AZ ÉN PÉNZEM

Nagyon sokan bíznak abban, hogy a végtörlesztés meghiúsulását megtámadva kerülhetnek jobb helyzetbe. Attól tartunk, hogy ezeket a reményeket sok ügyvéd is szítja majd (a válság a jogászokat is megviselte, így néhányan bármire hajlandóak, hogy egy kis pénzhez jussanak). Nem árt azonban az óvatosság! Az adósok ugyanis a reménytelen perekbe bonyolódva könnyen még a korábbinál is rosszabb anyagi körülmények között találhatják magukat.

A pénzügyi felügyeletnél (PSZÁF) megpróbáltuk felderíteni, ki mikor hová fordulva számíthat leginkább sikerre. A „recept” elég egyszerű (bár az ügyeket a sémákba beleerőltetni nyilván csak sokkal bonyolultabban lehet). A PSZÁF álláspontja szerint a pénzintézetnek saját ügye, hogy ad-e vagy sem forintkölcsönt a devizahitel kiváltásához. Pusztán tehát az, hogy valaki nem jutott a kiváltáshoz pénzhez, önmagában semmiképpen sem alapozhat meg kedvező ítéletet. Más viszont a helyzet akkor, ha a bank hibázott – és ezt a felügyelet határozattal is alátámasztotta. Ez az ottani szakemberek szerint egy olyan biankónak tekinthető, amely szinte garancia a bíróság előtti sikerre. (Néhány év múlva, esetleg jelentős ügyvédi költség árán …)

Abban az esetben viszont, ha ahogy a PSZÁF-nál fogalmaznak: „létezik már szerződéses jogviszony a bank és az ügyfél között”, érdemes a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordulni. Az eddigi döntésekből úgy tűnik, a pénzügyi szolgáltatók „packázásainál” mindenképpen érdemes kiállni igazunk mellett. A véletlenül feltört betét miatti kiesést például pótoltatni lehet így. Bukkantunk olyan döntésre, amelyben mintegy 160 ezer forintos késedelmi kamat elengedését is sikerült az ügyfélnek kiharcolnia.

A végtörlesztési ügyeknél (már szép számmal akadnak ilyenek is) elég vegyes az eddigi kép. Hol sikerült valamit elérnie az adósnak, hol nem.  A PBT viszont legalább olcsó (korlátozzák az ügyvédi költséget is), és a döntésüket meglehetősen gyorsan meghozzák. A legérdekesebb (és legeredményesebb) ügy eddig véleményünk szerint az volt, amikor a Magyar Államkincstár 2,4 millió forint állami támogatást jogosulatlannak minősített, és kamatos visszafizetését rendelte el. A deviza lakáshitelesek szerint ez a helyzet azért állhatott elő, mert a bank nem vizsgálta megfelelően a feltételeket. Az egyezségben végül a hitelintézet vállalta, hogy az állam javára visszafizetendő összeg kamatrészét (majdnem 600 ezer forint) méltányosságból megtéríti, a tőkerészre pedig kedvezményes részletfizetést biztosít. Emellett aláírta azt is, hogy a fennmaradó svájci frank hitel végtörlesztéséhez forintkölcsönt nyújt.

Mindez viszont még a végtörlesztési határidőn belül történt. A továbbiakban egyre nehezebb lehet bármit is elérni. A PSZÁF belső állásfoglalása szerint mindenki joggal emel kifogást, akinek a bank azért tagadta meg a végtörlesztési kérelme befogadását, mert lakóhelye a tulajdoni lapon nyaralóként, hétvégi-, vagy akár csónakházként szerepelt. (Az „üdülő” kategóriánál nem akadt ilyen gond, mert a törvény azt külön nevesítette.) Ha viszont a devizahiteltől csak forintkölcsön felvételével tudna megszabadulni az adós, nem sokat ér számára a kedvező ítélet. Arra ugyanis, hogy hitelezzen is, nem kötelezheti még a bíróság sem a bankot.

Nagyot nőttek az elmúlt hónapokban a Start-számlákra adott kamatok. Ezzel együtt megugrott a számlanyitások száma is. Ugyanis tömegesen ismerik fel a szülők, milyen jó megoldást jelent a Start-számla Babakötvényestül, ha valaki a gyerekéről szeretne gondoskodni.


Október óta megugrott a Start-számlát nyitók száma. Olyannyira, hogy átlagosan már csaknem minden második, 2011-ben született gyermeknek van ilyen számlája. Mint korábbi posztunkban is megírtuk, nagyon jó befektetési lehetőség, ha a Babakötvényt Start-számlára helyezzük, és az állami támogatást is kihasználva itt takarítunk meg a gyermek jövőjére.
Legalábbis a „kitudjamikorramilyenhozamot" biztosító (most leginkább nagy bukást hozó) unit linked biztosításokkal szemben.
(Itt azért megjegyezzük, hogy sima kockázati életbiztosítást - ami nélkülöz mindenféle befektetési elemet - ajánlatos kötni, hogy halálunk esetén a gyerekről gondoskodjunk. A befektetéssel kombináltat nem ajánljuk, mert egyrészt iszonyúan sok költséget pakolnak rá, másrészt olyan kockázatos befektetési alapokra beszélik rá az ügyfelet, amin aztán nagyot lehet bukni.)
De vissza a Start-számlákhoz. Jó hír, hogy itt is emelkednek a kamatok. Az elmúlt hónapokban egészen átrajzolódott a kínálat. Éppen ezért érdemes jól körülnézni, hiszen jelenleg 4,5 százaléktól 10 százalékig találhatunk banki illetve takarékszövetkezeti ajánlatokat. Egyre több helyen kötik jegybanki alapkamathoz, hogy mennyit adnak. Így a jelenlegi emelkedő kamatkörnyezetben sok helyen automatikusan nő a hozamunk. Fontos, hogy a 2006-tól született gyerekek szülei bármikor megnyithatják a Start-számlát, nem csak az újszülötteknek jár a lehetőség. És még egy, nem elhanyagolható szempont: szinte mindenhol ingyenes a számlavezetés.
 


TOP ajánlatok:

Mára gyakorlatilag bezárult a hitelkapu. A nagybankok közül ugyan az OTP még nem jelentette be, hogy nem fogad be a végtörlesztéshez forinthitelre vonatkozó kérelmet, de ez itt is bármelyik pillanatban bekövetkezhet. A takarékszövetkezetek „központi” hitelnyújtójának tartott TakarékPont is leállt már, annak ellenére, hogy korábban azt hangoztatták, hogy a végsőkig kitartanak.
Alighanem elérkezett a történet vége. A kölcsönigényléseket ugyanis január 30-ig fel kell dolgozni. Néhány kisebb bank, illetve takarék még hivatalosan nem zárta be a kapuit, kérdés azonban, mennyi eséllyel lehet most kölcsönért rohamozni. Hát, szerintünk nem sokkal.
A közalkalmazotti kedvezményes kölcsönnek még mindig se híre, se hamva. Emlékszünk, ezt két levélben is maga a miniszterelnök ígérte meg, majd (immár nem véve a fáradságot a levélírásra) egy nyilatkozatban arról beszél, a gazdasági miniszter kezdjen tárgyalásokat erről a bankokkal. Azok szépen el is hajtották.
Alighanem bejön így a jegybanki becslés, amely szerint mintegy 600 ezer devizahiteles maradhat. Ők szinte biztosan nem tudják kihasználni a végtörlesztés lehetőségét. Úgy tűnik azonban, választási lehetőségük nekik is maradt.
A kormány és a bankszövetség megállapodása értelmében (ezt pedig eddig precízen betartotta a kormány) jön az új védernyő. Leporolva, javítva (mint arról korábbi posztunkban már írtunk). Az pedig, hogy a bankok komolyan veszik a devizahitelek csökkentésére vonatkozó kormányzati (és logikus) elvárást, már látszik. Megjelentek ugyanis a devizakiváltó (nem végtörlesztési) forinthitelek. Persze, ki az az őrült, aki a jelenlegi árfolyamon váltja át svájci frank kölcsönét forintra? Nyilvánvalóan csak az, aki így megszabadulhat hátraléka negyedétől. Ebben a kedvezményben viszont csak azok részesülnek, akik 2011. szeptember 30-án már 90 napot késtek a törlesztéssel, a hitelért felajánlott ingatlan(ok) értéke pedig nem haladta meg a 20 millió forintot. Nekik egy újabb, május 15-éig tartó határidőt szabnak meg (az erről szóló törvényt egyébként éppúgy nem fogadta még el a parlament, mint az előbbit).
Meglepő módon bukkantunk viszont olyan takarékszövetkezeti ajánlatra, amelyben februárra hirdetnek meg kiváltó hitelt.  Ez a kölcsön is a háromhavi pénzpiaci kamathoz (Bubor) kötött, a felár azonban a végtörlesztési hitelnél alkalmazottaknál jóval alacsonyabb, 2-3 százalékpontos. Még abban az esetben is 2,5-3,5 százalékpontot tesznek a pénzpiaci kamatra, ha nem jegyeznek be jelzálogjogot (nincs tehát ingatlanfedezet).
Kérdés persze, hogy most, a végtörlesztés lezárulása után visszacsúsznak-e a felárak a végtörlesztés előtti szintre. Nagy reményeket ehhez aligha érdemes fűzni. De ha még így is lenne, az egekben levő (és esetleg még tovább emelkedő) forintkamatok biztosan sokak kedvét elvehetik az eladósodástól, de a forintra váltástól is.
Ki járt jól ezzel a pompás akcióval? Néhányan biztos, de Magyarország aligha.

Folyamatosan nő a rossz adósok száma, egyre többen csúsznak a törlesztőrészletekkel. Egyelőre nincs kiút.

Egy év alatt több mint 80 ezerrel nőtt a rossz adósok száma. December végén 849 ezer magánszemély késett a hitele törlesztésével legalább 3 hónapja – derül ki a Központi Hitelinformációs Rendszer legfrissebb adataiból. (Ezz hívták régen BAR-listának.) Egy évvel ezelőtt 768 ezer rossz adóst tartottak nyilván, számuk idén júniusban lépte át a 800 ezret.
A statisztikák szerint egy nem fizető adósra átlagosan valamivel kevesebb, mint 2 hitel jut. Összesen 1 millió 567 ezer tartozást van a rendszerben.
Az utolsó negyedévben 17 ezerrel bővült a nemfizetők köre. Annak örülhetnénk, hogy csak ekkora volt a növekedés (a harmadik negyedévben 26 ezren kerültek a listára), de véleményünk szerint ennek nem az az oka, hogy javulna az adósok helyzete. Sokkal inkább arról van szó, hogy a bankok jelentősen visszafogták a hitelezést, emiatt kevesebben kapnak kölcsönt és csúszhatnak meg a törlesztéssel. Ugyanis nem csak az ingatlanhitelek, hanem a hitelkártyák és személyi hitelek esetében is gondot okoz a fizetés. Jelenleg már a lakosság 8,5 százaléka tartozik abba a körbe, akik nem képesek törleszteni a tartozásukat.

Nesze neked átláthatóság, összehasonlítható ajánlatok! Mára már azt sem tudhatjuk, ki és mennyiért juthat hitelhez.

Amiért oly sokan sóhajtoztak (töredelmesen bevallom, hogy én is), az januártól tulajdonképpen eljött. Legyen átlátható, hogy egy hitel ára hogyan változik. Csakhogy ez is, mint oly sok minden más, mikor erőszakkal valósítják meg, félresikeredett.
Januártól a legtöbb bank referencia kamathoz köti a jelzáloghitel árát (ez végül a kormánnyal kötött megállapodásnak köszönhetően csak áprilistól lesz kötelező). Ez lehet állampapírhozam, de lehet bankközi kamat, azaz a Bubor. Erre teszik rá a bankok a felárat. Tehát például egy lakáshitel ára 6 havi Bubor plusz 4,15-6,75 százalék. És igen, ez a tól-ig adat az, ami nagyon bosszantó. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a hitel ára 12,04 százalék (most a 6 havi Bubor 7,89 százalék) vagy 14,64 százalék. Az viszont hiper-szuper titkos, mit kell tenni azért, hogy olcsóbban juthassunk kölcsönhöz.
Örülhetnénk annak, hogy ha valaki igazán jó adós, akkor olcsóbban kap hitelt. Csakhogy nem tudni, ki a jó adós. Nem tudom, mekkora jövedelmet kell igazolnom, nem tudom, hányunknak kell abból megélnünk, és nem tudom, milyen lakást kell a bank orra alá dugnom, amit hajlandó finanszírozni. Próbálkoztunk egy körkérdéssel, de a válasz az volt: a hitelbírálat banktitok. Mármint abban az értelemben, hogy a bank mindenki előtt, leginkább a jövendő ügyfele előtt, titkolja.
Így egyre nehezebb lesz a banki hiteleket összehasonlítani. Hiszen csak akkor tudom meg, hogy egyáltalán hitelhez jutok-e, és ha igen mennyihez, és az valójában mennyibe kerül, ha végigcsinálom az egész hitelbírálati procedúrát. Akkor a végén, amikor a szerződést a kezembe adják, lehull a lepel: kiderül, hogy nekem mennyibe kerül a hitel. Így esélyem sincs összehasonlítani, hogy más banknál mindezért a kölcsönért mennyit is fizetnék. Hacsak nem játszom végig az egész műsort egyszerre több helyen.
De még így sem tudhatom meg, hogy miért estem egy adott kategóriába és vajon van-e esélyem arra, hogy ha 20-25 évig rendesen fizetek, minden pénzem a banknál vezetett számlán tartom és a lehető legdrágább szolgáltatásait is igénybe veszem, na, akkor feljebb léphetek-e a létrán és bekerülhetek-e a legjobb adós kategóriába. Egyszer. Talán.