéjban összefoglalni: állami támogatású hitelt vett fel a pórul járt ügyfél, de ezt csak úgy adta meg neki a bank, ha két lakást ajánl fel fedezetként. Később az egyiket szabaddá tette volna az adós, de ehhez a bank egymillió forint előtörlesztését kérte. Persze nem volt ennyi pénze. És ekkor jött a „remek” ajánlat. Devizahitelre váltják a korábbi forint kölcsönét. Igaz, hogy ezzel az akkori 12,8 millió forintos tartozás 15,5 millióra emelkedett. Ráadásul a bank „elfelejtette” tájékoztatni az ügyfelét arról, hogy a forint hitel előtörlesztéséért jó kis summát tett zsebre. Most azt kérte az adós, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület nyilvánítsa semmissé a devizahitel szerződését. Ez nem történt meg, ugyanis a PBT csak akkor indíthat eljárást, ha a kérelmező az érintett szervezetnél vagy személynél közvetlenül már megkísérelte a vitás ügy rendezését. Az ügyfél pedig ezt nem tette meg. Viszont az egész hitelfelvétel annyira „bűzlött”, hogy végül az ügyfél azt kérte, legalább a fedezetértékelést vizsgálja már meg a testület. A banknak vaj volt a füle mögött és ezt nagyon jól tudta. Ugyanis közben megszületett az egyezség. A bank vállalta, hogy 3,92 millió forint úgynevezett „tőkepótló kártérítést” fizet.
A történetnek több tanulsága is van. Az első az, hogy mindenkinek először a saját bankjánál kell hőbörögnie.  A második az, hogy ne hagyjuk annyiban az igazunkat (pláne, ha neadjisten még a jogszabályok is mellettünk állhatnak).  

Bizony, sokakat beszéltek rá a bankok arra, hogy a jó kis támogatott forinthitel helyett devizahitelt vegyenek fel. Ennek nagyon egyszerű oka volt: több volt rajta a bank haszna. Ezen persze nincs sok fognivaló. Van olyan ismerősöm is, akinek támogatott forint hitelét akarta a bank mindenképpen devizára váltani. Szerencsére ellenállt. Ugyanakkor nagyon sok olyan esettel is találkozom, ami már első hallásra is kiveri a biztosítékot, mégsem tesz az ügyfél semmit, csak dühöng. Pedig nekünk magunknak kell megtenni az első lépést. Például azzal, hogy hivatalos levelet írunk a banknak.